Diárium 1948 (1-6. szám)
1948/ 3. szám - JANOVITS ISTVÁN rajza
A PERC Egyik perc a másik mellett mindegyik csak egy lehellet mindegyikben az én lelkem belezárva vasraverten mindegyik perc gólyafészek s belőle röppent igézet szélben elröpülő zászló büszkéltete s megalázó gondolatbontó varázslat érzed pompáját s a lázat? elveszejtő és megejtő virágos halálos lejtő volt-ra ráröpülő jelen kérdőjel végtelen jelen a jövőbe beszaladó virággal ékes multhajó A teljesülő lángokon élek ezer virágokon és mindegyikben elveszek mint elmosott emlékezet. KOMJÁTHY GYŐZŐ mindazt, ami csodálatos édent nem kapott. A maga módján Baudelaire is így tesz. Nálunk Ady hasonlóan írja meg az ő Fantom-ját (mily találó cím ez elsőkiadásban), hogy aztán is minden elképzelhetőt megkíséreljen — kudarcot vallva. Valóban, elsatnyult az emberiség, s rá kell jönnünk, hogy olyan költők, mint Ady, akitől egyszer egész Magyarország erkölcsét féltették, igazándiban csak csekély töredékét élvezték megírt kalandjaiknak és sikereiknek, s hogy ez az Ady Endre végeredményben, tantaluszi „szomorú hím" volt, „vágyban élő csóktalan", s csak képzeletben szürcsölgette azt, amit néha-néha irigylésreméltó beteljesülésként fitogtatott szigorú erkölcsű és mohó filiszterek előtt. Igaz, ő a lehetetlent, a mindent akarta mindenben, szerelemben is, talán éppen a szerelemben leginkább s talán éppen ezért jutott neki annyira kevés ebből a boldogságból. Mennyit kesereg pályája elején, már a Még egyszer kötetben, az eljátszott emberi Édenen, az emberek elvesztegetett isteni boldogságán! Hideg csókban fogantunk — panaszolja (Csókok átka): érdek, megalkuvás végzi a házasság sorát is, nem a kölcsönös vonzalom, pedig ha szívére hallgatna az ember, Ha szomjas ajkak szomjas csókot Csak szomjas ajkra hintenek, Ma ez a föld üdvök Olimpia S nem laknak itt, csak istenek. S bizonyára nem lenne meg a szerelemnek az az útvonala sem, mely .Babits finoman tálaló művészetén keresztül olyan érdekesen húzódik a görögöktől, sőt az Énekek Énekétől máig. Lenne szerelem, rajongás, hevület, az örülésig, csak kevesebbet okoskodnánk, szellemeskednénk rajta, olyanféleképen, ahogy Ó- és Új-kor című remek versében Madách megírja, vagy ahogy Kiss József Jusszuffal, a költő- éves pajzánál és bölcsen mondatja ki: A csókot gyakorold, ne magyarázd! — Tóth Béla is emlegetett effélét a maga hangján, egy meztelen táncosnő szereplése után: Négyszemközt megjárja, de nyilvánosan . . . már nem emlékszem a befejező, sújtó szóra, nem akarok emlékezni rá. Milyen jó is lenne, ha természetesebben nőttek volna fel egymás mellett nők és férfiak. Talán nem is lett volna kár, ha az Erato-líra egy-két igen szellemes, csiklandós verse így nem látott volna napvilágot, velejében az emberiség közelebb került volna a természethez, minden ízlésének és erkölcsének fenntartása, sőt emelkedése mellett, s bizonyára erősebb csemeték sarjadtak volna ezekből az összeborulásokból. Vagy csak képzelődés az egész? Addig rengeteg költő bolygatja meg ezt a kérdést különféle formában, vesztett boldogságát siratva. Ki tudná itt a valót megmondani, hiszen az emberiség egyszer él, mégpedig „piszkozat" és „tisztázat" különös keveredésével. Mindig voltak és lesznek „őrizetlen" pillanatok, melyekben a Catullusok, Ovidiusok, Goethék, Heinék s testvéreik, az Arany Jánosok világával szemben vulkanikusan kitörnek egy-egy elfojthatatlan testi-lelki gyönyörben, s ilyenkor tehetségük, szellemességük hitelesíti a verset, ha nem is fő csarnokában a Halhatatlaságnak. A Költészetnek is vannak sugárai, melyeket éppúgy üldöz a törvény s hajszol titokban a társadalmi ember, mint ahogy csempészett csipkéket s egyéb holmit rejtegetnek és kutatnak a vámon. Persze ennek a láznak is megvan a maga különös hullámvonala. Az ostromidők óta már az Erato-költészet sem az a hallatlan izgalom, minő még csak tíz-húsz esztendővel, vagy pláne félszázaddal ezelőtt volt. Ha fizikailag nem erősödtünk is, elcsigázódottságunk, élet-halál mezsgyéin való gyakori botorkálásunk nagyban higgasztotta, józanabbra állította be képzeletünket, kötelezőbb képzetek felé. Aszkétasorsunk egyúttal természetesebb életmóddal társult, nő és férfi reálisabb viszonyba került, elemibb életűvé lett... Vagy csak nemrég volt ez így, s a hamarosan feléledő divat és kozmetika rejtelmei megint