Diárium 1948 (1-6. szám)

1948/ 3. szám - MÁTÉ LAJOS: Színház

államban már egyre jobb a drámaírók munkája is.­­ Az idei centenáriummal kapcsolatban sok magyar darab került bemutatásra, de egyik sem volt képes meggyőzni arról, hogy van magyar drámaírás. Fejlődés a múlt évekhez viszonyítva csak annyi, hogy míg tavaly csak egy, az idén már jóval több magyar darabot láttunk. Déry Tibor „Itthon" című drámájában, a tavalyi „Tükör"-höz hasonlóan a polgári drámától való szabadulás útját a shakes­peare-i formákhoz való visszatérésben keresi. Ez ma kritika és közönség makacs ellenállásába ütközik. Roppant hátránya, hogy reális helyzeteket, a társadalmi való­ságot elvontan fejezi ki. Alakjai olyanokat mondanak és olyan nyelven, amit kép­telenség felfogni. És éppen nem tudja megérteni az a közönség, akihez az új realista alkotásnak elsősorban kell szól­nia. — A másik prózában kitűnő író, Kassák Lajos, aki a dráma vonalán el­bukott. „És átlépték a küszöböt" c. műve sok érdekessége ellenére sem dráma. Nincs benne összeütközés, és még dialogizált regénynek sem fogadható el, mert csupán pszichopatologikus esetek ábrázolása, azok társadalmi okainak mélyebb összefüggése nélkül. Gyárfás Miklós első darabjával biz­tató ígéretnek mutatkozott, de „Vásott apostol"-át nem üdvözölhettük, mint az új magyar drámát. A szatíra sokszor csak szellemesség, a világnézet többnyire a frázis. — Szirmai Rezső „Visszafelé az úton" című képsorozata, érdekes technikai trükk, jó írói munka — de nem dráma. Filmszerűség a színpadon a dráma halála. — A felújított Molnár Ferenc ligeti romantikája ma már időszerűtlen. Az elő­adás megható volt, de nem Liliom tragé­diája hatott meg, hanem a Vígszínházé. Az egyetlen minden tekintetben helyt­álló mű csak Gergely Sándor „Vitézek és hősök" című drámája. Tökéletes drámaírói munka, becsületes alkotás, a realista mű iskolapéldája lehetne. Egyetlen hibája, hogy ez is a múltról szól és nem a ma magyar problémáit tárja elénk. A külföldi írók sora, ha lehet , még gyászosabb. Saroyan gyenge, amerikai Éjjeli menedékhelyet nyújtott, ahol a tragikumot a giccs pótolta. Julies Romains összecsapott szatírát adott, O'Neil pedig naturalisztikus, híg kikötői kaméliás hölgyet. Kirckland, Caldwell „Dohány­földek" című híres regényét dramatizálva ugyanazt a hibát követte el, mint Kassák. Egy­ lusta farmer tengődését ábrázolta konfliktus és társadalmi háttér meg- PÖRÖG TOVÁBB A KÖR Pörögj, pörögj hát bűvös köröm nem érhet el se bú, sem öröm, mi benned él az vak remény mert egyre vársz és meg nem állsz, mert megállnod nem lehet! hogy ki voltál nem tudod! S mint a pörgő orsó körbe jársz, Pörögsz, pörögsz e bűvös körön hiába minden s a hűs közöny, már boldog se vagy, se boldogtalan örülsz, hogy élsz, de mégis félsz, mert hétfőre jő a gyáva kedd, — sorsodtól kegyelmet hiába kérsz ördög lánca nem szabad! Pörögj, pörögj hát bűvös köröm, túl mindenen bűn és gyönyörön kit szerettél esztelen, felejtsen el ne érjen ír, ha fáj, mert elhagytál, és szerda volt s a többi nap! Pörög, pörög tovább a kör magával ránt és meggyötör­t, napod tán utolsó és koporsó forog veled, de meg nem állsz mert megállnod nem lehet s mint a pörgő rosó körbe jársz, és ki voltál majd megtudod! 1939. szeptember hó. SZABADOS ANDRÁS rajzolása nélkül. Egyetlen pontos és jó írós шинка a két amerikai társszerző Gow és d'Usseau „Mélyek a gyökerek" című néger tárgyú drámája volt. A színházak vagy inkább csak a Nemzeti Színház megbízható szerzői az oroszok voltak (Szimonov), nagy sikerei pedig Shakespeare, Molière, Katona, Madách és Shaw. Ha jövőre sem akad még jó magyar dráma, akkor a gyatra külföldiek helyett a magánszínházaknak is csak ezt a névsort ajánlhatjuk. Reméljük azonban, hogy a magyar társadalmi fejlődés további fokán a színházi kultúra legalább az eddigi mértékben tovább javul , és a realista irodalom és realista színjátszás szintézisé­ben, most már előbb-utóbb, létrejön az új magyar színház. Máté Lajos

Next