Diósgyőri Munkás, 1950. július-december (6. évfolyam, 28-53. szám)
1950-07-05 / 28. szám
Világ proletárjai egyesüljetek ! A DIÓSGYŐRI MÁVAG DOLGOZÓINAK LAPJAI VI. évfolyam, 28. szám Diósgyőr vasgyár, i<56 július 1. ára 30 fillér A gyárainkban lezajlott taggyűlések mozgósítottak ugyan a Központi Vezetőség határozatainak végrehajtására, de a kérdéseknek a kitárgyalása csak általánosságban történtek meg, így színvonalaikból vesztettek Gyáraink alapszervezetei június 29-én tartották taggyűléseiket. E taggyűlések voltak hivatva arra, hogy megtárgyalják a Központi Vezetőség határozatait, feltárják azoknak a helyi vonatkozásait s megjelöljék az elkövetkezendő hónap harci feladatait az alapszervezetek számára. Nem elég csak ismerni a Központi Vezetőség határozatait, hanem azt helyileg konkretizálva alkalmazni is kell. Erről a „Szabad Nép“ Így ír: . . . nem elég, csak megértetni a tagsággal a Központi Vezetőség határozatait, hanem világosan meg kell határozni, hogyan lehet és kell azokat végrehajtani, melyek az alapszervezet tagjainak ezzel kapcsolatos feladatait. Alapszervezeteink taggyűlésein mozgósítani kellett a párttagságot a harc fokozására, s elsőrendű feladata volt, hogy alaposan kitárgyalják a Központi Vezetőség május 61-i határozatát. Így elsősorban Gerő elvtárs beszédét, ki megszabta feladatainkat a termelékenység területén. Továbbá Révai elvtárs beszédét, ki az egyházi reakció kérdésével foglalkozott. A taggyűlések hivatva voltak továbbá arra, hogy megvitassák az elhajlások veszélyét, melyről a Központi Vezetőség a következőket mondja: „A Központi Vezetőség nyomatékosan felhívja a pártszervezetek, pártfunkcionáriusok és az egész párttagság figyelmét a klerikális reakció elleni önvédelmi harc fokozása közben a baloldali elhajlások és túlzások veszélyére. A leggyakoribb és legvalószínűbb baloldali túlzás az állami rendszabályok túlbecsülése, a türelmes és szívós felvilágosító munka lebecsülése, a néphez hű demokratikus érzelmű papok és klerikális reakció közötti megkülönböztetés semmibevevése.“ Ha ezt nem vennénk figyelembe, akkor az egyházi reakció úgy tüntetné fel harcunkat, mint „vallásellenes“ harcot. Meg kell állapítanunk, hogy taggyűléseink sikeresen zajlottak le, foglalkoztak a kérdésekkel, azonban hiányosság ott mutatkozott, hogy némely helyen általánosságban beszéltek, nem konkretizálták közvetlen üzemükre a feladatokat. A kritikai szellem taggyűléseinken megnyilvánult, egészséges kritika hangzott el a tagság részéről a vezetőség felé, mely eredményezi, hogy a vezetőség munkája ezután mind jobb lesz. A tagság hozzászólásában mutatkozott némi hiányosság, az hogy legtöbb helyen csak az egyházi reakció kérdésével foglalkoztak, Gerő elvtárs beszédének megtárgyalása némely helyen nem jött ki teljesen. Ami a javaslatokat illeti — melyet a taggyűlés kitárgyalt és elfogadott — e téren mutatkozik komoly fejlődés abban az értelemben, hogy mindjobban lássák már alapszerveink feladataikat, mind jobban érzik már alapszervezeteink azt, melyik kérdés az, amelyiket döntően kell kezelnünk. A tagjelölt felvételeknél éberség mutatkozott a tagság részéről, voltak olyan alapszervezetek, ahol egészen helyesen vitték végig ezt a kérdést a tagság részéről komoly bírálat ment, hogy megérdemli-e az a tagjelölt, hogy tagja lehessen a Magyar Dolgozók Pártjának. Ha összefoglalni akarnánk taggyűléseinket, mint ahogy az előbb is említettük, komoly fejlődés mutatkozik pártéletünk területén, azonban még arra a kérdésre kell rámenni alapszervezeteinknek, hogy a jövőben a kérdésekkel ne általánosságban beszéljenek, hanem üzemileg konkretizálják, tudják helyesen alkalmazni a Központi Vezetőség határozatait. Remélhető, hogy alapszervezeteink e taggyűlések ereményeit hibáit lemérve a továbbiakban még értékesebb, még színvonalasabb taggyűléseket fognak ameg eredményezni fogja pártéletünk mind gyorsabb erősödését üzemeinkben s ezzel döntő mértékben elősegítjük termelékenységünk emelését ötéves tervünk első évének határidő előtti befeje- A hibáknak őszinte feltárása, a kritika, önkritika helyes alkalmazása megjavítja gyökeresen a martini alapszervek munkáját A Martin-üzem kommunistái az ij öltözőhelyiségben tartották meg aggyűlésüket. A terem vörös dra•ériákkal volt díszítve, s a dekorációról Lenin, Sztálin és Rákosillvtárs képei néztek rá a taggyűlés észtvevőire. Balajti József elvtárs megnyiotta a taggyűlést, majd Gergely Sándorlvtársat, az alapszerv propagandistáját kérte fel titkári beszámolójának megtartására, mivel titkár elvtársak, műszakban iskolán voltak. A titkári beszámoló foglalkozott z üzem hiányosságaival, rámutata arra, hogy az üzemben laza a kollektív szellem, ami termnészetben is hátrálója a termelés fokozásnak. Annak ellenére, hogy három lapszervünk van, a három sem vöcít még eddig jó munkát végezá — mondotta. — Ez észrevehető lesz is a taggyűlésen, amikor a három titkár közül egy sincs jelen. Majd ismertette az üzem szép eredményeit. Nagyon szép eredményként hozta fel a Szabóbrigád munkáját. Ez a brigád 4 óra 10 perc alatt csapott. Ezt követően rátért Gerő elvtárs beszédének ismertetésére. Ennek ismertetésekor rámutatott a darabbérezés szükségességére, kifejtette, hogy az üzem 90 százaléka kötött, illetve újította meg egyéni versenyszerződését. Révai elvtárs beszédével foglalkozva felhívta a tagságot az egyházi reakció elleni harc fokozására. Ennek keretén belül is a népnevelőhálózat fokozottabb kiépítésének szükségességét fejtegette és annak szükségességét, hogy a népnevelők komoly felvilágosító munkával segítsék elő az egyházi reakció elleni harc előrevitelét. A titkári beszámolót felszólalások követték. Az első felszólalóként Joó Ignác elvtárs rámutatott arra, hogy a népnevelők az üzemben nem végeznek jó munkát. Munkájuk teljesen el van laposodva. Kérte a tagságot, hogy minden egyes tag legyen népnevelő, hogy jobban fel tudjuk venni a harcot az egyházi reakció ellen. Béres János és Kapitány elvtárs javasolta, hogy a három alapszervet egyesítsék egy alapszervben és oda kell hatni, hogy az az egy alapszerv olyan legyen, amely javítva a hibákon, eredményes munkát tudjon végezni s nem szakad el a dolgozóktól. Ezután Béres elvtárs Répási mérnök elvtárs felé gyakorolt kritikát, melyben kifejA Nehézszerszámgépgyár Forgácsoló üzemének női öltözője ünnepi díszbe öltözött a taggyűlés tiszteletére. Alig múlt 2 óra s már is a tagság nagy számban gyülekezett a helyiségbe, hogy részt vegyen a taggyűlésen. Kél három órakor Kosik elvtárs megnyitotta a taggyűlést és kérte Tompász titkár elvtársat, hogy tartsa meg beszámolóját. A titkári beszámoló minden volt, csak pont az nem, aminek lennie kellett volna. Foglalkozott ugyan Tompász elvtárs beszéde elején — egészen rövidei — az egyházi reakció elleni harccal, de beszédének fővonala külpolitikai beszámolóból állott s csak pár szóval érintette beszéde végén az üzemet. Egyáltalán nem foglalkozott a titkári beszámoló Gerő C. Révai elvtársak beszédéről, a Közsponti Vezetőség határozatával. Már amikor az egyházi reakció elleni harc fokozása egyik legfontosabb feladatunk, szinte hihetetlennek tűnik, hogy ne kerüljön egy taggyűlésen megvitatás alá. Gerői elvtárs népgazdaságunk, iparfejlesztésünk terén elmondott nagyjelentőségű beszédét minden dolgozónak ismernie kell, s pontosam ott mutatkozott a taggyűlés hicsi nyorssága, hogy nem igyekeztek J fontos kérdéseket konkretizálni azt üzemre vonatkozólag. tette, hogy a dolgozók szavát nagyon ritkán veszi figyelembe és olyan kérdésben is, amit a dolgozó nagyon is jól ismer, nem egyszer azzal utasítja el a dolgozót, hogy „nem ért maga ahhoz“. Sajtó olvasása nélkül nincs jó népnevelő munka — Ki kell építeni az egyéni felelősséget — mondotta Marton Mátyás elvtárs, majd kifogásolta a tagság felé azt, hogy nem mutat rá a hibákra, pedig sok kijavítani való lenne. Harangozó Barna elvtárs arról beszélt, hogy nincsen jó népnevelő munka a sajtó kellő ismerete nélkül. Az üzemben sokan nem is járatnak sajtót. Fontos a sajtó állandó tanulmányozása, mert az mindenben segíti a dolgozókat, mint például most is az egyházi reakció elleni harcban. Beszámolt arról, hogy szervezői munkája következményeképpen a csarnoki dolgozók mindannyian megrendelték július hó 1-vel a „Diósgyőri Munkás“ üzemi lapot. Slricz István elvtárs arról beszélt, hogy a hulladéktéren darulánc hiánya miatt a termelésből nagy kiesések keletkeznek, ami a termelést hátráltatja. Gergely elvtárs megválaszolta a hozzászólásokat, majd Bockó János tagjelölt taggá való átminősítését tárgyalta a taggyűlés, minek eredményeképpen javasolták Bockó elvtársat taggá minősíteni. Végül Gergely elvtárs határozati javaslatot olvasott fel az alapszerv munkájának megjavítására, utána az Internacionálé eléneklésével ért véget, a taggyűlést Amikor a titkár beszámolója egyáltalán nem is érinti Gerő és Révai elvtársak beszédét A titkári beszámoló hiányossága rányomta bélyegét a felszólalásokra is A felszólalások során Oldinger elvtárs rámutatott arra, hogy az üzemben vannak elvtársak, akik Pártunk jelvényével a mellükön, az egyházi reakció mellett agitálnak. S rávilágított arra is, hogy az üzemben nagyon sok nődolgozó teljesen az egyházi reakció befolyása alatt van. Ez természetesen arra enged következtetni, hogy nem csak a titkári beszámolóból hiányzott az, hogy nem vitatták meg Révai elvtárs beszédét, hanem a népnevelő munkából is hiányzik az ezirányú agitációs érvelés* • A műszaki értelmiségnek, a sejjlett elleni harcban való részvételének szükségességéről beszélt Kőhalmi Károly elvtárs, majd a népnevelőhálózat kiépítésének szükségességét hangoztatta. Hibának rótta fel, hogy a gépeket gyakran cserélgetik. —" Ezt ki kell "küszöbölni, mert a termelés rovására megy — mondotta. Szin Irén elvtársnő a sajtóelvarsás fontosságáról beszélve arra hívta fel a tagság figyelmét, hogy a pártonkívülieket is be kell vonni a sajtóolTMásba, ezga kg* ^