Diósgyőri Munkás, 1952. január-október (8. évfolyam, 1-34. szám)

1952-01-08 / 1. szám

2 DIÓSGYŐRI mmáa ROMANKIM II. ré­z. (Fohg­ atáe­ J Alber­t Hose» her. sernek hib­áU. .4­25. hadosztály törzsének tisztjé tolt. e^ők főparancsnokát ak, Mac Arthur ta>, orrú,hu ak vezérkaréi, oz osztot­ták be. Nemrégiben különleges­­ megv­itatásnál Tinian szigetére kitéMék Az i­zt a helyzet ugyanis, jólehet az amerikaiak már vagy két éve elfoglal­ták a szigetet, a Raszo-hegy­ környékén a ba’nbwsz.bozót sűrűjében még min­dig ott rol tűztek a jogán helyyr.-ég ma •radványai_ Emiatt az „gner.Uiai. tisztek­­•r.ek és a «5* kisegítő hadtest beosztott­jainak óvako­dniok kellett az e­dd­ se­ Iáktól. Harsluberger sikeresen teljesí­tette megbízatását: hangszóró segítsé­gével rávette a japánokat az ellenállás megszüntetésére. Az amerika­­ a>'e nagy csodálkozására a vadonból nin­iáris­­ e öt e­mber bújt elá. A háború előtt Harschberger Japánban élt és a tule­­ráriu­s egyházközség alkalmaz­ott­an volt. Nem sokkal a háború kitörése előtt tért vissza Amerikáiba. — Egyszóval: ön kém volt — mond­­tam. — Nem, az angol nyelvet tanítot­tam a tokiói luteránus teológiai inté­zetben „ — 4« intézet címe, az igazgató ne­ve? — NaJ­'cno kerület, Watsoin'rm'ja ne­­gyed Iga­­gató: az amerikai Horn. Az­után Szöulban tanítottam az Enki in­tézetben ... rr- Az. úa'ézet nme, & igazgató ne­vet — Szingcaong kerület, igazgató: az amerikai­­ J­ndi'.rwood­— Egyszóval: ön nemcsak­­ Japánban, hanem Koreáb­­an is kémkedett. Ne vi­­tatkozzunk, l­e miért hullott egyszerre térdre és miért szipogott ! Szórni a hu­rok ? A fogoly eltakarta az arcát — A csendöralezredej szavaiból meg­értettem .,, J déli szigeteken megta­láltuk tisztjeink és katonáink hulláit a bennszülöttek azt állították, hogy önök., — az amerikai megakadt. k«res­ te a szaju'-td, hogy az ön tisztjei elevenen felkutatták a foglyokat és kitépték a.m Bólintottam: — A máját. Az élő ellenség mája, mint eledel bátorrá és kitartóvá teszi a harcost. _ Később megtudtam, hogy Cudzi '■laszanob't ezredes honosította meg Jenéi ezt a sokast. Maguk a lapn ■k „ntgrási t­igris”-nek nevezték el­őte.. — mondta a fogoly és nem vet­­e el kezét az orcáról­— Ez réges régi katonai szokásunk, „kimotari“ a neve — mondtam ünne­pélyesen. — Felelevenítettük azt a szó­kák­. Vegye el a kezét, nem vagyunk leányiskolában. I­­ogaly tér Arra tette a képét. Én folytatt­am: — Ne vesztegessük az időt. Szóvá­ tudja, mi vár önre. Csak egy módon mentheti meg magát: ha értékes felvi­­lágosításokat ad nekünk, ön törzskari liszt­ és tudnia kell egyet-mást. Har­minc perc gondolkodási időt adok. — Karórámra néztem. A fogolynak azonnal megoldódott a r­ye­ve, nem várta meg a határidő el­­teltét kijelentette: elmondhat min­dent a mérgező anyagok kísérteti al­­kalm­azásáról, amelyet az amerikaiak megkezdték Új- Guinea számos kerü­­letében például amerikai repülőgépek­ről különleges bombákat dobtak le a rizs- és cukorádi­ltetvények megmér­­gezésére. — Ez régóta ismeretes előttünk •— mondtam. Akkor az amerikai az „Olympic" hadműveletre terelte a szót, a K­u­ Sm szigeti partraszállás tervére. E terv­­ megvalósítását ász végére irányozták elő. Én azt feleltem, hogy nálunk már a verebek is erről a tervről csiripelnek. És mindenki tudja, hogy — ha az ame­rikaiak rá is szánják magukat, hogy partra szálljanak a japán anyaország­­ban — erre egyhamar nem kerül sor. És ha mégis oda szemtelenkednek, ak­kor bizony drágán megfizetnek érte — Igaz — mondta a fogoly. — Még egy olyan parányi — sziget is, mint a tizenhárom négyzetkilométer területi Ivod­ima, óriási áldozatosat köve­telt tőlünk. Partraszálló csapataink állományának majdnem 35 százalékát elveszítettük. A Pentagonban, a mi hadügyminisztériumunkban úgy véle­kedtek, hogy a japáni partraszállás háromszázezer emberünkbe kerül majd. —■ A mi Pentagonunkban az Itigajadajon — pedig már kiszámítot­ták, hogy a partraszállás ö­venezer emberükbe kerül majd. Ez a partra­szállás teljes összeomlással végződhet az önök számára, önök ugyanis mind­ezidáig az úgynevezett Mac-Arthur­­st­atégi-t alkalmazták: csak kis szige­teken hadakoztak velünk, ahol kevés csapa­unk volt és nem tudtunk kibon­­­takozni. Ha nagy, szárazföldi ponton­­­ csapnának össze velünk, pozdorjává zúzzuk önöket. Európai győzelmeik édes­keveset érnek. A németek vissza­vonultak, önök pedig futottak utánuk és ezt támadásnak nevezték, d­e alig, hogy két német harckocsiegység az Ardentekben ellentámadásba ment át, az önök európai seregeit máris vég­pusztulás fenyegette. Az oroszok men­tették meg önöket. Önök csak akkor tudnak harcolni, amikor ellenfelü­knek ötvensz­erte kevesebb csapda, harckocsi­­csija, repülőgépe és gránátja van. Va­lamennyi győzelmük, amelyet a déli szigeteken arattak fölö­tünk, éppen ezzel magyarázható. Japánban azonban megmutatjuk önöknek, mi az igazi há­ború. E­őször csapunk össze nagy fronton. Akkor aztán meglátjuk, ho­gyan tudnak harcolni. — Meglehet, hogy az „Olymnie" hadművelettel kapcsolatban igaza van — mondta Marschberger. ■— Fé­lek, ezt a hadműveletet igen nehéz lesz végrehajtani. Ami pedig a „Co­­ronel“ hadműveletet, vagyis a Tokiói­öbölben való partraszállást illeti, azt teszem az végleg csak papír marad. Túl sokba kerülne nekünk. Pyr­hnei győzelemre nincs szükségünk- Még ke­­vésbbé katasztrófára. Egyszóval: meg nemsze vagyunk attól, hogy tegyőzzü­k önöket. Nemrég beszélgettem Suthar­­land vezérkari főnökkel, Mac­Arthur jobbkezével és több más vezérkarival Valamennyien egyetértenek abban, hogy a tórdai út még jó néhány évig tart... — írja meg ezt, mégpedig min,él részletesebben. — Ha megírom, nem ölnek meg ! — hi­rdecte Barschberger év mosolyogni próbált. — Ha felvilágosításait figyele­mre­­méltóaknak tartják, nem ölik meg. .A japán­ katonai erkölcs egyik parancso­lata úgy hangzik: légy- v­agyfe­kű „ le­győzött ellenséghez. És különösképp ahhoz az ellenséghez, amely­­ fontos felvilágosítást nyújt. Mi becsüljük az őszinteséget. Hershberger meghajolt és engedélyt sem kérve, kivett egy cigar. Hát az <*«. tálkán heverő tárcámból és rágyú­jtott. Beelllí­tam a cigarettatárcát és megkérdeztem : — Az önök parancsnok­sága tehát úgy vélekedik, hogy a győzelem még messze van. — Igen, éppen ezért érdeklődnek annyira nálunk, Washingtonban az iránt, mi történik most az önök udvari köreiben, amelyek kapcsolatban van­nak a nagytőkés érdekeltségekkel. Már­­ tudunk­ róla, hogy néhány pompát a német feg­yverletétel után az önök ud­vari méltóságainak egy csoportja kö­zölte a császárral elgondolás­ait, mi­ként kellene béketárgyalások irányá­­ban tapogatózni. Tudunk róla, hogy a blabamai valuabank svájci képvise­lője, egy bizonyos Kifaruma nevű egyén, az öt legnagyobb japán kon­szerntől távirati felhatalmazást kapott arra, hogy kezdjen előzetes tárgyalá­sokat amerikai üzleti körökkel. Mi pe­­dig utasítottuk alkonzulunkat, Lada­ Makarskit, aki egyúttal a Schroeder­­bank fiókjának igazgatója, hogy ta­lálkozzék ezzel a Kitamurával — Tovább! — ... Khamura átlátszó célzást tett arra, hogy az önök kormánya ki akar­­ja puhatolni a talajt a szovjet kor­mánnyal való tárgyalásra és ezzel a puhatolózással Hirola volt miniszter­­elnököt bízták meg. — Önöknél, Washingtonban, perez, nagy lett az izgalom . . . — Bizony, Moszkvai nagykövetünk. •i Harriman már tavaly óta ijeszt­ ezzel, Ji­­ o.i megpaiinc­ o.’ta Csu­g Kui-sek- J­aek­, küldje Tok­ióba bű­u ü maga"-áv­á. »ú #. nkingi hivatalnokot, hogy titkos tárgy­alás­okat folytasson az önök mi­niszterelnökévé! Nevettem. — Mindjárt szjimtttl hogy ezek a titkos tárgyalások az önök parancsára történtek. Amíg az a Min Un Tokióban tartózkodott, az árök re­pülőgépei egyszer sem támadták a vá­rost. Harshberger elmondta, hogy Ameri­kának már korábbi titkos tárgyalások­hoz is volt köze, például azokhoz, ame­lyek 1942-ben folytak Madridban Szúm­a Japán és Hoare angol nagykö­­vet között. Churchill akkor békét ajánlott Japánnak, elismerte a 8 új,­­Kínához való jogát, de cserébe Szin­gapúr és Maláj­föld visszaadását kérte Tozso azonban véget vetett eze­k­nek a tárgyalásoknak, mivel a németek éppen akkor kezdtek támadást Oroszország­­ban, Kommet pedig Szuez felé nyo­­mult Ezek a titkos tárgyalások Ame­rik tudtámó­l folytak Madridban. — A madridi tárgyalásokon ne­m csodálkozhat­unk, mert az önök helyzet­­e akk­or válságos volt Délen Au­strá­­la elött álltunk, északon pedig már partraszálltunk az Aleuti-szigeteken. Most azonban már Japánnak nincs szö­vetségese és a csendesóceáni helyzet a­z önök javára változott meg . _ Mi­é­rt küldik Mi titokban hozzánk Mm E-t is Miért próbálnak tárgyalásokat hez­­d­­ni Svájcban. Mielőbb be akarják fe­­jezni a háborúit. — Igen. — A fogoly jelentőségtel­jesen összehúzta a szemét. — Tudja , . . az új elnök hatalom­rajutá­sg óta leg­magasabb katonai körünkben azt re­besgetik, hogy mielőbb be kell fejez­­ni a háborút önökkel, — írja meg ezt, még pedig minél részletesebben. — Ha mindent megírok, nem ót meg! — Életben marad. Szerencséjének tarthatja. Harshberger meghajolt, — Részletesen megírok mindent­­, amikor majd kihallgatnak Tokióban, az Itü­aj-dajon és másait, közölni fo­gom,­ hogy egyedül estem fogságba . Kívülem semilyen fogoly sem volt ott Se­milyen. ■ Cigarettatárcára ■ felé nyúlt. Un* rémjéit hunyorított felém. Felugrot­tam, arcul ütöttem az amerikait és rá­­ordítottam: ■— Talpra, gazfickó! Nem vágj kocsmában. A császári hadsereg tiszt­je beszór ve’ed. Viselkedjél illendően halálod előtt! Harshberger felállt és reszkető han­­gon angolul suttogta: —• Borfa­luitól kérek, alezredes úr. Ne öljön meg, — Üljön le, őrnagy — mondtam ad irt iasan és cigarettát vnul­­ottam feléje. — Már mondtam, nem kell ag­gódnia életéért. A legkényelmesebb táborba küldik, ahol az önök táborno­kai és cg angol tábornokok tartózkod­nak: Kuszámba, Harshberger csodálkozva vonta fel szemö­dökét. — Kaszacuba. Hiszen ez ásványé*, zeiröl nevezetes gyógyhely. A Szirane­­hegy lábánál. Híres gyógyhely. — Hát oda megy. Kezeltetheti ma­gát, bridzsezik és pingpongozol, úgy várja a kisború végét. Talán én­ is ?l­­<íto­r*r.h oda, hogy kezeltessem a sebe­­met Néha nagyon kínoz. — Elfordí­tottam a fejemet és megmutattam a forradást a fülem mögött (Folytatjuk: A SZUNGCSONGI TITKOS FÜZET A DISz tagkönyvcsere jelentősége A Mmáng Gépgyár m­egiarmü.­i üzem DISz alapszerve az új tag­ági könyv Mosatására készül. Az ifjú DISz tagok átérezték és luvalában vannak a reájuk háruló nagy feladatoknak. Hogy 1952. évi tervünket teljesít’ sük, illetve túlteljesítsük, nekünk fia­taloknak következetesen kell harcolni mi legnagyobb fékünk, a munkafegyelem la­zasága ellen. Minden ifjúmunkásnak egy cél kell, hogy legyen szemet elött és pedig az, hogy az ötéves tervünket mielőbb befe­­jezzük, hazánkban a szocializmust mi­előbb megválód­tatik és hogy az új DISz tagsági könyvek kiosztása mellé Új eredményi*­ szüléséé­nek. * Derekas Lajos DISz-tag, 4 Dimávag Gépgyár üzem­fenntartás ifjú dolgozói lelekes ünnepség keretén belül vették át az új DISz tagkönyve­ket. Én is leírhatatlan örömök között Vít­em kezembe új tagsági könyvemet is megfogadtam hogy a Párt által ki­­t­űzött feladatokat végrehajtom. Mun­kámat megjavítom a termelés vonalán, ez már eredményre is vezetett, ugyanis az új tagkönyvem átvétele óta átlag­teljesítményemet S százalékkal túltel­­jesít­i­m. Nem elégszem, meg az eddigi ered­­ményeimmel, tovább fogom fokozni, hogy bebizonyítsam, hogy méltó vagyok az új DISZ tagkönyvre, Horváth Imre üzemfenntartás, Dimávag Gépgyár, Owwd • ^ ■^amzitífa sya—■*» Társadalmi Szemle minden számát Eksaéiefc ?«flőd«*edef 1953 Január g AZ MSZT-HÓNAP SIKERÉÉRT Sztahánovista napokat rendezünk Mint m­inden évben, úgy az­ 1952-es évben is a Magyar Szovjet Barátsági hónap ideje alatt foglal­­kozni fogunk mind­azokkal a felada­tokkal, ami a két nép közötti barát­ság megerősítését segíti elő. A Párt és tömegszervezetek veze­tőségeiből január hónapban egy bi­zottságot hozzunk létre, amely Ba­rátsági hónapra vonatkozó ünnepsé­gek megrendezését részletekben is ki fogja dolgozni. Az MSzT nagyüzemi vezetősége a Martinacélműben megrendezi a Szovjetunió 16 köztársaságának szépk­iállítását, ami a barátsági hó­nap ideje alatt minden ü­zemben meg lesz rendezve. Sztahanovista na­pokat rendezzünk, ahol biztosítjuk a tapasztalatcsere átadását. Tovább szélesítjük a szovjet mozgalmak is­mertetését és a grafikon szerinti termelést. Döntő feladatnak tű­ztük ki szer­vezetünk további megerősítését és új tagokkal frisítjük fel alapszerve­zetünket. TISCIBLEJR GYULA MSzT szervezet titkár, kohászati üzemek. MSzT alapszerv jött létre a gépgyári rendészetnél A Gépgyár Rendésze­­ti Osztályon Se­ália elv­árt 72 születésnapja alkalmá­val meg­lakult az MSzT alapszerv. Az osztály valamennyi dolgozója jelen volt az alakuló gyűlésen, ahol Vantuch Sán­dor elvtárs tarto­tt pol­tikai beszámolót. I­eszámoló;áb­a kihangsúlyoz­a a nagy Szovjetuniónak hatalmas segítségét, amin keresztül építjük szocializmusunkat. Sol­tész István elvtárs felszólalásában felhívta az új MSzT vezetőség figyelme a pártvezrl­­éggel való szoros együ­­ttmű­ködésre. Kihangsúlyozta, hogy az új ve­zetőség csak a pártvezet­őséggel való szo­ros együttm­űködéssel tud jó munkát vé­gezni. Román Béla és Prokop Károly elvtár­sak elmondották, hogy a szervezet meg­alakítása döntően hozzájárul a szovjet­­magyar barátság elmélyítéséhez és ezen keresztül­i termelésünk emeléséhez. A megalakuló gyűlés óta az MSzT ve­­ze­tőség fárada­a­tlan munkát folytat az MSzT tagok szervezésében és a Szovjet­unió iránti szeretet elmélyítéséért. Nagy István Rendészet, Gépgyes A Nagykovácsműhely MSzT aktívái értékes vál­alásokkal készülnek az MSzT- hó­napra Mi, a Nagykovácsműhely dolgozói, az „.MSZT-hónap tiszteletére tervszerű mun­kánkon keresztül készülünk. Értékes válla­lásokat is tettünk, melyben vállaljuk, hogy MSZT aktíváinknak taglétszámát 210-rő­. 300-ra emeljük. MSZT-brigádjainkat, melyben az élen­járó dolgozók, sztahanovisták, élmunkások dolgoznak, a 9-es létszámról 11-re emeljük fel. Az MSZT-brigádok szerződéseit fel­újítjuk, melyben brigádvezetőink vállalták a Nazarova- és Voronin-mozgalomnak ös­­­szes feltételeit, továbbá vállaljuk, hogy februári tervelőirányzatunkat 3 száza­­ékkal túlteljesítjük. Vállalást tettünk a munka fegyelmi megszilárdítására is olyan formában, hogy népnevelő munkánkon keresztül a kimaradozók létszámát 50 százalékkal csökkentjük. Ahhoz, hogy­ fenti munkánkat tervsze­rűen és eredményesen tudjuk végrehaj­tani, egy bizottságot hozunk létre a Párt, szakszervezet, társadalmi egyesületek és a békebizottság vezetőiből, mely ellen­őrzést fog gyakorolni vállalt kötelezett­ségünk munkája felett. S egyben ígéretet teszünk arra, hogy a Szovjetunió által vezette béketábort a mindennapi termelési eredményeinken keresztül hatalmasabbá és erősebbé tes­­szük. Tóth­ La­jos Nagykovácsműhely művezető, MSzT aktíva A II. számú Hivatalhoz MSzT alapszervezete már most készül a februárban megtar­tandó MSZT-hónap méltó megünneplé­sére. Az alapszerv vezetősége megbe­széli a tagokkal az előttük álló felada­tokat. Ahhoz, hogy eredményes munkát­ tudjanak végezni, vállalá­st tettek mun­kájuk megjavítása érdekében. Vállalták, hogy újabb dolgozókat szerveznek be az MSzT mozgalomba újabb tagokat szer­veznek be az Új Világ előfizetésére. Az MSZT alapszervezetünk fontos feladatnak tartja a munkaverseny jó megszervezését és ezért szovjet könyvek segítségével segítik a dolgozókat, hogy munkájukat eredményesen tudják elvé­gezni. Sarl ó­sy Frigyes MSZT titkár, Hivatalházi alap­zervezet, Kohászati Üzemek A Gon? Vagongyá­rbem bemutatták a szerszámok mínusz 79 fokos mélyhűtését A G­ nz Vagongyár újt­ó- és sztaháno­vista körében nehézipari üzemeink kép­viselői előtt bemutatták a szovjet tech­nológia alapján bevezet­ett korszerű mélyhűtési eljárást. Ennek lényege az, hogy a megedzett szerszámokat, vagy gépalkatrészeket mínusz 79 fokra hűtik le szénsavból készült szárazjég segítsé­gével. A mélyhűtős eredményeként a vágószerszám­ok olt j­­­­ó­sága és élettar­tama megsokszorozódik A gyengén öt­vözött acélok keménysége a mélyhűtés után meghaladja a gazdag ötvözésű anyagok keménységét. A mélyhűtés al­kalmazásának tehát hatalmas anyagi takarékossági lehetőségei vannak. A Ganz Vagongyárban egyes vágószerszá­moknál 200—300 százalékkal növele­dött az éltartósság, sőt a Vt-ipari Kil­láié Intézetben 400 százalékot is el­­értek. A mélyhűtéssel kezel vágószer­­szám­ok lehetővé teszik a gyorsítót! vá­gás fokoz­ttabb alkalmazná" í Ganz Vagongyárban szerzett tapasztaltnak azt munk­ák, hogy mélyhűtéssel kezelt esz­tergakésekkel a vágási sebessége­ 25- szörösére lehetett emelni. Nyikitin elvtárs látogatása a Diósgyőri Gépgyárban Nyikitin elvtárs, a Szovjetunió kiváló gyorsforgácsoló szakembere, magyarorszá­gi tartózkodása alatt látogatást tett a Dimávag Gépgyárban, ahol átadta gaz­dag tapasztalatait és rámutatott a hiá­nyosságokra. A kerékpárüzemben, a tübing-gyártáshoz adott értékes útmuta­tásokat. Az üzem vezetőségének oda­ajándékozta a szovjet szerszámgépgyár­tási szak­technológiai könyveket, amely nagy segítséget fog jelenteni a termelő munkában. A Szerszám- és Készülék-üzemben meg­figyelte a kemény­fém lapkás kések gyártását. Felhívta a figyelmet, hogy lapka nélkül tegyék be a késszárat me­legíteni a kemencébe, 6, amikor a meg­felelő hőfokot megkapta, akkor rakják rá a bóraxot (lapkát), mert ezáltal revét­­lenítik. A forrasztás is biztosabb lesz. A köszörülés sorrendjéhez is értékes tanácsot adott­. Helyeselte a betétes fésűkések gyártását. A Kisalakos csoportban való látoga­tása során elbeszélgetett Veté« József esz­tergályossal­ Kifogásolta, hogy a szíj­tárcsa megmunkálásánál kis fordulattal dolgozik a gép. Nyikitin elvtárs 7­5-ről 3&0-ra emelte a gép fordulatszámát. Veres Jó­zsef elmondotta, hogy a nagyobb fordu­­latszámmal való megmunkálást akadályoz­za a szíjtárcsák homokos öntése. Nyiki­­tin elvtárs felvilágosítást adott ahhoz, hogy hogyan lehet ezen a területen is értékes eredményeket elérni. A B-gyáregységnél, valamint Nagy­esz­terga-csoportnál tett látogatása során ja­vasolta a gépek forgási sebességének fo­kozottabb növelését. Nyikitin elvtárs látogatása nagy lelke­sedést váltott ki a Dimávag Gépgyár dolgoziban, még jobban megerősödött bennük a dicső Szovjetunió, szeretett Sztálin elvtársunk fia iránt érzett hála és» szeretet. A Gépgyár dolgozói megígérték, hogy 1972-ben Nyikitin eltárs útmuta­tása gazdag tapasztalata nyomán újabb munkasikereket, győzelmeket érnek el Tvfclgy Péter Dim­iVaP Cipgvi ■

Next