Diósgyőri Munkás, 1958. március-június (1. évfolyam, 1-16. szám)

1958-03-11 / 1. szám

✓—*--------------7------;—“—1 Köszöntjü­k a diósgyőri gyárak üzemi lapját özel másfél év után újból megjelenik a diósgyőri dolgozók közkedvelt lapja, a Diósgyőri Munkás, amit ebből az al­kalomból szeretettel köszöntünk. Másfél éve az ellenforradalom hallgattatta el a diósgyőri kohá­szok harcos lapját. A lap hozzásegített bennünket annak idején ah­hoz, hogy elért eredményeinket és hibáinkat — mind gazdaságilag, mind politikailag — nyíltan feltárjuk és széles körben megvitassuk. Gyakran hozzásegített, hogy — dolgozóink meglátásai és javaslatai alapján — az elért eredményeik megszilárdításához, a hibák és hiá­nyosságok kiküszöböléséhez elérjünk. Ugyanakkor segített dolgozó­ink mozgósításával az előttünk álló legfontosabb feladatok végrehaj­tásában is. Ez elsősorban azért vált lehetővé, mert dolgozóink szerették la­punkat, azt sajátjuknak tekintették és tudták, hogy a lap hasábjain megjelent cikkek nyomán felszínre kerülnek azok a legégetőbb pro­blémák, amelyek foglalkoztatták dolgozóink különböző rétegeit. Ezek­re­ általában véve az esetek többségében választ kaptak dolgozóink. Ezzel lapunk igyekezett betölteni azt a szerepét, amit Lenin úgy ha­tározott meg, hogy „Az újság kollektív propagandista, kollektív agi­tátor és kollektív szervező." Lenin tanításainak nyomán az újság abban a tekintetben, hogy kollektív szervező, „ahhoz az állványzathoz hasonlítható, ame­lyet az épülő ház körül emelnek, amely megjelöli az építmény kör­vonalait, megkönnyíti az érintkezést az egyes építőmunkások között, segítségükre van a munka elosztásában és a szervezett munka útján elért­ közös eredmények áttekintésében.” A diósgyőri gyárak újból megjelenő lapja, ezt az állvány sze­repét lesz hivatva betölteni, amely ténylegesen megkönnyíti majd gyáraink közös problémáinak megoldását, gyáraink dolgozóinak egy­mással való kapcsolatát. Ezt a hivatást közös lapunk azonban csak akkor fogja tudni betölteni, ha a diósgyőri gyárak valamennyi­ dol­gozója, elsősorban a kommunisták részt vesznek a lap munkájában, annak szerkesztésében, vagyis észrevételeik és javaslataik alapján, a gazdasági, a párt- és tömegszervezeti élet, valamint a termeléssel kapcsolatos összes problémákat a lap hasábjain megvitatjuk. Ezen keresztül válik lapunk minden dolgozó lapjává, ez is hoz­zásegíti majd gyárainkat feladataik végrehajtásához. Dolgozóinktól viszont nemcsak azt kérjük, hogy észrevételeik­kel, javaslataikkal segítsék saját lapjukat, hanem az­t is, hogy segít­senek abban, hogy a lap a jelenlegi keretek között minél több dol­gozóhoz eljusson, minél több dolgozó olvassa a Diósgyőri Munkás­t. E célkitűzés megvalósítását azonban magának a lapnak is elő kell segíteni úgy, hogy arról ír majd, ami a dolgozókat legjobban érdekli. Ez nem könnyű feladat, mert ahány em­ber, annyi egyéniség­. Ennek következtében az érdeklődés nagyon is változékony. Éppen ezért a lap szerkesztőbizottságának és általában felelős vezetőinek arra kell törekedni, hogy a lap és a dolgozók kü­lönböző rétegei között a legszorosabb kapcsolatot alakítsák ki. A lap másik igen fontos feladata, hogy a dolgozók érdekeinek­ megfelelően tereljék a közérdeklődést bizonyos kérdésekre. A mi rendszerünkben jó irányba terelni az érdeklődést, más­­szóval a szocialista nevelést, az öntudat fejlesztését jelenti. A mi rendszerünkben például a termelés minden oldalú fejlesztése, növe­lése, a minőség javítása, a selejt csökkentése, a takarékosság és nem utolsó sorban az utóbbi időben olyan so­kat hangoztatott társadalmi tulajdon védelme, az általános érdekeken belül a termelésben részt­vevő minden dolgozó személyes érdeke is. Feladata lapunknak tehát hogy a közérdeklődést elsősorban az 1958-ban előttünk álló és végrehajtásra váró feladatok megoldására irányítsa. Elő kell, hogy segítse a termeléssel kapcsolatos tervfelada­tok megvalósítását azon keresztül, hogy nyilvánosságra hozza a mun­­kaverseny tapasztalatait, eredményeit és hiányosságait, segíti párt­­szervezeteink, tömegszervezeteink és gazdasági vezetőink politikai, illetve gazdasági munkáját, segíti gyáraink dolgozóit a társadalmi bi­káját, segíti gyáraink dolgozóit a társadal­m­i tulajdon védelméért tajdon védelméért folytatott harcban, leleplezi a társadalmi tulajdon elherdálóit, pazarlóit, ugyanakkor népszerűsíti azokat, akik ezen a téren a legtöbbet tesznek. El kell érnünk, hogy lapunk ne csak a napi hírközlés eszköze le­gyen, hanem dolgozóink gazdasági és politikai nevelésének komoly eszközévé is váljon. Első helyre mindenek előtt a termelő munka kérdéseit kell, hogy állítsa. Ez azt jelenti, hogy nyíltan és őszintén dolgozóink elé tárja a termeléssel, kapcsolatos összes kérdéseket. Ha lapunk azt akarja, hogy a széles dolgozó tömegek lapja legyen, akkor minden törekvésének arra kell irányulnia, hogy a dol­gozók zöme a lap elkészítésében részt vegyen, vagyis legyen széles­körű munkáslevelező hálózata. D­iósgyőri gyárak dolgozói! Elvtársak! E gondolatok szellemé­ben indítjuk útnak gyárunk sajtóorgánumát. Kívánjuk, hogy töltse be hivatását, hogy mint üzemi lap, elsősorban a dolgozókat érdeklő legfontosabb kérdésekkel foglalkozva, keltse fel és irányítsa dolgozóink érdeklődését, hogy 1958 nehéz, de teljesít­­hető feladatait maradéktalanul végre tudjuk hajtani. NEMESKÉRI JÁNOS, a Lenin Kohászati Művek nagyüzemi párt-végrehajtó bizottsága titkára K MÁRCIUS 8. A nők napja. Mintha megre­kedt volna egy pilla­natra az idő és a vem­ Glóbusz is megállt vol­­na egy percre... Édes­anyákat, szerető felesé­geket, menyasszo­nyo­­kat, és rózsabimbóként viruló leányokat ü­nne­­peltünk szívünk teljes melegével ezen a na­pon. A munkábar, egyen­rangú segítő­nket, s bajban és Szenvedés­ben megoszté­st kérő és vigasztalónkat­ az örö­münkben és boldogsá­gunk gyémántkoszorúit, a nőket itt megéltük. Kora reggel a Lenin Koh­ászat­i Művek ka­puin p­irosnyakkendős úttörőkkel, fiatal és gondoktól ráncos hom­lokos férfiakkal talál­koztunk: virágcsokor­ral és selyemfonallal átkötött csomagokkal a kezükben siettek. És mint szerte az egész világon, itt a Lenin Kohászati Művekben is, minden egyes üzem­részében forró kézszo­­rítással köszöntötték a nőket. A megbecsülést és a nők egyenjogúsá­gát bizonyította a 3$ kiváló dolgozó és az egy (Gyalog Jánosné acélöntődéi darukormá­nyos) kormánykitünte­tése — és az ezekkel járó pénzjutalom is. Nem volt olyan nő, aki ezen a napon ne ka­pott volna egy virág­csokrot, vagy emlék­tárgyat. Délután a Művelő­dési Házban Komócsin Zoltán elvtárs, az MSZMP központi bi­zottságának tagja üd­vözölte a diósgyőri nő­ket. Az ünnepi beszéd után kultúrműsorral szórakoztatták a meg­jelenteket. Este az Avas étteremben rendezett díszvacsorán a Lenin Kohászati Művekből 60 dolgozó nő kapott meg­hívást. MINDEN férfi ezen aznapon egyet kért a nőktől és minden nő egyet kívánt: BÉKÉT. Dolgozzunk ezért to­vább is szocialista ha­zánk építésével! nők ümiu­ften Szeretettel köszöntjük a diósgyőri gyárak valamennyi dolgozóját! A diósgyőri gyárakban évekre visszamenő hagyománya van az üze­mi újságnak. Lapunk, amely új cím­mel, »Diósgyőri Munkás« néven is­mét megjelent, ezután is messzeme­nő segítséget, támogatást akar és igyekszik nyújtani a gyár előtt álló feladatok végrehajtásához. Kérjük az üzemek dolgozóit, a lap olvasótábo­rát, a párt- és tömegszervezetek ve­zetőit és dolgozóit, hétről-hétre se­gítsenek, tevékenyen vegyenek részt a lap elkészítésében. Szeretnénk, ha minél többen keresnék fel a szer­kesztőséget írásaikkal, leveleikkel, panaszaikkal, ha hozzájárulnának ahhoz, hogy üzemi újságunk hétről­­hétre minél tartalmasabb, minél szín­vonalasabb segítséget nyújthatna — és akar nyújtani — a diósgyőri gyá­rak előtt álló nagyfontosságú felada­tok végrehajtásához A lap megjele­nése alkalmából szeretettel köszönt­jük a diósgyőri gyárak valamennyi dolgozóját, a lap olvasóit, levelezőit, tudósítóit, mindazokat, akik itt él­nek, dolgoznak a gyárban. «■DIÓSGYŐRI MUNKÁS« szerkesztősége —-----oOo-----------­ A diósgyőri nagykohó. Megtartotta első ülését a Lenin Kohászati Művek üzemi tanácsa MEGTELT a terem. Egyetlen foghíjas szék sem akadt. A 121 üzemi tanácstag közül alig tízen maradtak távol, azok is igazoltan. Az előadók, Valkó Márton elvtárs, a gyár igazgatója, Bozsik elvtárs, a gyár főkönyvelője és Solti András elvtárs, az üzemi bizottság elnöke szavait parázs vita követte. A há­rom napirend közül a leglényege­sebb, a nyereségrészesedés szétosz­tása körül alakult ki a szócsata. Ja­vaslatok, észrevételek hangzottak el, amelyek mind arról tettek tanú­­­bizonyságot, hogy az üzemi tanács tagjai érzik azt a nagy feladatot és felelősséget, amit a gyár sokezer dolgozójának bizalmából képvisel­nek. Már az első felszólaló, Takács elvtárs, aki a durvahengermű dol­gozóit képviselte, javaslattal állt elő. Azt mondta: — A tervezetben az áll, hogy aki egy napot igazolatlanul kimaradt, attól 10 százalékot, aki két napot, attól­ 30 százalékot és aki 3 napot mulasztott igazolatlanul, attól 60 százalékot vonjanak le a nyereség­­részesedésből. Én azt javaslom, hogy ezeket a számokat, tételeket, egészítsük ki úgy, hogy 1 napos mulasztásnál 25, kétnapos mulasz­tásnál 50 százalék legyen a levonás és aki már 3 napot mulasztott, azt rekesszük ki a nyereségrészesedés­ből. Egy-két elvtárs hasonló értelem­ben nyilatkozott. Végülis szavazás­ra tették fel a dolgot, aminek vég­eredménye, hogy megmaradtak a tervezetben előírt irányszámok mel­lett. A MÁSIK, vitára adó javaslatot Járdán Béla elvtárs terjesztette elő, aki a martin dolgozóinak kül­dötte. Azt mondotta: — Aki üzemi balesetből kifolyó­lag van betegszabadságon, az a nyereségből kapja meg a teljes ös­­­szeget. E javaslatot arra fel­tette, hogy a tervezet más megállapításra szo­rítkozott. Szavazáskor úgy döntött az üzemi tanács, hogy megmarad­nak a tervezetben előírt irányelvek mellett. Az alapanyag dolgozóit képviselő elvtársak az üzemi tanácsiban kifo­gásolták, hogy a részükre kiosztan­dó összegből 10 százalék levonásra kerül. Kellő magyarázat és tájé­koztatás után, amit Bozsik elvtárs adott meg, végül is belenyugodtak abba, hogy a levonás jogos, mert az alapanyaggyár részleg még olyan összegű értéket sem termelt, ami­ből a munkabéreket ki tudnák fi­zetni. Sok-sok javaslat került napirend­re. Márton István elvtárs a vasön­tödéből például azt javasolta, hogy a katonaidőt számítsák be a szolgá­lati időbe. Lényeges és fontos ja­vaslat ez. Amit ezzel kapcsolatban a törvény biztosít, azt minden te­kintetben meg is kapják azok, akik katonaidejüket töltötték az adott időszakban. A helyzet az, hogy aki gyárból vonult be katonának és a katonaidő letöltése után a gyárba jött vissza dolgozni, annak a mun­kaviszonya nem szűnt meg, tehát katonaidejét beszámítják a nyere­ségrészesedésnél is a szolgálati időbe. Koltai Jánosné elvtársnő, a II-es hivatalhoz küldötte, a vasúti je­gyekkel kapcsolatos problémákról beszélt. Elmondotta: vannak a gyárban olyan dolgozók, akik nem vették igénybe a gyár által nyúj­tott vasúti kedvezményt, mert mint családtagok, más szervtől már meg­kapták azt. Azt kérte, hogy ezekre a levonás a vasúti jegyek miatt ne vonatkozzék. Sokan arról is beszél­tek, hogy kiket lehet másodállást­ dolgozóknak tekinteni a gyárban, mert ezek nem részesülhetnek a nyereségből. Több példát hoztak fel erre olyat, hogy például az egyetemen megbíznak valakit vala­milyen munkával, azért a gyár fi­zet, de nem a gyár alkalmazottja, tehát nem kaphat semmiféle egyéb juttatást. FONTOS RÉSZE a tervezetnek, hogy akik hozzájárulással távoztak a gyárból, azok is részesülnek a nyereségből a rendeletben előírt intézkedések alapján. Többen kifo­gásolták, hogy az ipari tanulók ide­jét miért nem számítják be a szol­gálati időbe. Ez a kifogás alaptalan, mert az ipari tanuló is ugyanolyan elbírálás alá esik, mint aki közép­iskolából került be a gyárba. Szol­gálati ideje tehát csak attól az idő­től számít, amióta a gyár alkalma­zottjaként dolgozik. Az is fontos tétele a tervezetnek, hogy akik a párt felhívására annak idején el­mentek a mezőgazdaságba dolgozni és visszajöttek a gyárba, azoknál sincs kiesés a szolgálati időben. Többen nem értették, hogy például a szülési szabadságot hogyan szá­molják el. Erre vonatkozóan az az­ álláspont, hogy a szülési szabadsá­got nem lehet alapul venni a nye­reségrészesedés kifizetésekor. Sok-sok ilyen és hasonló problé­ma merült fel még ezen az­ első ta­nácskozáson. Minden hozzászóló, vitatkozó szavából kicsendült a fe­lelősségérzet, az a tudat, hogy nagyfontosságú dolgok felett dön­tenek és határoznak ezen az érte­kezleten. A jövőben is széleskörű és nagy feladatok hárulnak az üze­mi tanácsra. Olyan testület ez a szerv, amely tagjai által közvetle­nül érintkezésben­­ van a­ gyár dol­gozóival, ismerik a problémákat és tennivalókat, nagy segítséget nyújt­hatnak és kell, hogy nyújtsanak minden időben és döntésben ahhoz, hogy ez az esztendő is sikerrel zá­ruljon és a következő évben ha­sonlóképpen megelégedéssel és büszkeséggel döntsenek majd arról, kik részesülhetnek a nyereségből, kiket jutalmazzanak az egész évi munka alapján. Mindent egybevetve, az üzemi ta­nács első ülése jó munkát­ végzett, megfelelően képviselte a dolgozók érdekeit és hozzájárult ahhoz, hogy igazságos, méltányos döntés szüles­sen. Az üzemi tanács elé terjesztett tervezetet az értekezlet határozattá emelte. Most már a végrehajtáson a sor. EZUTÁN VALKÓ elvtárs, a gyár igazgatója rövid, de tartalmas be­számolót tartott arról, milyen fel­adatok állnak a gyár dolgozói előtt ez évben. Ezzel kapcsolatban bő­vebben,­­ lapunkban, Valkó elvtárs tollából más cikkben foglalkozunk;

Next