Diósgyőri Munkás, 1958. július-december (1. évfolyam, 18-43. szám)

1958-07-08 / 18. szám

ÚJ NEGYEDÉV KÜSZÖBÉN Á­ltalában szokás mindenütt —; így a diósgyőri gyárakban is,­ hogy a hónapok és negyedévek vé­­­gén számvetést készítenek, hogyan­ dolgoztak, miben értek el eredményt,­ miben van lemaradás, hol szorít a­ cipő és mit kell tenni az elkövetke­­­zendő időkben. A számvetés minden­ gyárban, minden üzemben most ké­­­szül. De hozzávetőleges adatok már­ rendelkezésre állnak, amelyek alapot­ nyújtanak ahhoz, hogy ha nem is­ teljes értékelésben, de szóljunk az­ elmúlt negyedévben végzett munká­i­ról. Általában elmondható, hogy a­ diósgyőri gyárakban mindenütt jó­ munkát végeztek. Természetesen ez­ nem jelenti azt, hogy egy-egy üzem­­­ben, egy-egy munkahelyen teljesen­ kielégítő volt a tervek teljesítése és­ minden egyéb feladat, ami hozzátar­­­tozik az üzem és az egyén életéhez­ is. Amikor például a Lenin Kohászati Művekben aziránt érdeklődtünk, tel­­­jesítette-e a vállalat negyedéves ter­­­vét, a válasz igenlő volt. Sőt, még­ azt is közölték, hogy előzetes számí­­­tások alapján a negyedévi tervet aj gyár 102 százalékra teljesítette.­­ Máris adódott ebből a következő­ kérdés:­­ — Hol szorít a cipő? ! A válasz őszinte és egyszerű volt:! — A minőségben, különösképpen­ az elektroacélműnél. ! Ebben az üzemben hihetetlenül­ magas a selejt, amit eddig minden­ erőfeszítés ellenére sem tudtak le­­­szorítani. Nem is lehet csodálkozni­ tehát azon, hogy az elektroacélmű­ házatáját sok szó éri. Pedig a bírálat­ jogos. Mégis tapasztalhatók olyan­ vélemények, miért nyomorgattok­! bennünket, amikor vállalati szinten­ a terv teljesítése jó. Mit lehet erre­ válaszolni? Semmi mást, csak azt,­ hogy ha az elektroacélmű is eleget­ tett volna a tervben előírt kötelezett­­­ségének, a vállalat eredménye is még­ jobb lenne. A kohászatban tehát itt­ szorít elsősorban a cipő. Éppen ezért; elsősorban, — természetesen mind­­­ez nemcsak ide vonatkozik — a mi­­­nőségre kell a második negyedévben­ még nagyobb gondot fordítani. De hiába a jó minőség, ha baj van a ha­­­táridőkkel. Különösen súlyos gon­­­dokat és az országnak anyagi kárt­ is okoz, ha exportmegrendeléseknél, nem tartják be a határidőket. Ez a­ második feladat tehát, amire a jö­­­vőben fokozottabb figyelmet kell for­dítani. Ja sem vehetjük sorba mindazt a tennivalót, amit a harmadik­ negyedévben is meg kell oldani nem­­­csak a Lenin Kohászati Művekben,­ hanem a többi gyárakban is. Ha akármelyikben szétnézünk, minde­n hüit győzelmi jelentésekről számol­nak be. A Dimávagban például tel­­­jesítették az első félévben előírt él­üzem cím elnyerésének feltételeit.­ Hagyomány ez a Dimávagban, hiszen többszörösen kitüntetett élüzem a gyár. Ez kötelezi is őket arra, hogy a második félévben is hasonló, kitű­nő eredményeket ér­jenek el. Dicsé­­­rettel kell szólni a Nehézszerszám-­­gépgyárról is, ahol az exportmeg­­­rendeléseknek tettek teljes egészében­ eleget.­­ A diósgyőri gyárak munkája úgy­ egybekapcsolódik, mint ahogy a fo­­­gaskerekek kapcsolódnak egymás­­­hoz. Ha a kohászat lemarad és nem­ ad kellő mennyiségű és minőségű alapanyagot, nyersanyagot, akkor a­ többi három gyár sem tud dolgozni.­ Egyébként erre hosszabb idő óta időnként panasz is volt. Jelenleg például a nehézszerszámgépgyár tett ilyen észrevételt. Persze nem ten­nénk helyesen, ha csak a diósgyőri­ gyárak ilyen természetű problémáiról­ írnánk. Mert nemcsak a Dimávag, a­ könnyű- és nehézszerszámgépgyár­ban okozhat problémát az, ha a ko­hászat lemarad, hanem az ország többi más üzemeiben is. Ha tehát a kohászat dolgozói tehetségükhöz, tudásukhoz mérten végzik munkáju­kat, akkor csak a szeretet, a megbe­csülés, az elismerés hangján szól­hatnak róluk. És nem mindegy, hogy így szólnak-e, így beszélnek-e a diós­győri kohászokról, vagy pedig szid­ják őket. ]S m­indent egybevetve, dolgozzon a négy gyár kollektívája így az elkövetkezendő negyedévben, ían, a diósgyőriek hírnevén csorba ! ■ű 1 I. évfolyam, 18. szám.­­ DIÓSGYŐRI NAGYÜZEMEK DOLGOZÓINAK LAPJA 1958- július *• Készü­lődés az Alkotmány ünnepére A Lenin Kohászati Művek vas­öntödéjének dolgozói azzal a felhí­­­­vással fordultak a gyár üzemeinek­­ dolgozóihoz, hogy indítsanak szo­­­­cialista munka­versenyt augusztus 20 . tiszteletére. A vasöntők felhívását­­ termelési tanácskozásokon tárgyal­­­­ták meg és ahhoz valamennyi üzem csatlakozott. A szeptember 30-ig tartó versenyben az üzemek dolgozói a anyagtakarékosságért, a jobb minő­ségű áruk előállításáért, a termelő­­költségek csökkentéséért és általá­ban az élüzem cím feltételeink megvalósításáért vetélkednek. Egy­idejűleg a »szakma legjobb dolgozó­ja« cím elnyeréséért is versenyez­nek. A tervismertető értekezletek után A napokban zajlottak le a Lenin Kohászati Művekben a tervismertető értekezletek. Ezeken a tanácskozáso­kon egy-egy üzemben közösen be­szélték meg a gyár előtt álló legfon­tosabb tennivalókat. A vezetők és a dolgozók együttesen mondották el véleményüket, amelynek alapján a felsőbb vezetők sok-sok tapasztalat, elgondolás, javaslat, hozzászólás kap­csán adhatnak ki utasításokat és te­hetnek intézkedéseiket. Miután a »Diósgyőri Munkás« elhatározta hogy hónapról-hónapra egy egész ol­dalt szentel a termelési tanácskozá­soknak, legközelebb a most lezajlót tervismertető értekezlet javaslatai­ról, eredményeiről, hibáiról, az ebbő adódó feladatokról számolunk majd be. Ehhez kérjük valamennyi szak­szervezeti bizottság segítségét, támo­gatását. --------1|~*‘ |«****w iSAUUlUftb UC" } I. díj: kéthetes ingyenes beutalót l­ 17 órakor átvehetők a Diósgyőri *dr. Zádor Tibor nyerte el. Munkás szerkesztőségében. __________K­A KERESZTÜL V ________ ___ A VASGYÁRBAN járjuk az üzemet. A kohóban éppen csapolnak, a martinban a pódiumon fürgén mozognak a berakó­daruk, a durvahengerdében recsegve-ropogva nyelik a hatalmas tüzes bugákat a hengerek, a fínomhengerdé­­ben kígyózva csúsznak-másznak a kinyújtott acélhuzalok. A gyár legkisebb üzemében is­­ mindenütt szorgal­mas, lelkiismeretes munk­a folyik. Egy olyan üzemben, mint a Lenin Kohászati Művek, igen sokrétű szerteágazó és felelősségteljes a munka. Jó szervezettséget, előrelátást, nagy műszaki tudást igényel minden­­minden, amit itt gyártanak. Hol üzemzavar, hol egy kicsinek látszó, de mégis jelentős hiba, hol emberi prob­lémák, nehézségek, bajok állnak útjába a folyamatos, zökkenő nélküli munkának, de az egy pillanatra sem torpan meg. Az emberek ezeket a nehézségeket igyekeznek legyőzni és mindenkor le is győzik. Aki nyitott­szemmel jár, sok mindenre ráakad az üzemben. Élüzem lesz-e a D­IMA­VAG? Lapunkban többször felvetettük a kérdést: él­üzem lesz-e a Dimávag? Ez a probléma mind a mai napig komolyan foglalkoztatja a vállalat pártbizottságát, műszaki vezetőit és a műszaki dolgozókat egyaránt. Mi­vel az élüzem feltételek egy-egy fél­évre szólnak, most elérkeztünk oda, hogy néhány konkrét eredmény­­ alapján válaszolhassunk erre a kér­­­­dés­re. * Június 30-a résziben az öröm, rész­­­­ben az izgalom napja is volt a Di­­tmavaig B/N gyáregységében. Ez az­­ öröm és izgalom ott ült az emberek­­ arcán akkor, amikor próbaként be­­­­indították a 7/1800-as sodrót. Már ♦ úgy látszott, hogy az arcok mosolyát­­ a szomorúság váltja fel, mivel a ♦ próbasodrás apró hibákkal, zökke­­­­nőkkel történt. Ekkor a gyáregység­­ vezetői s Tibor Kálmán művezető - szerelő csoportja azon tanakodtak, a­hol követték el a hibát. Olyan szo­­­­morúság, olyan komoly, de egyben­­ komor hangulat uralkodott közöttük,­­mintha legkedvesebb jószágukat vesz­­­tették volna el, mert a gyorssodró­­ sikeres befejezése nem csupán az ő­­ jó munkájukat, de a vállalat jó mun­­­­káját is előmozdíthatja. Hiszen ez a­­ vállalat és üzemfeltételeinek egyike.­­ Ezen múlik, hogy élüzem lesz-e a Di­­­mávaig, ezen múlik, hogy év végén­­ milyen nyereségrészesedést fizetnek­­ vissza a dolgozóknak, ezen múlik,­­ hogy a negyedév befejezése után ♦ hány dolgozó kapja meg »a szakma­­ kiváló dolgozója" kitüntetést és a ve­­­­le járó pénzjutalmat. S a töprengő,­­ gondolkozó, de alkotó munkásembe­rek­­ megtalálták annak a módját, hogy ezeket az apró zökkenőket, amit a gép első próbasodrásánál ta­pasztaltak, kijavíthassák, így június 30-án délutánra már minőségileg megfelelő kötelet tudtak rajta gyár­tani. E próbaüzemeltetés eredményét figyelembe véve, a gép legyártása az előírások szerint megtörtént. Ennek következménye csak az lehet, hogy a prototípus átvételi bizottság át is vegye a gépet. Azt, hogy az élüzem cím elnyeré­séhez ezt az igen fontos feltételt ha­táridőre biztosítani tudták, különö­sen nagy szerepe van az itt már előbb is említett Tihor Kálmán sze­relő művezetőnek és csoportjának, amiért a vállalat pártbizottsága, igaz­gatósága és üzemi bizottsága köszö­netét fejezi ki. Behozták a lemaradást is A kohó szomszédságában egymás mellett sorakoznak a martírkemen­­cék. Az egyikbe a táplálékot ada­golja a berakó daru, a másikból pró­bát vesznek, a harmadiknál csapo­lásra készülnek. Pezseg, forr a mun­ka: Márton elvtárs ad itt tájékozta­tást. — Múlt havi tervünket 101,6 szá­zalékra sikerült teljesíteni annak el­lenére, hogy a májusban keletkezett lemaradásunkat is behoztuk. Előze­tes számításaink szerint negyedévi tervünket így 100,3 százalékra telje­­sítettük. A legjobb munkát az I-es kemence kollektívája végezte, de megemberelte magát a IV-es ke­mence is, ahol nem is olyan régen komoly üzemzavar, a kemencefenék kilyukadása okozott visszaesést. Ter­mészetesen nem akarjuk a dicsősé­get egyedül magunknak, el kell mon­danunk, hogy a kohó is minden te­kintetben elősegítette munkánkat. Hetekkel ezelőtt — ezt a kohónál is elismerték — arról panaszkodtunk, hogy magas a nyersvas szilíciumtar­talma. Az utóbbi napokban azonban erre még nem volt panasz, minden segítséget megadtak. Azt szeretnénk, ha együttműködésünk még szoro­sabb, még eredményesebb lenne a harmadik negyedévben. A megtakarítás: 8 ezer tonna érc A nagyolvasztó gyárrészlegnél mind a három kohó teljes kapacitással dolgozik. Telhetetlen gyomrukban fő, izzik a nyersvas, ami elengedhe­tetlen tartozéka az acélgyártásnak. Rozsdavörös füst száll az ég felé, megfesti az ég alját, a látóhatár szé­lén már csak vibrálva int vissza, mintha búcsúzna a gyártól. Jó mun­kát végzett a kohó. Második negyed­éves tervét­ 1.500 tonnával teljesítette túl. Természetesen ez még nem pon­tos adat, de Vincze elvtárs vélemé­nye szerint ez a helyzet. Nem min­­den büszkeség nélkül — s jogosan —­­beszélnek arról, hogy az elmúlt ne­­­gyedévben kereken 8 ezer tonna­­ che«­ W­­ből gyártottak hát akkor nyersvasat? — teheti fel valaki a kérdést. A vá­lasz kézenfekvő: mintegy 12 ezer tonnával többet használtak fel a ru­­dabányai ércből. Jelentős és fontos esemény ez a kohónál, mert hiszen ezzel 1 216 000 forint értékű megta­karítást értek el. Miután külföldi érc megtakarításáról van szó, ezt az összeget devizaferiratban számolva, több mint 2 millióra tehetjük. Meg­­­t­akarítás volt a kokszban is. Erre Vincze elvtárs így válaszol: — Egy tonna nyersvas gyártásánál mintegy 20—25 kg kokszot tudtunk megtakarítani Ha egy számvetést csinálnánk, akkor tetemes mennyi­ségű fűtőanyagmegtakarítás lenne a vétt összeg- ►»»w«»*****« »«■»■»*»« v««»««» **«♦««*«» Az üzemzavar és egy intézkedés A gyár minden üzeme a táplálékot a Keleti Erőműtől kapja. Ha ott valami hiba csúszik be, esetleg az egész gyár munkája megakadhat, ha nem történik gyors intézkedés. A na­pokban is üzemzavar volt. A házi­­üzemben egy szakaszkapcsoló rom­lott el. Ez okozta a zavart. De per­ceken belül intézkedtek, úgy, hogy az országos hálózat segítségét kér­ték, emellett a miskolci Villamos­­üzemek is támogatást nyújtottak így a gyár valamennyi fogyasztóját, a különböző üzemeket el tudták lát­ni energiával. Két újító sikere Újságot olvasó munkásember előtt tudott dolog, hogy pártunk és kor­mányunk milyen fontos szerepet szán népgazdaságunk egészén belül a me­zőgazdaságnak. Ezen belül is első­rendű feladatként áll az üzemi mun­kások előtt is a mezőgazdaságnak minél jobb gépeikkel, szerszámokkal való ellátása. S hogy ezt az élüzem cím elnyerésének egyik feltételeként szabták meg, a fent említett párt- és kormányhatározat igazságát, helyes­ségét bizonyítja. E feladat végrehajtása a Dimáva­­gon belül a rágógyár egységére hárul.­­Nemrégib­en lapunk hasábjain szá­moltunk be olvasóinknak a rúgó­üzem nagyszerű munkájáról, ahol a műszaki, párt- és szakszervezeti ve­­zetés kölcsönös munkáján, segítsé­gén alapszik a munka előbbrevitele és részben eredménye is. S így, bár a mezőgazdasági kapa­szerszámok zártüregű sajtolása a rú­gógyáregységnek 1958. első félévi műszaki fejlsztési részlettervében a »technológia és szervezési intézke­dések« tervének 1. pontja alatt állt, így ez plusz munkát jelentett a gyáregység műszaki vezetésének, dol­gozóinak, hogy ezt az igen fontos fel­adatot végre tudják hajtani. Rövid töprengés után jelentkezett két elv­társ — Csiszár és Dohály elvtársaik, — akik kapaszerszámok zártüregű sajtolására újítást nyújtottak be. Az újítás alapján kísérletképpen végez­ték el az új gyártmány legyártását. E kísérletek eredménnyel jártak, aminek alapján be tudták indítani a kapaszerszámok zártüregű sajtolá­sának sorozatos gyártását. Ebben pedig legnagyobb szerepük Csiszár és Dobály elvtársaknak van, akik megkapták ezért a jutalmukat, így az élüzem cím elnyerésének ezt az egyik igen fontos feltételét teljesí­­juthatott el a rúgóüzem oda, hogy teni tudta. Intézkedjen a munkásellátás Az üzemi bizottságra Pásti elv­társhoz szerényen, de magabiztosan állít be a fínomhengerdéből Czeg­­lédi József. Panaszkodni jött, nem a saját, hanem a vele együtt Kis­­győrből az ipari járaton a gyárba igyekvő dolgozók nevében: — Nem tartjuk helyesnek, hogy az ipari járatra privát személyeket is felvesznek építen úgy, mintha csak az ő részükre lenne rendszeresítve ez a járat. Tudjuk, hogy a gyár igen nagy összegeket fizet az ipari jára­tok fenntartásáért. Emellett a dol­gozók is kifizetik havonkint a tör­vényben előírt hozzájárulást, így is zsúfolt a hely az autóbuszokon. A mi kocsinkon például 40 dolgozó jár be és saaík 25 ülőhely van. A többiek állnak. Már azt csináltuk, hogy kö­zösen összeadtunk annyi pénzt hogy székeket vegyünk­­, ne kelljen sen­kinek állva utaznia. Ez az egyik do­log. A másik pedig az, hogy vasár­naponként miért küld a MÁVAUT úgynevezett »fakarusz« kocsit ér­tünk, amikor egész héten Ikarusz­­kocsival járunk be, s — miután en­nek a díja magasabb — ezt meg kell fizetnünk. Helyes lenne, ha a Lenin Kohá­szati Művek munkásellátási főosztá­lya megvizsgálná ezt a kérdést, fe­lülvizsgálná a MÁVAUT-tal kötött szerződést, hogy visszaélés ne történ­­­hessék. Ez a véleménye egyébként az üzemi bizottságon Pásti elvtárs­nak Új

Next