Diósgyőri Munkás, 1958. július-december (1. évfolyam, 18-43. szám)
1958-10-28 / 34. szám
Több ezer ember kenyerét adja a diósgyőri gépgyár. A hajdani Bika réten terül el délnyugatról a Bükkel, nyugatról a Szinvával, északról és keletről a várostól határolva. A gyár 1914-ben, az első világháború kezdetének órában épült, azzal a céllal, hogy a kizsákmányoló úri rend rablóháborúját elősegítse gyártmányaival. Az első épületét is ennek következtében nevezték el Lövegműhelynek. A hadiüzemmé nyilvánított új gyáriban a világháború alatt egy részben hadifoglyok dolgoztak. Abban az időiben alig pár száz munkásnak biztosított kenyeret a gyár. Az évek során azonban fejlődött a hadianyaggyártással foglalkozó üzem. A két világháború közötti időben a gyenge bérezés és mostoha szociális körülmény több esetben sztrájkot váltott ki az itt dolgozókból. Többhetes sztrájkokkal esetleg 1 filléres órabéremelést tudtak kivívni! A II. világháborúban újra hadiüzemmé nyilvánították a gyárat. 1944. szeptember elején bombatámadás érte a gyárat. A Hídműhely, a hatalmas Megmunkáló és Szerelőcsarnok egy borzalmas éjszaka után romheggyé vált. A visszavonuló német csapatok pedig a Villamosközpontot robbantották fel. A gyár további pusztítását a gyár dolgozóival együttesen a kommunistákból alakult MOKÁN-komité csoport akadályozta meg. A szovjet csapatok felszabadító harcai után a Kommunista Párt felhívására a gyár dolgozói elsőnek a romok eltakarításához fogtak hozzá. A romeltakarító munkálatokban nagy segítséget nyújtottak a szovjet katonák. A megfeszített munka következtében 1945-ben a gyárban megindult az élet. Az ország Vasúti hálózatához síneket és a lerombolt hidakhoz vasszerkezeti alkatrészeket gyártottak a Dimávag munkásai. 1946 augusztusában a jó forint megjelenésekor a Kommunista Párt irányításával megindult a mezőgazdasági szerszámok nagymérvű gyártása. Ez év őszén kaparókat, csilléket, bányagépeket is gyártottak. Ezzel segítették szénbányászatunkat. A gyár dolgozói ebben az időben is kiváló politikai munkát végeztek. Mint falujárók hozzájárultak megyénkben a munkás-paraszt szövetség megerősítéséhez. Az első hároméves terv során ipari jellegűvé épült a gyár. 1946-ban dróthúzó és reszelővágó üzem épült, s a szocialista ipar kialakításához szükséges gépek gyártásához is hozzáfogtak. A gépipar kialakította a Dimávag külkereskedelmi kapcsolatát. 52 millió forintos beruházással új esztergákat, gépeket, üzemrészeket kapott a gyár. Csak szerszámgépekből 76 darabbal gyarapodott a Dimávag. A szocialista munkaverseny eredményeként fokozódott a termelés, 1948-ban már 27 élmunkással büszkélkedik a gyár. A háborús pusztítás következtében mostohák voltak a munkások szociális körülményei. Ezen segített jó pártunk 1949-ben, amikor több mint 1 millió forint értékben szociális, kulturális és egészségügyi intézményeket építtetett. A megváltozott munka és szociális körülmény fokozta a munkakedvett és beruházásból 115 különféle szerszámgépet, hegesztő transzformátorokat, elektromotorokat, új darupályákat és darukat kapott. A szinte járhatatlan utakat betonnal burkolták le. Felépült a Vasszerkezet és a Kovácsműhely. A rúgóüzem korszerű öltözőt és mosdót kapott, egy négyemeletes hivatalház és garázs is jelezte a fejlődés hatalmas méretét. Közvetlen a gyár mellett napközi otthon épült. A Dimávag dolgozói saját üdülőt építettek Jávorkúton és Bükkszentkereszten. Az ötéves terv során a külkereskedelmi kapcsolat tovább szélesedett. Új típusú kábelsodró, húzó, bevonó esztergagépek, dönthető és merev állványú prések, légkalapácsok, szerelő ollók készülnek a gyárban. A csepeli csőgyár, a Lenin Kohászati Művek nagykohó és középhengersor gépeit, a Láng Turbina és a Klement Gottwald villamossági gyár generátorainak fontosabb alkatrészeit is itt készítették. A Dimávag vasúti kerékpárjai ma világszerte híresek és hazánkban egyedül csak itt készülnek.. Az első ötéves tervben Délafrikától Finnországig, Kínától a brazil gyapotföldekig, szerte a világon megtaláljuk a Dimávag gyártmányait. Az ötéves terv során az ország legnagyobb gépgyárává fejlődött a gyár. A Dimavag dolgozóinak munkához való megváltozott viszonyát bizonyítja a kilencszeres élüzem cím is. Az 1956-os ellenforradalom megtörte a gyár egyenletes fejlődését. Az évi tervből az »összkomfortos” sztrájk és a meglazult munkafegyelem mintegy 20 millió forintot rabolt el. Az ellenforradalom leverése után gyár kommunistáinak türelmes és áldozatos nevelő munkája eredményeként 1957-ben a termelés, a vállalat termelékenysége hónapról hónapra emelkedett, s már 1957 augusztusa- A Dl MÁVAG Gépgyár fejlődése tizenhárom év tükrében Választás előtt állunk. S mint a jó gazda, ez alkalommal számvetést teszünk, összehasonlítást, előre számítást. Kell ez, mert jó tudni az embernek, mit hagyott maga mögött, honnét indult el, hová ért el, s hová érhet. A múltból való idejövetelünk tükre: ia ma. A ma biztonsága: a holnap. A november 16-i szavazatunkkal mindkettő mellett hitet teszünk. Az új rend mögött még másfél évtized sincs. De eredménye több, mint a kapitalizmus bármely évszázada. A szocializmus felé haladás első évében többet kapott az ország népe — elsősorban a munkásság és parasztság — mint a Horthy-rendszer 25 éve alatt. Az úri Magyarországon 3 millió koldus élt. Másfél millió emberünk a munkanélküliség miatt kitántorgott Amerikába. Bérházak helyett börtönök és kaszárnyák sora épült. Hogy épült, nem csoda. Horthy Orgoványnál indult el »hódító« útjára. Munkások vérével, kommunisták tetemeivel volt kirakva útja. És ez az út a háborúba torkolódott. Éhező, pusztuló országot. Inflációval, romokban heverő gyárakkal, városokkal vett át a nép. S nincs mit szégyenkeznünk. Tessék, nézzünk egy gyárat. A DIMÁVAG-ot. Honnét indult el, hol tart és milyen jövő elé néz is. 1949-ben a Gépgyár határidő előttban elérték az ellenforradalom előtti befejezte első hároméves tervét, szintet. Az első ötéves terv tovább fokoz A gyár fejlődése ■— bár kezdetben ta a gyár fejlődését. 110 millió forint lassan, de biztosan — újra elindul a felfelé ívelés útján. Felépítettek egy 1000 személyes étkezdét és modern konyhát, amely közel 4 millió forintba került. 300 ezer forintos beruházással új orvosi rendelő épült. Mintegy 70 ezer forintért belgyógyászati, fizikoterápiás, kvarc, orr-fül-gége, röntgen laboratórium berendezést kapott a gyár. A gyárban a dolgozók egészségvédelme, nyugodt munkaviszonya biztosított. A munkások átlagbére is jelentősen emelkedett, s ma már megközelíti az 1500 forintot. Az órabér rendszer bevezetésével a minőségi munka fokozódott, de a mennyiségi termelés is magas szintet ért el. A múlt évhez viszonyítva 40 százalékkal emelkedett az exporttervük is. Jelenlegi hároméves tervünk során 36 millió forint beruházást kap a gyár. Ebből mintegy 20 millió forintot gépekre, 13 millió forintot építkezésre fordítanak. Az anyagi megbecsülésen túl a Dimávag munkásai képviseltetik magukat az ország irányításában. Az ezévi választásokra három képviselőt jelöltek a gyárból. 1945-től 185 vezető került ki innét, akik ma különböző gazdasági és politikai funkcióban dolgoznak. A 185 munkásvezető nagyszerűen megállja a helyét. Mindez a Dimávag munkásainak megbecsülését bizonyítja, — s azt, hogy Magyarországon szabadon, a szocializmust építő testvéri népek nagy családjába beálelszkedve építjük az új társadalmat. Összeállította: Bar&th hajó» Fotó: Juszti Gyula, 1944. szeptemberi bombatámadás után a hídműhely és a szerelőcsarnok — romokban. 1953-ban új szertár és négyemeletes vasraktár épült. Közel 4 millió forintba került az ezerszemélyes új étkezde felépítése. Az új hivatalház előtti téren hatalmas békeszobor hirdeti a gyár munkásainak békevágyát. Üzemrészenként fürdők és öltözők épültek a dolgozók egészségvédelme érdekében. A gyár szívében, a déli szerelde mellett felépített kultúrotthon, Jávorkúton saját üdülője van a DIMÁVAG Gépgyárnak.