Diósgyőri Munkás, 1960. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-05 / 27. szám

2 A vezetők és a munkások összefogásával leküzdik az akadályokat a szivattyúüzemben Rövid két év alatt a könnyűgépgyár szivattyúrészlege az ország egyik leg­nagyobb szivattyúgyártó üzemévé fejlődött. Bizonyítja ezt az is, hogy a Budapesti Ipari Vásáron kiállított termékeik hetven százaléka szivattyú volt. Ez az üzem gyártotta le az aj­kai erőmű részére azt a kazántáp­­szivattyút, melyet az országban egyetlen gyár sem vállalt. Az eredmények mellett azonban mégis vannak lemaradások. Januári, februári tervét nem teljesítette az üzem. Márciusban és áprilisban már 1­ M százalékos eredményt értek el, és minden jel arra mutat, hogy a fél­éves tervet is teljesíteni fogják. Miből adódtak a nehézségek és mi­lyen segítséget ad a vállalatvezetés a sziva­ttyúüzemnek — ezzel a kérdés­sel kerestük fel Kádas István elv­társat, a gyár főmérnökét. Gépkocsiról a munkapadra — A lemaradás oka, hogy a szi­vattyúk gyártását a Ganz gyártól vet­tük át és igen sok konstrukciós mó­dosítást kellett végrehajtani. Ott is­mertek voltak a gyártmányok, és emiatt a dokumentáción nem voltak rögzítve a gyártási folyamatok. Meg­állapodás jött létre, a Ganz-gyárral, hogy az öntvényeket biztosítják, ezt a megállapodást azonban 1959 végén visszavonták. Jelenleg az országban 12 öntödével kooperálunk. A Ganz famintái nem feleltek meg a kijelölt öntödéknek, s ezért igen sok famintát újra kellett gyártani. Ez is késleltet­te az öntvények elkészítését. Ez a ne­hézség még most, a második negyed­évben is érezteti hatását. Sokszor már az autóról visszük az öntvénye­ket a munkapadokra. Ennek ellenére az a meggyőződé­sem, hogy a szivattyúüzem teljesíteni fogja éves tervét. Az üzem az igaz­gató személyes védnöksége mellett dolgozik. Mindent elkövetünk, hogy az ü­zem felzárkózzon a többi szép eredményt elérő üzemekhez. Megerősítettük a konstrukciós osz­tályt is, hogy a dokumentációt idő­ben biztosítani tudják. Az anyag- és áruforgalmi osztályra jó munkaerő­ket adtunk, hogy az öntvényeket idő­ben beszerezzék. Több új gépet ka­pott a szivattyúüzem, a létszámot is megemeltük, s jó szakembereket cso­­portosítottunk át. A termelés irányí­tását megerősítettük, a pártbizottság is patronálja az üzemet­. Sok öntödével kooperálnak Tóth János üzemvezető a követke­zőképpen beszél munkájáról: —A napokban tartottunk egy ös­­­szevont értekezletet amelynek célja, a hibák feltárása, s az előttünk álló feladatok ismertetése volt. Az üzem dolgozói egyöntetűen elhatározták, hogy az „Élüzem” cím elnyerését minden igyekezetükkel elősegítik, s a tervet teljesítik. A tervet lebontot­tuk a munkapadokig, s így minden brigád tisztában van, mit kell le­gyártania. — Nehézségeink is vannak. Az öntvények 20 százaléka anyagselej­tes. Jó lenne, ha csak kétötödével kellene kooperálni. — A forgácsolási munkáknál na­gyon érezteti hatását a szakmunkás­­hiány. Ezen úgy igyekeztünk segíteni, hogy különböző üzemeknek adtunk át esztergályos munkát. Segítenek­­ a brigádvállalások Meny­kő János így vélekedik: — Az üzemvezető elvtárs nem be­­­­szélt a műszaki brigádról, amely a munkások vállalása mellett értékes felajánlást tett. Többek között, hogy az év végére teljesítjük a tervet, sőt 20 darab szivattyút terven felül le­­­­gyártunk. A 100 százalék alatt teljesí­­­tők számát 50 százalékkal, a baleset­­­ből származó kieső időt 10 százalék­­­kal csökkentjük. S ami a legjelentő­­­sebb, június 30-ig legyártunk 2 dbl FT—150/200-as szivattyút. Ez kétmil­­­lió forintot eredményez az üzemnek.­­ Új gyártási folyamatokkal ismerkednek Felkerestük a szivattyúszerelőket is. A munkapadok mellett mindenütt ott láthatjuk a brigádok vállalását. Lévai István szerelő brigádjának eb­­o­hnnanban néd­v Slt PK 80/125-­­ ös IX., és 10 db FT 510-es szivattyút­ kell legyártani. Meglesz-e ez, Lévai elvtárs? —­ kérdeztük.­­ — Szeretnénk, ha a megmunkáló­­­tói időben, és jól megmunkált alkat­­­részeket kaphatnánk. A tervet telje­­­síteni fogjuk. Szeretnénk elnyerni a­ brigádok között az első helyezést, már csak azért is, mert az üzemve­­­zetőség jutalmat is tűzött ki a leg­­­jobban dolgozó brigádnak. A nehéz­­­ségek ellenére is szeretjük a r­ui­i­kánkat. Sokat kell új gyártási folya­matokkal ismerkedni, de így fejlődik az ember szaktudása. . Kiss Bálint szerelőbrigádja ko­moly ellenfele a Lévai-brigádnak. A tervet­ők már május 29-re, teljesí­tették. — Igaz, baj van a forgácsolással, de azért az első helyet, mist is meg­szerezzük — mondja Kiss Bálint és Borbély Sándor. "A szivattyúüzemben a tapasztala­tok alapján arra a meggyőződésre jutottunk, hogy az üzem lelkes gár­dája úrrá lett a nehézségek felett és egyre szebb termelési eredményeket érnek el. Xidvardi Józsefné 1 Bővült a szakszervezetek önállósága, pénzügyi gazdálkodása A szocializmus alapjainak lerakás­­áért folyó harcban a dolgozók ér­dekében­­ kifejtett tevékenységükkel a szakszervezetek jelentősen meg­erősödtek. Ma már a munkások és alkalmazottak túlnyomó többségét tömörítik soraikba. A szakszerveze­tek széles aktívahálózatot építettek ki, amelyek segítségével, mind ered­ményesebben valósítják meg a reá­juk háruló feladatokat. A szakszervezetek azért is képesek sokoldalú kötelezettségüknek eleget tenni, mert munkájukban a dolgozó tömegekre támaszkodnak. Szerveze­teikben a társadalmi munkások tíz­ezrei dolgoznak az összes dolgozók, érdekében önkéntesen és áldozatké­­­szen.­­A szakszervezetek az utóbbi évek­ben gazdaságilag megerősödtek. A­ szakszervezeti aktívák politikai és szakmai képzettsége lehetővé teszi a­ vezetés színvonalának emelkedését. A szakszervezeti alapszervek­ Ha­tásköre újabb feladatok elvégzésével bővült. Július 1-ével lépett életbe a SZOT elnökségének határozata a szakszervezetek alapszervezetei pénz­ügyi önállóságának és hatáskörének­ bővítéséről. Mint ismeretes, eddig a szakszer­­­vezeti bizottság a befizetett tagdíj-­ összeg 31,7 százalékával rendelkezett.­ Az új gazdálkodás alapján a befize­­­tett tagdíjösszeg 35 százalékával fog­ gazdálkodni. A legjobbak közül A kohászati művek műszerészüzemé­nek KISZ-fiataljai úgy a napi mun­kában, mint a társadalmi munkák elvégzésében helyes úton haladnak. A fásítási mozgalomban való rész­vétel mellett megtalálhattuk a fiata­lokat a korábbi nagyjelentőségű munkáknál, mint például a szénpor­­«agoló, érctömörítőmű felépítésénél, 4* martin aszfalazó gödör elkészítésé­nél is. Képünkön Flosznik Vilmos, az üzem KISZ-titkára egy műszer alkatrészének ellenállását vizsgálja. DIÓSGYŐRI MUNKÁS S&L h&td&quiget... A napokban nagyszavású Klöó­cskuvá volt a II. kerületi ta­nács nagytermé­ben. A villamos javító fiatal mér­nöke és KISZ-tit­­kára, Somosi Je­nő esküdött örök hűséget Ocsenás Edittel, a vasgyá­ri fiúiskola fiatal tanítónőjével. A teremi zsúfo­lásig megtelt ro­konokkal, munka­társakkal, bará­tokkal, ismerő­seikkel. A fiatalo­kat elhalmozták jókívánságokkal. Az üzemi KISS5- szervezet nevében Vörös Olivér mon­dott köszöntőt, majd egy piros­­nyakkendős úttörő kívánt sok bol­dogságot az ifjú párnak. Fotó: Kocsis Feladattervbe rögzítették a legfontosabb intézkedések végrehajtásának programját Fiatal komplex­ brigádok alakultak a terv végrehajtására A műszaki színvonal emelése ér­dekében a párt­ végrehajtó bizottsága megbízásából 50 tételből álló feladat­tervet dolgozott ki a DIMÁVAG ve­zetősége. Tartalmazza a feladatterv az 1960. évi technológia korszerűsí­tését, valamint az anyag- és energia­takarékosság feladatait. Az április­ban elkészült tervezet egy évre szól A végrehajtási határidő 1961. ápri­lisa. A nagyarányú feladatok megoldá­sához kérték a KISZ-fiatalok és a KISZ-bizottság segítségét. Májusban valamennyi KISZ alapszervezetben ismertették a feladatokat. A fiata­lok megtárgyalták, melyik pontját hajtsák végre a tervnek. A fiatal műszakiak tanácsa is nagy részt vál­lalt magára a tervek végrehajtásából. Közösen segítik a kiszesekkel egy­­­­mást a munkában. Védnökséget vállalt a KISZ-bizottság A megbeszélések eredményekép­pen mind a 18 alapszervezetben­ komplex­ brigádok alakultak, ame­­­lyek felelősek a terv végrehajtásáért.­ A KISZ-bizottság védnökséget vál­­­lalt az üzemi rezsianyagok 2 száza­­­lékos megtakarítása felett. Ez évente­ 120 ezer forint megtakarítást fog­ eredményezni. Védnökséget vállalt a­ KISZ-bizottság az üzemi raktárakban­ és a dolgozóknál lévő szerszámok­ jobb és gondosabb kezeléséért is.­ Különös fontosságot tulajdoníta­nak — a fiatalokkal való elbeszélge­tés alapján — a vidia kések helyes használatának magyarázására és ahol nem szükséges a vidia kések haszná­lata, ott pedig gyorsacél kések beve­zetését szorgalmazzák. Ezzel évente 400 ezer forint értékű megtakarítást akarnak elérni. Az egyes alapszervezetek is példa­mutatóan veszik ki részüket a nagy feladatok megoldásából. Az N-egy­­ségben Bárány Gyula szocialista bri­gádja vállalta, hogy az év végéig terven felül elkészít egy darab ny­lonkorongos darálógépet. Ez teljesen új konstrukció, eddig külső vállala­tok készítették. A központi szer­számellátó fiataljai intézkedési fel­adatot dolgoztak ki a sérült eszterga-kések összegyűjtésére és azok újra­­élezésére. a fiatal műszakiak taná­csa a megmunkálási selejt csökkenté­se érdekében a selejtes munkadara­bokat fémszóró berendezéssel meg­javítja. Ezt az eljárást a szovjet pél­da nyomán nemrégen alkalmazzák és máris szép eredményeket értek el. Ebbe a munkába bekapcsolódnak a gyáregységek brigádjai is. Kísérlete­ket folytat még a fiatal műszakiak tanácsa a vékonyfalú öntvények technológiájának m­egállapítására, a gazdaságosabb termelés érdekében. Szemléltető, agitációs táblákat létesítenek A kovácsüzemi fiatalok vállalták­, hogy segítséget nyújtanak a kemen­cék aljának és ajtóinak döngölt fa­lazással való megoldásához. Ezt az eljárást újítás alapján vezették be, ami azt eredményezi, hogy a ke­mencék jóval gazdaságosabban üze­melhetnek, nem kell a drága tűzálló téglákat felhasználni. A pártbizottság és KISZ-bizottság hattagú csoportja a második negyed­évben szemléltető agitációs táblát lé­tesít, ahol kimutatják többek között, hogy 1 százalékos megtakarítás mennyivel járul hozzá az életszínvo­nal emeléséhez. Ezzel is felhívják a gyár dolgozóinak figyelmét a takaré­kosságra, a gyártmányok önköltsé­­­­gének csökkentésére. KASSAI SÁNDOR: B­iztató Aki gondját két marokra fogja s bírókra kél vele a jövő érdekében porrá széjjelzúzza, mint búzát a súlyos malomkő. Aki büszkén a holnapnak épít, emel gyárat, lakóházakat, munkájával egy életet szépít s eléri a növő vágyakat. Aki hízik saját erejében és társában barátra talál, annak nincsen hiány életében nem rettenti élet sem halál. w m m ^ ow w,.. j '"«pgr ^ 1060. július S. Baráth Lajos: ”fmL2f2í2ÜX‘3S: gette gyermekét aki sírt, álmos sze­meiben élesen kutatott a reggeli fény. Míg öltöztette is sírt. Kevésnyi tejet adott neki hidegen, vastag pillé­vel, aztán rohant végig a Fasor ut­cán. Villamosra sem szállt, mert az óvoda egy megállónyira volt mind­össze. A gyermek útközben belefá­­r padt a sírásba és újra elaludt. Akkor­i ébredezett ismét, amikor az inspek­­­­iiós dada átvette tőle. Kaszásné pe­dig szapora léptekkel sietett a villa­mosmegállóhoz. Sokat volt úgy, hogy fa­lépcsőn csüngött, mint a férfiak. A­­ kapusok már ismerték. Előre köszön­­tek neki és „hagyjátot” intettek, ha­t belépője után kapkodott. — Siessen — mondták — már fúj­­ják a hatot. Mire a gépe mellé állt — mindig ott kötötte le haját, a barnára kopott kendőjével, — a többiek már a mű­ködő gépeket nézték és a tegnapi eseményeket tárgyalták meg. V Bollegitné ment elsőnek a futástól­­ kipirult Kaszásnéhoz. Rajzokat ho­­­­zott és a munkadarabot. Magyarázta­­ a tennivalókat, miközben befogatta a Zhorgos kések közé az első acélkoron­­­got. Ezzel is segíteni akart a későn­ a jövőn. Talán sajnálatból, de az is le­h­et, hogy mert a brigád érdeke így­­ kívánta. ^ Ma azonban minden másnak tűnt. a — Ida? ... — Kaszásné elfordította Ta fejét, érezte a megszólításban a kérdést. Intett, hogy: n­em. — Már második éjszaka ... A műhelyben csend volt. Mindenki őket nézte. Most ez volt a pletyka téma, az érdekes, amit meg lehetett tárgyalni. Kaszásék családi élete, a férj kimaradásai, a törékeny asszony küzdelme, hogy férjét megtartsa, és hogy a csábító ebben a brigádban dolgozik. ... Csend lett. A gépek egyhangú zümmögéssel kergették a késeket körbe-körbe, kunkor forgácsokat gyülesztve vázuk mellé. Ida úgy érezte, mindenki őt figyeli. Most ép­pen sajnálkozva bújnak össze, ő pe­dig lesütötte tekintetét, mintha az első acélforgács hintázását nézné.­­ E harc izgalmának drukkolnak a többiek, mint egy futballmeccsen, hogy ki győz. Hogy elválnak-e Ka­szásék és a Szabó Évi asszony lesz-e vagy továbbra is a férje szeretője. Egyenlőtlen harc­­ volt ez­-S­-----------------------1 Egy lány, akinek csak magára van gondja, di­vatra, fodrászra, — könnyen győzhet olyan nővel szemben, aki már egy gyermeket szült, s akinek kora haj­nalban — amellett, hogy munkába indul — a gyermekével óvodába kell sietnie. Délután a főzés, a mosás, a takarítás, esténként holtra fáradva dől az ágyba. Már nem emlékezett arra sem, hogy mikor volt utoljára fodrásznál. Májusban? Nem! Húsvét előtt. Ruhát is úgy vett, hogy meg sem nézte, divat szerinti-e. Hiszen ha nem lenne gyermeke, jutna idő sok­mindenre. Három éve — amióta la­kást kaptak, s külön mentek az any­jaiktól, — moziban is alig voltak együ­tt. Imre pedig mindig menne, menne. Eleinte még otthon tudta tartani, lekötötte a gyermek, a fia. Később idegesítette amíg rábízta, ha mosott, vagy főzött. És veszekedett. Ezt nem akarta oda. A béke kedvéért engedte és küldte, menjen egyedül. Megbízott benne. Amikor Szabó Évi idekerült az üzembe, kis csitri lány volt­ak már jegyesek. Boldog jegyesek, teli ter­vekkel, gyengédséggel egymás iránt. Persze akkor Ida is sokat adott ma­gára. A testes brigádvezetőnő zavartan hallgatott. Sejtette, hogy vihar köze­ledik. Tudott mindenről, ő látta meg elsőnek, hogy Éva, meg Imre együtt sétálnak esténként. Szólt Idának, hogy vigyázzon, dehát tudja is az a gyerekasszony, hogy mit tegyen? Ar­ra az egy gyermekre hivatkozott,­­ hatot nevelt fel és mindenre jutott ideje. Legalábbis amire idő kellett, arra jutott. De egy férfi, ha olyan vérű, nehéz visszatartani. Éváról nem tudott elhinni semmi rosszat. S ép­pen ez volt a baj. Ez a lány férjének akarja Kaszás Imrét, ami pedig vá­lást, tragédiát jelent. Segíteni, igen segíteni kellene most, mert kevés a reggeli indítás. Az, hogy az első ko­rongot ő teszi fel Ida helyett, a késé­sek­­ feletti elnézés sem használ már itt. Az asszonynak, a nőnek kellene itt segíteni. Most is, már új sort kel­lene forgatni, mert a vidra éle a semmibe vág. De ki tudja, hogy hol jár gondolatban. Eltolja az indítókart, a késtartópo­fát pedig vissza. De hogyan segítsen az emberen. Az asszony keze ott remegett a segí­tője mellett. Hisz ha a talpára tudna állni. De ehelyett sír. Hát lehet itt tanácsot adni? — keseredik el a bri­­gádvezetőnő. Pedig érzi, neki kellene itt segíteni elsősorban. — Két éjszaka már, hogy nem jött haza... — súgta az asszony inkább magának mondva ezt. Szemében könny­ü> tekintetében pedig fárad­ság. —­ L. bitános. Haza sem jön. Tisztás is akkor vált amikor itt va­gyok. Gyűlölködve nézett át a másik ol­dalra, ahol Éva állt. Egykedvű fö­lénnyel méregette a vékonyodó acé­­rudat. Testén megfeszült a kék ove­­rál, ha mozdult, telt melle megrez­zent. Valami slágert dúdolt éppen, és duzzadt ajka — mintha festené, olyan piros volt — összehúzódo­t. Átszólt szomszédjának, nevetett hoz­zá és Idára nézett. Az asszony megremegett. Sok min­den benne volt ebben a tekintetben. A kihívás elfogadásáról az üzenet és a győzelmet érző biztonsága. De az ember sajnálkozása is benne volt e tekintetben. Ida pedig tehetetlenül nyelte sás könnyeit. Kiszáradt tor­kában mély szúrást érzett, ha léleg­zett. A csarnokból­­ kirekesztett kis ■....... ,­­s esztergoműhely­ben mindenki várt valamit. A daru is csendes méltósággal suhant el fe­lettük, s a körben sétáló dróthuzatok is, mintha idegszálakká váltak volna, s e pillanatban mintha azok is vár­nának valamire. Nézték egymást gyűlölködve. Ka­szásáé már odarebbent volna, ha ere­je engedi. De térde furcsán zsibo­­gott, mintha az izomfonatok elszárad­tak volna benne. Tudta, ha most odamenne, esetlenül állna meg a lány előtt, szánnivalóan, talán sírna is. Pedig most a hajába markolni lenne . ____

Next