Diósgyőri Munkás, 1962. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1962-01-03 / 1. szám

g Jó javaslatok — konkrét célkitűzések A DIMÁVAG üzemi tanácsának üléséről problémákat, kell megoldania az 1962-es évben ahhoz, hogy gyártmányai a népgazdasági követelményeknek megfelelő­ek legyenek. A második napirendi ponttal kapcsolatos határozati javaslat foglalkozik a műszaki fejlesz­tési terv felbontásával, ennek végrehajtására intézkedési terv készítésével, újítási részletfel­­adat-tervek megadásával, a héjcsapágy-gyártás kérdésének megoldásával. Szükségesnek tartja a határozati javaslat a dolgozók bevonását az illeté­kes szerelő üzemekben a pro­totípus gyártáshoz, illetve a hez. Egy brigád vizsgálja felül, hogy a sodrógépek gyártá­sához szükséges alkatré­szek és pótalkatrészek hol pótolhatók műanyagokkal, hogy a gépek elkészítése még gazdaságosabb legyen. A harmadik napirendi pont­ban ismertetett kormányhatá­rozat végrehajtásával kapcso­latosan a szakszervezet mellett működő termelési bizottság ve­zetője közölte azokat a szem­pontokat, melyekkel a határo­zat végrehajtása megkönnyít­hető. sorozatgyártás megkönnyítése-Ülést tartott a DIMÁVAG üzemi tanácsa, melyen a KGM részéről részt vett Bárány Mi­hály elvtárs is. Venczel Vil­mos, a szakszervezeti bizottság tagja elnöki megnyitójában üdvözölte a megjelenteket, majd ismertette a napirendi pontokat. Eszerint három napirendi pontot tárgyaltak, a vállalat 1961. évi termelési és önköltségi jelentését, a műszaki fej­lesztés ez évi eredményeit és jövő évi terveit, továbbá ismertettek a szocia­lista munkaverseny irányításá­ról, a termelési tanácskozá­sokról és verseny szervezésé­ről, valamint a mun­ka­verseny­ben élenjáró dolgozók és válla­latok kitüntetéséről és jutal­mazásáról megjelent kormány­­határozatot. Az első napirendi ponthoz hat kérdést tettek fel és né­gyen szóltak hozzá. A hozzá­szólók foglalkoztak a kínai csőgyárral kapcsolatos dekád­­tervek teljesítésének, az anyag­beáramlás problémájának kér­désével, a gazdaságos termelés előmozdításával, valamint a kovácsüzem részére az anyag­hányad megállapításával. Az első napirendi ponttal kapcsolatos határozati javaslat szerint a vállalatvezetés a műsza­ki fejlesztéssel karöltve te­­­­gyen olyan intézkedése­ket, hogy az 1962. évi ön­költségi terv biztosítva le­gyen, továbbá hozzanak létre egy olyan brigádot, mely foglalkozna az egyes gyártmányok felülvizsgá­lásával, az anyagrendelés, az anyagbeáramlás kérdé­sével. A második napirendi ponttal kapcsolatos hozzászólásokban foglalkoztak az import anya­gok megtakarításának kérdé­sével, különös tekintettel a műanyagal való pótlási lehe­tőségekre. A vállalat főmérnö­ke részletesen tájékoztatta az üzemi tanácsot az elkövetke­zendő időszak műszaki fejlesz­tési feladataikról, valamint ar­ról, hogy a vállalatnak milyen Dísztávirat a minisztériumból Dísztáviratban köszöntöt­te a Könnyűgépgyár dolgozóit Foniák Nándor a KGM­ II. iparigazgatója abból az alka­lomból, hogy a gyár dolgozói határidő előtt eleget tettek tervüknek. Az 1962-bet évre si­kerekben gazdag eredményes újesztendőt kívánt. DIÓSGYŐRI MU­NKÁS Szorgalomért 13 ezer forint értékű jutalom Az 1961. év újítási mozgal­mában kifejtett jó munkájuk­ért a DIMÁVAG vállalat veze­tősége 13.500 forint értékű tárgyjutalmat adományoz a ki­váló újítóknak, egyszemélyi elbírálóknak, szakvéleménye­zőknek, elő- és utókalkuláto­roknak, ügyintézőknek. Az ér­tékes tárgyjutalmakat, me­lyekben szerepel kerékpár, óra, csillár, szőnyeg, táska, stb., kiállításra teszik ki a vállalat dekorációs pavilion­já­­ban. Első helyen: a nagyolvasztó, az acélöntőde, a húzó-hőkezelő üzem A kohászatban a novemberi eredmények alapján, a nehéz­­üzemek csoportjában a nagy­­olvasztó gyárrészleg szerezte meg az első helyezést. Nyers­vas termelési tervüknek 94,9 százalékban, tömörítvény ter­vüknek 107,3 százalékban tet­tek eleget. A minőség fokozása is jó pontnak számított az el­bírálásnál. A második helye­zést az acélmű gyárrészleg dolgozói érték el. Harmadik lett a hengermű gyárrészleg. A nagyüzemek csoportjában az acélöntőde gyárrészleg sze­rezte meg az első helyezést. Tervüknek 104,4 százalékra tet­tek eleget. A baleseti idők csökkentésében az előirányzott 10,8 nap helyett 7 napra csök­kentették az egy főre eső gyó­gyulási időtartamot. A vasön­töde gyárrészleg dolgozói a második helyezettek. Tervük­nek 115,3 százalékban tettek eleget. A vasárnapi kocsiürí­tési programokat 7 kocsi he­lyet 11 kocsira emelték fel. A középüzemek csoportjában a húzó-hőkezelő üzem dolgo­zói az elsők. Termelési tervük­nek 1,12 százalékban tettek eleget.­1 A kiszolgáló üzemek csoportjában a bányagyárrész­­leg szerezte meg az első helye­zést. Mészkő tervüknek 100, dolomit tervüknek 111,1 száza­lékban tettek eleget. A máso­dik helyezett a forgalom gyár­részleg lett. A kocsiállás-pénz csökkentésében tűntek ki, va­lamint a tervosztály által meg­adott mennyiségű vasárú ré­szére biztosították a kocsikat. A szolgáltató üzemek közül az első lett az energiagyár­­részleg. A központi szervek csb^drfj’ábart-ig a főosztály dolgozói szerezték meg az első helyezést. Színművészek Októberben Németh József és Molnár Pál szocialista mun­kabrigádok a DIMÁVAG-ban vendégül látták a Miskolci a brigádban Nemzeti Színház művészeit. A színészek — viszonzásul az ak­kori kedves vendéglátásért — a két brigádot meghívták az Arturó VI. főpróbájára, majd a premier utáni társas össze­jövetelre. A kedves, szívélyes légkörben a brigád tagjai és színművészek még szorosabb kapcsolatot teremtettek egy­más között. A brigádok fel­kértek két színészt, hogy le­gyenek a szocialista munkabir­­dok tiszteletbeli tagjai. Né­meth Ferenc és Varga Gyula el is fogadta a szívélyes meg­hívást, s megállapodtak abban, hogy­ rtyfi • veszne­k­­ egy-egy brigádértekezleten, és alkalom­­adtán előadást is tartanak­ a színházi kérdésekről; ; i 1962. január 3. [sEfdÍNYEh * * *­­* Óvatos derűlátás Búcsúzva az ó­évtől, belép­ve az új esztendőbe, számos ember kívánta egymásnak a békét, gondolt arra hol is tar­tunk jelenleg a nemzetközi helyzetben, mik a kilátásaink. Több, mint négy hónappal ezelőtt a nemzetközi helyzet értékelésével foglalkozó egyik cikkünkben viharfelhő go­­molygásáról írtunk és arról az aggodalomról, amely a „bo­rult” állapot állandósulásától, sőt magától a vihar kitörésétől fél. Az azóta eltelt időszak azonban bebizonyította, hogy a viharfelhőket úgy ahogy sike­rült elűznünk, s a gomolygó felhők között itt-ott kivillant most a napsugár és a békére vágyó emberiség reménykedve lesi a vastag felhőréteg ritku­lását. A nyugati imperialisták, hogy a német ügy kapcsán nem robbant ki háború, s úgy néz ki, hogy tárgyalások útján kívánnak megegyezni, ennek több oka van. Először is az, hogy az elmúlt időszakban további erőeltolódások követ­keztek be, s méghozzá nem az ő oldalukra. A Szovjetunió és a szocialista világrendszer szinte kézzelfoghatóan meg­erősödött, s mint ahogy az Egyesült Államok moszkvai katonai attaséja mondotta , a november 7-i dísszemle után, szinte elképzelhetetlen, hogy a Szovjetunió ilyen új, nagy horderejű fegyverekkel rendel­kezik. Igen, a Szovjetunió a varsói tagállamokkal a világ legerősebb katonai erejét kép­­­viseli, s képes bármiféle ag­­ressziós támadást visszaver­ni. A másik tényező, az SZKP XXII. kongresszusának óriási kihatása a nemzetközi életre. A Szovjetunió Kommunista Pártjának kongresszusa bebi­zonyította ország-világ előtt a szocialista tábor helyes politi­káját, erejét, még jobban fel­nyitotta a semleges, sőt a ka­pitalista országok népeinek is a szemét. Az SZKP békét és leszerelést ajánlott a világnak, a nézeteltérések tárgyalások útján történő megoldását. S noha egyes kapitalista urak e gondolattól félnek, mint az ör­dög a tömjéntől, de nem tud­nak mit csinálni, s kénytele­nek elfogadni a Szovjet­unió álláspontját. Nem tudnak mit csinálni, mert ma már ország-világ előtt egyre világosabb: a szocialista világ­rendszer képviseli az igaz ügyet, a szocialista világrend­szer ma már olyan erőt képvi­sel, amelyet nem lehet megfé­lemlíteni, egy esetleges hábo­rúban legyőzni. Az elmúlt hónapok esemé­nyeit latolgatva, az erőviszo­nyokat mérlegelve tehát óvatos derűlátás költözhet szívünkbe. Óvatos derűlátás az, hogy ügyünk, ha nem is minden akadály nélkül, de jól halad előre, s a végső győzelem már nincs messze. Természetesen azonban nem mehetünk túlsá­gosan messze a derűlátásban. Nem, mert egyes nyugati poli­tikusok igen nehezen hallgat­nak a józan észre, s tovább uszítanak, ellene vannak a ke­let—nyugati tárgyalásoknak. De Gaulle például új­évi rá­dióbeszédében ismételten hi­degháborús hangot ütött meg, s élesen kirohant a Szovjet­unióval való tárgyalások ellen. Hasonlóan cselekedett Adenauer is, aki még azzal tetőzte be a dolgokat, hogy is­mételten atomfegyvereket kö­vetelt. Az utóbbi hónapok esemé­nyei tehát, az erőviszonyok alakulása általában derűlátás­ra kell, hogy indítson bennün­ket, hangsúlyozva azonban a feltétlen óvatosságot, mert a felhők csak ritkultak, de még nincs szó arról, hogy kisütött a nap. -V A SZOCIALISTA ÉPÍTÉS ÜTEMÉNEK GYORSÍTÁSA, — a második ötéves terv sike­res végrehajtása — dolgozó né­pünk még szorosabb összefo­gását, tevékenységének növelé­sét követeli meg. Szélesebb kör­ben kell kibontakoztatni a dol­gozók kezdeményezését a gaz­dasági, műszaki és szervezési tartalékok feltárása érdeké­ben. Emelni kell a tervezés, vezetés színvonalát, fokozni kell a harcot a kényelmesség, a bürokrácia, a társadalmi ér­dek háttérbe szorítása ellen. Hatékonyabbá kell tenni a dol­gozók kollektív ellenőrzését, a vezetés, az irányítás munkája felett. Érvényt kell szerezni az MSZMP VII. kongresszusa út­mutatásának, mely szerint: „a gazdasági élet vezetőinek fel­tétlenül meg kell tanulniuk, hogy munkájukban az eddigi­nél nagyobb mértékben és bátran támaszkodjanak fejlő­désünk legnagyobb lendítő ere­je, a tömegek öntudatára, vé­leményére és lelkesedésére.” Tudnunk kell, hogy minden olyan társadalomban, amely­ben ellentétes érdekű osztá­lyok vannak, a politikai hata­lom osztályjellegű, s az ural­kodó osztály érdekeit szolgál­ja, bármilyen demokratikus­nak látszik az. A polgári de­mokratikus országokban a ha­talom időnként a' demokrácia álarcát' ölti.­ Ámde, a hatalom rögtön megmutatja igazi arcát, amint a dolgozó tömegek fel­ismerik osztályérdekeiket és követelésekkel lépnek fel a tő­késekkel szemben. Ilyenkor a „legdemokratikusabb hatalom” is a kizsákmányolók pártjára áll és n­em riad vissza sem­milyen erőszakos- vagy ter­­rorintézkedéstől sem, a mun­kások ellen. Ha­ pedig a dolgo­zók­ harca olyan méreteket ölt, hogy már maga a nagytőke uralma forog kockán,­ akkor a hatalom végkép félredobja a demokrácia köntösét és nyíl­tan terrorisztikus módszerek­hez folyamodik. A burzsoázia „demokratizmusa” tehát min­dig formális jellegű, nem biz­tosít a dolgozóknak tényleges lehetőséget arra, hogy éljenek a proklamált jogokkal. A munkások demokráciájá­ból — következésképp üzemi demokráciáról — csak a ter­melő eszközök társadalmi tu­lajdonba vétele után, a prole­tárdiktatúra létrejötte után beszélhetünk. A munkásosz­tály diktatúrája lényegét te­kintve, teljes demokratikus ha­talom, mivel a többség ural­mát jelenti a kisebbség felett, míg a burzsoázia diktatúrája a kisebbség uralma a többség fe­lett. Tehát a proletárdiktatúra egyben a demokrácia, új típu­sa: proletárdemokrácia. A PROLETÁRDEMOKRÁ­CIA MÁSIK FONTOS SAJÁ­TOSSÁGA a demokratikus igazgatás körének bővítése, vagyis a demokrácia kiterjesz­tése a politika területén túl­menően a gazdasági és kultu­rális élet irányításának terüle­tére. A proletárdiktatúra létre­jötte pillanatában megteremti az üzemi demokrácia formáit. A dolgozóknak a vállalatveze­tésbe való bevonása, széles­körű lehetőségei, pl. nálunk az üzemi bizottságok megalaku­lása, a termelési tanácskozá­sok, termelési értekezletek be­vezetése, már a felszabadulás után, illetve az államosítások után megtörtént. A néptöme­gek azonban egyik napról a másikra nem ismerik fel, hogy gazdáivá váltak a termelő esz­közöknek, nem ismerik fel rögtön a társadalom és az egyéni érdekeknek összhang­ját. Az emberek tudata lassab­ban változik, mint ahogy a termelés viszonyai változnak. Azonban amilyen mértékben nő a néptömegek szocialista öntudata, olyan mértékben nö­vekszik az emberek tevékeny­ségében az erkölcsi ösztönző erő szerepe, a társadalmi ügyek olyan mértékben válnak minden ember személyes ügyé­vé. A szocialista erkölcs szel­lemében nevelkedett ember még akkor sem mehet el kö­zömbösen a fogyatékosságok mellett, ha a dolog nem érinti őt közvetlenül, mert gazdának érzi magát és tudatában van a közös ügyért ráháruló fele­lősségnek. Az üzemi demokrácia szín­vonala tehát­ tükrözi a dolgo­zók tudatának fejlettségi fo­kát, ugyanakkor éppen az üzemi demokrácia biztosítása, a bírálat ösztönzése, a válla­lati problémák sokoldalú meg­vitatása viszi előre az üzemi munkások szocialista tudatá­nak fejlesztését. Egyben lehe­tővé teszi a dolgozók kezde­ményezéseiben, tehetségében rejlő erők hasznosítását, a tár­sadalom termelő erejének nö­velésében, a gazdaságos ter­melésben. Következésképpen mindez meggyorsítja a szocia­lizmus építését, a nép jólété­nek növelését, erősíti a prole­tárdiktatúra osztályalapját. Az üzemi demokratizmus az osztályharc egyik sajátos esz­köze. Tudjuk, hogy a hatalom megszilárdítása után a prole­tárdiktatúra két fő funkciója kerül előtérbe­, a gazdasági­szervező és a kulturális-nevelő funkció. A munkásosztálynak e harcban meg kell küzdenie a kapitalizmus szellemi ma­radványaival. Hozzá kell ten­ni, hogy a maradványokat a kapitalista környezet hatása még hosszú ideig erősíti is. Melyek ezek a maradványok? A gazdasági elmaradottság, a gazdasági szervezet elavult formái, az újtól való félelem, maradiság, önzés, kapzsiság stb. Az üzemi demokrácia kü­lönböző formái lehetőséget ad­nak, hogy a munkásosztály szervezetei és legön­tudatosabb elemei nyílt eszmei harcban legyőzzék ezeket a téves és el­lenséges nézeteket. Ez pedig nyilvánvalóan osztályharc. A SZOCIALISTA DEMOK­RÁCIA — és ennek része az üzemi demokrácia is — fontos eszköz, módszer a szocialista társadalom életének megszer­vezéséhez. Következetes alkal­mazása lehetővé teszi, hogy a dolgozók egyre nagyobb része sajátítsa el a gazdálkodás, ve­zetés, irányítás művészetét. Végső soron így válik lehető­vé, hogy a kommunista társa­dalom felépítésével a szerve­zés és a termelés igazgatása teljes mértékben az egész nép társadalmi tevékenységévé vál­jon.­­ Az üzemi demokrácia nem sérti, sőt helyes alkalmazásá­val erősíti az egyszemélyi ve­zetést. Látszólag ellentmond ez, de ha helyesen értelmez­zük az üzemi demokrácia tar­talmát, és a szocializmus fel­építésében betöltött szerepét, akkor az ellentmondás eltűnik. Összefoglalva, az üzemi de­mokrácia szerepe: a) Kibontakoztatni a dolgo­zók kezdeményezését a fő gaz­dasági feladat végrehajtása ér­dekében. b) Harcolni a vezetés és gazdálkodásban előforduló hi­bák ellen. c) Segíteni a szocialista ön­tudat és munkaerkölcs kiala­kulását. d) A dolgozóknak a vezetés­be való bevonásával egyre na­gyobb mértékben képessé ten­ni őket a termelés és a gazda­ság irányításában. Ha az üzemi demokrácia be­tölti ezt a szerepét, akkor az egyszemélyi felelős vezető munkája hatékonyabb lesz, hiszen saját tudásán, képessé­gein kívül támaszkodhat a kol­lektíva egyesített tapasztala­taira. Segítséget kap a mun­kafegyelem megszilárdításáért folytatott tevékenységhez. Munkamódszereinek hibáit a dolgozók feltárják, időben le­hetőséget adnak azok kijaví­tására. Állandóan emelheti a munka szervezettségét, hiszen a munkások már nemcsak gé­piesen végrehajtják az utasí­tásokat, hanem tapasztalatokat szereznek a munkaszervezés­ben is. AZT MONDTUK, hogy az üzemi demokrácia szerves ré­sze a szocialista demokráciá­nak. Ez azt is jelenti, hogy az­zal együtt fejlődik. Ha a szo­cializmus építése során bekö­vetkező hibák miatt szűkül a szocialista demokratizmus, ve­le együtt szűkül az üzemi de­mokrácia is. A lenini normák megsértése a pártéletben, a személyi kultusz, a tömegek véleményének lebecsülése­­ ká­rokat okoz. A dolgozók meg­hallgatása, a velük való ta­nácskozás helyett nem szabad, hogy a parancsolgatás legyen­­ a gazdasági munka fő eszköze. Ez mérhetetlen károkat okoz­hat és gyengítheti a hatalom osztályalapját. Az üzemi demokrácia szer­vezésében, irányításában a szakszervezeteknek, mint a munkásosztály tömegszerveze­tének, alapvető szerepük van Ez nyilvánul meg nálunk is a Lenin Kohászati Műveknél az üzemi tanács irányításában és működésében. Az üzemi ta­nács meghatározott hatáskör­rel és működésére vonatkozó szabályokkal rendelkezik. Szak­­szervezeti bizottságunk fel­adata az üzemi tanács ülésé­nek, napirendjének helyes megválasztása, illetve az erre vonatkozó javaslat megtétele az üzemi tanács részére. Az üzemi tanács nálunk a létrehozásáról szóló törvény figyelembevételével tevékeny­kedik, a dolgozók jogainak és kötelességeinek megfelelően tesz eleget a gazdasági veze­tésben. Üzemi tanácsunk el­lenőrzi vállalatunk gazdaságos működését, ezen belül a ter­melő berendezések, a nyers­anyag, a pénzügyi eszközök és a munkaerő tervszerű felhasz­nálását, a műszaki fejlesztés feladatainak végrehajtását, a minőségi ellenőrző szerv mű­ködését, a munkafegyelem be­tartását, a társadalmi tulajdon védelmét és az ezekre hozott rendelkezéseknek végrehajtá­sát. AZ ÜZEMI TANÁCS MŰ­KÖDÉSÉT sikeresebbé tette, hogy éves programterv alap­ján dolgozik és rendszeresen ülésezik. Természetes, hogy a siker előfeltétele az, hogy az előkészítésre nagy gondot for­dítsunk. A gyakorlat nálunk az, hogy a napirendi pontok anyagát írásban készítjük el és az ülés előtt 8 nappal az üzemi tanács tagjainak meg­küldjük. Így lehetőség van ar­ra, hogy a dolgozók is megis­merjék a napirendre kerülő anyagot, azzal kapcsolatban véleményt alkothatnak és ja­vaslatot tehetnek. Valamennyi ülés napirendje mellé határo­zati javaslatot adunk ki és ez­zel is megadjuk a lehetőséget, hogy átgondolt, módosított ja­vaslattal foglalkozzanak. Nagy gondot fordítunk arra, hogy a hozott határozatok ne legye­nek ellentétesek a fennálló rendelkezésekkel, törvények­kel, megfeleljenek az üzemi tanács törvényben biztosított jogköreinek. Az üzemi tanács ülésén­ ho­zott határozatok ismertetése, megszervezése a műhelybizott­­ság, a bizalmiak, az üzemi ta­nács tagjai útján a szakszer­vezeti bizottság feladata. Ter­mészetesen még ezen javítani­való van, mert akadnak olyan üzemrészek, ahol a határozat ismertetésének nem tesznek eleget, pedig erre a városi Párt­­bizottság 1961. szeptember 5-i határozata is nyomatékosan felhívja a figyelmet. Megállapítható, hogy az üze­mi tanácsok létrehozásával fontős mértékben növeltük dolgozók jogait, a szakszer­zetek hatáskörét, szélesítő aktivistáinknak táborát. L.‘ a fórumon a dolgozók é­­vé­­nyesíthetik akaratukat és meg­ismerhetik a gyárvezetés mód­szereit, problémáit. Működé­sük eddigi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy általában eredményesen vontuk a munkásokat a vállalatok ter­vezési, termelési, továbbá bér, szociális stb. kérdéseknek k­i­alakításában, illetve eldönté­sében. Fő feladat ezen a téren, miként a termelési tanácsko­zásoknál is, az üzemi demok­rácia általános feladatainak ér­vényesítése, mind az ülések napirendjének megválasztásá­ban, mind az ülések tevékeny­ségében, mind pedig a határo­zatok végrehajtásában. , AZ ÜZEMI DEMOKRÁCIA szélesítésére, a dolgozók alkotó kezdeményezéseinek rendkí­vüli lehetőséget ad a Szovjet­unió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának gazdag anyaga. Feladatunk, hogy gon­dosan tanulmányozzuk és al­kalmazzuk az üzemi demokrá­cia még­ szélesebb körű­ ki­bontakoztatásának érdekében mindennapos tevékenységünk­ben. Kucsm­ai József LKM szakszervezeti bizotts. szervező titkára Az üzemi demokrácia néhány kérdéséről

Next