Diósgyőri Munkás, 1964. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1964-01-07 / 1. szám

% A nemzetközi helyzet elmúlt évi mérlege 1964. ELSŐ NAPJAIT ÉL­JÜK• Az újév külpolitikai eseményeit várjuk, azt, ho­gyan alakul ebben az eszten­dőben a nemzetközi helyzet. De jó gazda módjára az 1963. évet is mérlegre kell ten­nünk, mert ha ezt elmulaszt­juk, nem értjük majd meg az új év eseményeit. Az 1963. esztendőt úgy könyvelhetjük el, mint a nemzetközi feszültség bizo­nyos mértékű enyhülésének évét. Ez az enyhülés a koráb­bi évek feszültségeihez és súlyos válságaihoz képest ál­lott be, de semmi esetre sem hozta magával a hideghábo­rú teljes megszűnését, vagy a háború elkerülésének ab­szolút bizonyságát. A kérdések kérdése, a leg­fontosabb nemzetközi prob­léma, a leszerelés ügye, 1963- ban jó útra terelődött. Jólle­het a tizennyolc hatalmi le­szerelési bizottság eddig még nem ért el komolyabb eredményeket, mégis azt le­het mondani, hogy az elmúlt évben jó kiindulási alap jött létre a leszerelés megvalósí­tásához. Természetesen túlzott re­ménységet nem táplálha­tunk, nem jelenthetjük ki azt, hogy az általános és tel­jes leszerelés a küszöbön áll. Egy azonban bizonyos: meg­van a lehetősége annak, hogy már a közeljövőben esetleg egyes fontos részletkérdések­ben sikerüljön előbbre jutni. S e nagy fontosságú kérdé­sekben a részleteredménye­ket sem lehet lebecsülni, mert nagyon úgy néz ki, hogy az általános és teljes leszerelés minden valószínű­ség szerint csak részletintéz­kedéseken keresztül valósít­ható meg. Ezt bizonyítja az a tény is, amelyet 1963. leg­jelentősebb nemzetközi ese­ményeként kell, hogy nyilván­tartsunk. Moszkvában a há­rom vezető atomhatalom, — a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia — aláírta az atomfegyver­kísérletek részleges tilalmá­ról szóló megegyezést, amely óriási dolog. E megegyezést joggal nevezhetjük a máso­dik világháború óta megtett legjelentősebb békelépésnek, ugyanis­­ megszabadította az emberiséget az atomkísérle­­tekből­ folyó közvetlen ve­szél­ytől, s esetleg kiinduló pontja lehet a leszerelésnek is. A szovjet kormánynak azok a további javaslatai, hogy kössék meg a Varsói Szerződés és a NATO orszá­gai között a meg­nem táma­dási szerződést, rendezzék a Nyugat-berlini kérdést, vizs­gálják felül a kapitalista or­szágok katonai költségeit, s ezzel egyidejűleg szüntessék be az ésszerűtlen fegyverke­zési hajszát S hogy a szov­jetunió e kérdésekről nem­csak beszél, hanem cselek­szik is, mi sem bizonyítja jobban: 1963-ban több mint 600 millióval csökkentette katonai kiadásait. A LESZERELÉS KÉRDÉ­SÉNEK tárgyalása a részle­ges atomcsend-egyezmény megkötése mellett. 1963-ban a nemzetközi ren]jtika pontjában állt a gyar­mati rendszer felszámo­lása, s az ezzel kapcso­latos, még távolról sem meg­oldott kérdések sokasága is ezt ma már mindenki vilá­gosan látja. — s ezt az el­múlt év is fényesen bizonyít­ja,­­ hogy Latin-Amerika és Afrika népei megmozdul­tak, s egyre nehezebb őket a kapitalis* oknak elnyomás alatt tartani. Hoffv­ez men­­nyire így van, mi sem bizo­nyítja jobban, mint az el­múlt­ év ezzel kapcsolatos legfontosabb eseménye: az addis-abebai csúcstalálkozó amelyen 30 afrikai ország vezetői vettek részt, hitet té­ve a nemzeti felszabadító mozgalom mellett. Nkrumal elnök, az afrikai nemze­ti mozgalma'' emuk v«­»ér­­alakia ú«v­b—szélt erről az értekezletről, mint eev naev rtpdv Vior'^rp'­ííí történelm* léT>écro1 0T^crv j tette ki M­a *­muh? Azért, mert az értekez­leten egységes frontot alakí­tottak ki az afrikai országok a gyarmati rendszer végleges felszámolására és közös in­tézményeket hoztak létre, amelyeknek az a céljuk, hogy segítsék az afrikai né­pek önállósági törekvéseit gazdasági és politikai téren egyaránt. Persze ez még nem jelenti azt, hogy az önállósághoz ju­tott volt gyarmati országok végleg kiszabadultak az im­perialisták befolyása alól. A dollármilliók befolyásai vál­tozatlanul erősek, s ez érez­teti hatását az illető országok politikájában is. 1963. év ese­ményei azonban azt is bizo­nyítják, hogy hiába csörge­tik amerikai, angliai, francia vezető kapitalisták a dollár­jaikat, a felszabadult afrikai és ázsiai országok népei egy­re inkább ráeszmélnek; nem­zeti önállóságuk kivívása döntően attól függ, mennyire sikerül egymás között egységes frontot kiala­kítani a legfontosabb nemzetközi kérdésekben és mennyire támaszkodnak a haladó erők szolidaritására. 1963. utolsó napjaiban Zan­zibar és Kenya szabadult ki az angol fennhatóság alól, s ezzel 35-re szaporodott Afri­kában a független országok száma, amely azt bizonyítja, hogy a „fekete” Afrika for­rong, ezeknek az országok­nak egyre nő nemzetközi ak­tivitásuk, szabadságukért ví­vott harcuk. • 1963. utolsó előtti hónapjá­ra esett az a tragikus ese­mény is, amely Kennedy el­nök elvesztését vonta maga után. Texas állam fővárosá­ban, Dallasban meggyilkol­ták az USA volt elnökét, s ha ez nem is járt olyan kö­vetkezményekkel, hogy na­gyobb méretű változásokra kerüljön sor az eddig köve­tett amerikai külpolitikában, azzal mindenesetre számolni kell, hogy az új elnök kevés­bé érzi magát elkötelezettnek azok mellett a törekvések mellett, amelyek a volt elnök irányzatára feltétlenül jel­lemzőek voltak. A tragikus napokban félni lehetett, hogy megszakad a kelet-miugati kapcsolat, s csorbát szenved a megkezdett párbeszéd. Sze­rencsére azonban ez nem kö­vetkezett be, mert Johnson új elnök több ízben leszögez­te: kitart Kennedyy irányvo­nala mellett. 196A-ben azon­ban fel kell készülni rá, hogy miután egy új ember irányít­ja az Egyesült Államok po­litikáját, esetleg bizonyos új stílus szerint dolgozik majd. AZ EL­MÚLT ÉV nemzet­közi mérlege nem volna egészében teljes, ha nem szólnánk arról, hogy mi, magyarok, hol találtuk meg helyünket a világban. Ha­zánk helyét a világban 1963- ban talán az az epizód tük­rözi legjobban, hogy az el­múlt évben az Egyesült Nem­zetek Szervezetének New York-i üvegpalotájában U Thant főtitkár egy utasításá­nak az aláírásával megszün­tette az ENSZ rádióállomá­sának Magyarország felé su­gárzott, a hidegháború szel­lemét árasztó adásait, és uta­sította az illetékeseket, hogy a mocskolódó hangú adások helyett tárgyilagos műsort sugározzanak. Talán ez az epizód jellemzi a legtömöreb­ben a fordulatnak a lényegét, amelyet az 1963. esztendő ho­zott Magyarország nemzet­közi kapcsolataiban. Termé­szetesen hazánk külpolitikai kapcsolatainak alacsa a Szov­jetunióhoz és a több­ szocia­lista országhoz fűződő test­véri szövetség. Emellett azonban sikerült előbbre len­nünk olyan értelemben 1963- ban, hogy Nyugaton felül­vizsgálták 1956. után kiala­kult helytelen nézeteiket, s a „magyar ügyet” ennek alap­ján le is vették az ENSZ na­pirendjéről. 1963, tehát, noha sok el­lentmondással is, az enyhü­lés, a leszerelés felé tett első lépésnek volt az éve Bízunk benne, hogy e lépéseket 1961- ben újabbak követik. DIÓSGYŐRI MUNKÁS A szolgáltató gyáregységek dicséretes munkája Ezekben a napokban összegezik vállalati szinten az egyes gyáregységek, üzemek munkáit. A nagy halom ki­mutatás és termelési papírok tanúsága szerint a Diósgyőri Gépgyárban az elmúlt évben a szolgáltató gyáregységek dicséretes és kiemelkedő munkát végeztek. Elsőként kell említeni a szállítási főosztályt, ahol már december 29-én befejezték az éves tervet és tervteljesítésük százalékban kifejezve meghaladja a 210 százalékot. Mun­kájukkal hozzájárultak az anyag gyors és a lehetőségekhez mérten zavartalan szállításához. Második helyen kell említeni az energiaszolgáltató gyáregységet, amely éves befejezett tervét 176,5 százalékra teljesítette. A TMK dolgozói is becsületesen helytálltak a múlt esztendőben. A 116 százalékot meghaladó tervteljesítésük jól tükrözi munkájukat. A szervizszolgáltató főosztály dolgozói is derekas mun­kát végeztek, hiszen a múlt esztendőt 114 százalékos terv­teljesítéssel zárták. Szilárdsági számítások a gépészetben Sz. D. Ponomarjov szerkesz­tésében jelent meg a „Szilárd­sági számítások a gépészet­ben” című alapvető munka amelynek első kötetét most adta ki magyarul a Műszaki Könyvkiadó. A könyv a gépé­szeti szilárdsági méretezés el­méleti alapjaival a feszültsé­gek és alakváltozások számítá­si és mérési módszereivel és mérőeszközeivel foglalkozik. Részletesen tárgyalja a fe­szültségek és az alakváltozá­sok elméletét, a rugalmas test alakváltozásait és feszültségei közötti összefüggést, az alak­változás potenciális energiáját, a feszültségek és nyúlások mé­rését, a fémek mechanikai tu­lajdonságait statikus terhelés esetén, a határfeszültségi álla­potok elméletét, valamint az alkalmazott rugalmasságtan megközelítő módszereit. A közel 400 oldalas, sok áb­rát, táblázatot tartalmazó könyv rendkívül alapos elmé­leti és gyakorlati segítséget nyújt az érdekelt műszaki szakemberek részére. Akik már az orosz nyelvű kiadást is ismerték, nagyon várták e fontos könyv magyar nyelvű kiadását. Akikről keveset beszélünk: Mozigépészek Titokzatos biro­­­­dalomnak­ tű­nik a látogató sze­mében a mozigépház. Két hatalmas vetítő­gép, a sarokban fil­mek, és sok berende­zés — mindnek más és más a rendelteté­se. Mint ahogyan a tábla hirdeti, ide nem léphet be látogató, s ők a szórakozást szol­gáltató dolgozók talán ezért is maradnak mindig homályban. — Bizony, még ró­lunk sohasem írt az újság. — mondja László István, a Bar­tók Béla Művelődési Ház filmszínházának gépésze. És mert nem ismerik munkánkat, sokan azt képzelik, a mozigépészről, hogy nincs egyéb dolga, mint a filmet nézni és szórakozni. Pedig mennyi munka, fá­radság eredménye az, amíg a film eljut a közönséghez. Ami­kor megkapjuk a fil­met, átvizsgáljuk, észrevételezzük­ a hi­bákat, vetítés közben is arra kell ügyelni, hogy a kép egyforma világos és éles le­gyen, a hang tiszta és érthető. Egy-egy jó filmet nem is tudunk egyszerre végig­néz­ni, mert húsz percen­ként vált a gép, és amíg­ az egyik gép vetít, addig a mási­kat elő kell készíteni.­­ Tehát egyszerre két gép is vetíti a filmet. Ezt a közönség rem veszi észre, mert a két gép tökéletes összhangban van. A másik gép keze­lője, Hollós György is bekapcsolódik a beszélgetésbe, így tudtam meg tőlük, hogy mindketten fi­atalok, 30—33 évesek és a mozi­gépész szak­májuk csak másod­állás. Van „rendes” foglalkozásuk is. A Diósgyőri Gépgyár­ban dolgoznak. Napi 12—14 órát dolgoz­nál, mind a ketten és emellett még tanul­nak is. Vasárnapjuk, ünnepnapjuk soha sincs,­­ kevés idő jut a családra. Pedig mindketten nősek és gyermekük is van. Csak a szerdai napo­kon szentelhetnek időt szórakozásra, ki­­kapcsolódásra. Nemsokára meg­kezdődik a vetítés. Peregnek a filmkoc­kák. Kimerítő az ál­landó zaj, a beszéd. Mégis szeretik mun­kájukat a gépészek. — Hogyan lesz va­laki mozigépész? — Úgy, hogy na­gyon kell szeretnie a filmet s mi több, kell hogy érzéke is legyen hozzá! Én 1955-től jártam filmezni és 1956-ban vizsgáztam le. Gedeon Emil bácsi tanított nagyon lel­kiismeretesen aki „végig filmezte” a mozi egész fejlődését. A néma filmektől kezdve egészen a szé­les vásznú filmekig. Én a filmművészeti iskola rendezői sza­kára jelentkeztem és ennél a szép rokon­szakmánál kötöttem ki. Ezért nagyon ér­dekel a film, rende­zői, mint esztétikai szempontból is. Nem érzem elveszett idő­nek azt, amit itt töl­tök, pedig a mun­kám mellett még fel­sőfokú gépipari tech­nikumba is járok — mondja László Ist­ván. — Nekünk úgy vol­na jó, — mondja Hol­lós György —, ha a nap 24 óra helyett 48 órából állana. Akkor talán jutna idő min­denre. Mi sem va­gyunk azért cellulóz­ból, mint a film, mi is szeretünk szóra­kozni, kirándulni, s bizony nyáron iri­gyeltük azokat, akik a strandon enyhültek, míg mi a gépházban lzzzadtunk. A mozi üzemveze­tője, Balogh Sándor is csak jót tud mon­dani a két gépész­ről. Feladatukat kitű­nően látják el, maguk javítják a gépeket, s a film adminisztráci­ós munkáit is végzik. Roncsolásmentesen vetítenek, felelősek a filmekért anyagilag is. Szép és érdekes foglalkozás a mozigé­­pészé. Sok ezer em­ber kulturáló­dását szolgálják. — V — 1964. január 1. Legyen nyereséges az 1964. év A DIÓSGYŐRI GÉPGYÁR dolgozói nagy utat tettek meg az 1963. évben. Ez az út nem volt sima, nem volt zökkenés­mentes. A három gyár egyesí­tése, az üzemek átszervezése nagy feladat elé állította a bri­­gádmozgalomban résztvevő dolgozókat. Ennek ellenére a brigádmozgalom erősödött, iz­mosodott­ hónapról hónapra. Mind több és több dolgozó kapcsolódott be a szocialista munkaversenybe. Januárban még egyéni versenyzőről nem beszéltünk. A brigádok létszá­ma is csak 342 volt és 2764 em­berrel működött. November hónapban már 1902 egyéni ver­senyző és C69 brigád 5898 fő­vel vesz részt a szocialista munkaverseny­ben. Dolgozóinkban a megértés, a munka szeretete mutatkozott meg az év I. felében, aminek eredményei igen szépen tükrö­ződtek a tervek teljesítésében. Az elért eredmények alapján gyáregységeink és brigádjaink elismerésképpen mintegy 140 ezer forint versenydíjban ré­szesültek. A II. félév eredmé­nyei már azt mutatják, hogy hullámzások és rendszertelen termelési eredmények befolyá­solták az egységes akaratot. A szocialista már­kaversenyben résztvevő brigádok és egyéni versenyzők lendületére is ki­hatott a rendszertelen anyagel­­látás, valamint a műszaki elő­feltételek hiányos biztosítása, ami az ütemes termelésnek legfőbb alapvető feltétele. Ha a statisztika tükrében vizsgáljuk a munkaverseny fej­­lődését, azt kell megállapítani, hogy dolgozóink szeretete és megértése megmaradt a II. fél­évben is, annak ellenére, hogy a tervek nem teljesítése sok gyáregységnél kihatott a bri­gádok hangulatára is. Amikor megkérdeztük a brigádokat, hogy miben látják a vissza­esés okát, egyöntetűen azt fe­lelték: „Rajtunk nem múlik!” Ezt igazolta a szocialista bri­­gádvezetők legutóbbi tanácsko­zása is, ahol több brigád­vezető felajánlást tett az éves terv teljesítése érdekében. MÉG NEM TUDJUK telje­sen lemérni az éves terv telje­sítésének erdményeit, egy azonban bizonyos: ha nem is lesz nyereséges a vállalat, nem keserít el bennünket, mert az objektív nehézségek leküzdé­sénél mind a műszaki, mind a fizikai brigádok megértéssel vannak. Lelkesítsen bennünket az a tudat, hogy az új eszten­dőt már sokkal szervezetteb­ben, jobb körülmények között tudjuk megkezdeni, mint an­nak idején az 1963. évet kezd­tük Brigádjaink az 1964. I. negyedéves tervek ismerete alapján tegyék meg felajánlá­saikat és szerződésben rögzít­sék akaratukat, hogy az álta­luk elkészített termékek minő­ségileg, önköltségileg megáll­ják a versenyt a világpiacon. Ahhoz, hogy ez a hatalmas nagy erő, a brigádok és az egyéni versenyzők együttes ereje eredményesen megindul­jon, az szükséges, hogy a gyár­egységek üzemekre, az üzemek brigádokra bontsák fel a ter­vet. a brigád- és a munkaver­­senyben résztvevő összes bri­gádok, egyéni versenyzők ne­vében kijelentjük, hogy raj­tunk nem múlik. Biztosítani kell időben a munkaverseny­hez szükséges előfeltételeket, hogy a felajánlásokat mara­déktalanul teljesíteni tudják dolgozóink. A vezérigazgatóság által jó­váhagyott 350 000 forint ver­senyre fordítandó összeg is azt igazolja, hogy az erkölcsi meg­becsülés mellett az anyagi megbecsülés is meg lesz azok­nak a dolgozóknak a részére, akik odaadással élenjárnak a termelésben. A versenydíjakra fordítandó összeg 1964. évre magasabb, mint az előző évben volt. Ez arra kötelez bennünket, hogy a vezérigazgatóság által előle­gezett bizalom, ami az anyagi ösztönzésben is megmutatko­zik, realizálódtak az előírt ter­vek maradéktalan teljesítésé­vel, az új évet k ««•"Intve kívánjuk, hogy eredményekben gazdag és boldog legyen az 1964-es esztendő Kívánjuk a brigádok minden tagjénak, hogy példamutató munkájuk­kal járjanak továbbra is élen a termelésben. Hazánk és családiatok bol­dogulásának javára fokozzuk termelékenységünket, tegyün­k meg mindent annak érdekében, hogy a néngazdaságcal szem­beni kötelez­=ttség­ünket telje­sítve, legyen nyereséges az 1964-es esztendő. Szűcs János munkaverseny-osztályvezető Az elmúlt év június 27-én történt az I-es kohónál a rob­banás. Az anyagi károk­at az­óta helyrehozták s a munká­sok, műszaki dolgozók ereje­ " ...................................... szíté­se nyomán ismét termel a kohó. A gyárban már keveset beszélnek erről az esemény­ről, egy család életében azonban mély tragédiát hagyott ez a nap. Labanc Károly csoportvezető-lakatost kötelessége tel­jesítésében ragadta el a halál. Meglátogattuk a családot, hogyan élnek, mik a gondjaik, bajaik. Kicsiny, törékeny asszony nyitja a kaput. Szívélyesen tessékel be a piciny konyhába. S már kérdés nélkül is az el­hunytról beszél. — Bizony ez volt az első karácsonyunk nélküle— Soha nem tudom elfelejteni emlékét. Igaz, míg élt sem volt leg­többször itthon az ünnepeken, mert neki első volt mindig a kötelesség. A kohónál pedig nincs ünnepnap, ott mindig dol­gozni kellett. Dehát nagyon szorgalmas volt az én férjem, szerette nagyon a családját, de a munkáját talán még jobban. Munkája közben többször is megsérült, kétszer is megégett. Én kértem, hogy hagyja ott a kohót, de ő nem hallgatott rám. Könny csillan Labancné szemében, s a fájó visszaemlé­kezés helyett inkább a máról kérdezgetjük. — Nincs anyagi gondunk. 900 forintot kapok a férjem után, a három gyermek pedig 400—400 forintot. Ez körülbe­lül annyi, mint a férjem fizetése volt. Beosztom és elég jól ki­jövünk ebből a pénzből. A gyerekeket is arra tanítom, hogy kíméljék ruhájukat, holmijukat. És annak nagyon örülök, hogy itthon lehetek közöttük, mert bízonk három gyerek mel­lett nagyon sok a tennivaló. Különösen ebben a piciny kony­hában nagyon össze vagyunk zsúfolva. Bánvölgyi elvtárs volt itt és megígérte, segítséget nyújt majd a lakásproblémák intézéséhez. Amíg a konyhában beszélge­tünk, benn a szobában a gyer­mekek takarítanak, tüzet raknak. Évike, a 17 éves nagylány és Icuka, aki 15 éves, anyai szeretettel öltöztetik, gondozzák a kis Karcsikát. — Nagyon jó gyermekeim vannak. — beszél róluk az édesanya. — Ilyenkor egy kicsit tudnak segíteni, de ha is­kolába járnak, sok a tanulni valójuk. Évike harmadikos leu­­ka pedig másodikos a Közgazdasági Technikumban. ■ Jól ta­nulnak, csak az a baj, hogy a három gyereknek nincs hol ta­nulni. Ezért is jó lenne egri nagyobb lakás. Ez úgyis lebontás­ra kerül, reméljük, akkor kapunk egy nagyobbat. Em­ke, a nagyobbik kislány, már nemsokára befejezi ta­nulmányait, és akkor a gyárba megy dolgozni Megigérték, hogy felveszik. Icuka is a gyárba megy, de addig még sokat kell tanulni, s közben vigasztalni anyuját, aki mindig szo­morú Karcsika, a második osztályos még nem érti egészen, hogy édesapja nincs. Nagyon várta, hogy karácsonyko­r cso­magot kap majd a gyárból úgy, mint azelőtt, de úgy látszik, elfeledkeztek róla. (Pedig az üzemben gondolhattak volna rá!) Elbúcsúzunk a kis családtól, és utólag kérjük, ne hara­gudjanak meg a fájó emlékek felelevenítéséért. Meggyőződtünk arról hogy államunk messzemenően gon­doskodik a munka hősének családjáról. Nincsenek anyagi gondjaik a gyermekek tanulhatnak. Későbbi elhelyezésük­ről gondoskodik a nagy család: a gyár Az apát, a férjet el­ragadta a halál, de a család nem marad magára, a közösség mellettük áll bajaikban, problémáikban UDVARDI JÓZSEFNÉ Nem feledkeztek meg róluk

Next