Diósgyőri Munkás, 1964. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-07 / 1. szám
% A nemzetközi helyzet elmúlt évi mérlege 1964. ELSŐ NAPJAIT ÉLJÜK• Az újév külpolitikai eseményeit várjuk, azt, hogyan alakul ebben az esztendőben a nemzetközi helyzet. De jó gazda módjára az 1963. évet is mérlegre kell tennünk, mert ha ezt elmulasztjuk, nem értjük majd meg az új év eseményeit. Az 1963. esztendőt úgy könyvelhetjük el, mint a nemzetközi feszültség bizonyos mértékű enyhülésének évét. Ez az enyhülés a korábbi évek feszültségeihez és súlyos válságaihoz képest állott be, de semmi esetre sem hozta magával a hidegháború teljes megszűnését, vagy a háború elkerülésének abszolút bizonyságát. A kérdések kérdése, a legfontosabb nemzetközi probléma, a leszerelés ügye, 1963- ban jó útra terelődött. Jóllehet a tizennyolc hatalmi leszerelési bizottság eddig még nem ért el komolyabb eredményeket, mégis azt lehet mondani, hogy az elmúlt évben jó kiindulási alap jött létre a leszerelés megvalósításához. Természetesen túlzott reménységet nem táplálhatunk, nem jelenthetjük ki azt, hogy az általános és teljes leszerelés a küszöbön áll. Egy azonban bizonyos: megvan a lehetősége annak, hogy már a közeljövőben esetleg egyes fontos részletkérdésekben sikerüljön előbbre jutni. S e nagy fontosságú kérdésekben a részleteredményeket sem lehet lebecsülni, mert nagyon úgy néz ki, hogy az általános és teljes leszerelés minden valószínűség szerint csak részletintézkedéseken keresztül valósítható meg. Ezt bizonyítja az a tény is, amelyet 1963. legjelentősebb nemzetközi eseményeként kell, hogy nyilvántartsunk. Moszkvában a három vezető atomhatalom, — a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia — aláírta az atomfegyverkísérletek részleges tilalmáról szóló megegyezést, amely óriási dolog. E megegyezést joggal nevezhetjük a második világháború óta megtett legjelentősebb békelépésnek, ugyanis megszabadította az emberiséget az atomkísérletekből folyó közvetlen veszélytől, s esetleg kiinduló pontja lehet a leszerelésnek is. A szovjet kormánynak azok a további javaslatai, hogy kössék meg a Varsói Szerződés és a NATO országai között a megnem támadási szerződést, rendezzék a Nyugat-berlini kérdést, vizsgálják felül a kapitalista országok katonai költségeit, s ezzel egyidejűleg szüntessék be az ésszerűtlen fegyverkezési hajszát S hogy a szovjetunió e kérdésekről nemcsak beszél, hanem cselekszik is, mi sem bizonyítja jobban: 1963-ban több mint 600 millióval csökkentette katonai kiadásait. A LESZERELÉS KÉRDÉSÉNEK tárgyalása a részleges atomcsend-egyezmény megkötése mellett. 1963-ban a nemzetközi ren]jtika pontjában állt a gyarmati rendszer felszámolása, s az ezzel kapcsolatos, még távolról sem megoldott kérdések sokasága is ezt ma már mindenki világosan látja. — s ezt az elmúlt év is fényesen bizonyítja, hogy Latin-Amerika és Afrika népei megmozdultak, s egyre nehezebb őket a kapitalis* oknak elnyomás alatt tartani. Hoffvez mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, mint az elmúlt év ezzel kapcsolatos legfontosabb eseménye: az addis-abebai csúcstalálkozó amelyen 30 afrikai ország vezetői vettek részt, hitet téve a nemzeti felszabadító mozgalom mellett. Nkrumal elnök, az afrikai nemzeti mozgalma'' emuk v«»éralakia ú«vb—szélt erről az értekezletről, mint eev naev rtpdv Vior'^rp'ííí történelm* léT>écro1 0T^crv j tette ki Ma *muh? Azért, mert az értekezleten egységes frontot alakítottak ki az afrikai országok a gyarmati rendszer végleges felszámolására és közös intézményeket hoztak létre, amelyeknek az a céljuk, hogy segítsék az afrikai népek önállósági törekvéseit gazdasági és politikai téren egyaránt. Persze ez még nem jelenti azt, hogy az önállósághoz jutott volt gyarmati országok végleg kiszabadultak az imperialisták befolyása alól. A dollármilliók befolyásai változatlanul erősek, s ez érezteti hatását az illető országok politikájában is. 1963. év eseményei azonban azt is bizonyítják, hogy hiába csörgetik amerikai, angliai, francia vezető kapitalisták a dollárjaikat, a felszabadult afrikai és ázsiai országok népei egyre inkább ráeszmélnek; nemzeti önállóságuk kivívása döntően attól függ, mennyire sikerül egymás között egységes frontot kialakítani a legfontosabb nemzetközi kérdésekben és mennyire támaszkodnak a haladó erők szolidaritására. 1963. utolsó napjaiban Zanzibar és Kenya szabadult ki az angol fennhatóság alól, s ezzel 35-re szaporodott Afrikában a független országok száma, amely azt bizonyítja, hogy a „fekete” Afrika forrong, ezeknek az országoknak egyre nő nemzetközi aktivitásuk, szabadságukért vívott harcuk. • 1963. utolsó előtti hónapjára esett az a tragikus esemény is, amely Kennedy elnök elvesztését vonta maga után. Texas állam fővárosában, Dallasban meggyilkolták az USA volt elnökét, s ha ez nem is járt olyan következményekkel, hogy nagyobb méretű változásokra kerüljön sor az eddig követett amerikai külpolitikában, azzal mindenesetre számolni kell, hogy az új elnök kevésbé érzi magát elkötelezettnek azok mellett a törekvések mellett, amelyek a volt elnök irányzatára feltétlenül jellemzőek voltak. A tragikus napokban félni lehetett, hogy megszakad a kelet-miugati kapcsolat, s csorbát szenved a megkezdett párbeszéd. Szerencsére azonban ez nem következett be, mert Johnson új elnök több ízben leszögezte: kitart Kennedyy irányvonala mellett. 196A-ben azonban fel kell készülni rá, hogy miután egy új ember irányítja az Egyesült Államok politikáját, esetleg bizonyos új stílus szerint dolgozik majd. AZ ELMÚLT ÉV nemzetközi mérlege nem volna egészében teljes, ha nem szólnánk arról, hogy mi, magyarok, hol találtuk meg helyünket a világban. Hazánk helyét a világban 1963- ban talán az az epizód tükrözi legjobban, hogy az elmúlt évben az Egyesült Nemzetek Szervezetének New York-i üvegpalotájában U Thant főtitkár egy utasításának az aláírásával megszüntette az ENSZ rádióállomásának Magyarország felé sugárzott, a hidegháború szellemét árasztó adásait, és utasította az illetékeseket, hogy a mocskolódó hangú adások helyett tárgyilagos műsort sugározzanak. Talán ez az epizód jellemzi a legtömörebben a fordulatnak a lényegét, amelyet az 1963. esztendő hozott Magyarország nemzetközi kapcsolataiban. Természetesen hazánk külpolitikai kapcsolatainak alacsa a Szovjetunióhoz és a több szocialista országhoz fűződő testvéri szövetség. Emellett azonban sikerült előbbre lennünk olyan értelemben 1963- ban, hogy Nyugaton felülvizsgálták 1956. után kialakult helytelen nézeteiket, s a „magyar ügyet” ennek alapján le is vették az ENSZ napirendjéről. 1963, tehát, noha sok ellentmondással is, az enyhülés, a leszerelés felé tett első lépésnek volt az éve Bízunk benne, hogy e lépéseket 1961- ben újabbak követik. DIÓSGYŐRI MUNKÁS A szolgáltató gyáregységek dicséretes munkája Ezekben a napokban összegezik vállalati szinten az egyes gyáregységek, üzemek munkáit. A nagy halom kimutatás és termelési papírok tanúsága szerint a Diósgyőri Gépgyárban az elmúlt évben a szolgáltató gyáregységek dicséretes és kiemelkedő munkát végeztek. Elsőként kell említeni a szállítási főosztályt, ahol már december 29-én befejezték az éves tervet és tervteljesítésük százalékban kifejezve meghaladja a 210 százalékot. Munkájukkal hozzájárultak az anyag gyors és a lehetőségekhez mérten zavartalan szállításához. Második helyen kell említeni az energiaszolgáltató gyáregységet, amely éves befejezett tervét 176,5 százalékra teljesítette. A TMK dolgozói is becsületesen helytálltak a múlt esztendőben. A 116 százalékot meghaladó tervteljesítésük jól tükrözi munkájukat. A szervizszolgáltató főosztály dolgozói is derekas munkát végeztek, hiszen a múlt esztendőt 114 százalékos tervteljesítéssel zárták. Szilárdsági számítások a gépészetben Sz. D. Ponomarjov szerkesztésében jelent meg a „Szilárdsági számítások a gépészetben” című alapvető munka amelynek első kötetét most adta ki magyarul a Műszaki Könyvkiadó. A könyv a gépészeti szilárdsági méretezés elméleti alapjaival a feszültségek és alakváltozások számítási és mérési módszereivel és mérőeszközeivel foglalkozik. Részletesen tárgyalja a feszültségek és az alakváltozások elméletét, a rugalmas test alakváltozásait és feszültségei közötti összefüggést, az alakváltozás potenciális energiáját, a feszültségek és nyúlások mérését, a fémek mechanikai tulajdonságait statikus terhelés esetén, a határfeszültségi állapotok elméletét, valamint az alkalmazott rugalmasságtan megközelítő módszereit. A közel 400 oldalas, sok ábrát, táblázatot tartalmazó könyv rendkívül alapos elméleti és gyakorlati segítséget nyújt az érdekelt műszaki szakemberek részére. Akik már az orosz nyelvű kiadást is ismerték, nagyon várták e fontos könyv magyar nyelvű kiadását. Akikről keveset beszélünk: Mozigépészek Titokzatos birodalomnak tűnik a látogató szemében a mozigépház. Két hatalmas vetítőgép, a sarokban filmek, és sok berendezés — mindnek más és más a rendeltetése. Mint ahogyan a tábla hirdeti, ide nem léphet be látogató, s ők a szórakozást szolgáltató dolgozók talán ezért is maradnak mindig homályban. — Bizony, még rólunk sohasem írt az újság. — mondja László István, a Bartók Béla Művelődési Ház filmszínházának gépésze. És mert nem ismerik munkánkat, sokan azt képzelik, a mozigépészről, hogy nincs egyéb dolga, mint a filmet nézni és szórakozni. Pedig mennyi munka, fáradság eredménye az, amíg a film eljut a közönséghez. Amikor megkapjuk a filmet, átvizsgáljuk, észrevételezzük a hibákat, vetítés közben is arra kell ügyelni, hogy a kép egyforma világos és éles legyen, a hang tiszta és érthető. Egy-egy jó filmet nem is tudunk egyszerre végignézni, mert húsz percenként vált a gép, és amíg az egyik gép vetít, addig a másikat elő kell készíteni. Tehát egyszerre két gép is vetíti a filmet. Ezt a közönség rem veszi észre, mert a két gép tökéletes összhangban van. A másik gép kezelője, Hollós György is bekapcsolódik a beszélgetésbe, így tudtam meg tőlük, hogy mindketten fiatalok, 30—33 évesek és a mozigépész szakmájuk csak másodállás. Van „rendes” foglalkozásuk is. A Diósgyőri Gépgyárban dolgoznak. Napi 12—14 órát dolgoznál, mind a ketten és emellett még tanulnak is. Vasárnapjuk, ünnepnapjuk soha sincs, kevés idő jut a családra. Pedig mindketten nősek és gyermekük is van. Csak a szerdai napokon szentelhetnek időt szórakozásra, kikapcsolódásra. Nemsokára megkezdődik a vetítés. Peregnek a filmkockák. Kimerítő az állandó zaj, a beszéd. Mégis szeretik munkájukat a gépészek. — Hogyan lesz valaki mozigépész? — Úgy, hogy nagyon kell szeretnie a filmet s mi több, kell hogy érzéke is legyen hozzá! Én 1955-től jártam filmezni és 1956-ban vizsgáztam le. Gedeon Emil bácsi tanított nagyon lelkiismeretesen aki „végig filmezte” a mozi egész fejlődését. A néma filmektől kezdve egészen a széles vásznú filmekig. Én a filmművészeti iskola rendezői szakára jelentkeztem és ennél a szép rokonszakmánál kötöttem ki. Ezért nagyon érdekel a film, rendezői, mint esztétikai szempontból is. Nem érzem elveszett időnek azt, amit itt töltök, pedig a munkám mellett még felsőfokú gépipari technikumba is járok — mondja László István. — Nekünk úgy volna jó, — mondja Hollós György —, ha a nap 24 óra helyett 48 órából állana. Akkor talán jutna idő mindenre. Mi sem vagyunk azért cellulózból, mint a film, mi is szeretünk szórakozni, kirándulni, s bizony nyáron irigyeltük azokat, akik a strandon enyhültek, míg mi a gépházban lzzzadtunk. A mozi üzemvezetője, Balogh Sándor is csak jót tud mondani a két gépészről. Feladatukat kitűnően látják el, maguk javítják a gépeket, s a film adminisztrációs munkáit is végzik. Roncsolásmentesen vetítenek, felelősek a filmekért anyagilag is. Szép és érdekes foglalkozás a mozigépészé. Sok ezer ember kulturálódását szolgálják. — V — 1964. január 1. Legyen nyereséges az 1964. év A DIÓSGYŐRI GÉPGYÁR dolgozói nagy utat tettek meg az 1963. évben. Ez az út nem volt sima, nem volt zökkenésmentes. A három gyár egyesítése, az üzemek átszervezése nagy feladat elé állította a brigádmozgalomban résztvevő dolgozókat. Ennek ellenére a brigádmozgalom erősödött, izmosodott hónapról hónapra. Mind több és több dolgozó kapcsolódott be a szocialista munkaversenybe. Januárban még egyéni versenyzőről nem beszéltünk. A brigádok létszáma is csak 342 volt és 2764 emberrel működött. November hónapban már 1902 egyéni versenyző és C69 brigád 5898 fővel vesz részt a szocialista munkaversenyben. Dolgozóinkban a megértés, a munka szeretete mutatkozott meg az év I. felében, aminek eredményei igen szépen tükröződtek a tervek teljesítésében. Az elért eredmények alapján gyáregységeink és brigádjaink elismerésképpen mintegy 140 ezer forint versenydíjban részesültek. A II. félév eredményei már azt mutatják, hogy hullámzások és rendszertelen termelési eredmények befolyásolták az egységes akaratot. A szocialista márkaversenyben résztvevő brigádok és egyéni versenyzők lendületére is kihatott a rendszertelen anyagellátás, valamint a műszaki előfeltételek hiányos biztosítása, ami az ütemes termelésnek legfőbb alapvető feltétele. Ha a statisztika tükrében vizsgáljuk a munkaverseny fejlődését, azt kell megállapítani, hogy dolgozóink szeretete és megértése megmaradt a II. félévben is, annak ellenére, hogy a tervek nem teljesítése sok gyáregységnél kihatott a brigádok hangulatára is. Amikor megkérdeztük a brigádokat, hogy miben látják a visszaesés okát, egyöntetűen azt felelték: „Rajtunk nem múlik!” Ezt igazolta a szocialista brigádvezetők legutóbbi tanácskozása is, ahol több brigádvezető felajánlást tett az éves terv teljesítése érdekében. MÉG NEM TUDJUK teljesen lemérni az éves terv teljesítésének erdményeit, egy azonban bizonyos: ha nem is lesz nyereséges a vállalat, nem keserít el bennünket, mert az objektív nehézségek leküzdésénél mind a műszaki, mind a fizikai brigádok megértéssel vannak. Lelkesítsen bennünket az a tudat, hogy az új esztendőt már sokkal szervezettebben, jobb körülmények között tudjuk megkezdeni, mint annak idején az 1963. évet kezdtük Brigádjaink az 1964. I. negyedéves tervek ismerete alapján tegyék meg felajánlásaikat és szerződésben rögzítsék akaratukat, hogy az általuk elkészített termékek minőségileg, önköltségileg megállják a versenyt a világpiacon. Ahhoz, hogy ez a hatalmas nagy erő, a brigádok és az egyéni versenyzők együttes ereje eredményesen meginduljon, az szükséges, hogy a gyáregységek üzemekre, az üzemek brigádokra bontsák fel a tervet. a brigád- és a munkaversenyben résztvevő összes brigádok, egyéni versenyzők nevében kijelentjük, hogy rajtunk nem múlik. Biztosítani kell időben a munkaversenyhez szükséges előfeltételeket, hogy a felajánlásokat maradéktalanul teljesíteni tudják dolgozóink. A vezérigazgatóság által jóváhagyott 350 000 forint versenyre fordítandó összeg is azt igazolja, hogy az erkölcsi megbecsülés mellett az anyagi megbecsülés is meg lesz azoknak a dolgozóknak a részére, akik odaadással élenjárnak a termelésben. A versenydíjakra fordítandó összeg 1964. évre magasabb, mint az előző évben volt. Ez arra kötelez bennünket, hogy a vezérigazgatóság által előlegezett bizalom, ami az anyagi ösztönzésben is megmutatkozik, realizálódtak az előírt tervek maradéktalan teljesítésével, az új évet k ««•"Intve kívánjuk, hogy eredményekben gazdag és boldog legyen az 1964-es esztendő Kívánjuk a brigádok minden tagjénak, hogy példamutató munkájukkal járjanak továbbra is élen a termelésben. Hazánk és családiatok boldogulásának javára fokozzuk termelékenységünket, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a néngazdaságcal szembeni kötelez=ttségünket teljesítve, legyen nyereséges az 1964-es esztendő. Szűcs János munkaverseny-osztályvezető Az elmúlt év június 27-én történt az I-es kohónál a robbanás. Az anyagi károkat azóta helyrehozták s a munkások, műszaki dolgozók ereje " ...................................... szítése nyomán ismét termel a kohó. A gyárban már keveset beszélnek erről az eseményről, egy család életében azonban mély tragédiát hagyott ez a nap. Labanc Károly csoportvezető-lakatost kötelessége teljesítésében ragadta el a halál. Meglátogattuk a családot, hogyan élnek, mik a gondjaik, bajaik. Kicsiny, törékeny asszony nyitja a kaput. Szívélyesen tessékel be a piciny konyhába. S már kérdés nélkül is az elhunytról beszél. — Bizony ez volt az első karácsonyunk nélküle— Soha nem tudom elfelejteni emlékét. Igaz, míg élt sem volt legtöbbször itthon az ünnepeken, mert neki első volt mindig a kötelesség. A kohónál pedig nincs ünnepnap, ott mindig dolgozni kellett. Dehát nagyon szorgalmas volt az én férjem, szerette nagyon a családját, de a munkáját talán még jobban. Munkája közben többször is megsérült, kétszer is megégett. Én kértem, hogy hagyja ott a kohót, de ő nem hallgatott rám. Könny csillan Labancné szemében, s a fájó visszaemlékezés helyett inkább a máról kérdezgetjük. — Nincs anyagi gondunk. 900 forintot kapok a férjem után, a három gyermek pedig 400—400 forintot. Ez körülbelül annyi, mint a férjem fizetése volt. Beosztom és elég jól kijövünk ebből a pénzből. A gyerekeket is arra tanítom, hogy kíméljék ruhájukat, holmijukat. És annak nagyon örülök, hogy itthon lehetek közöttük, mert bízonk három gyerek mellett nagyon sok a tennivaló. Különösen ebben a piciny konyhában nagyon össze vagyunk zsúfolva. Bánvölgyi elvtárs volt itt és megígérte, segítséget nyújt majd a lakásproblémák intézéséhez. Amíg a konyhában beszélgetünk, benn a szobában a gyermekek takarítanak, tüzet raknak. Évike, a 17 éves nagylány és Icuka, aki 15 éves, anyai szeretettel öltöztetik, gondozzák a kis Karcsikát. — Nagyon jó gyermekeim vannak. — beszél róluk az édesanya. — Ilyenkor egy kicsit tudnak segíteni, de ha iskolába járnak, sok a tanulni valójuk. Évike harmadikos leuka pedig másodikos a Közgazdasági Technikumban. ■ Jól tanulnak, csak az a baj, hogy a három gyereknek nincs hol tanulni. Ezért is jó lenne egri nagyobb lakás. Ez úgyis lebontásra kerül, reméljük, akkor kapunk egy nagyobbat. Emke, a nagyobbik kislány, már nemsokára befejezi tanulmányait, és akkor a gyárba megy dolgozni Megigérték, hogy felveszik. Icuka is a gyárba megy, de addig még sokat kell tanulni, s közben vigasztalni anyuját, aki mindig szomorú Karcsika, a második osztályos még nem érti egészen, hogy édesapja nincs. Nagyon várta, hogy karácsonykor csomagot kap majd a gyárból úgy, mint azelőtt, de úgy látszik, elfeledkeztek róla. (Pedig az üzemben gondolhattak volna rá!) Elbúcsúzunk a kis családtól, és utólag kérjük, ne haragudjanak meg a fájó emlékek felelevenítéséért. Meggyőződtünk arról hogy államunk messzemenően gondoskodik a munka hősének családjáról. Nincsenek anyagi gondjaik a gyermekek tanulhatnak. Későbbi elhelyezésükről gondoskodik a nagy család: a gyár Az apát, a férjet elragadta a halál, de a család nem marad magára, a közösség mellettük áll bajaikban, problémáikban UDVARDI JÓZSEFNÉ Nem feledkeztek meg róluk