Diósgyőri Munkás, 1964. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1964-07-07 / 27. szám

Arccal a villamosmunkák felé A rekonstrukciónál egyre több szó esik a villamosmun­kákról. Ennek oka az, hogy a vállalásoknak megfelelően az építők időben átadták az ala­pokat és a gépszerelők nap mint nap újabb egységeket állí­tanak össze. Ahhoz, hogy a ma még élettelen anyag megmoz­duljon, az ember alkotó szelle­mének eredményeként őt ki­szolgálja, a villamosberendezé­seknek kell időre és kifogásta­lanul elkészülniük. Ez a fel­adat hárul a Villamos Automa­tika Intézet kirendeltségének dolgozóira. Rövid pillantás a múltba A VILATI kirendeltség egy éve kezdte meg a rekonstruk­cióval kapcsolatos működését az LKM-ben. Az első hónapok­ban a tervek részletes felülvizs­­gálatát kellett elvégeznie, te­kintettel a rendkívül bonyolult és a kohászati technológiában még kevéssé ismert automati­kus szabályozó rendszerek al­kalmazására. Mint villamos fő­­vállalkozónak, elő kellett készí­teni a kivitelezést végző villa­­mosvállalatok felvonulási lehe­tőségét, az egészséges kooperá­ció szellemében a többi válla­lat ütemezési tervéhez illesz­tett, organizációs ütemterveket. Részletesen belefolyt a kiren­deltség a miskolci Műszaki Egyetemen folytatott kísérle­tekbe, ahol modellezéssel igye­keztek „előáll­* ni” az üzemi viszonyokat, s*­Így lerövidíteni és biztosabbá tenni a megépí­tendő berendezés üzembehelye­zését és próbaüzemét. Az első erőpróba! A felsőbb szervek határoza­tai az idő múlásával valósággá váltak, és elkövetkezett az első erőpróba, a blokksori I. Ilgner gépház újjászerelése­ és üzembehelyezése. Nem volt könnyű feladat még akkor sem, ha az elfelejtett és ma már ki­csinek tűnő — de akkor súlyos — nehézségekre nem is emlék­szünk. Már ekkor megmutatko­zott, hogy úgy a villamosválla­latok, mint azok dolgozói, át­érzik a szerelési időtartamok fontosságát, és igyekeznek tar­tani a kitűzött határidőket. Mindenki büszkén gondol a VB KM 7. számú VÁV gyár kirendeltségére, amely más gyártó vállalatok késését négy­hetes megfeszített munkával behozták. Még folyt a szere­lés, amikor a VILATI dolgozói már megkezdték a berendezé­sek próbáit, hogy az I. Ilgner gépház május 1-re üzemkész állapotba kerüljön. Ez volt az első edzéspróba a további fel­adatokhoz, hisz izzó bugák és forgó hengerek fölött akrobata mutatványokkal közelítették meg munkahelyüket, és fejük felett szálló, röpködő állvány­alkatrészek között végezték munkájukat. Országos összefogás így érkezett el a jelen idő­­szak, amikor egy kisebb, orszá­gos összefogást szimbolizáló együttes kezdte meg a szabá­lyozási munkálatokat. Országos összefogás ez, mert hisz a VILATI dolgozóin kívül itt vannak a Villamos Kutató In­tézet mérnökei, akik már ré­gebben foglalkoznak a beépí­­tett szabályzó egységek kísér­leteivel, tökéletesítésével, a Telefongyár dolgozói, akik nem törődtek azzal, hogy számukra idegen területre kell jönni, tu­dásuk legjavát hozták. A Mis­kolci Műegyetem oktatói, el­hozva a kísérleteknél szerzett személyes tapasztalataikat, az Ózdi Kohászati Üzemek, és maga az LKM is elküldte kép­viselőit, hogy hosszú gyakorlati tapasztalatukat hasznosítsák. Ez a munkafázis is bővelkedett izgalmakban, mert kialakult a „Lesz víz — nem lesz víz?” fej­törő. Általában az „nyert”, aki azt mondta: lesz; igaz, nem a gépek hűtőtáskáiban, hanem a természet,jóvoltából, a héza­gos mennyezetekről zuhogott a berendezésre. De borítsunk fátylat a múltra és nézzük, hol is tartunk ma? Maximum A villamos kivitelezők vál­lalták szocialista szerződésben, hogy a bugasort augusztus 1-­re, a blokksort szeptember 1-re üzemkész állapotban átadják. Vállalták, hogy felváltva, éjjel­nappal dolgoznak azért, hogy egymás munkáját ne akadá­lyozzák. Ennek a vállalásnak alapfeltétele az, hogy a többi előttük dolgozó vállalat is tart­sa a részhatáridőket, mert az építőipari munkáknál egy nap lemaradás a villamos munkála­toknál már több napra nőhet. Olyan ez, mint a lavina, csak egy födémáttörés, csak egy pár méteres fal hiánya, csak egy gép késői gépészeti telepítése — egész villamos egységek el­maradását, szerelhetetlenségét vonja maga után. A dolgozók munkájuk és erejük maximu­mát adják, amin már feszíteni nem lehet, és akkor honnan pó­toljuk a késések behozásához szükséges időt és erőt? Hiába készülnek el a bugasok­ hajtá­sok szerelésével, beszabályozá­sával július közepére, ha a ke­nőberendezés hiányában nem tudjuk a hengersorral együtt próbálni berendezéseinket,. Ezt a munkát pedig egy-két nap alatt elvégezni nem lehet. Hiába lesz kenőberendezés, ha ener­giát nem tudunk odaszállítani, mert a 9 köbméter nagyságú, lényegtelen , apróságnak tűnő épületrész el nem készülte mi­att, az energiát hordozó kábe­leket nem tudjuk a tápforrás­hoz elvinni. Népgazdasági érdek! Csak pár részletet ragadtunk ki a naponta felmerülő sok akadályozó problémából, de az ezek megoldására fordított energiát lényegesen hasznosab­ban tudnánk felhasználni más területeken, ha a társvállalatok gondosabban végeznék a rész­letes kivitelezési munkálataikat is. Ha arra gondolunk, hogy az előrehozott határidők betartása elsőrendű népgazdasági érdek, úgy érezzük, nem várunk és kérünk sokat, vagy lehetetlent, ha azt kívánjuk, hogy vala­mennyi társvállalkozó és kivi­­telező vegye figyelembe azo­kat az aprónak látszó akadá­lyokat, melyek munkánkat ma még gátolják, ezeket haladék­talanul küszöböljék ki! Bálint László VILATI tiuiiiitiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiitiiniiiiiiiiimiiiiiiiiiiMiiiuiiiiiiiiiniii Komplikált feladat előtt — Könnyű neki! Olyan ma­­gaz, mint a műszaki képzett­sége. DIÓSGYŐRI 5JTWKA» A keleti görgősor finom beállítását végzik. 1364. július t, imitiiiiitiimimtiiniiiMiiiiiiiiniiiiHiiittiiiiiiiMiiiiiiimiMMiiiiiiiiiitMiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiimiutiniiiiiiinmm int léké rent a jó m­­unkáért Kooperációs értekezletet tartottak az elmúlt héten a Le­nin Kohászati Művek Műszaki Klubjában. Az értekezleten részt vettek a Lenin Kohászati Művek és a durvahengerbe rekonstrukciónál bedolgozó vállalatok vezetői, főmérnökei műszaki szakemberei. Az értekezlet részvevőit dr. Énekes Sándor, a Lenin Ko­hászati Művek vezérigazgatója üdvözölte, majd meleg sza­vak kíséretében a gyár emlékérmét nyújtotta át a BMW je­lenlévő vezetőinek abból az alkalomból, hogy a tervezett 6­ nap helyett 54 nap alatt befejezték a blokksor alapozás munkáit. A kooperációs értekezlet ezután megtárgyalta a rekon­strukció soron következő feladatait, és a határidők teljesíté­sének lehetőségeit. Látogatás az „IE”és az „N“ gyá­ r rekonstrukció gépi beren­dezéseinek gyártása nagyrészt a Diósgyőri Gépgyárra hárult. A gépek gyártását már az el­múlt esztendőben megkezdték, de jóval kevesebb készült el az előirányzott mennyiségnél. (A hozzávetőlegesen 111 millió forint értékű berendezésből csak 63 millió forint értékű gé­­­pet adtak át a kohászatnak,­ így a feladatok megsokszoro­zódtak erre az évre. A gépgyáriak minden erejü­ket összeszedve dolgoztak, hogy a rekonstrukciós gépeket ide­jében elkészítsék. Ennek érde­kében a pártbizottság mozgósí­totta a szocialista brigádokat. A szocialista brigádok munka­vállalásaik nagy részét a re­konstrukciós gépi berendezések gyártására irányították. A Diósgyőri Gépgyárban alakult egy komplex brigád, amelynek feladata a rekonstrukciós mun­­kák idejében történő elkészíté­sének biztosítása, illetve annak elősegítése. A komplex brigád állandóan figyelemmel kísérte, és kíséri a rekonstrukciós gé­pek gyártásának állását. A rekonstrukció gépi be­rendezések gyártása az „N” és az „E” gyáregység feladata. Most, hogy eltelt a június, mindkét gyárrészlegben ér­deklődtünk a rekonstrukciós gépek gyártásának állásáról. Az „N” gyáregység már át­adta a rekonstrukciós­ gépeket. Most már csak a kenőberende­zések és a csövezések elkészí­tése, és gépekre való szerelése van­ hátra. Ez a munka hóna­pok óta tart. Egy részét már felszerelték, s jelenleg is­ folyik a szerelés. Az „N” egységben már a tartalék alkatrészei gyártását is megkezdték. Az „E” gyárrészleg is leszál­­lította a rendes időben megren­delt gépi berendezéseket. Má­jus­ban leszállított olyanokat is amelyeket a Lenin Kohászat Művek csak augusztusra kért Tulajdonképpen itt, az üzem­­ben már nem is dolgoznak a rekonstrukciós gépeken. Hely­színi szereléseket végeznek Huszonöt-harminc emberül dolgozik a kohászatban. Vol kisebb fennakadás a helyszín szereléseknél, de ezeket megol­dották. Előreláthatóan még eb­ben a hónapban elkészítik a­ „E” gyáregységben azokat a gépeket is, amelyek most még nem szükségesek, de amelyek­kel még adósak a Lenin Kohá­szati Műveknek. A gépgyáriak eddig — a ren­­geteg anyagellátási probléma ellenére is — derekasan helyt­álltak a Lenin Kohászati Mű­vek durvahengerműi rekonst­­rukciójának munkálataiban Dicséretet érdemelnek! íny—r) Készülődnek az új durvahengermű anyagellátására A durvahengerdei rekonst­­rukció ideje alatt az acélmű­­gyár részlegre is komoly fel­adatok hárultak és hárulnak. A blokksor hiánya miatt a ge­rendasor üzemeltetéséhez BE— 20-as öntecseket kell gyártani a martinnak, ami lényegesen munkaigényesebb, mint a na­gyobb szelvények. Különösen az öntőcsarnokra jelent megterhelést, mert a sok, kisebb kokillának a többszöri megmozgatása, ke­zelése, beállítása, leöntése és kiadagolása erősen leköti a daruparkot, és jobban igénybe veszi az ott dolgozó­kat. Az említett okok jobb szer­vezést, nagyobb előrelátást kí­vánnak a műszaki vezetőktől, az acélgyártóktól, sőt a diszpé­­cserektől is, mert a BE—20-as önteések miatt a hengerdét csak szigorú programmal lehet ellátni. Ugyanakkor ki kell elégíteni a kovácsműhely, sőt az acélöntőde igényét is, nem beszélve arról, hogy a cseh, nyugatnémet és osztrák export határideje is kötelez. Csak úgy lehet tehát dolgozni, hogy a különböző munkaterületek­kel, a hengerdével egybehang­zóan kell működni, mert a leg­kisebb lazaság vagy a hengerde üzemeltetését, vagy az exporté terv teljesítését gátolná. A fenti feladatokra az acél­mű a hengerde leállása előtt hónapokkal felkészült és — mint az eddigi eredmények igazolják — a martin eleget is tett kötelezettségének, hiszen kisebb zökkenőkkel ugyan, de a hengerde gerendasorát ellát­­n­­ák kis önteésekkel, s az exportterv határidejét, tartva a programszerűséget, a minőség követelményeit is, igyekeztek megtartani. Ez nem azt jelenti, hogy hibamentesen dolgoztak, de a gyárrészleg vezetősége re­ménykedik abban, hogy a re­konstrukció befejezéséig a munka jobbátételével eleget fognak tenni a rájuk váró fel­adatoknak. A hengerde­ rekonstrukció ideje alatt mutatkozó nehéz­­ségek most a felszínre ke­rültek. Ebből az a haszon is szárma­zik, hogy a hengerde beindu­lása nem éri váratlanul az acélmű­gyárrészleget. Tény, hogy a megnövekedett hengerdes kapacitásnak a fel­futási idő után nem lesz kön­­­nyű eleget tenni, mert — mint ahogy a jelek mutatják — leg­alább­is egyelőre semmi olyan üzemfejlesztési terv ,­nincs ki­látásban”, amivel az acélmű kapacitását fokozni lehetne. Ettől függetlenül azonban az acélmű műszaki vezetői és munkásai célul tűzték ki, hogy a hengerdét a beindulás után a lehető legnagyobb mértékben kielégítik anyaggal. Elgondolá­suk szerint a szűk keresztmet­szeten úgy lehet segíteni, ha újítások révén a meglevő ke­mence- és gépparkot korszerű­sítik, hogy ezen keresztül nö­velni lehessen a termelést. A kemencék bírnák a több­termelést, ám az öntőcsarnok szűk keresztmetszete zavaró. Itt a jobb kocsiellátás biztosítá­sával, a munkaidő jobb ki­használásával próbálkoznak, hogy a hengerde megnöveke­dett befogadóképességét ki tudják elégíteni. A hengerde beindulásával bizony nagy megterhelés alá kerül az acélmű, a martin. A gyárrészleg vezetősége azon­ban bízik a munkásokban, ab­ban, hogy a szocialista munka­­brigádmozgalom ebben az év­­ben már tartalmában is lénye­ges javulást mutat. A megalakult műszaki veze­tők brigádjainak s a fizikai brigádok még jobb kollektív kapcsolatára lesz szükség, hogy a nagyobb követelményeknek eleget tehessen az acélmű. A hengerdei rekonstrukció jó ütemben halad. A szeptember 1-i beindulási határidő reálissá vált, s az acélmű dolgozói tud­ják, hogy az­­ elkövetkezendő hónapok nehezek lesznek. Az acélmű gyárrészleg mű­szaki vezetői és munkásai azonban már más számítás­ba veszik a lehetőségeket, amelyek a megnövekedett feladatok végrehajtását sike­ressé tehetik. Természetesen bíznak ab­ban is, hogy a vállalat veze­tősége is megad majd minden támogatást, de ők maguk is re­mélik, hogy az induló hengerde kiszolgálásában, az acélmű gyárrészleg elismerést érdemlő­­ munkát fog végezni. (Var­sás) Nagyobb megterhelés az acélmű gyárrészlegre A meglévő kemence és géppark korszerűsítése újítások révén Egy, a mostohán kezelt üres oxigénpalackokból . Ne higyj nekik! Ha kihaszná!tak, az isten sem­ fog törődni ve­led;... oxigénpalackok a hulladék alatt Bár elegendő oxigént bizto­sít a beruházó a rekonstrukció munkálataihoz, mégis igen gyakran megtörténik, hogy egyes vállalatok dolgozói min­den kérés nélkül idegen mun­katerületről szereznek oxigént Ez semmi esetre sem helyes hiszen az üres palackokkal így nem tud elszámolni a kivitele­­ző. De még helytelenebb az hogy ezeket az üres oxigénpa­lackokat azután a legeldugot­tabb helyekre döntik le, s nem egyszer előfordul, hogy rádo­bálják a különböző hulladékot s ezáltal a vállalat részéről ne­­hézségekbe ütközik a csere. Sajnos, ez az állapot már a rekonstrukció beindítása óta fennáll, ami sok bosszúságot okoz, különösen azoknak az embereknek, illetve bedolgozó vállalatoknak, amelyek nem s fent leírt módon bánnak az oxigénes palackokkal. A zavartalan oxigénellátás megköveteli, hogy a jövőben szigorúan szűnjék meg ez a le­­hetetlen állapot, s hogy ez va­lóban meg is szűnjön, erre a rendszerető emberek segítségé­­re van szükség. iiiiiiiiiiiiiuimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiu Előrehaladt a szerelés Rövidesen tanul a lépegető hűtőpad.

Next