Diósgyőri Munkás, 1965. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-05 / 1. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! /ŐRI NAGYÜZEMI LGOZÓINAK HETILAPJA VIII. évfolyam I. számára: 50 fillér 1965. január 5 A TARTALOMBÓL: • Balesetmentesebb évet! • Országutak és sínek „vándorai“ Eltűnik „műszaki kocsma“ ÁMOR ÉS APHRODITÉ a KÉSZÜL A HÚZÓGÉP " Foto: Szigetvári UHnMinllllHMItHllHIIIIIMIinillMlltlIlllllllllinillllilllltlIHIMIIIinmiHlllinUIIHMIIlHIIIIIIIIMIHIIIHIIMIIItlIllintIHIIMIIIHItlimilHHIIHIIIIIMIininilHUIIIIIHItiUltIHtUIHWtlinmitMtHHIHIIimiMlttHIIHIttIHMIIIMMMIMtmiHnirnmillHmUIIIHHIIWIItiHHIH' Nemcsak a termelés emelése - az anyaszmesztakacitás is fontos* #7 A kohó- és gépipar irányítása alá tartozó vállalatok vezetői az 1965-ös évi tervek készítésénél figyelembe vették az exportlehetőségek növelését, a szigorú anyagtakarékosságot, különösen az import anyagokkal, a munkaerő- és bérgazdálkodás területén pedig a fegyelem megerősítését és a minőségi előírások pontos teljesítését. Az igények és termelési lehetőségek mérlegelése után, az Országos Tervhivatal által a Kohó- és Gépipari Minisztérium gépgyártása részére jóváhagyott teljes termelési terv 4,1 százalékkal magasabb, mint az 1964. évi terv. Az exportterv az ideinél 6,3 százalékkal magasabb, a kohászat és a gépipar együttesen mintegy három milliárd forintot fordíthat a termelés korszerűsítésére és bővítésére. A Kohó- és Gépipari Minisztérium beruházási szervei, a beruházási terv intenzitása fokozása érdekében felülvizsgálják a jelenlegi beruházásokat, és elsősorban olyan helyekre összpontosítják a beruházási erőket, ahol a helyi építőipari kapacitás, valamint a gépbeszerzés biztosított. Az 1965-ös évi műszaki fejlesztési intézkedési terv több mint egymilliárd forint megtakarítást irányoz elő. A megtakarítási értéken belül elsősorban a normaóra- és anyagmegtakarítást eredményező intézkedések fokozását és az üzemi általános költség szigorú felülvizsgálatát irányozta elő a minisztérium. A gyártmányfejlesztési feladatok vonatkozásában 1965-ben mintegy 20 százalékkal több, körülbelül háromezer téma szerepel a tervben. Az 1965-ös évi költségszint-csökkentési terv mind a kohó-, mind a gépipar területére külön-külön 1,3 százalékos fajlagos csökkentést ír elő. A célliparon belül a legfon A NAGY CSALÁD SZÁMVETÉSE December 25-én December 25-én a^^'ő napilapok többsége szerte az országban első oldalon közölte a kormány Tájékoztatási Hivatalának jelentését. Ez a jelentés hírül adta, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány megtárgyalta és jóváhagyta az 1965. évi tervjavaslatot. A tervjavaslat részletes tájékoztatást ad a jövő év feladatairól, azokról a tennivalókról, amelyek az ipar, a mezőgazdaság, a külkereskedelem és többek között a szociáliskulturális ellátás magasabb szintre való emelését van hivatva megteremteni. A jelentés, ha nem is teljes aprólékossággal, de nagy vonalakban tájékoztatást ad az 1964. évi terv teljesítéséről, a mutatók alakulásáról, tehát elmondja, hogy mi is történt hazánkban. 1964-ben, hogyan gazdálkodtunk, mi minden épült. A nagy család tulajdonképpeni számvetése ez erről az évről, s egyben előrelátható számvetés a jövő évre is. Számok, statisztikai adatok szemléltetik ezt a számvetést, amelyből megtudjuk, hogy az ipari termelés 1964-ben az előző évi ütemet meghaladó mértékben emelkedett, és előreláthatóan túlteljesíti termelési tervét az élelmiszer- és vegyipar, néhány ágazatban azonban, és a népgazdaság szempontjából fontos termékek termelésében, lemaradás mutatkozik. ŐerintA örömmel és megelégedéssel olvassa az ember, hogy ebben az esztendőben is nagyon sok fontos ipari jellegű kombinát kezdte meg a működését, többek között megkezdődött a termelés a Tiszavidéki Vegyikombinát műtrágyagyárában, az Egri Hajtómű- és Felvonógyárban, a Debreceni Orvosi Műszergyárban, ezenkívül tovább bővült a Szegedi Kábelgyár és a Békéscsabai Konzervgyár. Ugyancsak nagyszerű híradás az is, hogy az év végéig átadásra kerül mintegy 18 ezer állami kivitelezésű lakás, s további 1000—1500 lakás építését a jövő év első hónapjaiban fejezik be. Becslés szerint magánerőből több mint háromezer lakás épült, s ennek támogatására az állam több mint 1,4 milliárd forintot kölcsönzött. És lehetne még sorolni ennek a nagy családi számvetésnek a további nagyszerű adatait, amely kimutatja, hogy 1964-ben tovább fejlődött a kulturális, az egészségügy és a szociális ellátás, a bölcsődei és óvodai helyek száma majdnem hétezerrel bővült. Átadtak rendeltetésének mintegy 950 iskolai tantermet, és 60 új ,falusi művelődési otthon nyitotta meg kapuit. És még egy igen jelentős tény: az 1964-es évi terv a lakosság jövedelmeinek jelentős, ezen belül a bérből és fizetésből élők 1 főre jutó reáljövedelmének mintegy 3 százalékos növelését irányozta elő. Az előzetes adatok szerint a jövedelmek ennél valamivel nagyobb mértékben növekedtek. Az 1965-ös évi tervjavaslat egyik igen lényeges pontja, hogy a nemzeti jövedelem termelése az 1964. évihez képest mintegy 3 százalékkal növekedjék. Éppen ezért igen lényeges — és ez kapcsolódik az említett fontos megállapításhoz, illetve előíráshoz —, hogy az 1965-ös évi terv lényeges célkitűzése: a munka hatékonyságának fokozása. Ez annyit jelent: országos átlagban az ipari termelés tervben előirányzott növekedésének több mint 70 százaléka a termelékenység emelkedéséből kell, hogy származzék. Valljuk be a Lenin Kohászati Művekben, mint a Diósgyőri Gépgyárban ezen a téren — a termelékenység növekedése terén — nagyon sok még a tennivaló. Az igazság az, hogy mind a két gyárunkban sokat beszélünk az életszínvonal növekedéséről, de azt sokan elfelejtik, hogy az életszínvonal növekedésének előfeltétele az ehhez szükséges javak megteremtése, tehát ismételten a termelékenység állandó, fokozatos növekedése. Mind a két gyárban nagyon sok tanulmány készült, amelyek a munkatermelékenység alakulását dolgozták fel, csupán az a baj, hogy ugyanannak az üzemrésznek valamelyik régebbi időszakban elért eredményeit tekintették bázisnak és ezekhez mérték a következő időszakok évszámainak alakulását. Természetes, hogy ezek a megállapítások az évek múlásával elvesztik realitásukat, hiszen az élet üteme más tempót diktál. A termelékenység növekedése tehát egyenlő az életszínvonal növekedésével is.H a na ezt a régen megállapított tényt megismételjük, azért tesszük, hogy megnézzük, gyárainkban mit is lehetne tenni e népgazdasági szempontból is olyan fontos dolog megvalósítása érdekében. Itt elsősorban számításba jöhet a régi elavult berendezések kicserélése; azzal is kell számolni, hogy az erőn felüli beruházások megingathatják gazdasági alapjainkat. A gazdsági vezetők tisztában vannak ezzel, s ezért csupán azt engedélyezhetik a beruházás terén, ami nem okoz különösebb problémát. Az elmondottaktól függetlenül azonban tényként kell megállapítanunk, hogy mind a két gyárunkban az 1964-es évben igen jelentős beruházások történtek, s ha csak egyet említünk meg, a fárvahengerdei rekonstrukciót. Azonkon Tiom R’FíshaH sisak a