Diósgyőri Munkás, 1966. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-04 / 1. szám
< H Villcr prdj^gttfcr?, egyesüljetek! XXI. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR 1966. JANUÁR 4. < > Két nappal előbb fejezte be 1965. évi termelési tervét a Lenin Kohászati Művek A hír igazán örömteli, az LKM dolgozói büszkék lehetnek rá, hogy éves termelési tervüket már december 29-re befejezték. Jelentős teljesítmény ez egy ilyen hatalmas vállalatnál, ahol egy-egy órának az értéke több tízezer forint, éppen ezért megfelelő megelégedéssel kell nyugtázni a szűkszavú jelentést. Teljesen konkrét számokat még nem tudunk mondani, hiszen most, ezekben a napokban folyik a teljes kiértékelés, de az előzetes számítások szerint a vállalat az elmúlt évben termékkiszállítási kötelezettségének eleget tett, sőt, mintegy 12 990 tonnával túl is teljesítette. Egy igen lényeges mutatót, az exporttervet 102 százalékra sikerült teljesíteni, ugyanakkor a teljesítetlen rendelésállomány a múlt évihez képest tonnában 60 százalékkal, tételszámban 50 százalékkal csökkent. Ilyen lényeges feladatot is megoldott a vállalat az elmúlt évben: kooperációs kötelezettségének 100 százalékosan eleget tett. A legkiemelkedőbb teljesítményt azonban a selejtcsökkentés terén érték el az LKM dolgozói, az 1964-es 2,059 százalékról 1,98 százalékra csökkentették 1965-ben a selejtet. Ez körülbelül 16 millió forintos megtakarítást jelent. Ennek a következménye az, hogy 25 százalékkal csökkent a visszaáramló selejt és 90 százalékkal mérséklődött a külföldre exportált áruk után a reklamáció. És még egy igen lényeges adat: a gyár az önköltségi tervét a 96,2 százalékos bázissal szemben 95,5 százalékra csökkentette, ami szintén kimagasló eredménynek számít. 15 millió terven Munkájukat mindig a kieyensúlyozottság jellemezte, pontosak voltak a határidők tartásában és az általuk készített gyártmányok minőségét sem érte kifogás. Mindig a jók között emlegették őket. Ez az újabb, dicséretes eredmény méltán váltott ki osztatlan elismerést a gyár valamennyi dolgozójából- Tizenöt millió terven felüli vasúti kerékpárt gyártó áregység 29 brigádjának inkáját dicséri. Az elmúltben 11 ezer vasúti kerékpárt irtottak az üzem dolgozói. Nagy része exportra készült. Év elején a gyárrészlegnek 53,5 millió forintban jelölték meg az export tervét. A vállalat érdeke szükségessé tette, hogy a gyáregység a tervezettnél nagyobb mértékben vegye ki részét az exporttervből. Az egység üzemeiben megértésre találtak a szavak és a közel 72 milió forint értékű exporttervteljesítés bizonyítja: a kövér üzemiek szívükön viselik a gyár érdekeit. Szinte mindenki elismerést érdemlően dolgozott, s a jó munka közepette kiváló eredmények is születtek. A gyáregység vezetői külön is kiemelik Szabó Lajos, Molnár Ferenc, idős Liptai Béla brigádjainak munkáját Külön is elismerően vélekednek Halász György lakatosról, aki nagy szorgalommal, lelkiismeretességgel és sokszor önként vallat többletmunkával segítette a gyáregységet az eredmények elérésében. Őróla mondták, hogy még a szabadját sem vette ki, mert a lnka sürgős volt és azon a ilyen, ahol ő dolgozik, a csapégy szerelésénél egy ember tvolléte is nagy kiesést hoz. Természetesen a gyár, vseg jó munkájához nagyiénkben hozzájárultak a akiak is. Nagy László egységvezető, elsősorban azisalkovics István, Harmy András, Varga István művezetők, és Juhász János üzemvezető munkáját dicséri. Az előkészítő szervek, a programozás, az anyagbeszerzés is kitűnően helytállt. Elég, ha ennek illusztrálására megemlítjük, hogy Drótos István csoportvezető a megrendelő vállalatok kívánságának megfelelően és a kooperációs tárgyalásoktól függően az elmúlt év folyamán tízszer átdolgozta a gyáregység programját. Hatalmas munka volt ez, de az üzem érdeke megkívánta és. A C- EGYSÉG ELSŐNEK FEJEZTE BE ÉVES TERVÉT A GÉPGYÁRBAN programosok lelkiismerettel elvégezték. •Ez az esztendő, a tavalyinál is nagyobb feladatok elé állítja a kerékpárüzemieket. A magasabbra állított mérce elérését azonban segíteni fogja a megközelítően 50 millió forint értékű beruházás. Főként új gépi berendezésekkel gazdagodik az egység és bővítik a meglevő raktárkapacitást is. A beruházás befejezését követő évben a gyáregység a jelenleginél mintegy 4—5 ezer vasúti kerékpárral többet gyárt. Ezt a termelésnövekedést elsősorban az egyre élénkülő külföldi érdeklődés tette szükségessé. A Gépgyárban készülő vasúti kerékpárokat szinte az egész világon ismerik. Exportáltak már a szocialista országokon kívül Törökországba, Hollandiába, Indonéziába, Argentínába. Az ez évi megrendelők között szerepelnek az osztrákok, a jugoszlávok és több szocialista ország. A kerékpárüzemieknek jól esik az elismerés, de már a holnap feladatain dolgoznak, mert tudják, az eddig végzett munkájuk további jó eredményekre kötelez. felül ••M- + Beváltották ígéretüket Behozták lemaradásukat, túlteljesítették évi tervüket a durvahengermű dolgozói A pillanat nagyszerűsége vitathatatlan. A műszaknak minden dolgozója tudja, győztek. Talán akik otthon vannak, azok is figyelik az órát, igen, most ebben az időben kell elhangzania a várt bejelentésnek: teljesítettük 1965-ös évi tervünket. A pillanat nagyszerűsége ellenére, minden megy, mozog a szokott módon: a kormányfülkékből figyelő szempárok vigyázzák a bugák útját, a kezek fegyelmezetten tapadnak a kormánypadok irányító gombjaira, a berakódaruk gyorsan manővereznek, izzó önteések emelkednek a levegőbe. E pillanatban , 1965. december 31-én, hajnalban maiterven felüli bugát hengerelnek a Lenin Kohászati Művek durva hengerművében. Nehéz esztendő Ha valaki az elmúlt év augusztusában azt állítja, hogy a durvahengermű teljesíti teljes termelési tervét, valószínűleg megmosolyogják az illetőt. Akkor, az esedékes évi tervekkér nagyon rosszul álltak. 23 500 tonna volt a lemaradás. Óriási mennyiség ez, s a napok olyan gyorsan múlnak, a néhány hónapja beépített új gépek — alkatrészek, időnként megmakacsodik.. dagukat. sűrűk a csapágytörések, az emberek hangulata rossz. A júniusban bekövetkezett üzemzavar óta — amikor egy forgórészt kellett kicserélni — csak nőtt az adósság, sokasodnak az apró hibák, néhány fontos alkatrész hiánya miatt igen sok értékes óra esik ki a termelésből. A vezérigazgató úgynevezett reggeli „raportjain” az első kérdést rendszerint Sebestyén János, a durvahengermű üzemvezetője kapja: mennyi volt a termelés, mi az akadály, és hogy lesz holnap. Azokban a nyári hónapokban nemcsak a vállalat dolgozóinak a figyelme összpontosul a durvahengermű felé, hanem a legfelsőbb vezetésé is. És ez érthető: a magyar kohászat egyik féltermékgyártó bázisáról van szó, a lemaradás erősen kihathat a gépiparra is. A KGM illetékes vezetői azonban belátták, hogy a kisebb, de elég sűrűn előforduló géphibákról, alkatrésztörésekről az üzem dolgozói nem tehetnek, új gépekről van szó, a rekonstrukció „gyermekbetegségeivel’’ számolni kell. A döntés: 11 ezer tonnával csökkenteni kell az évi tervet. A helyzet azonban még így is nehéz. 1965. augusztusában — a miniszteri döntés után — még mindig 12 500 tonna az adósság s az év háras terv teljesítése is nehéz feladat elé állítja a durvahengermű dolgozóit, a műszakiakat, a munkásokat és a vállalatvezetőséget. Általános összefogás j A vállalat és a hengerműgyár részleg vezetősége azokban a napokban, hetekben, minden erejét a durvahengerműi problémák megoldására irányította. Egy mindent átfogó intézkedési tervet készítettek, amely három részre oszlott, műszaki, szervezési és bizonyos bér- és premizálási intézkedésekre. Ezt az intézkedési tervet tárgyalták ezután a pártszervezetek, a szakszervezeti bizottság, a KISZ- szervezetek és végső soron, a termelési tanácskozásokon az üzem valamennyi dolgozója. A martin, a lehető legintenzívebb öntecsellátásra tett ígéretet, s a durvahengermű műszaki vezetői mindig ott voltak a legkritikusabb helyeknél. A hengerészek mégis nagyobb figyelemmel kisérték [ j a bugák útját,a forrasztárok, ] ] darusok egészen a segédmunkákasokig, mindenki szívét, lelkét, tudása legjavát adta a munkához. A szeptemberi ] [ nagyjavítás után már más a hangulat, sokkal kevesebb volt a termeléskiesés, és ]i iparütUtUis «2. 5. akkUoíié Üzemeinkben a folyamatos termelés biztosítása miatt többen is dolgoztak az év első munkanapján. Akik bent voltak, a kohóknál, a martinban, a hengerdékben, az anyagellátásnál, a csiszolóban és még számos helyen, igyekeztek e napon is jó munkával teljesíteni a feladatot, az 1966-os évi terv új év első napjára jutó részét. Az év első napja a gyárban Az év első csapolása a martinban. Ha mind ilyen jól sikerül egész évben, a martin újból a legjobbak között lesz, megőrzi 1965. évi sikeredek titkát, a jó összhangban dolgozó kollektíva lendületes, fegyelmezett munkáját. Befutott az első tehervonat. A szerelvényen különböző nyersanyagok érkeztek, hogy holnap és holnapután is zavartalanul termelhessen a gyár, kiesés nélkül végezhessék munkájukat a dolgozók. A durvahengerde derék dolgozói — ma már egyre ismertebbek országos viszonylatban is — szép sikert arattak az elmúlt évben. Az év első napján is e dicséretes múltnak megfelelően dolgoztak. A képen: Kléin József előhengerész az első hengerelt áruk egyikét „vezeti be” a kdeit dióba. Fotó: Kardos