Diósgyőri Munkás, 1969. július-december (24. évfolyam, 26-51. szám)

1969-07-01 / 26. szám

■ni« 4 két gyár munkájáról Mint ahogy elmúlt heti szá­munkban már közöltük, júni­us 25—26-án országos tájérte­kezletre jöttek össze az ország üzemi lapjainak szerkesztői az LKM, a DIGÉP és a Diósgyőri Munkás szerkesztősége vendé­geként. A tanácskozáson részt vett dr. Énekes Sándor, az LKM vezérigazgatója. Nemes­kéri János, a nagyüzemi párt­­bizottság titkára. Koszti Lajos, az LKM szakszervezeti bizott­ságának titkára. Koval Pál, a DIGÉP szociális igazgatója. Ju­hász Barna, a DIGÉP pártbi­zottságának ágit. prop. vezető­je. Fodor László, az Észak-Ma­­gyarország főszerkesztője. Am­­rcskó Gusztáv, a városi pártbi­zottság osztályvezetője. Nagy Zoltán, a megyei pártbizottság osztályvezető helyettese, a MUOSZ és több más fővárosi és helyi szerv képviselője, akik lapunk felelős szerkesztőjének megnyitója után, együtt hall­gatták meg az üzemi sajtó fel­adataival kapcsolatos előadást, melynek előadója dr. Garam József, a Figyelő főszerkesztője­­ volt.­­ Ezt követően dr. Énekes Sán­­­­dor szólalt fel, aki értékes tá­­­­jékoztatást adott a gyár múlt­­­­járól, jelenéről, de főként a­­ gyár előtt álló feladatokról. Be­­­­szélt a fejlesztésről, amely nagyfontosságú, hiszen a hol­­ nap kenyerét biztosítja az* LKM dolgozóinak.­­ Kovai Pál, a DIGÉP szociá­­­lis igazgatója szintén a gyári életét ismertette, azokat az­­ erőfeszítéseket, amelyeket a* vállalat vezetői tesznek az ex-* port érdekében. * A lapszerkesztők nagy figye­­­lemmel hallgatták meg a tá­­­jékoztatókat, hiszen az értekez­* let tagjai között több olyan új­*­ságíró foglalt helyet, akik a­ két gyárunkkal kooperáló vagyi termékeinket felhasználó üze­* mi lapjainak felelős szerkesz­* tői. * A rendezvény — az üzemié­­j togatással kiegészítve — hoz­­­zájárult ahhoz, hogy az üze­­­mi sajtó képviselői megismer­­­jék a diósgyőri nagyüzemek* munkáját, életét. Az új gazda­­­sági reform ugyanis tovább nö­­­velte az üzemi sajtó szerepét,­ jelentőségét, és szerves része,s fontos tényezője a politikai­gazdasági, irányító, ellenőrző munkának. A lapok közötti több szakmai kapcsolat, a kü­lönböző gyárak megismerése még jobban hozzájárul e fontos szerep betöltéséhez . A gyár vezetősége mindig felelős a gyár jövőjéért. Termelőmunkánk mellett, fontos ügyünk a fejlesztés, — mondotta dr. Énekes Sándor vezérigazgató elvtárs a je­lenlevő újságíróknak. Koval Pál igazgató elvtárs: — A Diósgyőri Gépgyár — mint hazánk harmadik legnagyobb gépgyártó üzeme — sokféle terméket állít elő. Kollektívánk mindig arra tö­rekszik, hogy mind a hazai, mind a külföldi megrende­lők elégedetten használják termékeinket. Fotó: Irmai István Kétnapos kiránd­ulások A csökkentett munkaidő be­*­vezetése növelte a dolgozók pi­­­henő idejét. Az LKM szak­s­­zervezeti bizottsága ezt figye­­­lembe véve, a szabad szomba­*­tokon 2 napos kirándulásokat­ szervez, a kocsi, valamint a< «sori-fürdői üdülőkbe. Leg­< «tóbb a fejlesztési főosztály 901 szocialista brigádja pihent 2-1 napot a mezőkövesdi gyógy-4 fürdőben. * DIÓSGYŐR? MOTTKÁS íltabb üzletkötések A Diósgyőri Gépgyár ez év­ben is nagy érdeklődést keltett termékeivel a Budapesti Nem­zetközi Vásáron. Az egyik leg­nagyobb sikert a kábelgépek aratták. A modern gépsorok­nak ma már olyan hagyomá­nyos vásárlói vannak, mint Jugoszlávia, a Szovjetunió, Csehszlovákia, Románia, Pa­kisztán, India. A BNV-n a vál­lalat a TECHNOIMPEX közve­títésével sikeres üzleti tárgya­lásokat folytatott egy újabb kereskedelmi partnerrel, amely ez évi szállításra 100 OOO dol­lár értékben rendelt különböző kábelgyártó gépsorokat. Sikeres kereskedelmi tárgya­lásokat folytattak a vállalat szakemberei a POLIMPEX lengyel külkereskedelmi válla­lattal is. A tárgyalások ered­ményeképpen már a vásáron aláírtak egy szerződést az idén szállítandó 265 000 rubel ér­tékű, 5000 darab mellső ten­gelyre. 1969. július t Növekszik a védelem, csökken a baleset (Folytatás az 1. oldalról.) targoncave­t élők fegyelmi fele­lősségi­ év­­ , iát. Ez év májusában mintegy 530-an tettek biztonságtechni­kai vizsgát. Rajtuk keresztül is igyekszünk a dolgozók szemlé­letét a munkásvédelmi előírá­sok betartása felé irányítani, örvendetes, hogy halálos és jelentésre kötelezett csonkulá­sos baleset 1968 januárjától nem volt. Meg kell említeni, hogy a baleseti napok emelke­­dését a targoncás baleseti sé­rülések nagymértékben növe­lik. E kedvezőtlen statisztika előidézésében a TMK, a szer­számgyártó főosztály, a villa­mos főosztály, az F a H, a C, az E, a K és az N gyáregy­­ségeknél bekövetkezett romlás nagy szerepet játszott. — Az eredmények mellett — mint láthattuk — még bő­ven van tennivalónk — je­gyezte meg Koval elvtárs. — Tovább kell javítani a munka­­védelmi helyzetet és további intézkedéseket kell tennünk az öltözők, mosdók felújítására is A munkásvédelmi aktíváknak tovább kell fokozni nevelő te­vékenységüket, hogy a nap minden órájában figyelmeztessék dolgozó társaikat az egyéni és gépi védőfelsze­relések használatára, a mun­kásvédelmi előírások, rendsza­bályok maradéktalan betartá­sára. A vállalat területén folyó munkásvédelmi tevékenység javításához nagy segítséget ad­nak az üzemi bizottságok, párt- és KISZ-alapszervezetek, mert csak így, közös erőfeszí­téssel, közös munkával tudjuk munkásvédelmi helyzetünket tovább javítani. A beszámoló után a gyár­egységek küldöttei munkásvé­delmi aktívák és őrök mond­ták el észrevételeiket, tapasz­talataikat, hogy ezzel is előse­gítsék a konferencia munkáját. Nagy Károly a vegyiüzem-la­­bor vezetője felhívta a figyel­met arra, hogy amióta a ve­gyiüzem dolgozói méregkezelői vizsgát tettek, sokkal bizton­ságosabban tudják végezni munkájukat. Simkó Emil a szállítási főosztálytól, az anyagmozgatásból eredő bal­esetekről beszélt. Elmondotta, hogy a statisztikai kimutatás országosan magas, még több agitációs nevelőmunkát, sze­mélyekre irányuló ellenőrzést kell kifejteni a baleset csök­kentése érdekében. A H-gyáregység küldötte Kőhalmi Nándor helyesnek találta ugyan, hogy a munkás­­védelmi őrök rendszeresen ve­zetik naplójukat, de kifogásol­ta, hogy ezeket a naplókat so­ha, vagy csak ritkán ellenőrzik és intézkednek bejegyzett hiá­­nyosságok, hibák megszünteté­séről. Az SZMT munkásvédel­mi osztályának vezetője, Csen­ged Zoltán hasznosnak­­ és eredményesnek találta az éves propaganda, agitációs tervet, amely nagy segítséget nyújt a munkásvédelmi munkában. A helyes észrevételeket, kez­deményezéseket, az előforduló hiányosságokat felvető hozzá­szólásokat a közeljövőben a szakszervezeti bizottság feldol­gozza és már az 1970-es kol­lektív szerződéshez felhasznál­ja. Szemes I. János Diósgyőri győzelem Freitalban A VKfbP gépíróinak sikere a nemzetközi versenyen Az elmúlt év októberében példamutató kezdeményezés­ként rendezték meg Magyaror­szágon először az üzemek kö­zötti nemzetközi gépíróver­senyt, a Freital­ 1945. május 8. Nemesacélmű és a Diósgyőri Gépgyár dolgozói között. A vendégek ekkor „visszavágó" versenyre hívták meg gépíróin­kat, melyre az elmúlt héten, június 25-én került sor Freital­ban. Versenyzőink, Macsuga Má­ria, Szepesi Jánosné és B­utó Jenőné, a DIGÉP dolgozói, dr. Barabási László, a Gyors- és Gépírószövetség versenybizott­ságának titkára, valamint Haák Béla, a gyorsírószövetség I.DIGÉP helyi csoportja elnöké­nek kíséretében érkeztek Frei­­talba, ahol a gyár vezetősége és az NDK Gyors és Gépíró Társaságának vezetői fogadták őket. A hatnapos németországi tar­tózkodás alatt a küldöttség részt vett üzemi fogadásokon, üzemlátogatáson, hajókirándu­láson, tapasztalat csere látoga­tásokon, valamint a legizgal­masabb eseményen, a nemzet­közi üzemi gépíróverseny vis­­­szavágóján. A gépíróversenyre a festői környezetű Tharant Vendégház nagytermében került sor, me­lyen részt vett Berlinből a Né­met Gyorsíró Társaság elnöke, Helmut Hähnel és Eleonore Bartetzko, a társaság kerületi­­ elnöke, mely rendkívüli izgal­miak között zajlott le. ► A 30 perces sebességi máso­lási verseny első helyezettje ► Macsuga Mária, a Diósgyőri­­ Gépgyár versenyzője lett, aki ► bár mechanikus írógépen ver­senyzett, 13 963 leütésével le­győzte az elektromos írógépen ►író Irmgard Paetzelt, akinek­­ összleütése csak 13 662 volt. ► A verseny eredménye egyéb­éként a hibák levonása utáni ^tiszta leütések alapján a kö­­vetkező: 1. Macsuga Mária­­ 13 063, 2. Monika Kaiser 11 689, 13. Irmgard Paetzel 11 472, 4.­­Futó Jenőné 11 020, 5. Margit Eberhard 10 616 és 6. Szepesi Jáno­sé 10 506 leütéssel. A sebességi csapatverseny­ben ugyancsak magyar győze­lem született, mivel az első helyet a Diósgyőri Gépgyár csapata szerezte meg 34 589 ponttal, második a freitaii csa­pat 33 777 ponttal. A tízperces hibátlansági versenyben a né­met versenyzők bizonyultak jobbnak, ebben a versenyszám­ban ők lettek az elsők. A verseny ünnepélyes ered­ményhirdetésére június 25-én került sor a Tharant Vendég­ház dísztermében, ahol a vál­lalat vezérigazgatója és sze­mélyzeti igazgatója, valamint a Német Gyorsíró Társaság elnö­ke köszöntötte a nemzetközi szinten megrendezésre került gépíróverseny résztvevőit. Az üdvözlésekre a diósgyőri kül­döttség vezetője, Haák Béla, a DIGÉP vállalatvezetőségének és a gyorsírószövetség üdvözle­tét tolmácsolta. A sikeres külföldi szereplés után a magyar küldöttség va­sárnap visszaérkezett az NDK- ból. A verseny résztvevői — a két üzem közötti baráti talál­kozóval — hozzájárultak a két nép közötti barátság fejleszté­séhez. A bezsicki kohászok gépe n­­­ehéz az olvasztár dolga. Nagy hőségben, L ” porban, gázzal fertőzött levegőben vég­zi a munkáját. A szakemberek olyan techno­lógiai megoldást keresnek, amely kiiktatná ezt a múltból visszamaradt munkafázist. Több kohászati üzemben, így például, a novolipecki­­ fémművekben alkalmaznak folyamatos acél­öntő berendezést. Ez a gép azonban túl nagy,­­s komoly alapozást kíván. A berendezés költ­sége is igen magas. Nagyobb a probléma a közepes kapacitású­­ acélöntödéknél. Angliában és az Egyesült Ál­lamokban már megpróbálták megvalósítani a­­ horizontális acélöntést, de eredménytelenül. " A Goldobin moszkvai mérnök által megszer­­­­kesztett gép a bezsicki kohászati üzem mar­tinkemencéinél biztosítja a folyamatos acél­öntést. A nem mindennapi gép előrészén,­­amely felveszi a folyékony acéllal tele kokil­­­lákat, gyorsan futnak tova a masszív felöntő­formák, amelyek a berendezés részét képe­zik.­­ Ezek a felöntőformák két — hernyótalpas •útsávra emlékeztető — lejtős szállítószalagból­­ állnak, ez a mozgó acélkristályosító. A szál­lító­szalag sebességét úgy szabályozzák, hogy [a folyékony acél szintje a kristályozóban >egyenletes legyen, és maga a kristályozó min­idig az acélöntő csapja alatt legyen.­­ Az önteések a hűtővíz és locsoló rendszeren­­n keresztül még folyékony maggal kerülnek ki ► a gépből, csak az átvevő szerkezeten mere­­­vednek meg. Az acél a futópályán megy to­­­vább a gázvágóhoz. ► A gép szerkezete egyszerű, bármely szokvá­nyos méretű martinműhelyben elhelyezhető, ► és mintegy harmada annyi beruházást igé­nnyel, mint a vertikális berendezések. ► A gyár igazgatója így emlékszik vissza a ► berendezés felállítására: ► — Igen nagy bátorság és hit kellett hozzá, *hogy még a harmincas években egy mérnök termedül h­ozzáf­onjon pros Hiten berendezés megtervezéséhez. A berendezés első változatai műszakilag nem volt tökéletes. Hosszú ideig­ végeztek vele próbaüzemelést a moszkvai] „Sarló és Kalapács” gyárban. A gép beállítá­­­sának munkálatait 1. Bargyin akadémikus irá­n nyitotta. A moszkvai kohászok tökéletesítették­ a konstrukciót, kidolgozták az öntési folyama­­­tot. Csak ezután határozták el, hogy a kisebb­ üzemekben alkalmazzák.­­ A bezsicki üzem szakemberei a berendezé­­­sen rekonstrukciót hajtottak végre, megváltoz­­­tatták a kristályozót, újra átállították a ve­­­zérlő láncokat, közbenső szerelő heviteket ké­­­szítettek az öntőformákhoz. 4 Az acélöntés igen egyszerű. Egy speciális­ utasító berendezés, az „automata operatőr” el­­­lenőrzi a folyékony acél mozgást, és az önte­t­esek megmerevedését.­­ A berendezés nem egészen egy óra­­ alatt 250 tonna folyékony acélt dolgoz fel önteccsé. 4 /§ berendezés megtekintésére eljöttek Nagy-­ Brittania vas- és acélipari intézetének­ szakemberei, élükön a Round oirk steal worksi limited acélöntő rt. igazgatójával, William S­toker-rel. 4 Az igazgató a berendezés hosszas tanulmá­­­nyozása után kijelentette: 4 — Kellemesen csalódtunk. Úgy véljük, hogy­ az orosz mérnökök komoly mértékben hozzá­­­járultak az acélöntés technológiájának a fej­]­lesztéséhez. Higgyék el, ez egy öreg kohász] szájából őszinte dicséret... [ De az acélöntők még nem elégedettek. Azon] töprengenek, hogyan lehetne a berendezés­ még gazdaságosabb, egyszerűbb. És itt min­­­den bizonnyal a Központi Fémipari Tudomá­­­nyos Kutató Intézet munkatársaié a szó, hogy a Goldobin berendezését tökéletesítsék, amely a két alapvető kohászati műveletet egyesíti majd: az önteés és hengerlési alapanyag elő­ ̋ állítását. 4 Antenkszina Rukavisnyikovaj mérnök 4 ♦ ezen Jubiláló énekkar Jubileumi ünnepségre gyűl­tek össze június 29-én, vasár­­nap délután a diósgyőri Ady Endre Művelődési Ház énekka­­rának és vezetőségének tagjai. Az 1899-ben alakult énekkar megszakítás nélkül működik még most, napjainkban is. Az énekkar a Tanácsköztár­saság megszűnte után nagyon nehéz időket élt át. Az akkori tagok magatartását, s a dal­körbe tömörülő munkásokat nem szívlelték a vezetők. Mindezek ellenére az ének­kar tovább működött, és a kü­lönböző dalos versenyeken, találkozókon egymás után nyert díjakat, serleget, arany-, ezüst- és bronzkoszorúkat. Ezt a lelkes, kitartó munkájukat ma is szívvel-lélekkel folytat­ják, hiszen most is nem egy versenyen nyertek díjakat, s ezen túlmenően úgy a helyi, mint a termelőszövetkezeti patronálás, a munkás-paraszt kulturális kapcsolatok tovább­­fejlesztésénél is sikeresen sze­repel énekkaruk. Ezen a jubileumi ünnepsé­gen osztották ki a 60, 40, 30, 20 éves tagoknak a jelvényeket, a különleges aranyérmeket, mun­kájuk elismeréseképpen. Az ünnepség alkalmából kiállítást is rendeztek az évtizedek alatt nyert kitüntetésekből. A 70 éves­ jubileumi ünnep­ségre meghívott vendég ének­karok és az ünnepelt Ady End­re Művelődési Ház vegyeskara nagy sikerrel szerepelt, s to­vábbi jó együttműködésről tet­tek tanúbizonyságot. Gratulálunk a jubiláló ének­karnak, a művelődési ház ve­zetőségének, további szereplé­seikhez sok sikert, még több elismerést kívánunk. Takács Éva

Next