Diósgyőri Munkás, 1970. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1970-07-07 / 27. szám
1970. július 7. Hallotta-e? ... hogy az elmúlt időszakban lezúdult roppant víztömeg — mely Szegednél magába foglalta a Körös, a Maros és a Tisza egyesített árvízi hozamát — a védekezés hat hete alatt a Balaton hatszoros térfogatának felelt meg, és ez mintegy fele az évenként átlagosan lefolyó vízmennyiségnek. . ... hogy a mostanihoz hasonló árvíz 30—40, de még tíz évvel ezelőtt sem lett volna védhető. Óriási területek váltak volna a víz martalékává, városaink pusztultak volna el. ... hogy a hatalmas méretű, hosszan tartó árvízi hadjárat eddigi költségeit 500—600 millió forintra becsülhetjük, ami azonban egyetlen gátszakadással együttjáró kárnak mindössze 10 százaléka. Örömmel végeztük ketten a kiválók közül . A Diósgyőri Gépgyárban, 577 dolgozó kapta meg az 1969. évi jó munkája jutalmaként a kiváló dolgozói jelvényt. Sokan közülük először örülhettek a szép s elismerésnek, de vannak olyanok is, akik harmadik - negyedik alkalommal vették át a büszke címet. Munkájuk, munkaterületük, életes koruk, érdeklődési körük változó, egy közös vonásban azonban megegyeznek, s mindannyian szeretik munkájukat és a reájuk bízott s feladatokat becsülettel, s rendre teljesítik. Közülük mutatunk be kettőt. A hegység lakatosa, Futó Ferenc negyedszer kapta meg a kitüntető címet. Munkájáról így vall: — A Kiss brigád tagja vagyok és a különböző kábelgépfajták jármait, tengelykapcsolóit készítjük Ezek a gépek precíziós, nagy pontosságot igénylő részei, elkészítésük gondos figyelmet, szakértelmet kíván. Éppen ezért szeretem a munkámat, nem lehet sohasem megingás, kihagyás, mert az a milliós értéket képviselő gépen is éreztetné hatását. Munkánk megkönnyítésére a brigád valamennyi tagja — magam is — gyakran ad be újítási javaslatot. Sokat közüle be is vezettek, olyankor mindig termelékenyebb, gyorsabb a munka. Legfontosabb munkánk most a DSC—40 huzalkarikaleemelő. Szovjet exportra készülnek. Szeretnénk, ha gépeink méltón képviselnék a magyar gépgyártás és Diósgyőr jó hírnevét. Társadalmi megbízatásom is van. Szakszervezeti bizalmiként sok ügyes-bajos dologban kell segítséget adnom, s évente egy hónapot a járási bíróságon népi ülnökösködöm. Mindkettőt nagyon szeretem, mert úgy érzem, jól kiegészítik mindennapos munkámat. Miniszteri oklevél birtokosa Lengyel Pál, a C-egység esztergályosa. Munkájával az idén először kiérdemelte a kiváló dolgozó kitüntetést is. — Húsz éve dolgozom az egységben, volt időm megszerezni a nagyszerű kollektívát. Itt, a mozdonykeréküzemben egyáltalán nem panaszkodhatunk: nagyon jó a munkaellátás. Sokszor szükséges a túlmunka, de örömmel vállaljuk és végezzük, mert így több a kereset is. A villanymozdonyok hajtóművét és a meghajtó fogaskerékagy megmunkálását végezzük. A korszerű technikai követelményeknek megfelelően gyakran változik a műszaki előírás. Egy azonban változatlan: ezredmilliméter pontossággal kell dolgozni, mert az eltérés komoly problémákat okozhat. Büszke vagyok arra, hogy húsz év alatt egyetlen selejtem sem volt. Ez a precizitás a magánéletemben is jelentkezik, hiszen a bélyeggyűjtés hasonlóan nagy türelmet, pontosságot igényel. Az üzemrészben szakszervezeti bizalminak választottak, sok tennivaló adódik ebből is. Szeretnék továbbra is úgy dolgozni, hogy eredményeimmel hozzájáruljak egységem és a vállalat 1970. évi sikereihez. — sz — i — j — Nagy hozzáértéssel és gyakorlattal szereli Futó Ferenc a gép precíziós részeit. Fotó: Szabó Lajos Vakáció — a gytárban Minden diák legkedvesebb évszakai közé tartozik a nyár. Ilyenkor kezdődik meg a csupa nagybetűs VAKÁCIÓ! Vannak szép számban olyanok, akik elsősorban nem ezért várják. Nyáron lehetőség nyílik a diákoknak, hogy munkát vállaljanak az üzemekben, vállalatoknál. Sokan ilyenkor kedvelnek meg egy-egy szakmát, s elhatározzák, hogy tanulmányaik befejezése után visszatérnek. Mi, „kitíánisták” is elhatároztuk, hogy közösen megyünk nyári gyakorlatra. Így aztán izgatottan vártuk azt a bizonyos július elsejét. Nem túlzás, ha azt mondom, mindenki tele volt ambícióval, munkakedvvel, s persze lázas türelmetlenséggel. Hátra volt azonban a leglényegesebb: az elosztás. — Vajon hová kerülök — tette fel magában a kérdést egy-egy csoportban több, újdonsült ifjúmunkás, akik az LKM munkaügyi osztályának felvételi irodája előtt várakoztak. Az óráknak tűnő percek után kinyílt Szalatnay János elvtárs ajtaja és megkezdődött az elgazoolás. Közben a várakozók — Novadovszky Ilona, Karlecz Judit, Fényes Ági, Kiss Katalin és a többiek — elmesélték az „újfelvételeseknek” a tavaly „szerzett” gyári tapasztalataikat élményeiket és a munkával kapcsolatos érdekes kalandjaikat. Ezután ki-ki a megadott utasítások szerint indult új munkahelyére. Mindenki előtt egy cél volt: munkájával erősíteni az iskola jó hírnevét és KISZ- fiatalhoz méltóan itt is helytállni. Pásztor Zsuzsa HÍD. osztály (lai& Umáója DIÓSGYŐRI MUNKÁS Egy héttel a döntő előtt szeretettel várják az érdeklődőket A kohászati szocialista brigádok jubileumi vetélkedőjéről sok ember véleményét összefoglalva, a lényeget megfogóan ennyit lehetne mondani: a két elődöntőn minden várakozást felülmúló felkészültségről tettek tanúbizonyságot a versenyzők. S e komoly tudással rendelkező kétkezi vagy szellemi munkával foglalkozók közül kikerültek a legjobbak, a hetek, a hét brigád, a döntő résztvevői. A nagy mérkőzés napja július 15-én lesz, e délutánra — három órától — szeretettel várják gyárunk dolgozóit, és az izgalmas, szép versenyeket kedvelő családtagjaikat a versenyzők és a rendezők a Bartók Béla Művelődési Központ nagytermébe. Különösen a döntőbe jutott brigádok tagjai várják munkatársaiktól, ismerőseiktől, főnökeiktől, hogy ott lesznek a versenyen. Eddig is rendkívül sok segítséget kaptak felkészülésben a brigád nem versenyző tagjaitól, az üzem többi dolgozójától, társadalmi-, politikai-, műszaki vezetőiktől és a többi lelkes, győzelmüket elősegíteni akaró ismerőseiktől, s hogy idén a helyszínen drukkolnak majd nekik, az lesz a legnagyobb segítség! A hét döntőbe jutott brigádot — a nagyolvasztó Hornyák Ottó olvasztár, a hengermű I. Szabó Sándor hengerész, az alapanyag Tóth József salakgranuláló, energia Szűcs Zoltán villamos, a gépkarbantartó Marton Flóra tekercselő, a húzó-hőkezelő Novadovszky Zoltán lakatos és az acélöntöde Fodor László mintakészítő brigádját 29 ezer forint jutalom várja. Az első helyezett 7 ezer, a továbbiak ezer forintonként csökkenő és a hatodik-hetedik helyezettek 2000— 2000 forint jutalomban részesülnek. A két elődöntőn jól szerepelt, de a döntőbe nem jutott nyolc brigád tagjait is jutalmazzák. Eredményeik figyelembevételével 11 ezer forintot osztanak szét közöttük. Több meglepetés várja majd a versenyzőket és a közönséget is a döntőn, melyből csak annyit árulhatunk el, hogy tartalmi szintjében sokkal magasabb és vizuálisan sokkal élvezetesebb, mozgalmasabb, látványosabb lesz a verseny az eddigieknél. A közönséget is bevonják a versengésbe és hadd súgjuk meg, érdemes lesz versenyző-nézőnek lenni, nyerni a tárgyjutalmakból. (Tury) Gépeink — más üzemben A Kiskunfélegyházi Műanyagfeldolgozó Ktsz üzemcsarnokában DIGÉP-emblémás gépek sorakoznak. A műanyagsajtolók működéséről, egyszerű kezeléséről elismeréssel szóltak a szakemberek, S Előrelátó isztéshevések A csavargyárban megértették a kormány felhívását Az elmúlt hetekben, amikor a kormány tagjai megtekintették az árvíz sújtotta területeket, nyilatkozat hangzott el, amely leszögezi: a magyar kormány nagyra értékeli az emberek tízezreinek az árvízkárosultak részére történő anyagi felajánlásait, és köszönettel is veszi azokat. Ezen túlmenően azonban, a kormány jónak látná, ha a termelékenység növelésével is segítenék az árvízkárosultakat, mert ezen a téren is jelentős segítséget tudnának adni az elpusztult javak, illetve ingóságok helyébe a terven felüli teljesítésekből adódó termelvényekből, gyorsabban lehet majd fel-, illetve újjáépíteni az árvíz okozta rombolásokat. A napi sajtó már több olyan téglagyárról, építőelemgyárról és faipari üzemről adott hírt, ahol a munkások szabad szombatjuk feláldozásával igyekeznek az árvíz miatt megnövekedett anyagigényeket kielégíteni. Az LKJT-ben, a gyáregységek közül az alapanyag- és a csavargyár az a két részleg, amely közvetlenül is anyagsegítséget tud nyújtani. Már írtunk arról, hogy az alapanyag-gyáregység nagy mennyiségű salakot szállított a Tisza-vidéki falvakba, amelyből építőanyag lesz, míg a csavargyár a vasúti csavarok időbeni leszállításával kapcsolódik bele ebbe az akcióba. A csavargyár vezetőjével és főmérnökével, Nagy Bélával és Lovász Tiborral beszélgettünk, akik elmondották, hogy az LKM csavargyára már évtizedek óta a MÁV vasúti csavarigényének 90 százalékát szállítja. — Amikor az árvízről hallottunk — mondja Nagy Béla —, már akkor felmerült bennünk a gondolat, hogy a MÁV valószínűleg nagyobb csavarigénnyel lép majd fel. Mi, mindenesetre, a már korábban megemelt mennyiségű geo-csavar igényüknek okvetlenül eleget akarunk tenni, s a kért időben szállítjuk. — A szükséges intézkedéseket — fejezi be a gyáregységvezető gondolatát Lovász Tibor főmérnök — megtettük, természetesen a műszaki intézkedésekre gondolok. Ezek eredményeképpen már mutatkoznak plusz vonások a termelésben. A csavargyár kollektívája különben mindent el fog követni, hogy a kapacitás függvényében, a lehető legnagyobb termelést érje el, különösen, ha a MÁV is igényli. A beszélgetés után felhívtuk a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumot, a MÁV anyagellátási főosztályát, és érdeklődtünk, számolhat-e az LKM csavargyára az árvíz miatt, nagyobb mennyiségű vasúti csavar igénylésre. Az illetékesek, válaszukban elmondották, egyelőre még nem tudják megállapítani, hogy a vasúti csavarnál fordulnak-e nagyobb igényléssel az LKM csavargyárához, mert egyelőre a meglevő készletekből előreláthatóan fedezni tudják az újjáépítendő, vagy javításra szoruló vasúti sínhálózatot. A csavargyár kollektívája mindenesetre megértette és magáévá tette a kormány felhívását és annak szellemében dolgozik.