Diósgyőri Munkás, 1972. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-04 / 1. szám

1972.­­január 4. DIÓSGYŐRI MUNKÁS A fegyelmezett munka meghozza a tervezett sikert Interjú, Farkas Istvánnak az acélmű gyáregység vezetőjével Kohászatunk egyik legfon­tosabb anyagbázisa az acél­mű gyáregység. Jó vagy gyengébb termelésük szinte kihat a vállalat összes egy­ségeire, és éppen ezért ke­restük fel kérdéseinkkel az új esztendő kezdetén Farkas István gyáregységvezetőt. — 1971 nehéz éve volt az acélmű-gyáregységnek. Milyen tanulságokkal szol­gált az elmúlt tizenkét hónap? — Gyáregységünkön belül 1971-ben különösen az SM acélmű munkája okozta a legnagyobb nehézséget, és ez kihatott a nagyolvasztó és a hengermű munkájára is. Azonban az elektroacélmű mindkét üzeme, különösen az új elektro a várt és tervezett feladatokat kielégítő módon teljesítette. Rátérve a kérdés lényegére, az SM acélműben szerzett legfontosabb tanul­ságunk az, hogy a biztonsá­gos és egyenletes munkavég­zés feltételeit a vezetők nem tudták minden szinten bizto­sítani Ez a tény tovább ron­totta a munkamorált, és fo­kozta az 1970-ben megkezdő­dött, de meg nem oldott fo­lyamatok káros hatásait. A munka és technológiai, vala­mint az ellenőrzési tevékeny­­ség elvégzésében sorozatos és igen nagymértékű, az átla­gosnál nagyobb mulasztások jelentkeztek. Például: ke­mencemeghibásodások, elfo­­lyások, a hideg-meleg adagok számának nagymértékű nö­vekedése, csapolónyílások karbantartásának elhanyago­lása miatti salakeresztések, az acélgyártási technológiá­val ellentétes salakfelhabzá­­sok, a szinte mindennapos üstcső és salakelfolyók hibás összezár­ása, a helytelen ko­­killatípus-rendelés, a bera­gadt önteések számának emelkedése, végül az öntő­csarnoki téglák okozta hiány. A felsorolt jelenségek párosultak azzal, hogy a technológiai létszámhiány fennállt, és ez tovább növel­te a dolgozóinkra háruló ter­heket. — A gyáregység veze­tősége milyen elgondolá­sokkal indul az új évben? — Részletes intézkedési tervet készítettünk, amelyet még a kommunista aktíva és a termelési tanácskozás is megtárgyal január közepéig, elsősorban azért, hogy az itt elhangzott javaslatokat fi­gyelembe véve, minél több dolgozónkat és vezetőnket tudjuk bekapcsolni kitűzött feladataink­­ teljesítésébe. Hogy melyek ezek a felada­tok? Az SM acélműben a termelési terv teljesítése ér­dekében az üzemidő-kihasz­nálás növelése előrelátható­an 90 százalékos értékre, új típusú téglák alkalmazásával. Gyors eljárások két üstös­­ adagok számának fokozásá­­­­val, amellyel az egyenletes termelést biztosítjuk a kor­szerű kemencejavítási eljá­rások bevezetése útján, a technológiai létszám és azok betanításának biztosítása, a 800 kg/teknő átlagsúly bizto­sítása, a salakproblémák és salaktál-kérdés megoldása, a kisgépesítés további fokozá­sa, a programszerűen gyár­tott adagok növelése, az eredményterv teljesítése a tervezett termékösszetétel és termelési költség teljesítése útján. És ami igen lényeges, a minőségjavítás összességé­ben és egyes speciális gyárt­mányoknál, valamint a ke­mencejáratok és a termelés egyenletessé tétele, az előt­tünk és utánunk levő sorok folyamatos munkavégzésé­nek biztosítása érdekében. Az elektroneélmai terv teljesíté­se érdekében tennivalóink: az állásidő további csökken­tése, ésszerű munkaszervezés, a kemenceszabályozás kor­­szerűsítése, a transzformátor­teljesítmények jobb kihasz­nálása, az ömlesztéses eljá­rással készült, de vákuumo­­zott adagok fokozása,­ a se­lejt mennyiségi csökkentése, a kiemelt gyártmányok mi­nőségi problémáinak megol­dása, valamint az eredmény­­terv teljesítése, a szigorúan vett anyag és ötvözőfém he­lyes gazdálkodásával. Mind­ezekhez hozzá kell tennem és talán ez az egyik legfonto­sabb feladatunk; gyáregysé­gi adottságainknak megfele­lően, üzemünk adott techni­kai színvonala következtében az eddiginél jóval nagyobb gondot kell fordítanunk min­den­­ terüle­ten az Emberre. — A martin és az ön­tőcsarnok a gyáregység legforróbb pontja átvitt értelemben is. Vajon 1972-ben is az lesz? — Az SM acélmű és öntő­csarnok tevékenysége nem választható el szorosan egy­mástól. Együttes, jó munka­végzésre van szükség, hiszen a két üzemrész kölcsönhatá­sa következtében az egyik vagy másik jó vagy rossz munkája — ehhez kapcsoló­­dik természetesen az anyag­­tér munkája is — lényegesen befolyásolhatja az ott folyó munkákat. Csakis az egymás munkáját megbecsülve, egy­más fontosságát reálisan ér­tékelve lehet a feladatokat elvégezni és érdemben­ ered­ményeket elérni. Bízom ab­ban, hogy valamennyi dol­gozónk és vezetőnk közös te­vékenysége, a vállalatvezetés segítsége mellett, előrelátó, fegyelmezett munkavégzésünk az új esztendőben meghozza a tervezett és várt sikert, ami nemcsak gyáregységünk, ha­nem vállalatunk számára sem közömbös. Ismételten, bízom abban, hogy az SM acélmű minden meglevő nehézsége ellenére megszűnik olyan for­ró pont lenni, mint eddig. Az interjú alkalmából szeretném megragadni az alkalmat, hogy a Diósgyőri Munkás hasábjain keresztül kívánjak gyáregységünk minden dol­gozójának a feladatok elvég­zéséhez sok sikert és erőt, egészséget. Holúi János Javult az üzemegészségügyi munka Az 1971-es esztendő utolsó munkaértekezletét tartották meg az elmúlt hét szerdá­ján gyáraink üzemi orvosai. A szokásosnál ünnepélye­sebb hangulatú ülésen dr. Adorján Imre üzemi főorvos értékelte tavalyi munkájukat. Elmondta: az állam az el­múlt évben az előzőeknél hathatósabban támogatta az üzemegészségügyi szolgála­tot. A kohászatban is javult az egészségügyi­­ ellátás, ami­hez hozzájárult a léts­zámnö­­vekedés: január 1-től 13 or­vos gondoskodik dolgozóink egészségügyi ellátásáról. A feltételek megvannak ahhoz, hogy április 1-től or­vosaink­ a táppénzbevétel jo­gát is megkapják. Ezt tá­masztja alá a minisztérium múlt évi brigád vizsgálata is, amikor a kohászat egészség­­ügyi szolgálatában jelentő­sebb hiányosságokat nem ta­lált. Az értekezlet végén jó munkájuk elismeréseképpen 26 egészségügyi dolgozónk jutal­mait kapott. Határidő előtt... Új rekord a nagy olvasatában ! Az LKM-ben az alapanyag gyáregység, a hengermű II., a vasöntöde, a csiszolómű után újabb kollektíva írta be nevét a legjobbakat megille­tő sikersorozatba; a nagyol­vasztó kollektívája december 30-án országos csúcsot ért el. Erre a napra ugyanis először sikerült 600 ezer tonna jó­minőségű nyersvassal erősíte­ni népgazdaságunkat. Az el­ért eredmény 2000 tonnával több, mint éves­ feladatuk volt és 13 ezer tonnával több, mint amit 1970-ben elértek. Akkor ugyanis 587 ezer ton­nát termeltek. A helyi siker találkozott egy országos, nagy iparági eseménnyel is. A magyar vas­kohászat ugyanis erre a nap­ra — a mi eredményünk is hozzájárult — érte el a két­millió tonnás évi termelést. Győztesek: az E- és a IMK gyáregység Értékelték a gépgyárban a munka- és munkavédelmi versenyt «­ Gépgyárunk vezetői úgy döntöttek, hogy a negyedik negyedév végét nem várva meg, értékelik ennek a sza­kasznak a gyáregységek kö­zötti versenyét. A műszaki házban Kovács Zoltán vezér­igazgató-helyettes, termelési igazgató, Mura József a pb. munkatársa, Barócsi Béla, az szb. termelésfelelőse, Szűcs János, a munkaver­­senyosztály vezetője és Kell­ner József munkavédelmi osz­tályvezető, valamint a gyár­egységek négyszögvezetőinek jelenlétében megtartották az értékelést és a díjak kiosztá­sát. A Kiváló gyáregység cí­mért folyó verseny 1971. ne­gyedévének első helyezettje újra az E-egység lett, második pedig a C-gyáregység kollek­tívája. Mindkét egység dol­gozói feladataiknak eleget tettek minden vonatkozás­ban. Harmadik helyezést ért el megosztva az F- és a H- gyáregység. Az értékelés sze­rint komoly fejlődés mutat­kozott ez idő alatt az F-eg­y­­ségnél, melynek dolgozói igen sokat tettek a közúti jármű-program teljesítéséért, a H- egység pedig, mely eddig is már két ízben nyerte el a negyedik helyezést, most ör­vendetesen előbbre lépett. Nem díjazott helyezettek lettek a B-, az A-, az Sz- és K-egységek. A szolgáltató gyáregységek között a TMK lett az első, második pedig a szállítási főosztály. Mindkét­ esetben a bizalom jele is az elnyert díj, hiszen órájuk az értékelést követő napokban, az év végéig még igen nagy feladatok vártak. De ugyanez vonatkozott az energia és a szerszámgyártó gyáregysé­gekre is. A munkaverseny értéke­lése után e tanácskozáson foglalkoztak az októberi és novemberi munkavédelmi és egészségügyi hónapok értéke­lésével is. Mivel annak ide­jén már közöltük az októberi munkavédelmi hónapban a legjobb eredményeket elért gyáregységek neveit, most csak­ a november értékelésé­vel foglalkoztunk. Az érté­kelő bizottság, a TMK, a MEF, az energia, a szerszám­­gyártó, a C- és az F-gyáregy­­ségek részére hagyta jóvá a díjazást, ugyanakkor megad­ták a szivattyú-gyáregység részére is a 15 forint/fő díjat azzal, hogy a gyáregység dol­gozói a jövőben is ugyan­olyan szorgalommal, oda­adással vesznek részt a mun­­kavédelmi és egészségügyi munkában, ahogy azt koráb­ban, vagyis ebben a verseny­ben tettek. T. I. Egy kézfogás, és mellette néhány baráti szó kíséretében adta át Kovács Zoltán vezérigazgató-helyettes, termelési igazgató a gépgyári gyáregységek negyedik negyedéves versenyében a győzteseknek az oklevelet."Az anyagi elismerés sem maradt el, kellemes év végét szerezve a legjobb munkát kifejtett egységek dolgozóinak. Nem zavarja a hideg munkájában Tóth József hegesztőt, a csőszerelő üzem dolgozóját. Bár ami igaz, igaz: ijesztőnek tű­nő öltözéke is védi az időjárás viszontagságaitól. Pacz Pál felvétele 3 Soron kívül gyártottuk... A Ganz Villamossági Mű­vek és az olasz Fiat Grandi Motort cégek közös vállalko­zással Törökországnak turbó­generátorokat szállítanak. Az ezzel kapcsolatos üzletkötés feltétele az első egység soron kívüli leszállítása volt, amely határidőre elkészült. Kik voltak a közreműkö­dők? Zatykó László, a kereske­delmi művek igazgatója a televízió nyilvánossága előtt a közelmúltban így nyilatko­zott: „Először említeném a Lenin Kohászati Műveket. Amikor a forgórész-tömbö­ket megrendeltük a diósgyőri kohászoknál, akkor azt mond­ta valaki a gyárban (egy ko­moly szakértő), ki volt az a nem okos, aki mert tenni az LKM-re? Mi mertünk tenni, és nem jogtalanul tettük, mert ma már csak két for­górész-tömb hiány van, ame­lyeket nagyon, de nagyon vá­runk. Ha valaki hallja ezt Miskolcon, és tud tenni en­nek érdekében, akkor segít­sen. Mert amit eddig tettek a miskolciak az asztalra, az az említettek alapján egé­szen kimagasló volt. Azóta az éter hullámain érkező kérés is meghallga­tásra került gyárunkban. Fer­­ling József, a nagykovács­­üzem főmérnöke erről így nyilatkozott: — Eredetileg az egyik for­górész gyártását a negyedik negyedévre, a másikat 1972. második negyedévére kérte a Ganz Villamossági Művek. A soron kívüli gyártást azon­ban elfogadtuk és már mind­két darabot le is gyártottuk. Mindez azt bizonyítja, hogy a Lenin Kohászati Mű­vekre igenis lehet számí­tani. A „nem okos” pedig, aki mert gondolni a diósgyőri ko­hászat segítőkészségére, most is okos volt.

Next