Diósgyőri Munkás, 1973. január-június (28. évfolyam, 2-26. szám)

1973-01-09 / 2. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK!' A DIÓSGYŐRI NAGYÜZEMEK DOLGOZÓINAK HETILAPJA XXVIII. évfolyam, 2. szám ARA 50 FILLÉR 1913. január 9. Az év első munkanapjairól jelentjük Vállalataink életében döntő fontosságú, hogy a ter­melésben az ünnepek ne okozzanak kiesést, s az esz­tendő első napjait ne csak az elhatározások, ha­nem a valódi tettek töltsék ki. Néhány gyáregysé­günkben érdeklődtünk, hogyan kezdték dolgozóink január első napjaiban a munkát. Biztató eredmé­nyekről hallottunk. MARTIN ACÉLMŰ Helytálltak a kemencénél Látszólag nem vettek tu­domást az esztendőváltás pirosbetűs ünnepnapjairól a martinacélmű ifjúsági brigád tagjai. Az óév utolsó nap­jának délelőttje Ropoly Tibor brigádját a II-es számú ke­mence mellett érte, s az új­esztendő első napját is itt töltötték a Kemecsei brigád­dal együtt. Ahogy Kiss Sándor, a mar­tinacélmű KISZ-csúcstitkára elmondta, az ifjúsági brigá­dok az ünnepnapok alatt is teljesítették tervüket. Az esz­tendő fordulóján példamuta­tóan, kiegyensúlyozottan dol­goztak. Az ünnepi hét vége nem okozott törést munká­jukban. A Ropply brigád má­sodikén is munkában volt, ugyanolyan céllal, mint az óesztendő utolsó, s az új esztendő első napján. Úgy tartják, az a dolguk, hogy hangzatos szavak nélkül, megbízhatóan oldják meg to­vábbra is a rájuk bízott napi feladatokat. tek —, őszinte dicséret illeti érte az olvasztárokat, gazdasági­, műszaki vezető­ket egyaránt. Az új év első napjaiban a hármas kohónál Aranyosi István és Bahor Gyula szo­cialista brigádjai végezték munkájukat, a két kis kohó­nál pedig Farkas Pál szoci­alista brigádja. Nagy lendü­lettel kezdtek munkához, ám különböző objektív okok mi­att nem úgy sikerült az in­dulás, mint ahogy remélték. Az év első munkanapja tulajdonképpen azzal kezdő­dött, hogy készültek a III-as kohó január harmadikai 24 órás TMK-jára és az öntő­gép javítására, sőt is még végzik, melynek beindítása jelentős, hiszen az exportra gyártott mellső tengelyek zömét ezen a ka­lapácson készítik. Megvizsgálták a gyártás­előkészítés helyzetét. Az egyetlen megoldásnak az a lehetőség bizonyult, hogy előre hozzák a szerződéseket s ezzel oldják meg az első negyedév terhét, azaz pó­tolják a hiányzó megrende­léseket. Már az első napok, — de félő, hogy az egész ne­gyedév — folyamatos terme­lését zavarja az anyaghiány, mely többek között a szer­ződések előrehozásából is származik. S bár minden üzemük megkapta a negyed­éves programot, — a sorso­lásokat el tudják végezni, — a műszaki konferencián pe­dig már a napi feladatok ki­munkálásán dolgoztak, mégis attól tartottak, a folyama­tosságot nem tudják biztosí­tani, pedig nagyobbrészt az exportigények teljesítése ezt megkívánja. NAGY<i?.ASZTÓ Többet és olcsóbban A nagyolvasztó gyáregy­ség kollektívája — ahogy er­ről már írtunk — jól dol­gozott 1972-ben. A II-es kohó átépítési munkálatai dacára többet és olcsóbban termel­ F-EGYSÉG Előbbre hozták az exportigényeket Szabó Miklós, gépgyárunk F-egység­ének vezetője el­mondta, hogy legfontosabb feladatukon elsején is dol­goztak, a termelés beindítá­sán, vagyis a kemencék fel­fűtésén, a betétek hevítésén és a gépek bejáratásán. Munkájukat nehezítette, hogy a süllyesztékes kovács­üzemben a TMK dolgozói még nem fejezték be a javí­tásokat. A nagyon fontos EK—40-es kalapács szerelé- Tartják a színvonalat Sugod­tan állíthatjuk, hogy az ország közvé­leménye az elmúlt év­ben többször figyelt fel ko­hászatunk dolgozóinak szá­mos munkasikerére. A több mint 200 éves vállalat a gyár történetében először könyvel­heti el, hogy csaknem 900 ezer tonna vas- és acélárut adott a népgazdaságnak, a hazai és külföldi piacoknak. Érdemes megjegyezni azt is, hogy a harmonikus munka, az egyre javuló üzemszerve­zés eredményeként a terve­zett 370 milliós nyereségtö­meg túlteljesítése van az évi munka mögött. A kitűnő eredmények sok-sok gondter­hes, verejtékes órát és napot is takarnak; számos esetben volt szükség a kollektívák megfeszített helytállására. A hengerészek nemrég példátlan eredménnyel, 1 millió tonna áru hengerlésé­vel hallattak magukról, s azok után, hogy a negyedik negyedév elején még lemara­dással küzdöttek. Az elektro­­acelmű­ben, amint arról Kiss László üzemvezető tájékozta­tott bennünket, a kettesben már 21-én, 11 órakor teljesí­tették az éves tervet, a két üzem együtt pedig december 26-án, 18 órakor, 583 tonna terven felüli acéllal zárták az elmúlt esztendőt. Hagyo­mányosan kiváló ez a telje­sítmény, s éppen ezért az üzem dolgozói családjuk kö­rében tölthették a szilvesz­tert. Január 1-én 10 órakor kezdtek újra, az ügyelet pél­dásan helytállt, s ezt el­mondhatjuk a hengermű I. és II. üzemekről is, ahol szin­tén szünetelt a munka. Az elektróban január 1-én dél­után 5—6 óra között már csinoltak. Mint azt Marosvári László, a hengermű I. és Hegedűs Loránd, a hengermű II. gyár­egység vezetői elmondták, náluk is zavartalanul indult a m­unka. A hengermű I-ben a­ két műszakon 80 tonna túl­­trü­cenést értek el, tartva az elmúlt év végének kiváló munkatempóját. & *w ** sgík*.1. í­: if. * $ * ! „Mi hoztuk az időt” M­egnyílt a vánd­orkiáll­ítás művelődési központunkban Az egész termet elfoglaló tablók több mint száz em­bert vonzottak művelődési központunkba a Mi hoztuk az időt című — a Központi Bizottság agitációs és pro­­pagandaosztályának — vándorkiállítására. A munkáséletet bemuta­tó felvételek és az életüket adatokkal ismertető írott anyagok közül néhány ránk vonatkozó szám, amire a kiállítás látogatói közül a legtöbben felfigyeltek: a magyar dolgozóknak 55,2 százaléka, 2 millió 800 ezer ember munkás. Minden ne­gyedik munkás a 25 év alat­ti korosztályhoz tartozik. A szocialista címet elnyert brigádok száma 65 ezer, és a címért versenyző 110 ezer brigád közül 8 százalék arany-, 14 százalék ezüst- és 24 százalék bronzjelvényes. Az újítómozgalomban egy esztendő alatt 81.960 újítást és találmányt nyújtottak be. Ebből 38.699-et hasznosítot­tak. Munkáscsalád tagja az ország lakosságának több mint egyharmada. A csalá­dok átlagos évi jövedelme 55 ezer forint. Egyre több az üzemi orvosi rendelő és az üzemorvos. Jelenleg más­fél millió munkás dolgozik országunkban 44 órás vagy rövidebb munkaidőben. Minden harmadik munkás szervezett formában képezi magát. Az üzemi szakszer­vezeti­ könyvtárak száma jelenleg négyezer. (Folytatás a 2. oldalon) * **" k­ k :i­­ x :::: fix» x Kidolgozták tennivalóinkat Év eleje a tervosztályokon LEM DIGÉP A tervezés munkája fo­lyamatos. Az új esztendő nem érte készületlenül a ko­hászat terv-statisztikai osz­tályának dolgozóit. Ők már egy fél éve tudták, mi lesz a feladatunk az év első nap­jaitól, egészen az utolsóig. A főosztályon folyamato­san gyűjtik a gyáregységek­ből beérkező adatokat. Ezek alapján mindig tudják, me­lyik egységünk, milyen erő­feszítésre képes. A követke­ző esztendei tervek kidol­gozását adottságaink ismere­tében már a második félév elején megkezdik. Így volt ez most is. Terveinket más­ számokba öntötték, sőt iparági szinten is többször egyeztették. Meg­történtek a szerződésköté­sek, mennyiségileg rendez­ték a kooperációs feladato­kat, stb. Persze, ez nem je­lenti, hogy az új esztendő megkezdésével a terv­sta­tisztikai főosztályon nincs több munka. Feladatuk ma­rad továbbra is a tervek részleteinek finomítása. Ezek azonban már összességük­ben nem változtatnak a szá­mokon. Az új esztendő első nap­jaiban történnek meg a fő­osztályon az 1972-es évi el­számolások, végleges formá­ba öntik az idei terveket. A gyáregységek már várják, hogy egész esztendőre szóló tervüket megkapják. A fő­osztály dolgozóinak feladata még a rendelések begyűjté­se, figyelése — ebben a fel­adatban a kereskedelmi osz­tállyal osztoznak. Vár még rájuk egy nem is kicsi mun­ka. Rövidesen elkészítik az 1972-es esztendő eredmé­nyeiről szóló beszámolókat. Tervgazdasági főosztá­lyunk 1972. utolsó és 1973 első napjairól ez időszak munkájáról kértünk dr. För­­dös József főosztályvezető­től tájékoztatást. Náluk is, mint gépgyárunk többi területén, rendkívül nehéz napok ezek. A sokfé­le feladat közül mégis talán az a legfontosabb, hogy a gyáregységeinktől kapott in­formációt összegyűjtsék, napra készen álljanak a tá­jékoztató eredményeket rög­zítő adatok, a kiszállítás helyzete, hogy gyárunk ve­zetői pontos képet kaphas­sanak a tervteljesítés napi állásáról.­­ Készülnek az 1972-es év adatainak f­idolgozására, ugyanakkor folytatják az 1973-as év tervének kidolgo­zását, pontosítják azokat, s beépítik az újabb intézke­déseket. Sok gondot okoznak az 1972-es év végi szám­ok mi­att bekövetkezett módosítá­sok, amelyek részben ez év elejére is áthúzódnak. Ezek azonban már nem érintik olyan súlyosan gyárunkat, mint tavaly. Az év végi zárás és az új év terveinek végleges elké­szítése tehát rendkívül igény­be veszi a tervgazdasági fő­osztály dolgozóinak idejét, energiáját. A kimunkálás alapossága, pontossága is lé­nyeges követelménye ez évi munkánknak, annak, hogy a növekvő feladatokat teljesí­teni tudjuk, s ezzel párhuza­mosan a kormány által ter­vezett életszínvonal-növeke­dést, ezen felül a gyárunk tervezte bérnövekedést meg tudjuk valósítani. HmimsiiimmmiuiiniimmKmiimisiiiiiiimmimiiniiRn­ iii:!;;!! JE Évente több száz ifjú szakmunkást ad a kohászatnak S: ~ és a gépgyárnak a 100-as számú Szakmunkásképző s ~ Intézet, amely városunk és egyben a megye egyik H = legnagyobb, legkorszerűbb iskolája. (Cikkünk az 5.­­ j! oldalon.) s iiiiiiiiiiiiiiiíiiiiiiiininiiimiiniiiiiimuiiiiiuimiimiiiiiiiíiiimiuiT

Next