Diósgyőri Munkás, 1974. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-02 / 1. szám

2 Több mint háromezren Egyhetes időtartamú üdü­lések bevezetésével egyre több gépgyári dolgozó pi­henhet a vállalati üdülők­ben. Az elmúlt évben Bala­­tonbogláron, Hajdúszobosz­lón, Csillaghegyen, Sebesví­zen, Balatonlellén és a Zsó­­ri-fürdőn 3171 dolgozó és családtagja pihente ki fára­dalmait. Emellett már na­gyon sokan szereztek szép élményeket SZOT-üíiülökben. Tanulságok, érdekességek A Fáklya 1974. január 1-én megjelent száma két fő témá­nál­ szenteli figyelmet. A KGST fennállásának 25. évfordulója al­kalmából Mihail Szenyin, a Szo­cialista Világrendszer Gazdasági Problémáit Tanulmányozó Nem­zetközi Intézet igazgatója elemzi a szocialista gazdasági integrá­ció eddigi eredményeit és távlati cél­kitűzéseit. Külön összeállítás is­merteti a szocialista gazdasági rendszer kérdéseivel foglalkozó legújabb szakkönyveket. Miért mennek Szibériába a fia­talok? — erre keres választ a lap több írása. Valerij Lazarov portrét ad két geológusról. Mind­ketten — az Állami-díjas Jurij Ervje és a fiatal Valentyin Gav­­rikov — a nagyszabású feladatok megoldása érdekében utaztak Szibériába. Borisz Polevoj a szi­bériai vállalkozás emberi indí­tékait tárja fel. A szibériai pa­norámát neves külföldi közéleti személyiségek véleménye egészíti ki. Az ifjúsági rovat egy moszk­vai iskolában végzett szocioló­giai felmérés tanulságait foglal­ja össze. Választ kapunk arra, mi érdekli a mai fiatalokat, mi­vel foglalkoznak szabad idejük­ben, mit tartanak fontosnak és mit utasítanak el az életben. Az egyik riportnak nyolcéves kis­lány a hőse, aki minden külön megerőltetés nélkül, könnyedén végez el három osztály­t egy év alatt. Hallgatás a sokról KI VOLT OTT a klub­délutánon, ki vett részt a korábbi társadalmi munká­ban? Ki járt el rendszere­sen taggyűlésre, vannak-e közömbösek, vagy az embe­­rek csak egy-egy fajta munkára alkalmasak? Min­dig jobban tágult a kohá­szat KISZ-alapszervezetei­­nek egyikében vitatandók témaköre, pedig a napirendi pontok kiírásában a beszél­getés tárgya csak egy szó­val szerepelt: aktivitás. Az egyik felszólaló — aki egy személyben vállal­ta a vádló és a védő szere­pét — érdekes kifejezést használt. Megkülönböztetett mozgalmi és szóbeli aktivi­tást. Vártuk, hogy elítéli a nagyhangúakat, s az egekig dicséri a csöndben alkotó­­kát — korábban így szok­tuk meg. A fiatalember azonban már összetettebb gondolkodású. A maga módján azt az új jelenséget ragadta meg, amit gyára­inkban mindig gyakrabban észlelünk. Húsz esztendő elég volt hozzá, hogy egyik végletből a másikba essünk. Ha számszerűleg hasonlítjuk össze a kiugró ezer százalé­kos tervteljesítéseket, akkor valóban nem szükséges a mostani 107-ről, 110-ről annyit beszélnünk. De min­denki tudja, csöppet sem értéktelenebb a mai hét, mint az akkori kilencszáz, az ötvenes évek szokásához képest mégis mennyivel ke­vesebbet beszélünk róla. Nem is kívánjuk vissza az ügyesen felfújt légvárakat, de a túlzott szerénység ugyanolyan káros. Úgy tű­nik, mintha semmit sem csinálnánk. Pedig ha csak az LKM utóbbi nagyobb eredménye­it nézzük, van dicsekedni valónk. A nagyolvasztóban a kohóátépítés elhúzódá­sa miatt a tervhez képest lemaradtak. Hátrányukat hamarosan behozták. A hengerészek jóval korábban érték el esztendei nyeresé­güket, mint ahogy azt vár­ni lehetett tőlük. A martin­ban dolgozók olyannyira pótolták elmaradásukat, hogy még túl is teljesítették tervüket. Mindez a nehe­zebb munkahelyen történt, rengeteg erőbefektetés, sőt szenvedés árán. Mégsem biztos, hogy például a szom­széd üzemben tudnak róluk. Ahogy alig hallunk a min­dennapos ésszerűsítésekről, a gyáriak kapun kívüli köz­életi szerepéről és sok más egyébről. NEM FED restséget tehát a hallgatagság, inkább szorgalmat takar. S egy egészséges légkört jelez, ahol a munkahelyi juttatá­sok és előrelépések elérésé­hez nem szükséges az ön­reklámozás, elég hozzá a tett. Ennek ellenére üdvös lenne, ha megszűnne a szé­­gyenlősség. Mert ha ki­mondunk valamit, azzal igazunkat erősítjük, a rossz­ra nem vezethet, ha ered­ményeink felsorolásával ha­sonlóra biztatunk másokat. E. I. DIÓSGYŐRI MUNKÁS Soha nem volt ilyen lehetőség Hogyan élnek dolgozóink az iskolapolitikai határozat adta lehetőségekkel Az iskolai végzettségről készült felmérések évről évre elszomorí­tó adatokat tárnak elénk az ál­talános iskolát nem végzettek számát illetően Meglepő és egy­ben megdöbbentő is, hogy jó né­­hányan vannak gyárainkban analfabéták, írni, olvasni nem tu­dók is. Pártunk és kormányunk az elmúlt év végén foglalkozott az ijesztő méreteket öltő hely­zettel és határozatban rögzítette állásfoglalását az iskolapolitiká­val kapcsolatban. E határozat egyik sarkalatos pontja az álta­lános iskolát nem végzett dolgo­zók képzésével foglalkozik. A minisztériumi végrehajtási utasí­tás rögzíti a vállalatok szerepét ebben a társadalmi összefogást igénylő problémában. Diósgyőr két nagyvállala­tának vezetői évek óta meg­különböztetett figyelmet szentelnek a dolgozók to­vábbképzésére. A párt- és kormányhatározat megjele­nése óta még inkább a figye­lem előterébe került az ok­tatáspolitika a Lenin Kohá­szati Művekben és a Diósgyő­­ri Gépgyárban. A határozat végrehajtásának állásáról, terveikről, a két gyár illeté­kes felelősétől, valamint a dolgozók általános iskolájá­nak igazgatójától kértünk tá­jékoztatást. A brigádtagok segítik egymást Péchy Gyula oktatási osztályvezető, Lenin Kohászati Művek: — Az oktatáspolitikai ha­tározat szellemében, az új ok­tatási formát először szep­temberben indítottuk be a szakszervezeti bizottsággal közös szervezés alapján. Eb­ben az oktatási évben már bevezettük azt a jelentős könnyítést is, hogy részben­ munkaidő alatt történik az oktatás. Dolgozóinknak meg­vásároltuk a tankönyveket, füzeteket, a tanulók támoga­tására felkértük az illető dol­gozó brigádját. Ezen a téren akad még javítani való, ugyanis e kedvezményezé­sünket nem minden brigád tette magáévá. Ennek oka abban keresendő, hogy sok a vándormunkásunk és a brigádok tartanak attól: emi­att nem lesz teljes értékű vállalásuk teljesítése. Éppen ezért lehetőség szerint a vál­lalat régi, megállapodott dol­gozóit iskoláztuk be, akik bi­zonyos mértékig kitüntetés­nek is érzik ezt. Szeptemberben 193 fő ke­rült beiskolázásra. A lemor­zsolódás 15 százalék. Legna­gyobb arányban a hetedik­nyolcadik osztályba jelent­keztek, s ezek között sokan voltak, akik a rövidített öt­­hónapos tagozat elvégzését választották. Akik viszont úgy érzik, nehezebben tanul­nak, azoknak továbbra is a tízhónapos oktatást javasol­tuk. Problémáink meglehető­sen nagyok, hiszen több mint 7,5 ezerre tehető azok­nak a száma, akik nem ren­delkeznek általános iskolai végzettséggel. Ezek közül több mint kétezren negyven év alattiak. Nem hiszem, hogy különösebb kommentár szükséges ahhoz, mit jelent ennyi dolgozó beiskolázása. Mindenki tudja, mi a feladata Hütter László, a szakszervezeti bizottság munkatársa, Diósgyőri Gépgyár: — Kissé visszatekintve a múltba, azt tapasztalhatjuk, hogy 25—30 főre volt tehető az általános iskolába járó dolgozók száma. Ez a folya­mat gyorsult most meg az oktatáspolitikai határozat megjelenésével. Minden év­ben tájékoztatót adunk ki a beiskolázáshoz szükséges tudnivalókról, amelyet a bi­zalmiakon keresztül eljutta­tunk a vállalat e kérdésben illetékes dolgozóihoz. Nyil­vántartó kartonok alapján ugyanis felmértük a 40 év alatti, általános iskolát nem végzett dolgozóink számát. Közel 700 főről van itt szó. A párthatározat megjelenése után a gyáregység és főosz­tályvezetők figyelmét felhív­tuk arra, hogy a végrehajtási utasítás támogatása ugyan­olyan gazdasági feladat, mint a termelés. Ennek révén egy társadalmi összefogás alakult ki a DIGÉP-ben. Sajnos, vannak helyek, ahol az elin­dulás — a beiratkozás — után nem folytatták az utat. Pedig vállalaton belül az előző évi kettővel szemben az idén három tanfolyamot in­dítottunk, amelyekben rész­ben munkaidőn belül törté­nik az oktatás. Tervünk kö­zött szerepel e módszer to­vábbfejlesztése oly módon, hogy a jelenlegi gondokat csökkentsük és emellett nö­veljük a kedvezményeket. Meg kívánjuk gyorsítani és színvonalában is emelni az oktatást. Erre úgy gondol­juk, már 1974. szeptemberé­ben sor kerülhet. Az 1973 74-es tanévre 120 főt iskoláztunk be. Ennek csaknem fele a dolgozók is­kolájában tanul, míg a töb­biek vállalati tanfolyam ke­­retében sajátítják el az is­mereteket. A számadatokat figyelembe véve megálla­píthatjuk: az elmúlt évhez viszonyítva 63 százalékról 45 százalékra csökkent a 30 éven aluliak beiskolázása. Ez a szám nem kedvező, igye­keznünk kell hát a jövőben tovább szélesíteni a tájékoz­tatást, a beiskolázást, a társa­dalmi összefogást. A tanulás sorsa sem szégyen Nagy Ferenc igazgató. Dolgozók Általános Iskolája: — Az oktatáspolitikai ha­tározat megjelenése mindkét vállalatnál meggyorsította az általános iskolai oktatásra való szervezést. Ha a szám­adatokat nézzük, a Lenin Kohászati Műveknél azt a megállapítást tehetjük, hogy több mint négyszeresére emelkedett a tavalyival szem­ben beiskolázásuk. Az el­múlt évben, ugyanis 45 fő, míg az idén 191 hallgató je­lentkezett az LKM-ből. A Di­ósgyőri Gépgyár hallgatóinak létszáma változatlan, de ők a gyár területén három, rövidí­tett foglalkozású osztályt is­ indítottak. Mit jelent ez? He­­tente egyszer, összességében 16 foglalkozáson sajátítják el a dolgozók az ismereteket, és ebből előttünk tesznek vizs­gát. Két nyugdíjas tanár ve­zeti náluk az órákat. Megál­lapításunk, hogy ez a forma is sikeresnek mondható. A kedvezmények tekinteté­­ben mindkét nagyvállalat­nál hasonló a helyzet. Tan­könyveket, füzeteket vásárol­tak a beiskolázott dolgozók részére, és a határozat megje­lenése óta munkaidőben is folyhat az oktatás. Ez ne­künk tanároknak bizonyos többletmunkát jelent.­­ Január közepén a rövidí­tett oktatású nyolcadik osz­tály már vizsgázik, akik pe­dig ugyanezen a tagozaton a hetedik osztályt kezdték, februártól már a nyolcadik osztályba járnak majd. El kell mondanom, hogy akik ezt az öthónapos tagozatot választják, szorgalmasabbak, érettebbek, olvasottabbak. Beváltotta tehát a hozzá fű­zött reményeket ez az okta­tási forma. Természetesen amennyiben a jelentkező nem bírja az „iramot”, ebben az esetben lehetősége van arra, hogy félévkor átmenjen a tízhónapos tagozatra. Az elmondottakhoz talán annyit tehetnénk hozzá: legnagyobb problémát nekünk­ is, de a két gyár oktatásvezetőinek is az jelenti, hogy 30 év felett szinte szégyellnek a dolgozók beülni az iskolapadba. Pedig ez a képzés, a határozat tu­lajdonképpen az ő­­ javukat kívánja szolgálni.­­ Összegezve az elhangzotta­kat, úgy gondoljuk, a párt­és kormányhatározat­ végre­hajtása mindkét nagyválla­latnál megfelelően folyik. A legnagyobb probléma talán az, amit éppen az iskola igazgatója fogalmazott meg: őszbevegyülő fejjel már szé­gyennek érzik a dolgozók a tanulást. Pedig a technikai fejlődés megkívánja, hogy az alapismeretekkel alapművelt­séggel rendelkezzenek dol­gozóink. Tudjuk, nekik már valóban nehéz az iskolatáska, de éppen az ő érdeküket szolgálja a kormányhatáro­zat, amelynek végrehajtása elsősorban rajtuk múlik. Tóth Zoltán 1974. január 1. Krisna vendégeink Látogatást viszonoztak néphadseregünk egyik alakulatá­nak képviselői. A gépgyár Ií-egységének dolgozói nemrégi­ben a Hadtudományi szabadegyetem szervezésében elláto­gattak az alakulathoz. Az egykori vendéglátók most módot adtak arra, hogy szívélyességüket gépgyárunkban viszonoz­zák. A szóbeli tájékoztatás után Magyari Imre gyáregység­vezető kalauzolásával ismerkedtek a vendégek az egység életével. Varga Sándor felvétele Van még tennivaló is SOKAT FOGLALKOZNAK és ezáltal eredményesen fej­lődik is a gépgyár műszaki ellenőrzési főosztályán dol­gozó nők kulturális, politi­kai, szociális és munkaügyi helyzete. Nőfelelőseink e témát állandóan napirenden tartják, aktívabbá téve gaz­dasági és társadalmi vezetői­ket, valamint magukat a nő­ket is. A főosztályon 136 nő dol­gozik. A velük folytatott be­szélgetésből kiderült, egyre többen lesznek akik rend­szeres olvasói a klasszikus és mai irodalomnak, sőt politi­kai művekkel is mind töb­ben foglalkoznak. Sokan kö­zülük állandó újságolvasók. Kulturális igényük sem áll meg a tévénézéssel. Színház­ba, moziba gyakran járnak, és hasznosnak tartják a szo­cialista brigádok ilyen jelle­gű rendezvényeit. Hallgatói különböző ismeretterjesztő előadásoknak. Kiveszik ré­szüket a társadalmi munká­ból és a továbbképzést fon­tos fejlődési alapnak tartják: heten már elvégezték a mar­xista középiskolát, jelenleg kilencen szándékoznak be­iratkozni, hatan járnak ál­lami oktatásra, és a most induló szakmai tanfolyamon húszan kívánnak tanulni. ELMONDTÁK a főosztály dolgozói nőfelelőseinek azt is, hogy gondjuk, problémá­juk még mindig sok. Például a kerékpárüzemi MÉCS iro­dája zajos, zsúfolt, az A- egységi fogazóüzem hasonló helyiségét nem lehet nyáron szellőztetni, hideg az Sz-meo emeleti irodája, hasonló a vélemény a dokumentációs csoport szobájáról is. A ve­gyiüzem dolgozói azért pa­naszkodtak, mert az elavult technológia miatt munka­helyük egészségtelen. A ko­vácsüzemi MÉCS irodahelyi­sége — mint mondták — hi­deg, piszkos, sötét, nem le­het szellőztetni, a vegyészeti osztályon nincs W­ C„ mos­dó, és zsúfoltnak minősítet­ték a méréstechnikai osztály koordinációs csoportjának szobáját is. ANYAGI megbecsülésük­kel sem a legelégedettebbek. A nyugdíj előtt álló fizikai, műszaki és adminisztratív állományban dolgozó nők bére elmaradt­ a férfiakétól. Aránytalanul kevesen kap­nak kiváló dolgozó kitünte­tést. Van tehát még tennivaló a gépgyári műszaki ellenőrzési főosztályon, annál is inkább, mert mint szó volt róla, nő­dolgozóik a legjelentősebb területeken eredményes fej­lődésről tettek bizonyságot. T. I. Hangulatos hí Karácsony táján ked­ves, régi szokása gép­gyárunknak, hogy min­den telep előtt felállít egy fenyőfát. Az elmúlt év végén is ezzel ked­veskedtek a bent levő inspekciósoknak, így te­remtve egy kis ünnepi légkört. A fákat külön­böző színű villanyégők díszítették. Kevesen tud­ják, hogy ezeket a vilá­gító szerkezeteket Gyön­gyösi Dániel, a tmk vil­lamos üzem dolgozója készítette el és szerelte fel. Most is ő volt a „felelős". — Hozzám nőtt ez a munka — mondja. — Ez volt a nyolcadik kará­csonyom, amelyen sze­reltem. Az égőket álta­lában magam készítem elő, a szerelésnél mun­katársaim, vagy a kö­zelben dolgozó villany­­szerelők segítettek. Per­sze nemcsak itt, hanem néha a harmadik kerü­leti tanács előtti fánál is szoktam segédkezni. Örülök, ha a fák mentén elmenve meghatott dol­gozókat látok. Ilyenkor úgy érzem, fáradozásom nem volt hiábavaló, és segítettem ünnepi han­gulatot varázsolni a gyár környékén. F. A. el­messég

Next