Diósgyőri Munkás, 1976. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-06 / 27. szám
Becsületesen vészett munka után Nyugdíjasaink búcsúztatása Nyugdíjba vonuló dolgozókat köszöntöttek június 28- án az LKM vezérigazgatói tanácstermében. Dr. Szeppelfeld Sándor vezérigazgató köszöntötte a gyártól búcsúzókat. Beszédében méltatta a gyárért végzett áldozatos munkájukat. Szólt arról, hogy a most nyugdíjba vonulók a legnehezebb időszakban vállalták a gyár építését, fejlesztését. Ezt követően átadta a jubileumi jutalmat és az emlékplaketteket. Ötvenéves munkaviszony után nyugdíjba ment. Munkácsi József kft. előmunkás, a közlekedési gyáregység dolgozója. Negyven év után ment nyugdíjba Almási Béla ellenőr, minőségellenőrző főosztály, Trajter József öntődarus, Ládi Imre rakodódarus, acélmű gyáregység, Bányai Emil hegesztő csoportvezető, öntöde gyáregység, Gyöngyösi Sándor hegesztő, kovácsoló gyáregység, Kovács Ernő osztályvezető, Köteles István kocsiátadó, közlekedési gyáregység, Sós László, kőműves, energia gyáregység, Juhász Lajos gyalus, GVK-gyáregység, Pető József kőműves előmunkás, acélmű gyáregység és Székely Tibor személyzeti főosztályvezető. Segítik a ÉÉilpzólát Nagy gondot fordítanak a Diósgyőri Gépgyár H gyáregységében a nők munka- és életkörülményeinek javítására. A gyáregységnél csaknem 160 lány és asszony dolgozik. Az elmúlt két évben öt női brigád kapott jó munkájáért jutalmat. Az idén a vállalati bérfejlesztésnél pedig nagy többségük részesült órabéremelésben VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A DIÓSGYŐRI NAGYÜZEMEK DOLGOZÓINAK HETILAPJA XXXI. ÉVFOLYAM, 27. SZ. ARAGO FILLER 1976. JÚLIUS 6. Vizsgaidőszak után (Nyilatkozatok, vélemények a 2. oldalon) Kitüntetés, társadalmi munkáért (Riport a „Mező Imre" brigádról a 3. oldalon) imiiiíjfiiiimiiiiiiiiiiiimi: iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiini 11 párt-végrehajtó bizottságiok ilése A Diósgyőri Gépgyár párt Végrehajtóbizottsága június 30-án rendkívüli ülést tartott. Ez alkalommal tárgyalta meg azt a jelentést, amely a gyár dolgozóinak aktivitását, alkotó cselekvésének szerepét és az ezzel kapcsolatos fejlesztési feladatokat összegezte a gazdasági építőmunka területén. A napirend vitájában — melynek beterjesztője Bak István elvtárs volt — részt vett Wagner Ferenc, a Központi Bizottság ágit. prop. bizottságának munkatársa, Kalas László, a megyei pártbizottság ágit. prop. osztályának munkatársa és Orbán György, a városi pártbizottság ágit. prop. osztályának munkatársa. A jelentésben tapasztaltak felső pártszerv előtt is hasznosításra kerülnek. A Lenin Kohászati Művekben csütörtökön a gyár munkás párttagjainak tapasztalatairól szóló jelentést vitatta meg és fogadta el a végrehajtó bizottság, Inczédy Miklósné elvtársnő előterjesztésében. Az anyag —, amely a párt vezető szerepét, annak érvényesülését elemzi — sok hasznos tapasztalatot rögzít. Vitájában részt vett Barta István, a Központi Bizottság ágit. prop. osztályának munkatársa, Csótai János, a városi pártbizottság osztályvezetője, Kövér Árpád, a megyei pártbizottság osztályvezető helyettese. Ez a jelentés is felső pártszerv munkájához nyújt segítséget. A vb ezt követően megtárgyalta azt a jelentést, amely az alapanyag-gyáregység munkájának javítására korábban hozott határozat végrehajtását, a további feladatokat rögzíti. Az ülésre meghívták a gyáregység illetékes vezetőit is. Mind a két vb tagfelvételeket is jóváhagyott, illetve fegyelmi ügyek lezárásában is döntött. 4 megbecsülés foka Emléktáblát avattak az Sz-egységben Az országos kongresszusi és felszabadulási munkaversenyhez való csatlakozást a szivattyú gyáregység szocialista brigádjai kezdeményezték. Az ennek alapján kibontakozott verseny eredménye, hogy a gépgyár kollektívája teljesíteni tudta éves és negyedik ötéves tervfeladatait. E kezdeményezésüket méltatta június 26-án, szombaton reggel az emléktábla-avatáson Dojcsák János vezérigazgató. Az ünnepségen megjelent a pártbizottság képviseletében Czövek István, a szakszervezet részéről Varga Barnabás, a KISZ-bizottság képviseletében Zámbó Tibor. — A szivattyú gyáregység kollektívája azonkívül, hogy kezdeményezte az országos kongresszusi és felszabadulási munkaversenyhez való csatlakozást, példát is mutatott az elmúlt évben jó munkájával — mondta emléktáblaavató beszédében Dojcsák János elvtárs. — Az 1974-es év eredményei alapján megvédték szocialista gyáregység címüket, és 1973-ben is a szocialista gyáregységek között szerepeltek. A vezérigazgató után Rigó Sándor gyáregységvezető szólt röviden az elmúlt év eseményeiről. Elmondta, hogy külön lendületet adott a gyáregység kollektívájának a kongresszusi verseny országos beindulása. Végül arról beszélt: a megbecsülésnek igen magas fokát jelenti az az emléktábla, amellyel kezdeményezésüket a gyár vezetősége maradandó eseménnyé tette. Szólt arról is, hogy ez a megbecsülés további jó munkára kötelezi a gyáregység kollektíváját. Példamutató gazdasági munkával, eredményes társadalmi és politikai tevékenységgel kell bebizonyítaniuk, érdemesek a szivattyú gyáregység dolgozói a megbecsülésre és az előcsarnokban felállított emléktáblára vésett mondatokhoz: , 1974—1975, az MSZMP XI. kongresszusa, hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára kezdeményezett szocialista munkaverseny emlékére. mmisniiisiiiiiiiimtuiiusHiiiiisiiifmiHfiiiiiiiiMiiiUHiustmiHüUv 1 fs DIGÉP 1 g a tisztább tévékért 1 S Nemcsak az LKM, hanem a DIGÉP is a környezetet ■* ~ szennyező üzemek közé tartozik. Éppen ezért ebben az *5 ~ ötéves tervben minden eddiginél nagyobb gondot for ~j ~ dítanak a szennyező források megszüntetésére, illetve a S 2 szennyezés csökkentésére. A tervidőszakban közel két- sTM millió forintot áldoznak a levegőt szennyező üzemek ~ berendezéseinek felújítására, kicserélésére, átalakítá ETM sara. Bár nem tartozik közvetlenül a környezetvéde TM Elemhez, de a program során kiemelt feladatként kevezelik az exportra kerülő kovácstermékek korrózió- ~ ~ gátló alapfestésének gépesítését is, amely befolyásolja ~ 5 a munkahelyi levegőszennyezettséget, s ezáltal jelentős £ E javulás áll majd be a dolgozók körülményeiben is. Minden elismerést megérdemelnek, akik ebben a hőségben s kettőzött értelemben is „szenvedik" a nyarat. A diósgyőri üzemekben sokan vannak olyanok, és tiszteletet, elismerést TM érdemelnek — mondják, akik őket említik. Róluk szól összes állításunk az 5. oldalon, azokról, akik fokozottabb figyelemmel és fegyelemmel állnak helyt ezekben a napokban, s Pách Pál felvétele - UHIEt sisiEismilitistimtiimmsnm? Napirenden a munkaerő-gazdálkodás és szakmunkásképzés Kalló István hengerész csoportvezető felszólalása az országgyűlésen Az országgyűlés nyári ülésszakának első témája az 1975. évi költségvetésről szóló számadás volt. Az ország gazdasági mérlegének alakulásához áttételesen kapcsolódik az ülésszak másik két kérdése is: az élelmiszerekről szóló törvény, valamint a munkaerő-gazdálkodásról, a szakmunkásképzésről szóló, immár hétéves törvény végrehajtása is, hiszen nyilván befolyásolja a gazdasági egyensúlyt az élelmiszerek termelésének aránya, forgalmazásának módja, és kedvező, vagy kedvezőtlen irányba hat a munkaerővel történő jó vagy helytelen gazdálkodás. Június 26-án, az országgyűlés nyári ülésszakának témája a munkaerő-gazdálkodás és a szakmunkásképzés volt. Elsőként Karakas László, munkaügyi miniszter beszámolóját hallgatták meg a képviselők a témáról. Ebben meghatározta a munkaügyi miniszter, hogy. ,.Az irányadó, fejlesztő és gazdálkodó szervezetek nem mindenkor és nem eléggé voltak tekintettel arra, hogy több a munkalehetőség, mint a rendelkezésre álló munkaerő, s hogy a dolgozók egy részét nem a népgazdaság szempontjából elsődleges fontosságú területeken, illetve szakmai összetételben foglalkoztatják”. Méhes Lajos, a vasasszakszervezet főtitkára beszélt a munkaerő-gazdálkodás szakági kérdéseiről, és a szakmunkásképzési törvény végrehajtásával kapcsolatban elmondta: ,.Tények és tapasztalatok egyaránt igazolják, hogy a szakmunkásképzés szakmai szeretete, színvonala és feltételrendszere 1969 óta jelentősen fejlődött. A szakmunkásképzésből iskolarendszerünk valóságos iskolája lett. Az onnan kikerülő ifjúmunkások magasabb általános és szakmai műveltséggel, jó politikai és erkölcsi magatartással lépnek a felnőtt munkások körébe”. A felszólalók között volt Kalló István is, az LKM hengerész csoportvezetője, aki mindkét témához kapcsolódva beszélt arról, hogy a Miskolcra telepített ipar munkaerő-szükségletét a fokozódó urbanizáció ellenére sem lehet helyi munkaerőforrásokból biztosítani, ezért jelentős az ingázás. A város nehézipari jellegéből következően magas az egészségre ártalmas, balesetveszélyes és nehéz fizikai munkakörök száma. Ezeknek a betöltése a munkaerőforrások elapadása és a fiatalok hagyományostól alaposan eltérő pályaérdeklődése miatt nehéz. Szólt arról is, hogy az LKM-ben a korszerűsített termelőberendezések üzembe helyezésével jelentősen javultak a munkakörülmények, s ezekkel együtt változik a kohászok munkája is. Elmondta, hogy nem változik meg azonban a kohászati munka sajátos jellege, továbbra is kemény helytállásra, elmélyültebb szaktudású kohászokra van szükség. A kohászmunka szépségéről a nehézségek ellenére is ritkán esik szó. Az izzó acél formálása, alakítása, az ember eszével és kezével irányított gépek ereje az alkotás örömét keltheti a szakmát szerető munkásokban. Ezeknek az elemeknek a bemutatásával sajnos adós a szakmunkásképzés, a pályaválasztási tevékenység — mondotta, majd utalt arra, hogy az utóbbi évtizedben csökkent a kohászszakmák iránt az érdeklődés, a melegüzemi szakmákban, a nehéz fizikai munkákhoz nincs utánpótlás. — Meg kell keresnünk azokat a lehetőségeket, amelynek nyomán a kohászszakma, a több műszakos, nehéz fizikai munka megkapja a nagyobb anyagi és erkölcsi elismerést is. A fiatalok a könnyebb, tisztább munkakörülményeket biztosító szakmákra jelentkeznek, ahol azonos, vagy esetenként könnyebb munkával sokszor még többet kereshetnek. A folyamatos munkarend sem vonzza a fiatalokat. Ezért az iparitanuló-képzés helyett felnőtt szakmunkásképzéssel igyekszenek az utánpótlást biztosítani, de ennek hatékonysága és lehetősége korlátozott — mondta befejezésül Kalló István.