Diósgyőri Munkás, 1976. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1976-07-06 / 27. szám

2 Emlékképek a juniálisról Aint már beszámoltunk róla, kellemes — mindenki szájal mára maradandó élményt nyújtó — juniálison szórakoztak június 27-én a borsodi vasas üzemek dolgozói a megye és a város vezetőinek társaságában a csanyiki Majális-parkban. Bár már elmúlt egy hete, hogy lezajlott az esemény, dolgozóink még ma is sokat beszélne róla. Hogy ennek mi az oka, nem kell különösebben bizonygatni. Elég, ha ránézünk ezekre a képekre! Munkásőrök ezúttal „civilben” a DIGÉP-ből. Családtagjaikkal együtt kirándultak. Egy DIGÉP-es kollektíva a rönkváron A kohászat szíjgyártó üzemének dolgozói mellől nem hiányzott a jó szórakozáshoz a muzsika sem Harc a labdáért Az eredmény döntetlen lett Pácz Pál felvételei DIÓSGYŐRI MUNKÁS nm Kerekasztal a vitakörről A politikai vitakörvezetés módszereiről tartottak kerekasztal-beszélgetést június 29- én, délelőtt a vasas ifjúsági házban. A tapasztalatcsere jellegű megbeszélésen az LKM és a DIGÉP politikai vitakörvezetői vettek részt. A bevezető előadást Burka Alfonz tartotta, aki ismertette a vitakörvezetés jelenlegi módszereit és kiemelten foglalkozott a még megoldásra váró feladatokkal. A vitaindítót követően a résztvevők véleményt cseréltek a politikai vitakörök tartalmi színvonalára vonatkozó kérdésekről. Tanulmányozzák, feldolgozzák A KISZ-alapszervezetek napirendjén legfontosabb témaként a kongresszusi anyag feldolgozása áll. A legtöbb gépgyári alapszervezetben már meg is történt ennek megbeszélése, amelynek alapján az elkövetkezendő időszak leglényegesebb feladatait is meghatározták. Össztitkári értekezlet Több fontos napirendi pont megtárgyalására is sor került azon az össztitkári értekezleten, amelyet az elmúlt héten kedden tartottak a kohászati KISZ-vezetőségek és alapszervezeti titkárok részére az ifjúsági klubban. Tájékoztató hangzott el a politikai képzési év beindításáról, az LKM szakszervezeti és KISZ-bizottságának együttműködési szerződéséről és a KISZ-bizottság mellett működő munkabizottságokról. Végezetül pedig az Alkotó Ifjúság pályázati felhívást ismertették. 1976. július «. Vizsgaidőszak után Túl vannak rajta! öröm kísérte azokat a pillanatokat, amikor a legkülönbözőbb iskolákban járó dolgozók az utolsó vizsga után voltak. Nem tudom, és nincs is szándékom utána nézni, hogy hány ember érezhetett egy, semmi máshoz sem hasonlítható, felszabadult , boldogságérzetet. De bizonyos, hogy a jól sikerült vizsga, a kiérdemelt osztályzat valamennyi „iskolásban" megkönnyebbülést hozott. A munka mellett tanulni — mindenki tudja ! — nem könnyű feladat, és jól tanulni, különösen nem az. Túl vannak tehát a vizsgákon, és hogy mit éreznek? — erre kerestem választ a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyeteme egyik csoportjának négy tagjánál. ■ Bukszár Istvánné, a DIGÉP vöröskeresztes titkára, aki egyébként osztálybizalmiként az esztendő folyamán intézte a hallgatók ügyes-bajos dolgait, a közbejövő problémákat mindig a legpontosabban és leghamarabb igyekezett megoldani, amivel társai nagy szeretetét és nem kis megbecsülését nyerte el. Mindemellett az egyik legaktívabb tanuló volt az esztendő folyamán. Mit csinál most? — tettem fel a kérdést. — Először is nagyon örülök, hogy sikerült mindenkinek, az egész osztálynak a vizsga. Ehhez kapcsolódik, hogy természetesen örülök a jó jegynek, amit én kaptam. Vöröskeresztes titkár vagyok, tehát naponta kerülök olyan helyzetbe, amikor felelősséggel kell dönteni. Mi tagadás, nekem nagyon sokat adott ez az iskola. Az ítéleteim megalkotásában, a helyzetek felismerésében és a problémák megoldásában mintha rugalmasabb lennék azóta, magyarul: jobban el tudom látni a feladataimat. Emberekkel dolgozom. Most is három egészségileg eléggé megrokkant dolgozónk hozzátartozóinak sorsának alakításában kell segíteni. Nem túlzás, hogyha azt mondom, könnyebben megy, mint máskor. Készülünk a többszörös véradók ünnepségének megtartására, ami július 15-én lesz. Van köztük három ember, aki már ötvenszeres véradó, valamint részt veszünk az üzemegészségügyi komplex ötéves terv elkészítésében, amit a szociális és személyzeti igazgató elvtárs irányít. Mint magánember, egyetlen nagy dolog tölti ki az életemet. Második gyermekünket várom. Októberre meglesz. A nyár a legjobb idő az erre való felkészülésre. Szeptemberben a kisfiam elkezdi az általános iskolát. Ez sem lesz kis esemény a család és a gyerek életében. Szóval nincs uborkaszezon. * Böröczk Gyula, a DIGÉP értékesítési főosztályának műszaki vezetője viszont alig egy hónapja apa. A vizsgák előtti hetekben született Árpád nevű fia. Nem kis izgalmak között készült fel a vizsgára, ami nagyon jól sikerült Az évfolyam egyik legjobb tanulója most így foglalja össze a vizsga utáni életét: — Végre van időm az olvasásra, pecázásra, kedvenc hobbimra, és természetesen elsősorban a srácra. Nagyon boldog ember vagyok. Most a munka is könnyebben megy, pedig nincs belőle kevés. Biztosítani kell az első félévi árbevételt, az exportáruknak június 30-ig el kell hagyni az országot, és ez nem kis feladat. Az áruk között találunk Ford és Volvo megrendelést, mellső tengelyek kiszállítását Lengyelországba, de megy termékünk Ázsia, Afrika és Európa más államaiba is. Például Iránba kábelgépeket kell leszállítani, Lengyelországba vasúti kerékpárokat, és még sorolhatnám. Mindezekhez természetesen hozzá kell még számítani hazai igények kielégítését. * Valkó Miklósné az LKM energetikai főosztályának dolgozója. A családban az ő vizsgájával még nem múlt el a vizsgadrukk, hiszen fia most felvételizik a műszaki egyetem kohómérnöki karára. — Bizonyos mértékig hiányzik az osztály. Nekem nagyon kellemes emlékeim vannak már most egy év után erről a kis közösségről. Hogy érzem magam a vizsga után? Nagyon jól! Most aztán sor kerülhet a következő feladatok elvégzésére. Az egyik munkatársam januárban nyugdíjba megy. Én veszem át a területét, és ezért meg kell tanulnom a vállalati energiamérleg elkészítését, ami nagyon szép feladat. Az új munkakörben máris jól érzem magam. Én jön az üdülés is, remélem jól fog sikerülni, aminek egyik legfontosabb feltétele, hogy a fiút felvegyék az egyetemre. Mert mi lehetne nagyobb öröm egy szülőnek, mint hogy a gyermeke életét „sínen" látja? * Liptai Béla az LKM-ben szakszervezeti titkár. Azon emberek közé tartozik, akik ha emberekről beszélnek, csak a szeretet, a segíteni akarás hangsúlyával szólalnak meg. Talán a beosztásából is fakad mindez, és ezért valószínű szeretik a kollégák is, mint ahogy megszerették az iskolatársai is. Most a munkájával kezdi a beszélgetésünket: — Folyamatban vannak a különböző szemináriumok szervezései, amelyeken időszerű politikai, munkahelyi élettel kapcsolatos és szakmai kérdéseket tárgyalunk majd meg. Most készítjük el a tematikát, és szervezzük az előadókat. A szemináriumokon 70—80 fő fog részt venni. Sor kerül a házibajnokság lekopyolyjtására foci ,sakk és Teke szortágakban, és a nyári kirándulásokat is mi szervezzük. Otthon is nagy az izgalom. A fiam a kertészeti egyetem gyöngyösi főiskolájának agronómusi karán most teszi le az év végi vizsgáit. Eddig még semmi gikszer nem csúszott közbe, remélhetőleg továbbra is simán veszi az akadályokat. És azután jön a lakásfestés. De nem túlzok, ha azt mondom, hogy én már most várom az iskolaév kezdetét, bár nem a legfiatalabb tanuló vagyok. Ez egy olyan iskola, ami csak újabb és újabb ismereteket és tapasztalatokat adhat, egyrészt a tananyag miatt, másrészt hozzájárul ehhez az is, hogy ott a legkülönbözőbb munkaterületekről jöttünk össze, és óhatatlanul átadtuk egymásnak a tapasztalatainkat. Jó vizsga után lenni se nem rossz iskolába látni se. Sz. L. Laci bácsi mind kedves, megható ünnep MÁ jégen búcsúzott el a\ nyugdíjba vonuló Wierg László, az LKM csavargyárának régi dolgozója munkatársaitól. A gyáregység tmk-részlegében szinte mindenki ott volt, aki ismerte és szerette őt. Wierg László harminckilenc évet dolgozott itt, kemence-karbantartó lakatosként. Munkáját mindig pontosan, becsületesen végezte, még azokban az időkben is, amikor a kemencék fűtéséhez kátrányolajat használtak, ami fokozott helytállást követelt a dolgozóktól. Ma már földgázzal fűtik ezeket a kemencéket, mégis sokan, különösen a fiatalok közül rövid ideig maradnak meg ebben a szakmában. Az idős dolgozók sokszor beszélnek a fegyelemről, arról, hogy nem szeretnek vándorolni, szívesen maradnak abban a szakmában, amit egyszer megszerettek. Wierg László sokáig, nagyon sokáig dolgozott egy munkahelyen. De mindig a közösségért, a közösségben élt és dolgozott. 1946-ban szakszervezeti bizalminak választották meg munkatársai. Később már az üzemi bizottságban tevékenyked, u után pedig a csavargyár üzemi bizottságának titkára lett őszinte, szókimondó embernek ismerték kollégái. Mindenki elmondhatta problémáit, gondjait, hiszen Laci bácsi mindig segített. Nem ismert „kényes’’ témákat, ha igazat adott valakinek, akkor minden fórumon elmondta a hibákat, a bajokat. ■ Az ünnepségen a szakszevezeti bizottság nevében Gál Sándor nyújtotta át az ajándékkosarat. Ezután a régi munkatársak virággal búcsúztak el Laci bácsitól, aki ezután kis szőlőjében tölti el szabad idejét. Pihenéséhez jó egészséget és hosszú életet kívánunk. V. Zs. Laci bácsi (balról a harmadik) munkatársai körében Már most túlteljesítették Erre az évre is 35 ezer óra társadalmi munkát vállalt a gépgyár kollektívája. Ahogy azonban tavaly, az idén is nagymértékű túlteljesítéssel járulnak hozzá a város szépítéséhez, gazdagításához. Már eddig, azaz 1976. első fél évében 32 610 társadalmi munkaórát teljesítettek, amelynek anyag- és munkaértéke 1 333 000 forint. Tehát a gépgyári szocialista brigádok nemcsak becsülettel teljesítik vállalásaikat, hanem nagymértékben túl is teljesítik azt, s ezzel tovább segítik Miskolc város tanácsát politikai célkitűzéseik megvalósításában.