Diósgyőri Munkás, 1978. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-03 / 1. szám

2 mÖSGYÖRI MU­NKÁS Köszöntünk Amint már december 20-i lapszámunkban hírül adtuk, a közelmúltban sajtótájékoz­tatót tartottak a Molnár Béla Ifjúsági és Úttörőházban. A VIT-vetélkedősorozat céljáról, lebonyolítási módjáról esett szó. Ez utóbbiról adunk tájé­koztatást cikkünkben. A vetélkedőn indulhat, s az ötfős csapatoknak tagja le­het tizennégy éves kortól a legfelsőbb KISZ-korhatárig bárki, aki valamilyen szer­vezett kollektívában tevé­kenykedik. A jelentkezés el­fogadásának határidejét a helyi rendezők állapítják meg. A házi vetélkedők lebonyolí­tása 1978. január 31-ig tör­ténik. Ezek forgatókönyveit a KISZ KB agitációs és propa­gandaosztálya beküldés után értékeli, s a legjobbakat dí­jazza. A házi vetélkedő lehe­tőséget ad arra is, hogy a legjobb csapatok közül egy „abszolút” csapatot állítsanak össze a legjobb csapattagok­ból. Február 15-e és április 10-e között kerül sor a területi döntő megrendezésére, hat — különböző szempontok alapján kijelölt — kategóriá­ban. A nyertes csapatok a városi döntőbe kerülnek, me­lyet április 10-e és 25-e kö­zött tartanak. Háromnapos táborozás keretében vetélked­nek a városi döntők első he­lyezettjei a továbbjutásért az országos középdöntőbe. En­nek tétje az országos elődön­tőbe kerülés lesz, melyet a Magyar Televízió is közve­títeni fog. A tervek szerint május végén, vagy június elején jut el eddig a for­dulóig a vetélkedősorozat. A döntő mezőnyét tizenkét csapat alkotja majd, két cso­portban. Ennek megfelelően két első, két második, stb. díjat adnak ki, mivel ab­szolút sorrendet nem kíván­nak megállapítani a rende­zők. Érdemes jelentkezni! Mind­két döntő első három helye­zettje az Express Ifjúsági és Diákutazási Iroda Latin- Amerikába szervezett társas­­utazásán vesz részt, mely a VIT idején Havannát is érinti. Értékes díjakat kap­nak a verseny fináléjába be nem került, de több fordulót sikerrel teljesítő csapatok is. A „Köszöntünk VIT, köszön­tünk Havanna” című vetél­kedősorozat komplex verseny. Nem csupán lexikális tudást igényel, de játékos, ügyességi és sportfeladatok is lesznek. Jó ezekre is már a házi ver­senyeken felkészülni. —1— VIT HAVANNA Vb-ülések Az elmúlt héten csütörtö­kön mindkét gyárunkban üléseztek a párt vezető tes­tületei. A Diósgyőri Gépgyár párt-végrehajtó bizottsága délelőtt 10 órakor Begyik János titkár vezetésével ér­tékelte az 1977. évi testületi munkát, s köszönte meg a testület tagjainak, a munka­­bizottságoknak az egész éves eredményes tevékenységet. Délután 13 órakor az LKM párt-végrehajtó bizottsága tar­tott hasonló ülést, ahol Majtényi Lajos pb-titkár el­nökölt. Az ülésen személyi kérdések és a bejelentések mellett szintén sor került az éves testületi tevékenység rö­vid értékelésére. Az LKM végrehajtó bizottsága megelé­gedéssel fogadta azt a tájé­koztatást, amely a gyár éle­tében történelmi jelentőségű, acélműi alapkőletételre, és az egymilliomodik tonna le­­csapolására vonatkozó prog­ramot tartalmazta. Nőbizottsági ülés az LKM-ben Kibővített nőbizottsági ülést tartottak az LKM párt­­bizottságának tanácstermé­ben. Az éves munkát értéke­lő tanácskozáson a 11 nőbi­zottsági tag mellett, részt vettek az SZMT, a DIGÉP, az LKM nagyüzemi Vörös­­kereszt szervezetének, szak­­szervezeti bizottságának és pártbizottságának a képvi­selői. Csótai Jenőnét, a szakszer­vezet nőbizottságának vezető­jét arra kértük, mondja el, milyen eredményeket értek el az 1977-es évben, és mik az elkövetkezendő év legfon­tosabb feladatai? — Ez évi munkánk kö­zéppontjában nődolgozóink bér- és szociális helyzetének felülvizsgálata, valamint a nagycsaládosokkal való foko­zottabb törődés állt. Felada­taink sikeres megvalósítása érdekében minden területen élő emberi kapcsolatot ala­kítottak ki, úgy a nőbizott­ság tagjai, mint a gyáregy­ségi, területi nőfelelősök. Az eredmény nem maradt el. Soha ilyen lelkesedéssel nem vettek még­ részt lánya­ink, asszonyaink a gyárban kezdeményezett kommunista műszakokon és társadalmi munkákon, — óvodákban, bölcsődékben, az új műve­lődési központban —, mint az idén. Elég volt egy hívó szó, és máris jöttek a dolgo­zók. Legaktívabban a GVK, az öntöde, a II-es igazgató­ság, az acélmű és az épület­karbantartó nő felelősei moz­gósítottak egy-egy rendez­vényre. Feladataink megvalósítása érdekében mi csak kérhe­tünk, ezért nagyon fontos a társadalmi szervekkel való jó együttműködés, valamint a munkahelyi vezetőkkel a megfelelő összhang. Azt hi­szem ennek eredményekép­pen valósulhatott meg, hogy az állandó délutános mű­szakra járó 90 főnyi takarító személyzet is megkapta a műszakpótlékot. A fizetéseket és a jutal­makat nézve elmondhatjuk, megfelelő mértékben hono­rálják nődolgozóink gazda­sági és társadalmi munká­ját. Az anyagi elismerés mellett fejlődő tendenciát mutat az erkölcsi elismerés mértéke is. Az idén 1516-an kapták meg a kiváló dolgo­zó kitüntetést, és ebből 283 nő. Az idén először tartottunk kis- és nagymama-találkozót gyáregységeinkben, ami a gyárnak és a dolgozóknak egyaránt hasznos. Csak egy példát említenék. A közel­múltban az acélműben ke­rült sor ilyen találkozóra, melynek eredményeként há­rom nyugdíjas darus nagy­mama megígérte a gyáregy­ségvezetőnek, hogy pár hó­napra visszajön dolgozni. Ugyancsak első alkalom­mal szociális segélyben ré­szesítettük azokat a kisma­mákat, akiknek szociális helyzete ezt megkívánta. Összességében, úgy érzem, becsülettel dolgoztak a nőfe­lelősök és nőbizottságunk tagjai.­­ Jövő évi főbb feladata­ink közé tartozik a 8 általá­nost be nem fejezett dolgo­zóink ösztönzése, beiskolázá­suk szorgalmazása. A nem fizikai területen dolgozó 40 éven felüli nők bérhelyzeté­nek felülvizsgálata. Kettős ünnepség Jóleső érzés tölti el az em­bereket, ha több évtizedes munkájukról megelégedéssel nyilatkoznak társaik és ve­zetőik egyaránt, sőt amikor ünnepélyes keretek között meg is köszönik ezt a mun­kát. A Lenin Kohászati Művek vezetői figyelemmel kísérik a gyár hűséges dolgozóinak munkáját, és a nyugdíjkor­határ elérésekor, vagy a 40 éves jubileumok alkalmából központi ünnepségeken kö­szöntik azokat, akik több év­tizedes folyamatos munkavi­szonyban álltak a gyárral, és ez idő alatt példamutatóan dolgoztak. A decemberben nyugdíjba távozókat és jubilálókat Sö­tét Károly gazdasági igazga­tó köszöntötte. A vállalati szintű ünnepségen megjelent Palai Endre, a vállalati párt­bizottság szervező titkára és Tallósi Zoltán, a KISZ-bi­­zottság munkatársa. A gazdasági igazgató elis­meréssel szólt a négy nyug­­díjba távozó kohász eddigi gazdasági és politikai tevé­kenységéről, és megköszönte Borró Gábor csoportvezető, Zelei János baservezető, Floch István sajtoló és Me­rész Gáspár előkészítő mun­kás négy évtizedes tevékeny­ségét. További jó munkát kívánt a jubiláló dolgozóknak: Keré­­nyi Józsefnek, Bárczi Bélá­nak, Pavlik Istvánnak, Sol­tész Istvánnak, Kónya Bar­nabásnak és Asztalos Dezső­nek. Épült ’77-ben Az új pártszékház épülete a közeljövőben kerül átadásra. Ebben a tizenkét szintes épületben kapnak helyet a megyei, városi és járási párt-, valamint KISZ-bizottságok, azonkívül a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsége is. A BÁÉV által kivitelezett székház érdekessége a több mint 500 férőhelyes tanácsterem, mely a különböző po­litikai rendezvények megtartására szolgál majd. Fojtán László felvétele 1917. január S. A fcominista magatartás és piamuüs 2. Hogyan ítélhető meg nap­jainkban a kommunisták ma­gatartása, példamutatása és aktivitása? A XI. kongres­­­szus idevonatkozó megállapí­tásai alapján azt lehet el­mondani, hogy pártunk több százezres tagsága a kommu­nista eszmeiség:,, a párt po­litikájának szellemében él és dolgozik, önzetlenül szolgálja a munkásosztály, a nép ügyét. A párttagság nagy ré­sze harcokban megedzett, po­litikailag és szakmailag fel­­készülten látja el feladatát. Odaadásukkal, áldozatválla­lásaikkal jelentős részesei eredményeinknek. A kong­resszus határozatainak idő­arányos megvalósítása, az el­ért eredmények, a tagsági könyvek cseréje során foly­tatott egyéni beszélgetések tapasztalatai bizonyítják, hogy párttagságunk jelentős többsége nagy felelősséget érez a kitűzött feladatok meg­valósításáért, s azért hajlan­dó ha kell­ő áldozatválla­lásra is. De akadnak olya­nok is, akik ezzel ellentétes módon élnek, dolgoznak és viselkednek. Nem lehetünk elnézők az ilyen jelenségek­kel. Miért kell nap mint nap hangsúlyozni a párttagok kö­telességét? Azért, mert talál­kozunk olyan jelenséggel, hogy a párttagok a taggyű­lés határozata után, egy-egy téma kapcsán különvélemé­nyüket a párton kívüliek kö­zött is hangoztatják, holott a szervezeti szabályzat egy­értelművé teszi: a párttag különvéleményét pártszerű vitákban fenntarthatja, de a határozat után köteles magát alárendelni a többség állás­pontjának. Ide kapcsolódik az a negatív jelenség is, hogy a párttag különvéleményének hangoztatásával a párton kí­vül keres igazolást, támoga­tást olyan vitákhoz, amely a párton belül folyik. Ez a je­lenség egyébként megnyilvá­nult a XI. kongresszus előtti vitákban, a kongresszusi ha­tározatok végrehajtása során is. Természetesen az ilyen jelenségek a kommunista ma­gatartás alapnormáinak meg­sértését jelenti. Erősíteni kell tehát a pártszerű magatar­tást. A kommunista köteles­sége, hogy a párt álláspont­ját képviselje a pontonkívü­­­liek előtt a vitákban, a kü­lönböző fórumokon elhangzó állásfoglalásaiban. A másik tényező, hogy a párthatározatok szellemében kell cselekednie mindenkor, még akkor is, ha netán fenn­tartásai vannak, vagy nem mindenben ért egyet. Nem lehet és nem szabad mást tenni a gyakorlati munkában, és mást mondani a megnyi­latkozásokban. A párt esz­mei, politikai, cselekvési egy­ségét csakis olyan párttagok képesek biztosítani, akiknél a szavak és tettek minden­kor fedik egymást. A párt­taghoz méltatlan magatartás az a fajta lojalitás is, amely­ben a kiállás, a vélemény­­nyilvánítás helyett a hallga­tás, a cselekvés helyett a szemlélődés, a kivárás domi­nál. Több olyan párttag van, aki még ma is a „ne szólj szám, nem fáj fejem” állás­pontra helyezkedik. S van­nak olyanok, akiket „a tisz­teletkörök mestereinek” le­het nevezni, mert kivárják, amíg véleményt nyilvánít a főnökük a vitatott kérdések­ben, aztán csatlakoznak hoz­zá, sőt buzgón túllicitálják. Mindezek a jelenségek veszé­lyesek, mert aki hallgat, an­nak a véleményét nem is­merjük meg az adott kérdés­ben. A szemlélődők, a kivá­rók azok, akik utólag min­denben okosak, akik mossák kezeiket a tévedésekért, a hibákért. A kérdés kapcsán azt kell látni, hogy a párt egyetlen tagjának sem ad­hatja meg — s nem is adja — azt a privilégiumot, hogy a kívülálló „okos” szerepé­ben tetszelegjen. A szemlé­lődés, a hallgatás nem te­kinthető másnak, mint a fe­lelősség alóli kibúvásnak. A kongresszusi határozatok előtt bőven volt lehetőség a vitatkozásra, az egyéni ész­revételek megtételére. A ha­tározatok végleges formájá­nál ezt minden szinten figye­lembe is vették. A határoza­tok végrehajtásának eddigi menetéről, a párt belső éle­téről, az elbeszélgetések so­rán lehetett véleményt nyil­vánítani. Ezt párttagságunk nagy felelősséggel meg is tette. E hangsúly most a végrehajtáson, a cselekvésen van! Természetesen a végre­hajtás során is lehet, sőt kell is vitatkozni a módszereken, az eszközökön, hiszen a ha­tározatok helyességét a gya­korlat igazolja. Ezért nagy szerepe van a párttagok ön­álló fellépésének, kezdemé­nyezésének. Ehhez azonban az kell, hogy az egyes kom­munisták feladata minden szinten konkrétan körülha­tárolt legyen. Nem lehet kol­lektívan a felelősséget vállal­ni olyan dolgokért, amelyek­ben a meghatározó az egyes kommunista szava, tevékeny­sége. A személyes felelősség­­vállalás nem merülhet ki az elvek, a program vállalásá­ban. Komolyságát, hitelét nem a szavakon, hanem a tetteken kell mérni! Fontos kérdés az is, hogy a kommunisták ne csak a saját pártszervezetük tevé­kenységét nézzék, hanem időközönként nézzenek szem­be önmagukkal is. Vizsgál­ják meg saját magukban, hogy mentesek voltak-e azok­tól a hibáktól, amelyek el­­­len harcoltak, vagy köteles­­ségük lett volna harcolni. A hibákat látva legyenek képe­sek a változtatásra, s ez a példamutatás egyik eszköze lehet. Élni kell a kommunis­tának az önállósággal, a kez­deményezéssel; a köz javára jobban kell tudatosulni a párttagság egészében annak a szervezeti szabályzatban megfogalmazott elvnek, hogy a jogokat, kötelességeket a pártban nem a beosztáshoz mérik, mert minden párttag egyenlő. A kommunisták fe­lelőssége nem ér véget a párt politikájának hirdetésével, képviseletével. A személyes felelősség kiterjed az egyéni munkára, példamutatásra és arra, hogy környezetében megkövetelje a párt határo­zatainak végrehajtását! A vezetők felelőssége ennél na­gyobb! Mindennap, minden intézkedésükben mérlegelni­ük kell, hogy azok mennyi­ben felelnek meg a párt po­litikájának, az érvényes ha­tározatoknak. A párt csak akkor képes vezetni, ha minden egyes párttag személy szerint is vállal — a helyi sajátossá­gokból kiindulva —, a párt politikájából adódóan konk­rét feladatokat, s ezeket pél­damutatóan teljesíti is. A személyes felelősség tudata teszi a párttagot aktívabbá, kezdeményezőbbé, példamu­tatóbbá. A személyes felelős­ség kialakításában nagy sze­repe van a pártalapszerveze­­tek nevelő tevékenységének. A XI. kongresszuson elfoga­dott szervezeti szabályzat a növekvő feladatokkal össz­hangban követelményeket ál­lított a tagfelvétellel, a párt­tagság jogaival és kötelessé­geivel kapcsolatban. Ezért, amikor a párttagság aktivi­tásáról, példamutatásáról be­szélünk, alapvetően a párt alkotmányából kell kiindulni. Gondoskodni kell ennek be­tartásáról minden pártalap­­szervezetnek és párttagnak. (Vége) Frisovszki Tibor az MSZMP megyei bizottságának munkatársa

Next