Diósgyőri Munkás, 1979. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-03 / 27. szám
979. Július 3. DIÓSGYŐRI MÜNKÁS Munkanap-fényképezési diszpécser—reggeltől reggelig — ■ akkor a gép ott marad addig, amíg el nem intézzük. Szóltál már a finomsorról ? — Halló! Marosi. A kisüzemeknél mi a helyzet? — Halló! Maradjon a vonalban, majd hívom őket... Foglalt, várjon, megpróbálom még egyszer ... Idő: reggel 8 óra 2 perc. Helyszín: a Lenin Kohászati Művek diszpécseri szobája. Munkanap-fényképezésünk főszereplője Marosi Sándor, 58 éves vállalati diszpécser. A műszak 24 órás. (Utána három nap szabad.) A szobában reggeli kávéillat és friss hangulat, a 8 telefonból állandóan felcsörren valamelyik. A diszpécser-telefonközpontot egyelőre békén hagyják. Majd 9-kor, az értekezlet kezdetekor üli, illetve állja körül a szoba. Innen egyébként a vállalat bármely részével kapcsolatot lehet teremteni mindenféle idegőrlő központhívogatás nélkül, hiszen önálló nagyolvasztói, martinacélműi, hengerműi és gépkarbantartói központja van. Sőt, közvetlenül a kemencék is hívhatók. A telefonbőség itt nélkülözhetetlen munkaeszköz. ÁTADTÁK A STAFÉTABOTOT A műszakátvétel megtörtént. Pucsok Béla tájékoztatta Marosit arról, mi történt az elmúlt 24 órában, hogyan állnak az üzemek, van-e elég kocsi, és sorolhatnánk még tovább ... De ő sem sorolja, hiszen szabatosabban beszélnek helyette a tegnaptól máig készített diagramok, táblázatok. Fél 9-kor már ,,áll a bál”. Mindenki székéhez és telefonjához ragadt. Marosi Sándor is lebonyolította a szokásos közbeszélgetést a főbb üzemek kiszállításáról. A 3 ember munkája a szó szoros értelmében zsinórral van összekötve, mindenki tud arról, a másik miről tárgyal, s ez nem indiszkréció, hanem munkaköri kötelesség: egy hívást kettőnek kell végighallgatni. Mindez tulajdonképpen óvintézkedés is — a szükséges informálódáson túl — a párhuzamok elkerülésére. Kétóránként futnak be a különböző eredmények a nagyolvasztó három kohójától, az elektro minden kemencéjétől, a hengerműsoraitól. Az adatokat ellenőrzik, majd diagramon rögzítik. . — 129? Itt az elektro. — Jegyzem. • — A 11-es még nem csapolt, a 14-es csapolt, a 15-ös 6 óra 20-kor, a 17-es szintén. Műszakvezető Palkó, diszpécser Komáromi. KÖRKAPCSOLÁS 9-KOR Értekezlet! Pontban 9-kor Pusztai Árpád vállalati fődiszpécser maga elé rakja a mikrofont, köréje ülnek a diszpécserek, s a fiatal adminisztrátor előkészíti a jegyzetfüzetet. Egy technikuslány a központ gombjait csavargatja. A hang nem valami jó, pedig nemegyszer kérték már, hogy cseréljék ki az özönvíz előtti berendezést. Sorra jelentkezik minden gyárrészleg vezetője vagy főmérnök ve. — Kovácsmű: Köszönjük az oxigénpalackokkal kapcsolatos intézkedést, s az acélműhöz volna kérésünk. PA NY A DANYI HALNA! Tűzálló, acélmű, húzó, öntöde, alapanyag, jelentések, kérések, helyenként távviták ... " Pusztai ügyesen, gyorsan vergeti le a „körkapcsolást”, utasít is, ahol kell. Benne járunk a délelőttben, s a diszpécseri tennivalók egyik fontos, mozgalmas része következik, az ellenőrzés. Marosi Sándorral és Pusztai Árpáddal indulunk a gyár körüli útra a tűzpiros diszpécseri kocsin. Első úticél az alapanyagkitermelő gyáregység, annak is a legtávolabbi pontja, a — közkeletű gyári szóval élve — Danyi halna. Útközben megáll az autó, pár szót váltanak Bencs Károllyal, a törőmű műszakos művezetőjével is, aki nemcsak műszakos helyzetképet ad, hanem szovjetunióbeli jutalomútjáról mesél, igaz, csak röviden, mert a kocsi már indul is. A Danyi balna sivár, vigasztalan képet nyújt. A salak- és egyéb hulladékhegyek fölött reszket a levegő a hőségtől, s a környék egyetlen színes pontja az ég. Illetve hirtelen feltűnik még egy, a robbantás veszélyét jelző vörös zászló. A kocsi lecövekel, s mi némán kivárjuk a pukkanásszerű zajt, s a nyomába eredő por- és füstfelhőt Aztán megszólal a sziréna, és mehetünk tovább. Körülbelül fél óráig tart az ellenőrzés az alapanyagnál, aztán a kombinált acélműi építkezés felé vesszük az útunkat, bár az ellenőrzés célja nem az acélműi építkezés, hanem a martin elbontott, lapos fenekű bunkereit néztük meg. Július 12-re kellene az aknákat befejezni, ám a látvány nem vall erre ... A következő állomás az „új tűzálló anyagtároló vágány bekötéséhez szükséges területfelszabadító munkák” (bármilyen hosszú is, ez a hivatalos megnevezés) megtekintése, majd megnézzük azt is, hogyan halad a központi szennyvízelvezető csatorna építése. Dél van, mire visszaérünk, s ki-ki elszállingózik ebédelni, egy kivételével, aki az őrhelyen marad. Délután negyed kettő. Ismét kávéillat, (a 24 órában nonstop megy a kávéfőzés), s rövid eszmecsere arról, hogy az acélműi ebédtől nemigen lehet elhízni. Marosi bánatosan konstatálja, hogy a kímélő menü még kímélőbb lett: otthagyta a vele járó pogácsát is... BÁBEL? Sebaj! Úgysem volna ideje megenni, lassan vége a délelőtti műszaknak, dühödten felcsörögnek a telefonok, az üzemek jelentik a termelési eredményeket. — Marosi! Erőt, egészséget! Tud-e már a kocsiérkezésről? ... 128? A Sanyi nincs ott? Adom. .... — Mondom, hogy ezt a 60 tonnás kocsit nem lehet megrakni! Hagyjátok üresen. Adunk délutánra olyat, ami megfelel a készárunak ... Záhony felé korlátozás van. Egyelőre tíz kocsi mehet... — Tessék, Prókai György. — Halló, Neubauer László!... Bábel? Csak annak, aki a vonalon kívül van. A vállalati vérkeringés hatalmas iramban felgyorsul. — Nem tudom szétválasztani a nehéz és könnyű műszakot — mondja Marosi Sándor. Általában egyforma. Egyformán mozgalmas. Talán csak az üzemzavar az, amitől mindenki fél, főleg, ha éjszaka fut be. Kétségkívül vannak nehezebb időszakok, a negyedévek, félévek, hónapok vége. Most is ebben vagyunk. a félévzárással. — Oxigéngyár? Mennyit hoztatok be? Igen ... És a tartalék? — Halló! Durva? — írom! ...25. 132, 34. 83, 146. 775. 97. Gerenda, 13.30-ig. ... Semmi több. — Zakárt add már! — Nincs. — Jó, köz. Fél 3-ig áramlik az információ, azután ismét kezdődik elölről, mert bejelentkezik a délutános műszak. Valamivel 3 előtt ismét ellenőrző körútra indulunk Marosi Sándorral. Ismét a kezembe nyomja a védősisakot is, mentegetőző mosollyal, hiszen reméljük, nem lesz rá szükség. De a szabály, az szabály, és az ő esetében olyan kivételek erősítették, hogy néhány évvel ezelőtt csaknem szétvitte a fejét egy vasdarab (daruról hullott le), más alkalommal pedig kis híján benne égett a ruhájában. Persze, 42 év alatt sok minden történik az emberrel... KEVÉS A KOCSI Először a 11-es körzetbe megyünk, ami az LKM-en belül olyan közlekedési gócpont, ahol a vasúti forgalmazásnak a 99 százaléka bonyolódik le. A 11-es őrháznál Dvorszki Bélával és Gáspár Lászlóval beszélget, aminek végeredménye az, hogy nagy raksúlyú kocsiból hiány van, egész nap mindössze hat kocsi érkezett a MÁV-tól. Innen a NAC készáru-szállítási területéhez megyünk. Útközben sok dicsérő szó hangzik el Tasnádi Andrásnéról, aki rendkívül ügyes „kiszállítóasszony”, szívügyének tekinti a munkáját. Itt valóban nincs is semmi probléma, jó ütemben halad a NAC középsorán a napi kiszállítás. — Nem vagy valami bizakodó — nevet Marosira a főnöke, amikor visszatérünk a diszpécseri szobába — Hát... nem minden úgy megy, ahogy a délelőtti telefonok alapján várhatnánk ... — s aztán beszámol a 11-es körzetben tapasztaltakról. Csökken valamennyit a nap hevülete. Délután 4 óra körül már kevesebbet csörrennek a telefonok, termelnek a folyamatos üzemek, messze van még az újabb műszakváltás. Ilyenkor akad egyegy szusszanásnyi idő, amikor nyugodtan végig lehet szívni egy cigarettát. Általában csendesen telnek az éjszakák is — mondja Marosi Sándor —, s ilyenkor nem vagyunk reggelre kifacsart citromok. Bár mindig elfog az irigység, ha a szovjet színvonalra gondolok, ahol még pihenőszobák is vannak. De annyi baj legyen. Ha 25 évig kibírtam — és szerettem ezt a munkát, kibírom még egy pár hónapig. Év végén már nyugdíjba megyek, korkedvezménnyel, mert annak idején az acélöntödében is dolgoztam. A 24. ÓRA Másnap fél 7-kor az irodában ismét tömény kávéillat fogadott, s a diszpécserek kissé fáradt szemmel, de kedélyesen mosolyogtak rám. Marosi Sándor időközben inget váltott és borostát növesztett, s percek alatt „referált” arról, hogy éjszaka semmi rendkívüli esemény nem történt. A középhengermű szép teljesítményt ért el, 130 százalékot, volt három könnyű sérülés (egész műszak alatt nyolc), és summa summárum. az előző napi 3558 tonnás kiszállítási terv 3926-ra teljesült. Ezután félrevonult lediktálni a jelentést, amit azon nyomban továbbítanak majd a termelési főmérnöknek és a főmechanikusnak, egy példány pedig itt marad, ennek alapján készül a vezérigazgatónak a fődiszpécseri jelentés. Az irodát szinte elözönlötték. Minden asztalnál másolt, jegyzetelt valaki. Ez azonban a legkevésbé sem zavarta Neubauert és Prókait, akik egy utolsó szusszanással ismét rátapadtak a kagylóra, mert a reggeli műszakkezdés óta eltelt már egy óra, s a gyár legtöbb üzemrészében a telefon után nyúltak. Néztem a gyűrött sarkú, megfejtett Füleseket az asztalon — az éjszakai műszak csendes voltának bizonyítékait —, s fél füllel a „kinti” zajokra figyeltem: — 209! Jó reggelt. Pista bácsi! Mennyi?... Rendben. Hát, letelt. Nincs mit. Kösz! Keresztény Gabriella r Ö „Rozsda marja, nem ragyog...” Építőtáborosok — helyenként munka nélkül! — Eső lesz ... — tekergették az ég felé a nyakukat az ácsok tétován — . .., vagy talán mégsem? Az idő mindenesetre záport ígért. Lillafüred felől sötét gomolyok áramlottak Miskolc felé, komor hátteret húzva az épülő oxigéngyár vastraverzei fölé. Aztán mordult is egyet, az égen villámcsík szaladt, de mindenki maradt a helyén, az állványokon tovább sürögtek-forogtak, míg csak le nem mossa őket onnan az eső . . . Az építőtáborosokat keresem — állítottam meg futtában egy embert —, a diákokat, akik itt dolgoznak. — Kiket? Diákokat? Nincsenek most tanulóink... Ja, építőtáborosok!? Khm . .. tudom már... igen, ott hátul, ott van mindenki . . Régen láttam már ilyen „ellenképet”. Az állványokon lázas munka folyik — és itt kilenc fiú kuporog egy csomóban, üldögélnek, ásítoznak, bámulják az eget, mert ha nem süt a nap, lekopik az a kis barnaság . .. — Nincs munkátok? A kérdés, mintha lavinát indított volna el, a kiskunhalasi festőtanulókból ömleni kezd a panasz. — Munka? Az sincs, meg anyag sincs. Illetve az anyag miatt nincs munka. Három nap múlva megyünk haza, de az elmúlt másfél hét alatt napról napra csak a pangás ... Kijövünk ide reggel 7-re, az ÉÁÉV művezetője azt mondja: Fiúk, elmegyek, hozok anyagot, aztán színét sem látjuk 1-ig. Na jó, nem mindennap volt így, de eddig többet ültünk, mint dolgoztunk. — Egyébként mit kellene, mit lehetne csinálnotok? — Hajaj! Sok mindent. Itt van ez a rengeteg zsalutámasztó lefestetlenül, meg a vasrudak, nincs viszont rozsdamaró, minium, hígító, festék. Most is rozsdamaróra várunk. Csernus Róbertnek, Figura Benedeknek, Ábrahám Kálmánnak, Lajos Dezsőnek, Bandzsal Andrásnak, Ürmös Balázsnak, Szabó Józsefnek, V. Tóth Tibornak és Hegyi Józsefnek valamennyien másodévesek a kiskunhalasi 618-as Szakmunkásképző Intézetben. Rendkívül rossz tapasztalataik vannak a foglalkoztatottságról, ami a következő három napban már nem valószínű, hogy módosul. Az ember egyébként azt hinné, még talán örülnek is a semmittevésnek, de erről egyáltalán nincs szó. A kilenc fiú — a 2-es brigád tagjai — rendkívül nekikeseredett hangulatban van, hiszen semmi reményük arra, hogy a 14 brigád között folyó versenyben egyáltalán helyezést érnek el. — Mit tudtok arról, más brigádoknál mi a helyzet? — A legtöbb helyen ugyanaz a baj. Nincs anyag, nincs munka. Van viszont két brigád, az 5-ös és a 4-es. ők is festők, akik majd beleszakadnak a melóba, alig győzik. Tavaly Leninvárosban volt néhány srác közülünk, de össze sem lehet a kettőt hasonlítani. Ha legalább váltanák a brigádokat, s néha minket is odaraknának, ahol van mit csinálni... — És a délutáni program? — Arra egy szavunk sem lehet. Nagyon klasszul megszervezték, bár a délelőttök is ilyen precízek lennének. Mindig van valami. Voltunk a várban, a tévétoronyban, bejártuk egész Miskolcot, hegytől hegyig. Nagyobbnak képzeltük, de amúgy tetszik ... Holnap a gyárról lesz egy vetélkedő, kaptunk hozzá anyagot, fel tudunk készülni. Hét végén Aggtelekre megyünk, szóval... A délutánról csak kellemes emlékek maradnak. Egyedül a kosztról mondhatnánk annyit, hogy jónak ugyan jó, de rettentő kevés. A kollégiumban már megjegyezték, hogy háromszor annyi kenyeret megeszünk, mint 400 diák év közben. Nem is tagadjuk, esténként két-három karéjjal viszünk fel a szobánkba vacsorakiegészítésnek. Nem messze a fiúktól, az oxigéngyár másik oldalán dolgozik a 3-as festőbrigád, akik a kiskőrösi 621-es Szakmunkásképzőből jöttek. Ez a 11 fiatal napok óta nem panaszkodhat, a barakklakkozástól, rácsok, teraszok festésétől a portásfülke mázolásáig mindent csinálnak. Ám — megerősítvén az első brigád észrevételeit — csak péntektől. Az előtte való napokban tétlenül vártak. Vártak kitartóan reggeltől délig az anyagra, s délutántól másnap reggelig a sokszínű programokkal heverték ki a válás fáradalmait ... K. G. Új partnerek a láthatáron Félév előtti számvetés a DIGÉP melegalakító gyáregységében Közeledik az 1979-es gazdasági esztendő első felét jelző dátum, június 30. A Diósgyőri Gépgyár F-gyáregységének kollektívája mögött meglehetősen nehéz időszak áll. Az utóbbi hetekben a kánikulai hőség mellett gyakori gépmeghibásodások is nehezítették a termelést. A melegen alakító gyáregység főmérnöke naponta végigjárja a termelő területeket, végignézi a gépeket. A tmk dolgozói a karbantartási, javítási tevékenységük erősítésével igyekeznek segítséget nyújtani a gyáregység kollektívájának a termelés folyamatosságának biztosításában. Előretartás öt hónap alapján A nehézségek ellenére teljesítette a gyáregység I—V .hónapos termelési tervét. Szabó Miklós, a gyáregység vezetője elmondta, hogy reális lehetőség van az első féléves terv teljesítésébe, sőt mintegy 3 millió forintos többletre is számítanak. A hónap hátralevő feladatait valamennyi dolgozó ismeri, s tudatában van annak, a felelősségnek, mely a feladatok megoldása során rájuk hárul. Jelenleg a gyáregység kiemelt termékeit képezi a Ford cég számára készített ötfajta mellsőtengely. Az ütemezés rendkívül szigorú, hiszen a szállításra lekötött kamionok időre érkeznek. A hazai járműprogram megvalósítása keretében a Magyar Vagon- és Gépgyár számára forgattyús tengelyeket és üreges tengelycsonkokat gyárt és szállít a Diósgyőri Gépgyár F gyáregysége. Daimler—Benz, Ford, Volvo A gyáregység terhelése egész esztendőre biztosított, sőt már az 1980—81-es évre történő megrendelésekkel foglalkoznak a termelőegység vezetői. A közeljövőben jelentős piaci partnerváltásokra is sor kerül. A jugoszláv Mariborban kovácsüzem rekonstrukciója befejeződik, s csökken a lengyel piac felvevőképessége is. Kapcsolatot találtak viszont a nyugatnémet Daimler —Benz, a svéd Volvo céggel, a Ford cégtől új terméktípusok legyártását vállalták. Ez évben megtörténnek az első kísérleti gyártások, s véglegesítik a sorozatgyártás feltételeit is. Természetesen a megrendelések felvételekor a hazai igények kielégítéséről sem szabad megfeledkezni. A belföldi partnerekkel hosszabb távú üzleti kapcsolat kidolgozására került sor. A jövőben fejleszteni kívánja a gyáregység gyártási technológiáját is. Különösen a járműipari alkatrészek készítésénél látszik hasznosnak az egymeleges kovácstechnológia alkalmazása. Beindítják a kovácsmelegből történő alakítás kísérleteit, s a tervek szerint a mellsőtengelyek rugófelfekvő lapjának lapítása a közeljövőben kovácsolással történik majd, mellyel kiküszöbölik a munkaigényes forgácsolást. A tervek között szerepel még egy mellsőtengely-egyengető célgép üzembe helyezése, valamint egy mágneses repedésvizsgáló berendezés beüzemelése. A meghozandó szervezési intézkedések között kiemelt helyet foglal el a gyártmányok átvételének gyorsítására, biztonságosabbá tételére szolgálnak. Javuló feltételek A gyáregység valamennyi üzemére ki van téve a figyelmeztető tábla, „veszélyes üzem”. A gyáregység vezetői a jövőt tervezve központi helyen foglalkoznak a munkásvédelem kérdéseivel is. A fejlesztések megvalósításánál fontos feladat a nagy mennyiségű anyaggal dolgozó üzemek anyagáramlásának egyirányúsításának megoldása, a gépesítés, a nehéz fizikai munka csökkentése, a baleseti veszélyforrások minimálisra csökkentése. A jövőben is alapvető törekvés marad a szerződésekben rögzített szállítási határidők betartása, mely fontos feltétele a hosszú távú kapcsolattartásnak. A gyáregység vezetői sokat fáradoznak az összes gyáregységen kívüli szervekkel együtt, hogy az exporttermékek gazdaságosságát fokozatosan javítsák, s hasonlóan fontos ez a belföldre szánt termékek esetében is. A szép tervek valóra váltása természetesen csak jó belső szervezéssel s a fejlesztési lehetőségek kiaknázásával, érhető el. F. Z.