Diósgyőri Munkás, 1980. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-02 / 1. szám
n DIÓSGYŐRI MONSAS Az új év kezdetén Megfelelni az újszerű követelményeknek! A Diósgyőri Gépgyár személyzeti osztályának vezetője, Kulik István még nagyon ,,frissnek” számít beosztásában, hiszen csak ez év október 15-től látja el ezt a tisztet. Mint mondta, az azóta eltelt időt leginkább arra használta fel, hogy a konkrét személyzeti munkában tájékozódjék. — Az új évtől elsősorban azt remélem, hogy vállalatunk gazdálkodásában nem ismétlődnek meg az 1979. évi nehézségek, s eleget tudunk tenni az újszerű követelményeknek. Az eddig bevezetett, s a tervezett intézkedések kell, hogy meghozzák eredményüket. Osztályunknak feladata, hogy terveink valóra váltásához biztosítsuk a megfelelő képzettségű, felkészültségű szakemberállományt. Arról is mi gondoskodunk, hogy a követelményrendszernek megfelelő új szakemberek jöjjenek a vállalathoz. Jelenleg más gondot okoz — főleg az alsóbb szintű vezetők (művezetők) továbbképzése, valamint a közép- és felső szintű vezetők idegen nyelvi képzése. Ezt a kérdést a munkakörhöz előírt szaktanfolyami képzések hivatottak megoldani. Új feladataink új vezetési stílust igényelnek, javítani, korszerűsíteni kell a módszereket. Minden területen előtérbe kerülnek a hatékonysági tényezők. Saját területünkön, a személyzeti osztályon, igyekszünk emelni a tartalmi munka színvonalát. A vezetők minősítésénél a jövőben nagyobb szerepet kap majd a produktív termelési feladatok ellátása, mint kritérium. Nagyobb perspektívát nyújtunk a következő időkben a tehetséges fiataloknak és nődolgozóknak. A személyzeti apparátus tagjainak is kötelessége lépést tartani az új követelményekkel, ösztönöznünk kell a szellemi kapacitás jobb kihasználására, az újonnan kinevezett vezetőkkel segítő szándékú együttműködést kívánunk megvalósítani. Személy szerint azt szeretném, ha az 1980-as évben a napi munka mellett több idő maradna a családra, ugyanis már kétszeres nagyapa vágyott, feleségemmel együtt több időt tudnánk fordítani saját, művelődésünkre. Jó lenne, ha sikerülne ismét bekapcsolódnom a vasas képzőművészeti kör munkájába. x melynek mint amatőr festő, korábban tagja voltam.zös asztalra, az meg is találja a számítását. Ahogyan Kádár elvtárs mondta, a csepeli pártaktíva-értekezleten: „Aki dolgozik, az boldogul is!” Dolgozóink természetesnek vették, hogy a világgazdaságban lezajló folyamatok hatása nálunk is érződik, és ennek tudható be, hogy az életszínvonal nem növekedhet a kívánt mértékben. Reméljük, hogy népünk életszínvonalában az 1980-as esztendő sem okoz törést, a jelenlegi szintet mindenképpen tartjuk. Ha a terveket vállalati és országos szinten teljesítjük, akkor probléma nem lehet. — Jó egészségben „úsztam meg” az évet, s ez a legfontosabb, bár anyagiakban több is lehetne, de ez hozzátartozik az élethez. Ettől az évtől rosszabb soha ne legyen, ha ezt tudjuk tartani, nem panaszkodhatunk. Minden veszedelmet átvészelünk, csak békesség legyen a földön. A ránk szabott gazdasági feladatokat igyekszünk teljesíteni az új esztendőben is. Örülünk, hogy a XII. pártkongresszus irányelvei is előirányozták az ötnapos munkahét bevezetését. Közérzetünk jó, mégha vannak is kisebb súrlódások, dehát ebéd sincs kanálcsörgés nélkül. Piroska az éjszakás műszak ellen! — Hajtós volt ez az év nagyon — mondja Szabó Károlyné, a csavargyár hidegüzemi menethengerésze, brigádvezetője, szakszervezeti bizalmija és egyetlen női párttagja. — Hajtás volt, nem volt szabad megállnunk a 100% alatt, aki nem dolgozott, annak is nekünk kellett behozni a munkáját. — Tíz éve dolgozom ebben a nálunk már nőinek számító szakmában. Nem tartom nehéznek, csak a bejárásom miatt — Barcikán lakik a családom —, fárasztó. De már ezt is megszoktuk a férjemmel, aki szintén itt hegesztő géplakatos. Mit mondhatnék az évről? Nekem eredményes volt, mert az utóbbi hónapokban háromszor is kaptunk célprémiumot, több mint 1200 forintot, ami nagyon jól jött az ünnepek előtt. Év közben kaptam egy 500 forintos vásárlási utalványt is, mivel nagyon szép szervezettségi fokot értem el a Vasas Újság terjesztésében. Igazság szerint többet tudok a jövő évről mondani, mert tele lesz eseménnyel. Először is január 5-én esküszik az egyetlen fiam — van egy li éves lányom is, kozmetikustanuló —, ami öröm is bánat is ... Aztán említettem a szakmámat. Nálunk minden menethengerész nő, s ez eddig betanított munkának számított. Nem állítom, műszakpótlékkal együtt így is szépen kerestünk, nekem kijött 3 és fél ezerre is egy hónapban. Most februárban viszont kötelező lesz elvégezni mindnyájunknak egy körülbelül nyolchónapos tanfolyamot ami szakmásítja a foglalkozásunkat. Megéri a tanulás, mert kategóriamódosítással, s ennek következtében órabéremeléssel jár majd. Sokat riogatnak minket sokfelől, hogy milyen nehéz lesz az újabb áremelések miatt az 1980-as esztendő. Én, megmondom őszintén, nem félek. Úgy érzem, ebben az évben még többet kell dolgozni, de többet is kapunk érte, így valahogy maradunk a szinten. Egy dolgot viszont nagyon szeretnék elérni ebben az évben. Szeretném kiharcolni azt — ha már tíz éve annyi funkciót betöltök —, hogy a nőknek be kelljen bejárniuk éjszakás műszakra. Mi ugyanis, mint hidegüzemiek, minden harmadik héten bent vagyunk egész éjjel. A férfiakra ez nem érvényes, mert ők melegüzemiek, ami veszélyeztetett munkakör, ezért éjszakára soha nem kell bejönniük. De higgye el akárki, ha egy asszony vasárnap reggel holtfáradtan hazamegy, annak a férfiak is megisszák a levét... Nincs időben ebéd, rossz a hangulat, nyomott a kedély. Ezt kellene megszüntetni ... Korbely György, a Lenin Kohászati Művek csavar- és hozottáru gyáregység hántoló-csiszoló üzeme pártalapszervezetének a titkára. ..Civilben” a CH—II készáruszállítási csoport vezetője. Az 1979-es esztendő legjelentősebb eseményének azt tartja, hogy megjelentek a XII. oál kongresszus irányelvei. Ez az év a XII. pártkongresszusra való felkészülés jegyében telt el. A párttagság bizakodással tekint a kongresszus elé, és az irányelveket minden munkahelyen alaposan megvitatták és megtárgyalták. A be országos vita számoló taggyűlések jól sikerültek az alapszervezetekben, kritikusan és önkritikusan mondtak véleményt az eredményekről, de a gondokról, problémákról is. Az irányelvek feletti országos vita is bizonyítja társadalmi rendszerünk demokratizmusát. Az egész ország nyilvánossága előtt lefolytatott eszmecsere is ékes bizonyítéka annak, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának alakításában és formálásában nemcsak a párttagok, hanem egész népünk alkotó módon vesz részt. Az irányelvek elsősorban a tennivalókra irányítják a figyelmet, a jelenlegi helyzet elemzésével az elvégzendő munka minőségével és annak feltételeivel foglalkozik. — Az új esztendőtől azt várom, hogy terveinket maradéktalanul teljesítsük, hogy mennél több készáru hagyja el üzemünket és minél jobb minőségben. Csökkenjen a selejtünk és az 1930-as esztendő a minőség éve legyen. Szeretném, ha a szakosítót sikeresen befejezném, az utolsó vizsgáim előtt állok. Most filozófiát tanulok, egyébként a fő szakom a magyar munkásmozgalom története. Egyenletes terhelést! Kilenc éve párttitkár a DIGÉP B-nagyalakos pártalapszervezetében Berzi József. Az elmúlt évben annak örült elsősorban, hogy a kitűzött feladatokat sikerült megvalósítani. A nagyalakos kollektívája teljesítette az éves tervet, de hát ez már náluk így szokás. — Fájt és nagyon megrázott viszont — emlékezik,, vissza az eltelt évre Berzi József —, hogy 1979 januárjában három párttagot törölni kellett, pedig ez egyáltalán nem volt betervezve. Nemcsak a párt tagjának kell lenni, hanem fizetni a tagdíjat és rendszeresen dolgozni is benne. Ezt párttagságunk többi tagja, szerencsére jól tudja. — Nehézséget jelentett a folyamatos munkaellátás hiánya, főképp az esztergarészen. Az új esztendőtől többek között azt várom, hogy egyenletes legyen a terhelés, és ne akadályozza semmi, a munkánkat. Szerszámos művezetőként remélem, hogy megszűnnek a speciális szerszámok és készülékek ellátása terén jelentkező gondjaink. Ez persze csak akkor érhető el, ha szerszámüzemünk kapacitása növekedne. — Párttagjaink megértették, hogy ebben a gyárban dolgozni kell, mert tudják, hogy aki többet tesz le a kö 1980. január S. Elismertetni létjogosultságunkat! Simon Sándor régi gépgyári KISZ-esnek számít, a vállalati KISZ-bizottság tagja, az ifjúsági bizottság titkára. Beszélgetésünk elején az óévre emlékezett. — Tavaly nem sikerült minden elképzelésünket valóra váltani, az 1979-es esztendőt jó közepes évként értékelhetjük a mi szempontunkból. Ifjúsági bizottságunk meggyőződhetett feladatai végrehajtása során, hogy a gazdasági vezetők mennyire tartják fontosnak a fiatalokkal való foglalkozást. A kép meglehetősen vegyes. Egyes területeken jók a tapasztalataink, sokat fejlődtek kapcsolataink is. Olyan terület is van, ahol jóformán alig sikerült elismertetni létjogosultságunkat. Terveztünk az ifjúsági bizottság tagjainak, az ifjúsági felelősöknek egy egynapos továbbképzést, mely tavaly anyagi lehetőségek híján meghiúsult. — Gondolom, a hiányosságokból egyértelműen következnek a tennivalók ... . — Igen. Munkánkat a következő évben gyorsított ütemben kell továbbfejlesztenünk. A 80-as év a választások éve. ifjúsági parlamentre készülünk, még több munka vár a fiatalokra. Az eddigi hiányosságok megszüntetésén, s önmagunk elismertetésén túl, szeretnénk azt elérni, hogy beleszólási hatáskörünk élővé, valósággá váljon. Fontos ez azért is, mert gyárunkban jelenleg kevés a pályakezdő szakmunkás, sok múlik azon, hogyan sikerül őket beilleszteni a gyár összkollektívájába. — A magánéletre vonatkozó terveid? — A második gyermek jöttét várjuk, s szeretnénk, ha végre lakáskérdésünk megoldódna. A marxista—leninista esti egyetem utolsó évét 1980-ban fejezem be, szándékomban áll továbbtanulni. Szakvizsga előtt az üzemorvosnő Dr. Tóth Olga kohászati üzemorvosnő jelenéről már akkor szereztem némi tapasztalatot, miután fél óráig vártam rá a rendelőjében. Teljes megértéssel, hiszen az asszisztensnője tájékoztatott, hogy az orvosnő táppénzes felülvizsgálaton vesz részt. De egyébként sem csodálkoztam, mert tapasztalatom szerint, az orvosoknak néha a szárnyak is kevésnek bizonyulnának a gyors és mindenhová történő közlekedéshez, annyi helyen várják őket egyszerre. — öt éve végeztem az egyetemen, s azóta ,— egy év megszakítással — itt dolgozom a kohászatban. Ez az egy év is a munkámhoz tarrtozik, tudniillik a Vasgyári Kórházban vettem részt 1973- ban szakmai gyakorlaton, ami az ez évi üzemorvosi szakvizsgámhoz lesz elengedhetetlenül szükséges. Egyébként nem itt kezdtem ténykedésemet a III-as hivatalház 4-es rendelőjében, hanem a nagyolvasztóban. Mondhatom, iskolapad után, az egyenesen az élet mai szempontból a mélyvíz sűrűjének számított ott, szakmai szempontból a mélyvíz volt. Akkor ugyan még nem táppénzeltem, így kevesebb volt a betegem, de aki oda bekopogott, az valóban beteg volt. A nagyolvasztóban, gondolom nem szükséges ezt részleteznem, rendkívüli igénybe van véve az emberi szervezet... Az elején nagyon keserves volt, nehéz volt. Az SZTK-ban nem ismertem jóformán senkit, a kollégákat is alig-alig, márpedig kezdetben gyakran szükségem lett volna tanácsra, hiszen egy ember fölött egyedül dönteni nagyon nehéz. Telefonálhattam h*át. iá» nácsért, de azt sem lehet sokáig csinálni ... Megtanultam egyedül és gyorsan mérlegelni, dönteni. Nagy hasznomra vált! Hogy miért lettem üzemorvos? Itt nőttem fel a III. kerületben, itt a gyárban dolgozott apám, amit hellyel-közzel már én is ismertem, mire idejöttem. Valahogy idekötődöm, bár a kezdeti lakásígéretből semmi nem lett, a problémámat a véletlen oldotta meg... Egyébként az a hiedelem nem igaz, hogy rosszul fizetettek vagyunk, sőt, a kezdő anyagilag, üzemi orvosként jobban jár. Én hosszú távon képzelem el, hogy itt maradjak, bár van még egy dédelgetett álmom, egy majdani belgyógyász szakvizsga. De ez valóban a távlatok távlata még ... A jelenről csak azt tudom mondani, hogy rendkívül örülünk a táppénzre vételi jog visszaállításának, mert az több szempontból egy üzemorvos önbizalmát is visszaadja. Legfőképpen azért, mert többet tud a betegéért tenni, s így nemcsak szénanáthával fordulnak hozzánk ... A jövőről; jó egészséget kívánok mindenkinek és a családomnak is, amelynek főszereplője az ötéves kislányom, és szeretném, ha stt kerülne a szakvizsgám, azzai segíti majd a munkámat. , fordulópont az életben — 1980 fordulópont lesz úgy a gyár, mint a saját életemben — fogalmazott az acélműben Galambos Béla acélgyártó főolvasztár, aki 28 éves, főiskolai végzettséggel vállalta a közvetlen termelésirányítást, a műszakos üzemmérnöki teendőkkel együtt járó munkát. December 25-én ismét elérték az acélműben az egymilliomodik tonnát. Ebben a munkában részt vett Galambos Béla is, aki a nyolc év alatt végzett jó munkájával kiérdemelte, hogy belekerüljön abba a társaságba, akik átmennek majd a jövő év végén beinduló új acélműbe. Addig még sok feladat vár rá. Ha sikerül, eljut vagy Kassára, vagy Novolspeekbe, ahol kitapasztalhatja ennek az új technológiának minden fortélyát, hogy teljes felkészültséggel vehessék át az új mű üzemeltetését. Mint mondotta, már járt egyszer Kassán, és ott láthatta, hogy a konverter mellett jóval nyugodtabb a munka, kevesebb feszültség adódik az acélgyártás közben, és ő ezt szeretné itthon is tapasztalni. Persze fel van rá készülve, hogy — mint minden új üzemnél — itt is lesznek kezdeti izgalmak, de vallja, hogy a jó hozzáállás és az alapos felkészültség sok mindenen átsegítheti majd a kollektívát. A jövő évben sorra kerülő XII. kongresszustól azt várja, hogy tovább erősödik a belpolitikai biztonság, nyugalom, túlteszi magát az ország dolgozó kollektívája a körülmények nehézségein, és olyan programot ad a kongresszus, ami mindenki egyetértésével fog találkozni. Két gyermeke van, egy kislány és egy kisfiú, akiket szeretne továbbra is nyugalomban, biztonságban emberségre nevelni. Szerény kivánságokkal... Hogyha valaki a Diósgyőri Gépgyár hivatalházán keresztül akar bejutni a gyárba, a délelőttös műszakban többnyire egy szemüveges, mosolygós, kékköpenyes asszonnyal találkozik a kapunál, a szolgálatos rendésszel. Valahogy úgy vagyunk a rendészeti osztály dolgozóival, hogy bármilyen gyakran is találkozunk velük, azért többnyire személytelenek maradnak a jövő-menő számára. Lőcsei Józsefné talán kivétel ez alól. Nem csupán azért, mert a hivatalházi porta kisebb forgalmat bonyolít le mint a többi kapu, s így egy idő után mind ismerősebbé vállnak az arcok, de a kötelezőn túli előzékenység miatt is, amivel nem mindenütt lehet találkozni. — Közel négy éve dolgozom a DIGÉP-ben, előtte a tejgyárban voltam, hasonló beosztásban. Amikor jelenlegi helyemre kerültem, sok nehézségem volt, melyek időközben megoldódtak főnökeim jóvoltából. Tavaly sikerült elérnem, hogy állandóan délelőttre járjak szolgálatba. Ez azt jelenti számomra, hogy többet lehetek együtt a családdal, mivel ők is délelőtt dolgoznak. Az óév másik örömét jelentette, hogy született egy fiú unokánk. Szerény kívánságokkal, reményekkel nézek az év elé. Azt szeretném, ha a nagyobbik fiam, akit januárban visznek katonának, valahová a közelbe kerülne... és, hogy egészség legyen a családban. Nagy terveim nincsenek. Jól érzem magam a munkahelyemen. Az új év hétköznapjai is csakúgy zajlanak majd mint ezelőtt, munka után az otthoni második műszak, s ha nem vagyok nagyon fáradt, előveszem a hímzést is, ami kedves időtöltésem.