Diósgyőri Munkás, 1982. január-május (37. évfolyam, 1-21. szám)
1982-01-05 / 1. szám
Monok az újév elé Az elmúlt esztendő hozott jót, de sok rosszat is, úgy az egyének, mint a kollektívák számára. A VI. ötéves terv első esztendeje — bár azt megelőzően már látható volt — nem kényeztette el a kohászatot, ugyanakkor a DIGÉP kollektívája sikeres esztendőt zárt. Az irányításban is jelentős változás történt, az ágazati minisztériumok helyét a korábbiaknál jóval kisebb létszámmal az Ipari Minisztérium foglalta el, amely azóta bizonyította életképességét. A kor szülte kényszerítő körülmények hatására már az elmúlt esztendő is a változások jegyében telt, — termákszerkezet-váltás, munkaerő-átcsoportosítások, az LKM-ben az egyedi gépgyártás beindítása — mind-mind azt jelenti: rugalmasabban kell alkalmazkodni a nehezebb gazdasági feltételekhez. Napjaink jelszavai: észszerű takarékosság, hatékonyság, gazdaságosság, minőség. A fontossági, sorrendet nélkülöző felsorolás minden egyes szava feladatokat, erőfeszítést, közös gondolkodást, egységes cselekvést takar. Ma már bizonyos, az a gyár, vállalat, amelyik ezt nem veszi komolyan (szerencsére az ilyen példa nagyon ritka), elkerülhetetlenül a gazdasági élet perifériájára szorul. Vannak azonban olyan tényezők, melyeket pusztán elhatározással kiküszöbölni nem lehet. Méhes Lajos ipari miniszter a Népszabadságban a közelmúltban írt cikkében ezekre így utal: „Az országok többségének lassúbb gazdasági növekedése az egész vízdíjon csökkenti a kohászati termékek iránti keresletet, így kohászatunk termékeit is nehezebb eladni, s az árak egyre alacsonyabbak. Ez különösen ráirányítja a figyelmet kohászati üzemeink magas termelési költségeire, technikai elmaradására . • Gépiparunk exportja jelentős, bár termékeink egy része nem elég versenyképes. Ennek egyik oka, hogy későn adunk lendületet az elektronikai iparnak, akkor, amikor már egyes fejlett országok több generációval előttünk járnak, így olyan alkatrészekben is importra szorulunk, melyeket itthon gazdaságosabban tudnánk gyártani.” A jelenlegi helyzetbe, hiányosságokba, kedvezőtlen termelési feltételekbe természetesen nem szabad beletörődni. Nem áltathatjuk magunkat azzal: a világ legjobbjainak fejlődési üteme is majdcsak lelassul, s így egyszer mi is utolérjük — nemcsak a kohászatban és gépgyártásban — a világszínvonalat ... Alsóbb szinten sem árt azonban tudni: a sokat hangoztatott nehézségek nem tűnnek el egyik napról a másikra, s a már legyőzött akadályok helyett újabbak jönnek. A termelés és a termékek egyre bonyolultabbá válnak, mindennapi életünk sem lesz nyugalmasabb — bár az idei évtől, legtöbb helyen bevezetik az ötnapos munkahetet — feladatainkat magunknak kell jól megoldanunk. Ehhez kívánunk mindenkinek sok sikert, egészséget! VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DIÓSGYŐRI A IEWW KOHÁSZATI MŰVEK ÉS A DIÓSGYŐRI GÉPGYÁR PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA XXXVII. ÉVFOLYAM, X. SZ. ARANY— FORINT 1982. JANUÁR 5. Ittűszaki-gazdasági konferencia az LKM-ben Egy nehéz év összegzése Az esztendő utolsó munkanapján az LKM vendégházában megtartották 1981. utolsó műszaki-gazdasági konferenciáját, melyen megjelentek a megye és a város politikai, társadalmi szerveinek vezetői, képviselői. Az ünnepi hangulat ellenére kemény szavakkal összegezte a kohászat múlt esztendei tevékenységét dr. Szeppelfeld Sándor vezérigazgató. Elmondta, hogy a ’81-es év nehézségeit előre lehetett látni, ám ennek ellenére sokkal rosszabbul alakultak az eredmények, mint hitték volna. Ezeket elsősorban a recesszió, az áremelkedések, az értékesítési árak csökkenése befolyásolta. Mindezek mellett nem szabad csupán az objektív körülményekre hivatkozni, hiszen a veszteségeknek számos szubjektív oka is volt, melyeket a jövőben mindenképpen fel kell számolni. A vezetők nem ismerték fel mindig idejében a hibákat, lassan reagáltak a rossz eredményekre, több helyen tapasztalható volt a szakmai, emberi érzéketlenség, az önelégültség, az operativitás hiánya. Lazult a munkafegyelem is. A vállalatvezetés ezeken mindenképpen segíteni fog. Nőttek a fajlagos ráfordítások, akadályozzák a termelést az üzemzavarok, magasabb a túlórák száma, a szállítási költségek, és a bírságok is. Természetesen nem lehet azt mondani, hogy mindenhol csak romlott a helyzet, hiszen az öntöde, a csavargyár, a húzóüzem, a kovácsmű túlteljesítette a tervét. Acélból megközelítően egymillió tonnát gyártottak, annak ellenére, hogy a nagyolvasztó 111-tís kohója csak év vége felé hozta azt a termelést, amit elvártak tőle az átépítés alapján. Hengerelt áruból 700 ezer tonnát termeltek. A vállalat kiszállítási eredménye 3 százalékkal rosszabb, mint 1980-ban volt. Az 1981-es évet a Lenin Kohászati Művek várhatóan 550—600 millió forint veszteséggel zárja. Ezt a veszteséget nem szabad megismételni. Most készülnek 1982 tervei, melyek elsősorban a hatékonyság fokozásával célozzák meg a jobb eredményeket. A konferencián szólt a kohászat műszaki-gazdasági, politikai, társadalmi vezetőihez Grósz Károly, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára. — Egy nehéz év áll mögöttünk — mondotta Grósz elvtárs. — Az eredmények nem csak a kohászatban, hanem országos és megyei szinten sem mindenhol biztatóak. A nemzeti jövedelem növekménye ötven százalékkal kevesebb, mint ahogy terveztük. Borsod megye — annak ellenére, hogy 40 százalékkal több állami támogatást kapott, mint 1980-ban — 15 százalékkal kevesebb nyereséget fizet be az állam kasszájába. Hibáznánk, ha csak a külső okokra vezetnénk vissza ezt a nem éppen áldásos eredményt. Nagyon nagy erőfeszítéseket kell tenni, hogy a fejlődést jobban garantáljuk. A magyar gazdaságpolitika olyan célokat tűzött ki maga elé, amelyek világszinten is jelentősek: 1982-ben nem szabad növelni az állam adósságát, tartani kell az életszínvonalunkat, mindamellett, hogy a teljes foglalkoztatottságot biztosítani fogjuk. Ez még a világon sehol sem sikerült. Sok vita van arról, hogy érdemes-e az iparban olyan nagy volumenű fejlesztésbe kezdeni, mint például az új acélmű is? Érdemes! Ennek az országnak a fejlődését csak az ipar állandó, módszeres fejlődésével lehet megtartani, mindamellett, hogy természetesen a mezőgazdaságunk is rendkívül nagy súlyt jelent a népgazdaság egészében. Hogy csak egy példát említsek: 1982-ben egy magyar emberre 1,5 tonnányi gabonát kívánunk termelni. Ez is egyedülálló a világon. A politikai körülményeink, az ország közállapota, az emberek közhangulata a jó biztosíték arra, hogy mind országos, mind megyei, mind kohászati szinten megteszünk mindent, hogy megszűnjék ez, az utóbbi 25 év legnehezebb gazdaság korszaka. A gyár kollektívája nevében Juhász János termelési főosztályvezető köszönte meg azt a bizalmat, melyet a megye politikai és társadalmi vezetése adott az ez évi, hittel teli, fegyelmezett munkához. Teljesítette éves tervét a DIGÉP Ünnepi termelési tanácskozáson értékelték az elmúlt év eredményeit a DIGÉP-ben is. A résztvevőket — köztük Grósz Károlyt, az MSZMP KB tagját, a megyei pártbizottság első titkárát, a megye és a város több más vezetőjét, a magyar és a szovjet hadsereg képviselőit — dr. Énekes Sándor vezérigazgató köszöntötte. A vezérigazgató szólt arról, milyen nehéz évet hagyott maga mögött a gyár kollektívája. Ám ennek végén — mondotta — azt jelenthetjük a városnak, a megyének, az országnak, hogy ismét teljesítettük éves tervfeladatainkat. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mivel a VI. ötéves tervidőszak első esztendeje zárult sikerrel. A siker motívumai között említette a vezérigazgató, hogy a XII. pártkongresszus határozatai szellemében elsősorban a hatékonyság és a termelékenység növelésére, illetve a DIGÉP dolgozói életszínvonalának emelkedésére koncentráltak. Ami az éves tervet illeti — folytatta — az esztendő elején sokan nagyon nehéznek tartották, sőt akadtak, akik hazardírozással vádolták a tervjavaslatok előterjesztőit. Ám a különböző plénumokon a dolgozók bizonyították, hogy egyetértenek a gyárvezetés elképzeléseivel, készek azok megvalósításáért mindent megtenni. A tervek teljesítését meghatározta az egyre javuló, jó politikai légkör, amelyben öröm a nehéz munka is — mondotta dr. Énekes Sándor, — javult az együttműködés a főosztályok, gyáregységek és a kooperáló vállalatok között, noha számos nehézség is adódott menet közben. Ám ezeket végül is sikerült legyőzni, így születtek azok a szép számok, amelyekre most joggal büszkék a gépgyáriak: az előző évhez képest 13,1 százalékkal nőtt a termelés, 14,3 százalékkal a termelékenység, 8 százalékkal az átlagbérszínvonal, 26,4 százalékkal az export (ezen belül 30 százalékkal a tőkés export), s mindezek együttes hatásaként 17,3 százalékkal a nyereség. Az értékelés után dr. Énekes Sándor jutalmakat adott át, majd dr. Havasi Béla, a megyei pártbizottság titkára kért szót. A megyei és városi párt- és társadalmi szervek nevében meleg szavakkal gratulált a gépgyáriak munkasikereihez, s azt kívánta, hogy hasonló színvonalon legyenek képesek teljesíteni az 1982. esztendő feladatait is, sikerrel folytassák a VI. ötéves tervben megjelölt célok végrehajtását. Kitüntetés A Munkásőrség országos parancsnoka Tóth Andrásnak, az LKM gépgyártó és szerelő gyáregység technológiai megmunkáló üzeme vezetőjének érdemei elismeréséül a közelmúltban a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozata kitüntetést adományozta. Munkával... ...telt az elmúlt, 1981-es esztendő napjainak nagy többsége, s az új esztendőre is a munkás hétköznapok lesznek jellemzők. Persze az intenzitás az első napokban, hetekben meg minden bizonnyal nem lesz a régi, de aztán csak-csak belejövünk. Annál is inkább, mivel a január is „tetves’’ hónap, ahol a feladatoknak ugyanúgy eleget kell tenni, mint egyébként. A DIGÉP szerencsi D-gyáregységének szivattyúira az idén is szüksége lesz a népgazdaságnak. Képünkön: Rubi József savszivattyú-alkatrészt készít. A kombinált acélmű építése az elmúlt esztendőben is sok munkát adott a szakembereknek. Ez a felvétel a folyamatos öntőmű üstmelegítőjének szerelésekor készült. Mindennapos látvány a kohászatban a salakolás. Ezt a munkát képünkön Xundra István olvasztár végzi Miskolchoz tartozik Bükkszentlászló Közigazgatási változások és Közigazgatási változások léptek életbe január elsejével Miskolcon és a környező hat községben. Erről tájékoztatta december 28-án az újságírókat dr. Tóth István, Miskolc megyei város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának titkára. Az Elnöki Tanács rendelete értelmében január elsejétől Bükkszentlászló Miskolchoz tartozik. Megszűnik, mint önálló közigazgatási egység. A helységnévtábláról is lekerült Bükkszentlászló, ezután Miskolc áll a táblákon. A megyeszékhely lakossága ezzel az intézkedéssel 807 lakossal gyarapodott, így összesen mintegy 217 ezer lakosa van jelenleg a borsodi fővárosnak. A területi növekedés 1300 hektár. A leveleket a Fő utcára kell címezni, ehhez ragaszkodtak a helybeliek, pedig a városi tanács javasolta a Bükkszentlászlói utca elnevezést, hogy maradjon valami nyoma a településnek. Bükkszentlászló „bekebelezése” egy már egyébként is meglévő folyamat betetőzése. A község lakóinak 90 százaléka a két diósgyőri nagyüzembe jár be dolgozni, a Lenin Kohászati Művekbe és a Diósgyőri Gépgyárba. A kereskedelmi és az egészségügyi ellátást eddig is a város biztosította. A bükkszentlászlóiak személyi igazolványába január elején bejegyzik, hogy az ottaniak miskolci lakosok. Teljes jogú városi lakóknak számítanak ezentúl. (Folytatás az 5. oldalon) Az LKM párt-vai ülése Legutóbbi ülését december 29-én, kedden tartotta meg az LKM párt-végrehajtó bizottsága. Ezen az ülésen vitatta meg a vb azt a tájékoztató jelentést, amely a vállalat pártszerveinek, szervezeteinek gazdaságpolitikai szervező-koordináló és ellenőrző tevékenységénél* főbb tapasztalatait összegezte. A jelentés előadója Rábai István volt. Részt vett az ülésen Fülöp Péter, a városi pártbizottság osztályvezetője, dr. Szeppelfeld Sándor, a gyár vezérigazgatója és Dutkó Lajos, a pártbizottság mellett működő gazdaságpolitikai munkabizottság titkára. Ezután az 1981. évi testületi munkát elemezte a végrehajtó bizottság, s egyben kitért az ez irányú feladatokra is.