Diósgyőri Munkás, 1982. január-május (37. évfolyam, 1-21. szám)

1982-01-05 / 1. szám

Mon­ok az újév elé Az elmúlt esztendő ho­zott jót, de sok rosszat is, úgy az egyének, mint a kollektívák számára. A VI. ötéves terv első esz­­­­tendeje — bár azt meg­előzően már látható volt — nem kényeztette el a kohászatot, ugyanakkor a DIGÉP kollektívája sikeres esztendőt zárt. Az irányításban is je­lentős változás történt, az ágazati minisztériu­mok helyét a korábbiak­nál jóval kisebb lét­számmal az Ipari Mi­nisztérium foglalta el, amely azóta bizonyította életképességét. A kor szülte kénysze­rítő körülmények hatá­sára már az elmúlt esz­tendő is a változások je­gyében telt, — termák­­­szerkezet-váltás, mun­kaerő-átcsoportosítások, az LKM-ben az egyedi gépgyártás beindítása — mind-mind azt jelenti: rugalmasabban kell al­kalmazkodni a nehezebb gazdasági feltételekhez. Napjaink jelszavai: ész­szerű takarékosság, ha­tékonyság, gazdaságos­ság, minőség. A fontossági, sorrendet nélkülöző felsorolás min­den egyes szava fel­adatokat, erőfeszítést, közös gondolkodást, egy­séges cselekvést takar. Ma már bizonyos, az a gyár, vállalat, amelyik ezt nem veszi komolyan (szerencsére az ilyen példa nagyon ritka), el­kerülhetetlenül a gazda­sági élet perifériájára szorul. Vannak azonban olyan tényezők, melye­ket pusztán elhatározás­sal kiküszöbölni nem le­het. Méhes Lajos ipari mi­niszter a Népszabadság­ban a közelmúltban írt cikkében ezekre így utal: „Az országok többsé­gének lassúbb gazdasági növekedése az egész ví­­zdíjon csökkenti a kohá­szati termékek iránti keresletet, így kohásza­tunk termékeit is nehe­zebb eladni, s az árak egyre alacsonyabbak. Ez különösen ráirányítja a figyelmet kohászati üze­meink magas termelési költségeire, technikai el­maradására . • Gépiparunk exportja jelentős, bár termékeink egy része nem elég ver­­­senyképes. Ennek egyik oka, hogy későn adunk lendületet az elektroni­kai iparnak, akkor, ami­kor már egyes fejlett or­szágok több generációval előttünk járnak, így olyan alkatrészekben is importra szorulunk, melyeket itthon gazdasá­gosabban tudnánk gyár­tani.” A jelenlegi helyzetbe,­­ hiányosságokba, ked­vezőtlen termelési felté­telekbe természetesen nem szabad beletörődni. Nem áltathatjuk magun­kat azzal: a világ leg­jobbjainak fejlődési üte­me is majdcsak lelas­sul, s így egyszer mi is utolérjük — nemcsak a kohászatban és gépgyár­tásban — a világszínvo­nalat ... Alsóbb szinten sem árt azonban tudni: a so­kat hangoztatott nehéz­­­­ségek nem tűnnek el egyik napról a másikra, s a már legyőzött aka­dályok helyett újabbak jönnek. A termelés és a termékek egyre bonyo­lultabbá válnak, min­dennapi életünk sem lesz nyugalmasabb — bár az idei évtől, legtöbb he­lyen bevezetik az ötna­pos munkahetet — fel­adatainkat magunknak kell jól­ megoldanunk. Ehhez kívánunk min­denkinek sok sikert, egészséget! VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DIÓSGYŐRI A IEWW KOHÁSZATI MŰVEK ÉS A DIÓSGYŐRI GÉPGYÁR PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA XXXVII. ÉVFOLYAM, X. SZ. ARAN­­Y— FORINT 1982. JANUÁR 5. Ittűszaki-gazdasági konferencia az LKM-ben Egy nehéz év összegzése Az esztendő utolsó mun­kanapján az LKM vendég­házában megtartották 1981. utolsó műszaki-gazdasági konferenciáját, melyen meg­jelentek a megye és a város politikai, társadalmi szervei­nek vezetői, képviselői. Az ünnepi hangulat ellené­re kemény szavakkal össze­gezte a kohászat múlt eszten­dei tevékenységét dr. Szep­­pelfeld Sándor vezérigazgató. Elmondta, hogy a ’81-es év nehézségeit előre lehetett lát­ni, ám ennek ellenére sok­kal rosszabbul alakultak az eredmények, mint hitték vol­na. Ezeket elsősorban a re­cesszió, az áremelkedések, az értékesítési árak csökkenése befolyásolta. Mindezek mel­lett nem szabad csupán az objektív körülményekre hi­vatkozni, hiszen a vesztesé­geknek számos szubjektív oka is volt, melyeket a jövőben mindenképpen fel kell szá­molni. A vezetők nem ismer­ték fel mindig idejében a hi­bákat, lassan reagáltak a rossz eredményekre, több he­lyen tapasztalható volt a szakmai, emberi érzéketlen­ség, az önelégültség, az ope­rativitás hiánya. Lazult a munkafegyelem is. A válla­latvezetés ezeken mindenkép­pen segíteni fog. Nőt­tek­ a fajlagos ráfordí­tások, akadályozzák a terme­lést az üzemzavarok, maga­sabb a túlórák szá­ma, a szál­lítási költségek, és a bírsá­gok is. Természetesen nem lehet azt mondani, hogy minden­hol csak romlott a helyzet, hiszen az öntöde, a csavar­gyár, a húzóüzem, a kovács­­mű túlteljesítette a tervét. Acélból megközelítően egy­millió tonnát gyártottak, an­nak ellenére, hogy a nagyol­vasztó 111-tís kohója csak év vége felé hozta azt a terme­lést, amit elvártak tőle az átépítés alapján. Hengerelt áruból 700 ezer tonnát ter­meltek. A vállalat kiszállítási ered­ménye 3 százalékkal ros­­­szabb, mint 1980-ban volt. Az 1981-es évet a Lenin Kohászati Művek várhatóan 550—600 millió forint­ veszte­séggel zárja. Ezt a veszteséget nem sza­bad megismételni. Most ké­szülnek 1982 tervei, melyek elsősorban a hatékonyság fo­kozásával célozzák meg a jobb eredményeket. A konferencián szólt a ko­hászat műszaki-gazdasági, politikai, társadalmi vezetői­hez Grósz Károly, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbi­zottság első titkára. — Egy nehéz év áll mögöt­tünk — mondotta Grósz elv­­társ. — Az eredmények nem ­csak a kohászatban, hanem országos és megyei szinten sem mindenhol biztatóak. A nemzeti jövedelem növekmé­nye ötven százalékkal keve­sebb, mint ahogy terveztük. Borsod megye — annak elle­nére, hogy 40 százalékkal több állami támogatást ka­pott, mint 1980-ban — 15 százalékkal kevesebb nyere­séget fizet be az állam kas­­­szájába. Hibáznánk, ha csak a külső okokra vezetnénk vissza ezt a nem éppen áldásos ered­ményt. Nagyon nagy erőfe­szítéseket kell tenni, hogy a fejlődést jobban garantáljuk. A magyar gazdaságpolitika olyan célokat tűzött ki maga elé, amelyek világszinten is jelentősek: 1982-ben nem sza­bad növelni az állam adós­ságát, tartani kell az életszín­vonalunkat, mindamellett, hogy a teljes foglalkoztatott­ságot biztosítani fogjuk. Ez még a világon sehol sem si­került. Sok vita van arról, hogy érdemes-e az iparban olyan nagy volumenű fejlesztésbe kezdeni, mint például az új acélmű is? Érdemes! Ennek az országnak a fejlődését csak az ipar állandó, módszeres fejlődésével lehet megtarta­ni, mindamellett, hogy ter­mészetesen a mezőgazdasá­gunk is rendkívül nagy súlyt jelent a népgazdaság egészé­ben. Hogy csak egy példát említsek: 1982-ben egy ma­gyar emberre 1,5 tonnányi gabonát kívánunk termelni. Ez is egyedülálló a világon. A politikai körülményeink, az ország közállapota, az em­berek közhangulata a jó biz­tosíték arra, hogy mind or­szágos, mind megyei, mind kohászati szinten megteszünk mindent, hogy megszűnjék ez, az utóbbi 25 év legnehezebb gazdaság korszaka. A gyár kollektívája nevé­ben Juhász János termelési főosztályvezető köszönte meg azt a bizalmat, melyet a me­gye politikai­ és társadalmi ve­zetése adott az ez évi, hittel teli, fegyelmezett munkához. Teljesítette éves tervét a DIGÉP Ünnepi termelési tanácsko­záson értékelték az elmúlt év eredményeit a DIGÉP-ben is. A résztvevőket — köztük Grósz Károlyt, az MSZMP KB tagját, a megyei pártbi­zottság első titkárát, a me­gye és a város több más ve­zetőjét, a magyar és a szov­jet hadsereg képviselőit — dr. Énekes Sándor vezérigaz­gató köszöntötte. A vezérigazgató szólt ar­ról, milyen nehéz évet ha­gyott maga mögött a gyár kollektívája. Ám ennek vé­gén — mondotta — azt je­lenthetjük a városnak, a me­gyének, az országnak, hogy ismét teljesítettük éves terv­feladatainkat. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mivel a VI. ötéves tervidő­szak első esztendeje zárult sikerrel. A siker motívumai között említette a vezérigazgató, hogy a XII. pártkongresszus határozatai szellemében el­sősorban a hatékonyság és a termelékenység növelésére, illetve a DIGÉP dolgozói életszínvonalának emelkedé­sére koncentráltak. Ami az éves tervet illeti — folytatta — az esztendő elején sokan nagyon nehéznek tartották, sőt akadtak, akik hazardí­­rozással vádolták a tervja­vaslatok előterjesztőit. Ám a különböző plénumokon a dol­gozók bizonyították, hogy egyetértenek a gyárvezetés elképzeléseivel, készek azok megvalósításáért mindent megtenni. A tervek teljesítését meg­határozta az egyre javuló, jó politikai légkör, amelyben öröm a nehéz munka is — mondotta dr. Énekes Sándor, — javult az együttműködés a főosztályok, gyáregységek és a kooperáló vállalatok között, noha számos nehézség is adódott menet közben. Ám ezeket végül is sikerült le­győzni, így születtek azok a szép számok, amelyekre most joggal büszkék a gépgyáriak: az előző­ évhez képest 13,1 százalékkal nőtt a termelés, 14,3 százalékkal a termelé­kenység, 8 százalékkal az át­­lagbérszínvonal, 26,4 száza­lékkal az export (ezen belül 30 százalékkal a tőkés ex­port), s mindezek együttes hatásaként 17,3 százalékkal a nyereség. Az értékelés után dr. Éne­kes Sándor jutalmakat adott át, majd dr. Havasi Béla, a megyei pártbizottság titkára kért szót. A megyei és vá­rosi párt- és társadalmi szer­­vek nevében meleg szavak­kal gratulált a gépgyáriak munkasikereihez, s azt kí­vánta, hogy hasonló színvo­nalon legyenek képesek tel­jesíteni az 1982. esztendő fel­adatait is, sikerrel folytas­sák a VI. ötéves tervben megjelölt célok végrehajtá­sát. Kitüntetés A Munkásőrség országos parancsnoka Tóth András­nak, az LKM gépgyártó és szerelő gyáregység technoló­giai megmunkáló üzeme ve­zetőjének érdemei elismeré­séül a közelmúltban a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozata kitüntetést adományozta. Munkával... ...telt az elmúlt, 1981-es esztendő napjainak nagy többsége, s az új esztendőre is a munkás hétköznapok lesznek jellemzők. Persze az intenzitás az első napokban, hetekben meg min­den bizonnyal nem lesz a régi, de aztán csak-csak belejövünk. Annál is inkább, mivel a január is „tetves’’ hónap, ahol a fel­­adatoknak ugyanúgy eleget kell tenni, mint egyébként. A DIGÉP szerencsi D-gyáregységének szivattyúira az idén is szüksége lesz a népgazdaságnak. Képünkön: Rubi József sav­­szivattyú-alkatrészt készít. A kombinált acélmű építése az elmúlt esztendőben is sok mun­kát adott a szakembereknek. Ez a felvétel a folyamatos öntő­mű üstmelegítőjének szerelésekor készült. Mindennapos látvány a kohászatban a salakolás. Ezt a mun­kát képünkön Xundra István olvasztár végzi Miskolchoz tartozik Bükkszentlászló Közigazgatási változások é­s Közigazgatási változások léptek életbe január elsejé­vel Miskolcon és a környe­ző hat községben. Erről tájé­koztatta december 28-án az újságírókat dr. Tóth István, Miskolc megyei város Taná­csa Végrehajtó Bizottságának titkára. Az Elnöki Tanács rendelete értelmében január elsejétől Bükkszentlászló Miskolchoz tartozik. Megszű­nik, mint önálló közigazga­tási egység. A helységnévtábláról is le­került Bükkszentlászló, ez­után Miskolc áll a táblákon. A megyeszékhely lakossága ezzel az intézkedéssel 807 la­kossal gyarapodott, így ös­­­szesen mintegy 217 ezer la­kosa van jelenleg a borsodi fővárosnak. A területi növe­kedés 1300 hektár. A leveleket a Fő utcára kell címezni, ehhez ragasz­kodtak a helybeliek, pedig a városi tanács javasolta a Bükkszentlászlói utca elneve­zést, hogy maradjon valami nyoma a településnek. Bükk­­szentlászló „bekebelezése” egy már egyébként is meg­lévő folyamat betetőzése. A község lakóinak 90 százaléka a két diósgyőri nagyüzembe jár be dolgozni, a Lenin Ko­hászati Művekbe és a Diós­győri Gépgyárba. A kereske­delmi és az egészségügyi el­látást eddig is a város biz­tosította. A bükkszentlászlóiak sze­mélyi igazolványába január elején bejegyzik, hogy az ot­taniak miskolci lakosok. Tel­jes jogú városi lakóknak szá­mítanak ezentúl. (Folytatás az 5. oldalon) Az LKM párt-vai ülése Legutóbbi ülését decem­ber 29-én, kedden tartotta meg az LKM párt-végrehaj­tó bizottsága. Ezen az ülé­sen vitatta meg a vb azt a tájékoztató jelentést, amely a vállalat pártszerveinek, szervezeteinek gazdaságpoli­tikai szervező-koordináló és ellenőrző tevékenységénél* főbb tapasztalatait összegez­te. A jelentés előadója Rábai István volt. Részt vett az ülésen Fülöp Péter, a városi pártbizottság osztályvezetője, dr. Szeppelfeld Sándor, a gyár vezérigazgatója és Dut­­kó Lajos, a pártbizottság mellett működő gazdaságpo­­litikai munkabizottság tit­kára. Ezután az 1981. évi testü­leti munkát elemezte a vég­rehajtó bizottság, s egyben kitért az ez irányú feladatok­ra is.

Next