Diósgyőri Munkás, 1984. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-03 / 1. szám

A­­.EMIM KOHÁSZAT! MŰVEK ÉS A DIÓSGYŐRI GÉPGYÁR PÁRTBIZOTTSÁGA MÁK WETIl­APJA XXXIX. ÉVFOLYAM, 1. SZ. ARA; 1 COKIM 1984. JANUÁR 3. Küzdelmes, de jobb évzárás Műszaki­blrad­a az Ll-ta és a HP-ta A két vezérigazgató, Drótos László és dr. Énekes Sándor a sikeres szállítás bejelentésekor (Irmai István felvétele) Megfelelő belső bizalom Évzáró műszaki konf­eréni­­viát tartottak dec. 30-án, az LKM vendégházában. Az 1983. évi munka mérlegét vonta meg a vállalatvezetés. Drótos László vezérigazgató köszöntötte a részt­vevőket, köztük Kovács Zoltánt, a megyei pártbizottság gazda­ságpolitikai osztályának ve­zetőjét, Tímár Vilmost, a városi pártbizottság titkárát és Balogh Andrást, az SZMT titkárát. A magunk elé tűzött cé­lokat összességében elértük és a számítottnál nehezebb feltételek között nagyon nagy erőfeszítések árán, de teljesí­tettük éves terveinket — ál­lapította meg elöljáróban Drótos László. Kevesebb létszámmal sike­rült 6,9 százalékkal túltelje­síteni az 1982. évi termelési értéket is, 1,7 százalékkal az 1983. esztendei tervet. Vár­hatóan ez 13,1 milliárd fo­rint értékű. Az árbevétel 1982-höz képest 7,4 száza­lékkal, az 1983. évi tervhez viszonyítva 0,6 százalékkal teljesül túl. Az LKM 74 ezer tonna acél és vasáruval adott többet a hazai és ex­portpiacra, mint egy évvel ezelőtt. Ez 9 százalékos nö­vekedésnek felel meg. A hazai rendelők kö­zül — első alkalommal — maradéktalanul, 100 száza­lék tételes teljesítéssel biz­tosította a kohászat a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár, valamint a DIGÉP-rendelé­­sek kielégítését. A külső hatások miatt 410 millió forintra módosított (Folytatás a 2. oldalon) Töretlen helytállás, fejlődés Bensőséges körülmények között, jó hangulatban tar­tották meg az évzáró mű­szaki konferenciát december 30-án délután a gépgyárban. Az eseményen részt vett Tímár Vilmos, a városi párt­­bizottság titkára, Tóth Jó­zsef, az SZMT vezető titká­ra, Székely László, a városi tanács általános elnökhelyet­tese, Kovács Zoltán, a me­gyei pártbizottság osztályve­zetője, ott voltak, a vállalat­nál dolgozó katonák pa­rancsnokai, továbbá a másik diósgyőri testvérvállalat ve­zetői, személy szerint Drótos László vezérigazgató, Ger­­zsényi Miklós, a párt-, Móri Lajos, a szakszervezeti és Szedlacsek György, a KISZ- bizottság titkára. — Tisztelt barátaim, dol­gozó társaim! — kezdte me­leg hangú beszédet dr. Éne­kes Sándor vezérigazgató. — A szeptember elsején a gyárban meghirdetett „rendkívüli állapot” ideje lejárt, most már minden­ki visszatérhet­ az eredeti beosztásába. Erőfeszítése­ink nem voltak hiábavalók, elértük a várt eredménye­ket. Ez az esztendő is­mételten becsületes, elmé­lyült munkával telt el, újabb termelési sikereket vallha­tunk magunkénak. — Minden tekintetben túlszárnyaltuk az elmúlt évi gazdasági mutatókat — folytatta. — A termelékeny­ség 11, az árbevétel 9, a tő­kés export 11, a rubelelszá­molású kivitel 6 százalékkal több az idén, mint a ko­rábbi évben volt. Örömmel (Folytatás a 2- oldalon} Az­ év utolsó eseményeinek egyike, hogy vásár volt a kohászatban. Felvételünkön a ruhá­­szi részleg egyik sarka látható. (Beszámolónk lapunk 3 oldalán.) A gyermekek szemében még ott a fenyőfők fé­nyeinek szikravető ra­gyogása, fülünkben még ott az óesztendőt búcsúztató órák kongatása az új­ esztendőt köszöntő vonalak csengése. Magunk m­ögött hagytuk 1933- at, s leléptünk már kettőt az 1964-es naptárlapok közül is. Kérdezgetjük magunktól, egy­­mástól: milyen lesz ...?! Aczél György szavaival­­ válaszolha­tunk, aki a Népszabadság ka­rácsonyi számában megjelent cikkében írta volt: „Ma mind több ember kérdezi családja, szűkebb-tágabb közössége jö­vőjéért, a békéért aggódva: nehezebb lesz? Erre a kérdés­re felelősséggel csak azt le­het válaszolni: igen.” Nehéz esztendő volt szá­munkra 1983, de ennél is­ ne­­hezebbnek ígérkezik 1984. Ne­hezebb, mert a világpolitikai és a világgazdasági feltéte­lek javulására várhatóan nem számíthatunk. Nehezebb ter­hekkel, szigorúbb követelmé­nyek között kell dolgoznunk népgazdaságunk egyensúlyi helyzetének megszilárdításá­ért, a külgazdasági egyensúly javításáért, a fizetőképesség m­e­g­ő .'"“’Keményebben kell dolgoznunk, s megküzd ®, mink azért, hogy talpon ma­radjunk, és — amennyit le­hetséges - előbbre is lép­jünk. Kiemelt fontosságú fel­­adat továbbra is az életszín­vonal védelme, megőrzése, életkörülményeink j­avítása. Ez a feladat nem rágódhat meg, a kívánság szintjén, csakis a lehetőségek és adottságok összhangjában, a lehetőségek és adottságok mind fokozot­tabb kihasználásával valósít­ható meg. Mindebben benne­­foglaltatik a hatékonyság nö­velése, a versenyképesség ja­vítása, a termékszerkezet kor­szerűsítése, a gyorsabb és eredményesebb műszaki fej­lesztés és sok más dolog , tö­mörebben fogalmazva: a jobb, az eddigieknél még jobb munka! Mindazt, amit csiná­lunk, amit termelünk, lehető­leg a legkisebb költségek árán, kiváló minőségben és gyorsan kell létrehozni. S nem lehet­ semmi hiba, ha minden­ki mindennap teljesíti, sőt túl­teljesíti — mert: kell, hogy túlteljesítse! — kijelölt munk­a feladatai 1984 1 i Kedvező hírrel fogadott Hernádi Ferenc, a gépgyár­­ gyáregységének veze­tője: — Eredményes volt a hajránk, december 28-án az utolsó exportra irányuló vasúti kerékpárunk is el­hagyta a gyárkaput. De nemcsak a megemelt kivite­li tervnek tettünk eleget, hanem a hazai igényeket is teljes mértékben kielégítet­tük. Jó érzés kimondani: a minden eddiginél nagyobb termelési kötelezettséget sikerült túlteljesítenünk. — Aljt­r­­­i számok nYnlvi'*T !rf >vfH<va? — Az eredeti éves terme­­lési feladatunk 429 m­illió forint volt. A harmadik negyedév után viszont jó­val nagyobb terv elérését tűzték elénk a piaci igé­nyek. A vasúti kerékpárok 5 • • t p-.rt­m< )ip j-1- n7n k-pi-ts­-­r:.ij-rt-p vol a dől Iár, bevétel növelésére is. Éves szinten 483 millió fo­rint értéket termeltünk. Az exporttervünk 4 millió dől- Diadalmas összefogás jár volt, ezzel szemben 6 millió 613 ezer dollárt könyvelhetünk el. Összes­ségében 5055­ vasúti kerék­párt adtunk el Egyiptom­nak, Jugoszláviának és a közel-keleti országoknak, ami csúcsteljesítmény. — Hogyan oszlik m­eg az értékesítők aránya a hazai és a külföldi piacon? — Termelésünk nagyobb részét, megközelítően a 60 százalékát exportáljuk­. Arányát tekintve ez növek­szik. Mostanában kelendőek a vasúti kerékpárok, s mi igyekszünk ezt a tendenci­át kihasználni. — I>t [UNK]­n&i, kö­zmihető a rend­kív­ül munkasiker? — Diadalmaskodott az összefogás. Az elmúlt két hónap valamennyi szom­batját és vasárnapját raunt­kával töltötte a gyáregység kollektívája. A dolgozók, szinte már prezsitzst csi­náltak abból, hogy telje­­­sítsék a vállalásukat. Mert mielőtt igent mondtam a nagyobb feladatra, terme­lési tanácskozást hívtam­­össze, kikértem az embe­rek véleményét, akik egy­­­­­ségesen támogattak. Szabó­­ István, a párttitkárunk,­­ Kiss György, a szakszerve­­­­zeti titkárunk és Váradi­­ István, a KISZ-titkárunk j személyes példamutatással­­­ buzdítottak a többletminn­' . Ugyancsak helyt ölt­­ a maga beoszt­óiSabia t rur- * dakisz László, Klomonnin­­ János, Kiss Béla. Anélkül,­­ hogy a neveket tovább so­­­­rolnám, az elismerés hang­­­­ján szólok a karuszelesz- ? tergályosokról, a végkiké­­­­szító lakatosokról. Ők és a­­ még nem említettek ezv­­y­aránt hozzájárultál r­ ---. “ kasíkét­hez. ahhoz, hogy, ,s. - met megpályázhatjuk a Ki­váló Gyáregység címet. <K. M

Next