Diósgyőri Munkás, 1984. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-03 / 1. szám
A.EMIM KOHÁSZAT! MŰVEK ÉS A DIÓSGYŐRI GÉPGYÁR PÁRTBIZOTTSÁGA MÁK WETIlAPJA XXXIX. ÉVFOLYAM, 1. SZ. ARA; 1 COKIM 1984. JANUÁR 3. Küzdelmes, de jobb évzárás Műszakiblrada az Ll-ta és a HP-ta A két vezérigazgató, Drótos László és dr. Énekes Sándor a sikeres szállítás bejelentésekor (Irmai István felvétele) Megfelelő belső bizalom Évzáró műszaki konferéniviát tartottak dec. 30-án, az LKM vendégházában. Az 1983. évi munka mérlegét vonta meg a vállalatvezetés. Drótos László vezérigazgató köszöntötte a résztvevőket, köztük Kovács Zoltánt, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetőjét, Tímár Vilmost, a városi pártbizottság titkárát és Balogh Andrást, az SZMT titkárát. A magunk elé tűzött célokat összességében elértük és a számítottnál nehezebb feltételek között nagyon nagy erőfeszítések árán, de teljesítettük éves terveinket — állapította meg elöljáróban Drótos László. Kevesebb létszámmal sikerült 6,9 százalékkal túlteljesíteni az 1982. évi termelési értéket is, 1,7 százalékkal az 1983. esztendei tervet. Várhatóan ez 13,1 milliárd forint értékű. Az árbevétel 1982-höz képest 7,4 százalékkal, az 1983. évi tervhez viszonyítva 0,6 százalékkal teljesül túl. Az LKM 74 ezer tonna acél és vasáruval adott többet a hazai és exportpiacra, mint egy évvel ezelőtt. Ez 9 százalékos növekedésnek felel meg. A hazai rendelők közül — első alkalommal — maradéktalanul, 100 százalék tételes teljesítéssel biztosította a kohászat a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár, valamint a DIGÉP-rendelések kielégítését. A külső hatások miatt 410 millió forintra módosított (Folytatás a 2. oldalon) Töretlen helytállás, fejlődés Bensőséges körülmények között, jó hangulatban tartották meg az évzáró műszaki konferenciát december 30-án délután a gépgyárban. Az eseményen részt vett Tímár Vilmos, a városi pártbizottság titkára, Tóth József, az SZMT vezető titkára, Székely László, a városi tanács általános elnökhelyettese, Kovács Zoltán, a megyei pártbizottság osztályvezetője, ott voltak, a vállalatnál dolgozó katonák parancsnokai, továbbá a másik diósgyőri testvérvállalat vezetői, személy szerint Drótos László vezérigazgató, Gerzsényi Miklós, a párt-, Móri Lajos, a szakszervezeti és Szedlacsek György, a KISZ- bizottság titkára. — Tisztelt barátaim, dolgozó társaim! — kezdte meleg hangú beszédet dr. Énekes Sándor vezérigazgató. — A szeptember elsején a gyárban meghirdetett „rendkívüli állapot” ideje lejárt, most már mindenki visszatérhet az eredeti beosztásába. Erőfeszítéseink nem voltak hiábavalók, elértük a várt eredményeket. Ez az esztendő ismételten becsületes, elmélyült munkával telt el, újabb termelési sikereket vallhatunk magunkénak. — Minden tekintetben túlszárnyaltuk az elmúlt évi gazdasági mutatókat — folytatta. — A termelékenység 11, az árbevétel 9, a tőkés export 11, a rubelelszámolású kivitel 6 százalékkal több az idén, mint a korábbi évben volt. Örömmel (Folytatás a 2- oldalon} Az év utolsó eseményeinek egyike, hogy vásár volt a kohászatban. Felvételünkön a ruhászi részleg egyik sarka látható. (Beszámolónk lapunk 3 oldalán.) A gyermekek szemében még ott a fenyőfők fényeinek szikravető ragyogása, fülünkben még ott az óesztendőt búcsúztató órák kongatása az új esztendőt köszöntő vonalak csengése. Magunk mögött hagytuk 1933- at, s leléptünk már kettőt az 1964-es naptárlapok közül is. Kérdezgetjük magunktól, egymástól: milyen lesz ...?! Aczél György szavaival válaszolhatunk, aki a Népszabadság karácsonyi számában megjelent cikkében írta volt: „Ma mind több ember kérdezi családja, szűkebb-tágabb közössége jövőjéért, a békéért aggódva: nehezebb lesz? Erre a kérdésre felelősséggel csak azt lehet válaszolni: igen.” Nehéz esztendő volt számunkra 1983, de ennél is nehezebbnek ígérkezik 1984. Nehezebb, mert a világpolitikai és a világgazdasági feltételek javulására várhatóan nem számíthatunk. Nehezebb terhekkel, szigorúbb követelmények között kell dolgoznunk népgazdaságunk egyensúlyi helyzetének megszilárdításáért, a külgazdasági egyensúly javításáért, a fizetőképesség megő .'"“’Keményebben kell dolgoznunk, s megküzd ®, mink azért, hogy talpon maradjunk, és — amennyit lehetséges - előbbre is lépjünk. Kiemelt fontosságú feladat továbbra is az életszínvonal védelme, megőrzése, életkörülményeink javítása. Ez a feladat nem rágódhat meg, a kívánság szintjén, csakis a lehetőségek és adottságok összhangjában, a lehetőségek és adottságok mind fokozottabb kihasználásával valósítható meg. Mindebben bennefoglaltatik a hatékonyság növelése, a versenyképesség javítása, a termékszerkezet korszerűsítése, a gyorsabb és eredményesebb műszaki fejlesztés és sok más dolog , tömörebben fogalmazva: a jobb, az eddigieknél még jobb munka! Mindazt, amit csinálunk, amit termelünk, lehetőleg a legkisebb költségek árán, kiváló minőségben és gyorsan kell létrehozni. S nem lehet semmi hiba, ha mindenki mindennap teljesíti, sőt túlteljesíti — mert: kell, hogy túlteljesítse! — kijelölt munka feladatai 1984 1 i Kedvező hírrel fogadott Hernádi Ferenc, a gépgyár gyáregységének vezetője: — Eredményes volt a hajránk, december 28-án az utolsó exportra irányuló vasúti kerékpárunk is elhagyta a gyárkaput. De nemcsak a megemelt kiviteli tervnek tettünk eleget, hanem a hazai igényeket is teljes mértékben kielégítettük. Jó érzés kimondani: a minden eddiginél nagyobb termelési kötelezettséget sikerült túlteljesítenünk. — Aljtri számok nYnlvi'*T !rf >vfH<va? — Az eredeti éves termelési feladatunk 429 millió forint volt. A harmadik negyedév után viszont jóval nagyobb terv elérését tűzték elénk a piaci igények. A vasúti kerékpárok 5 • • t p-.rtm< )ip j-1- n7n k-pi-ts-r:.ij-rt-p vol a dől Iár, bevétel növelésére is. Éves szinten 483 millió forint értéket termeltünk. Az exporttervünk 4 millió dől- Diadalmas összefogás jár volt, ezzel szemben 6 millió 613 ezer dollárt könyvelhetünk el. Összességében 5055 vasúti kerékpárt adtunk el Egyiptomnak, Jugoszláviának és a közel-keleti országoknak, ami csúcsteljesítmény. — Hogyan oszlik meg az értékesítők aránya a hazai és a külföldi piacon? — Termelésünk nagyobb részét, megközelítően a 60 százalékát exportáljuk. Arányát tekintve ez növekszik. Mostanában kelendőek a vasúti kerékpárok, s mi igyekszünk ezt a tendenciát kihasználni. — I>t [UNK]n&i, közmihető a rendkívül munkasiker? — Diadalmaskodott az összefogás. Az elmúlt két hónap valamennyi szombatját és vasárnapját rauntkával töltötte a gyáregység kollektívája. A dolgozók, szinte már prezsitzst csináltak abból, hogy teljesítsék a vállalásukat. Mert mielőtt igent mondtam a nagyobb feladatra, termelési tanácskozást hívtamössze, kikértem az emberek véleményét, akik egységesen támogattak. Szabó István, a párttitkárunk, Kiss György, a szakszervezeti titkárunk és Váradi István, a KISZ-titkárunk j személyes példamutatással buzdítottak a többletminn' . Ugyancsak helyt ölt a maga beosztóiSabia t rur- * dakisz László, Klomonnin János, Kiss Béla. Anélkül, hogy a neveket tovább sorolnám, az elismerés hangján szólok a karuszelesz- ? tergályosokról, a végkikészító lakatosokról. Ők és a még nem említettek ezvyaránt hozzájárultál r ---. “ kasíkéthez. ahhoz, hogy, ,s. - met megpályázhatjuk a Kiváló Gyáregység címet. <K. M