Diósgyőri Munkás, 1985. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-02 / 27. szám
1*85. Iülius 7. a SZOT elismerése a DIGÉP-nek A Szakszervezetek Országos Tanácsa múlt szerdán ülést tartott, s megtárgyalta az idei népgazdasági terv teljesítésének eddigi tapasztalatait és a további feladatokat. Gál László, a SZOT titkára előterjesztésében elmondta: bár a kollektívák tiszteletre méltó erőfeszítéseket tettek a szokatlanul kemény tél és az energiakorlátozás miatti kiesés pótlására, népgazdasági szinten mégsem sikerült eleget tenni a terveknek. Az év további hét hónapjában a tavalyi időarányosnál 4—4,5 százalékkal magasabb termelésre van szükség, hogy elérjük az előirányzott növekedést. A vállalatok munkáját értékelve, Gál László hangsúlyozta: a közösségek programokat dolgoztak ki a termeléskiesés pótlására, s több helyen már törlesztették a tartozást. E kollektívák sorában említette a DIGÉP-et is, amelynek vezetői megerősítették: nem változtatnak az idei, a korábbihoz képest megemelt, termelési terveken. Vagyis a gépgyáriak, ahogyan azt korábban eldöntötték, több mint 5 milliárd forint árbevételt és 700 millió forint nyereséget szándékoznak elérni. Az eddigi eredmények, a havi tervfeladatok rendszeres túlteljesítése, igazolják: a DIGÉP-esek állni akarják adott szavukat. A pofon... Fiatal 02 igazgató sor ídioi Fiatalabb, mint a felesége, öt évvel. Ezt nem hinné senki, mert az asszony gyakori vendége a szépségszalonnak, kozmetikázta és festeti a haját. Mégis tudja az egész utca, hogy öregebb, mert a sofőr anyja nem szívleli a menyét és elmondta már mindenkinek. Zöld Volgája van az igazgatónak. Sokszor megállt a sofőr háza előtt. A sofőr gyakran megkocsikáztatta a fiát, s vitte-hozta a szépségszalonba az asszonyt hetente többször. Az igazgató nagyon kedvelte a fiatal sofőrt, s mikor a várostól távolabb eső vidéki gyárba nevezték ki igazgatónak, hogy teremtsen rendet, magával vitte őt is, nem választott új embert. Minden reggel a zöld Volgával utaztak ki a gyárba, s este későn vissza, mert továbbra is a városban laktak. Akkor az autó már nem állt meg napközben a sofőr háza előtt, s az asszony is ritkábban ment a Szépség szalonba, autóbusszal vagy villamossal. Telt-múlt az idő, látszólag eseménytelenül. ...Még kora nyári hajnal volt, ónszürke levegő ült a városon, amikor az igazgató és a sofőr a vidéki gyárba tartott. Aztán nem sokkal nyolc után megcsendült a telefon az íróasztal sarkán, az igazgatót váratlanul értekezeletre hívták, vissza a városba. A sofőr a zöld Volgával, délelőtt tíz után, haza?uhant. Csodálkozott, mikor a kertes, falusias hangulatú utcában, ahol csupa takaros családi villák sorakoztak, zárva találta a házat. „Talán dolga akadhatott az asszonynak...” — gondolta, és kulcsával kinyitotta az ajtót. A konyhában meleg volt, nemrég készíthették itt a reggelit, az egyik lábasban kolbászos rántotta maradványait vette észre. ..A gyerek még biztosan alszik ...” Óvatosan belépett a szobába. A behajtott spaletták csak kevés fényt engedtek be a délelőtt utcáról, nehezen szokott hozzá a szeme a horzájához. A ■’♦ón é?nevezte az ásván fekvő a«Tonyt. És flyf TAnyhoz «l-nnkra e^V fs...í'í+ ^ TsgimÁ« volt. Trevnna-ban a v* ay„Un n fi -U — r,r akel ci ryy jcrqTrTqtö sotőrSp volt. Csak nézte az á«o*q+. trükke*+on a félhomályban is megijedtek a tekintésétől.— Ribanc ... ! Állt egy helyben, s csak a szeme égett különös szomorú fénnyel. Az ismerős férfi valamit magára kapkodott és kiugratt az ajtón — Mit akarsz...?! Mit Akarsz ... ?! — kérdezte rémült, eltorzult arccal az asszony A sofőr tétován megmozdult, mint aki még mindig nem akarja elhinni a történteket. Hosszú nyelű, festett, cifra mintás, farokos állt az asztalnak támasztva. Búcsúbeli vásárfia volt, a gyereknek vette. — Soha többet.. ! Soha többet!... ! — húzta össze magát az asszony. — Te... rongy! Az én ágyamban ... Az asszony kifutott a házból, őrjöngve, sikoltozva, mint akinek a vérét akarják venni. A férfi utána, a búcsús cifra fokossal. Két kamasz megállt az utcán, s élvezettel figyelte a ruhátlan asszonyt, szőke, lobogó hajával. Az egyik szomszédhoz szaladt be, oda már nem követte a sofőr, mert hallotta, hogy megfordítják a zárban a kulcsot. Visszament a házba. A szekrényből kidobálta az asszony holmijait. Nagy kupacba hányta az udvar földjére. Benzint eresztett a tankból egy karmába, rálocsolta a ruhák halmára, és meggyújtotta . . . Egy hét is elmúlt. Nem járt haza aludni, s a fiát is magával vitte az édesanyjához, hogy most már ő vigyázzon az unokájára, míg este haza nem ér. Bárhogy akarta titkolni, ami történt, a gyárban mégis megtudták. Egy délelőtt, mikor a kocsimosó-állványon a Volgát csinosította, odalépett mellé a ferdearcú portás. — Na, mit szól hozzá? A sógorát kirúgták — mondta és kacsintott. A sofőr értetlenül bámult a ferde arcra. — Na, mit néz olyan furcsán? Azt beszélik, hogy a maga feleségével... Szóval: sógor. Lili-sógor! Ugye.. — röhögött a portás. A sofőr elengedte kezéből a slagot, leejtette a betonra és hagyta, hadd hánykolódjon össze-vissza, mint egy sebzett kígyó. — Mit mondott... ? — kérdezte a sofőr. — Hát, a siksógort kirúgták . .. ! — Mi között nekem ehhez?! — Hát nem maga rúgatta ki? Maga az igazgató sofőrje .. — Mit képzelsz, kTMp* zelsz?! — kiáltotta elvakult haraggal. — Én nem mondtam senkinek, hogy rúgják ki... ! Olajos, vizes kezeslábasban elindult az igazgatósági épület felé. Öklén ott tapadt a ferdearcú orrának eleredt vére ... Pataky Dezső DIÓSGYŐRI MUNKÁS S Jó hangulat a vasas]uniálison A megye egész területéről — Sátoraljaújhelyből, Sárospatakról, Ózdról, Mezőkövesdről, Borsodnádasdról, Ongáról, Leninvárosból, Miskolcról — a juniálisra érkező dolgozókat, feleségeket, gyerekeket verőfényes napsütés fogadta a festői szépségű csanyiki Majális-parkban. A koszorúzási ünnepség 10 órakor kezdődött a Munkásmozgalmi Emlékműnél, ahol Borovszky Ambrus, a vasasszakszervezet központi vezetőségének elnöke mondott megemlékező beszédet és nyitotta meg a XI. Borsod megyei juniálist. Azt a juniálist, melyet az idén hazánk felszabadulásának 40. évfordulója, a moszkvai világifjúsági és diáktalálkozó jegyében, a béke és biztonság szellemében rendeztek meg úgy, hogy kifejezésre juttassák a sajátos vasas törekvéseket is. — A mai rendezvény — mondotta többek között Borovszky Ambrus — Borsod megye és Miskolc kulturális életének kiemelkedő eseménye. Annak a haladó hagyománynak a folytatása, amely a múlt század végén kezdődött. Az első majálisok és juniálisok a vasasok, a szervezett dolgozók ünnepén túl, a mozgalmi élet fórumai is voltak. Ennél az emlékműnél a tisztelet és hála virágaival emlékezünk meg azokra a borsodi munkásokra, akik az embertelen munkakörülmények és társadalmi igazságtalanságok ellenébe is bíztak a szebb és boldogabb jövőben. — A mai nap minden programja a barátkozás, a szórakozás és a sport jegyében zajlik le. Tudjuk, hogy a baráti beszélgetéseken, a találkozókon gyakran szóba kerül a munka. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy az esztendő közepén járunk. Amikor bizonyítanunk kell, hogy amit terveztünk, azt — a gazdasági gondok, illetve a zord tél okozta problémák ellenére — meg kell valósítanunk. Ennek érdekében a folyamatos üzemű gyárakban a mai napon is sokan dolgoznak, mert munkájuk nem engedi a megállást. S azt tudjuk mindannyian, a jó munka eredménye az is, hogy ma itt, együtt ünnepelhetünk. Az ünnepi beszéd után Szeghő István, a vasasszakszervezet megyei szervezője, Móri Lajos, az LKM, Czövek István a DIGÉP és Kovács Ferenc, az ÖKÜ szakszervezeti bizottságának titkára koszorút helyezett a mártírok hősi emlékművére. Az ünnepségen részt vett Juhász Péter, a megyei pártbizottság és Tímár Vilmos, a városi pártbizottság titkára is. A Majális-parkban kijött közel tízezer részvevőnek a DVMK juniálist szervező munkatársai igazán gazdag, színes és színvonalas kulturális programot nyújtottak, melyben minden korosztály megtalálhatta a maga számára legkedvesebbet. A színpadokon már 11 órától indult a műsor, láthattunk nagysikerű kaszkadőrparádét, tapsolhattunk az akrobatikus bohócok bemutatóján, megcsodálhattuk a Centrum Áruház divatbemutatóját, meghallgathattuk a Rotor együttes koncertjét. Felléptek művészegyüttesek, fúvós és népi zenekarok, szólisták. Volt vásártér, s a gyermekeknek mesemozi és manuális foglalkozás, vetélkedők és játékok tették még vonzóbbá és szórakoztatóbbá ezt a napot. De drukkolhattunk a labdarúgócsapatoknak és a női kézilabdacsapatok felszabadulási Ifjúsági Vasas Kupa megyei döntőjének összecsapásain. Az egyik sátoron — Chile nemzeti zászlóját lengette a szél. A Magyarországon élő —a Pinocet-rezsim diktatúrája elől menekült — chileiek képviselői különleges dél-amerikai ételek és italok kínálatával színesítették a juniálist. Az itt összegyűlt bevételt is az illegalitásban működő Chilei Kommunista Párt támogatására küldik haza. Paulo Gerevo, aki a Viktor Cara együttes vezetője elmondta, hogy a bulgáriai fesztiválon két zenész társuk megbetegedett, így a mai napra tervezett programjukat sajnos le kellett mondaniuk. De remélik, hogy a miskolci közönséggel a diósgyőri várban megrendezendő folknapokon találkozhatnak. Az Autóvillamossági Felszerelések Mezőkövesdi Gyárának 700 fős kollektívájából 300-an jöttek el a juniálisra — tudtuk meg Fügedi László szakszervezeti szervezőtől. Ők önellátásra rendezkedtek be, négy kondorban készült a finom gulyás, két szakács és sok-sok önkéntes kukta bábáskodása mellett. Mindnyájan szép sötétkék egyensapkát viseltek AVF felirattal, mely külön erre a napra készült. A jó hangulatot nem hagyták otthon. Lukács Gyulával, az LKM szakszervezeti bizottságának szervező titkárával — aki immár 7. alkalommal szervezője a vasasjuniálisnak — a kohászok sátoránál találkoztunk. — Az előkészítés során szinte állandóan hátráltatott bennünket az eső. Félő volt, hogy minden munkánk kárba vész. Tönkre megy a dekoráció, a hangosítás. A szervezési munka nagy része az LKM és a DIGÉP szakszervezeti munkásaira hárult. Az időjárás végül is kedvezett, hiszen már dél is elmúlt és az eső nem zavarta meg a programot. Gulyás Istvánt, a DIGÉP H-gyáregységének szb-titkárát kollégái között találtuk. Ezek az összejövetelek mindig lehetőséget adtak arra, hogy kötetlen beszélgetések közben még jobban megismerhessék a vezetők a dolgozók véleményét, problémáit, s egyidejűleg a dolgozók közvetlenül tájékozódhassanak a vezetés céljairól, lehetőségeiről, elképzeléseiről. Úgy gondolom, a tervezettnél kisebb részvétel nemcsak az eddigi napok rossz időjárásának tudható be. Sok üzemben jelenleg is dolgoznak és biztos voltak jó néhányan, akik a kiskertben töltik el szabad idejüket Fedor Árpád, aki 10 éve az ÉMÁSZ szb-titkára együtt ünnepelt a közel 900 kollektívát képviselő 500 vállalati dolgozóval és családtagjaikkal. A hat éve épült faházakban hagyományos jó hangulatban teltek az órák. Fogyott a debreceni páros és a borsodi világos. — Remélem, hogy az elkövetkezendőkben öt évenként szervezett vasasjuniálist az emberek jobban fogják várni és értékelni — mondta búcsúzóul Fedor Ár-Pfld. Drenkó Éva Készül a lacipecsenye... A Borsod megyei vasasok nevében a kegyelet koszorúját a nagyüzemek szakszervezeti bizottságának titkárai helyezték el a munkásmozgalom mártírjainak emlékművénél. A sok fiatal között kedves színfoltot nyújtottak az Autóvillamossági Felszerelések Mezőkövesdi Gyárának egyensapkás résztvevői. Fotó: Irmai István és Lévai József U ebben a szoknya ..»