Diósgyőri Munkás, 1986. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)

1986-01-07 / 1. szám

TTSÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SLYORI A LENIN KOHÁSZA­T MŰVEK ÉS A DIÓSGYŐRI GÉPGYÁR PA­RIBIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA XLI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 1,30 FORINT 1986. JANUÁR 7. Munkaverseny-kezdeményezés az új gazdasági célokért Megalapozott programok az eredményesebb munkához Aktívaértekesület az LKM-ben Hagyományt teremtő mó­don, immáron negyedik al­kalommal került sor de­cember 29-én a kohászat­ban az év végi gazdaság­­politikai aktívaértekezletre. Elnöki megnyitójában Ger­­zsényi Miklós, a pártbizott­ság titkára köszöntötte az aktívaértekezlet résztvevőit: a szocialista brigádok tag­jait és vezetőit, a termelés­­irányítókat, a politikai és társadalmi szervezetek akti­vistáit, vezetőit, a műszaki­gazdasági vezetést. Üdvözöl­te az elnökségben helyet foglaló Szalai Istvánt, az SZMT titkárát. Megkülön­böztetett tisztelettel és sze­retettel köszöntötte a meg­hívást elfogadó sztahanovis­tákat. Különös jelentőséget adott az aktívaértekezletnek az, hogy annak időpontja egy ötéves terv időszakváltás kü­szöbére esett, így lehetőség nyílt hosszabb távon vis­­­szatekinteni és szólni a VII. ötéves terv indulásáról is. Az esemény fontosságát nö­velte, hogy a vállalatnál ekkor emlékeztek meg a három és fél évtizeddel ez­előtt kibontakozott sztaha­novista mozgalomról. A bevezető gondolatok után Drótos László vezér­­igazgató értékelte a végzett munkát és ismertette a vál­lalat előtt álló feladatokat. A most lezáruló VI. ötéves tervről azt mondhatjuk — állapította meg az előadó —, hogy hullámzó teljesít­mények mellett, váltakozóan siker és kudarc kísért ben­nünket munkánk során. Ha nemzetközi összehasonlítás­ban vagy a hazai alapverti­­kumú vállalatok helyzeté­hez mérem az LKM sorsá­nak elmúlt ötéves alakulá­sát, valójában nincs okunk szégyenkezni, de még pa­naszkodni sem. Más a mér­ce, ha elképzelt terveinket, vágyainkat, de még ha tény­leges lehetőségeinket is te­kintjük etalonnak, mert eh­hez képest már jogos elége­detlenség is eltölthet ben­nünket. A nemzetközi és hazai összképben az LKM helyze­te a „jobb” jelzőt érdemli. Először is azért, mert ami­kor Diósgyőrben megépítet­tük az új üzemeket, a nemes­acél-hengerművet, a kom­binált acélművet, új ener­giarendszereinket ; termelés­be lépésüket követően a ré­gi elavult hengersorokat, martinkemencék nagy ré­szét, különböző elavult energiacentráljainkat leállí­tottuk. Ezáltal lényegesen könnyítettünk az emberek munkakörülményein, csök­kentettük üzemeink környe­zetszennyező hatását. Ezt a többi magyar üzemben nem így tették. Tradícióinkra is építve a minőségi acélgyártás és a fokozott mértékű feldolgo­zás irányába tesszük lépé­seinket, tehát megegyezően a fejlett ipari országok stra­tégiai tendenciájával. Más szóval a termékszerkezet erőteljes változtatását, kor­szerűsítését céloztuk meg, így piaci lehetőségeink hos­­­szú távra adottak. Bizako­dásra ad okot az is, hogy kinevelődött egy fiatal, ma­gas felkészültségű szakgár­da magja is. Mindezekre építve jelentette ki Drótos László: — Meggyőződésem, hogy jelenleg hazánkban az LKM-ben van meg a leg­jobb feltétele a népgazdasá­gi célok kohászati alátá­masztásának, a rövid időn belül, viszonylag nem nagy ráfordítássá­ történő dina­mikus jövedelemtermelő ké­pesség növelésének. Az elmúlt öt évben — a feltételek mellett — sok-sok erőfeszítés, és a vállalat vártnál nehezebb, a terve­zettnél lényegesen rosszabb becsületes dolgozóinak áldo­zatkész munkája nyomán jelentős eredményeink szü­lettek. Egyes célok túltelje­sülnek, másokat teljesítünk, és sajnos több területen a­z előirányzott fejlődést nem érjük el. A módosított vállalati stratégia az elmúlt három évben eredményeket hozott. Az LKM termelési kapaci­tását sikerült leterhelni. A termékszerkezet javult. A munkaerőcsökkenés 1985-re megállt. A vállalat dolgozó­inak megújulási készsége fellendült. Az LKM általá­nos működési feltételeit és ezen belül a pénzügyi ren­dezést a kormányzati szer­vek az évek óta tartó ígé­ret ellenére 1985 végéig sem (Folytatás a 3. oldalon.) A gazdaságpolitikai aktívaértekezlet után Drótos László vez­zérigazgató az egykori sztahanovisták képviselőinek emlék­lapot adott át. Fotó: Mészáros Lászlóné Jelen­tős tervtúlteljesztések Méltán lehet büszke 1995 sikereire a gépgyár Közössége Öten a munkasiker része­sei közül. Álló­kép: Tatár Sándor, Petrovics Pál, Laka­tos Dezső (kovácsok). Fek­vő fotó: Lajtner G. József és Imrich Krisztina (eszter­gályosok, L-gyáregység). Az óesztend­ő utolsó mun­kanapján a gépgyárban is megvonták 1985. nem vég­leges mérlegét. Amint az az igazgatók jelentéséből kide­rült, valamennyi gyáregység, termelő- és kiszolgáló rész­leg eleget tett a kötelezett­ségének. A decemberi rend­kívüli feladatok különösen nehéz próbatétel elé állítot­tak egyes kollektívákat, akik derekas hajrát kivágva, ez­úttal is hozták a remélt eredményt. Dicséretként hangzott el: több területen még karácsonykor is dol­goztak, csakhogy eleget te­gyenek a soron kívüli meg­rendeléseknek. Dr. Énekes Sándor ve­zérigazgató köszönetet mon­dott a jól végzett munkáért és kiemelte: olyan eszten­dőit zár a 70. esztendős, or­szágosan is jelentős gyár, melyre méltán lehet büszke a közösség. Az eredetileg meghatározott árualap-ter­melési terv 4 milliárd 712 millió forint volt, ezzel szemben a tény: előrelátha­tóan 1,8 százalékkal lesz magasabb. Az 5 milliárd 123 millió forintra felemelt árbevételi tervet úgyszintén sikerült teljesíteni. Külön öröm, hogy a DIGÉP ex­portja összességében a várt szinten alakult, s a nyere­ség várhatóan eléri majd a 640 millió forintot. A siker összetevői közül első helyre kell tennünk azt a kitűnő légkört, amely in­spirál az alkotásra, a több­re, a jobbra. Kiváló az összhang a vezetők és a beosztottak között, megerő­södött köztük a bizalom. Javult a gyáregységek, a főosztályok kapcsolata. Az üzemekben ésszerűbbé vált a szervezés, az eddiginél teljesebb mértékben kihasz­nálják a meglévő lehetősé­geket. A szocialista brigá­dok számtalan pótvállalást tettek a kongresszusi és fel­­szabadulási munkaverseny­ben, hozzájárulva ezzel is a célkitűzések eléréséhez. A termelés alapprofilját jelen­tő termékcsoportok tovább fejlődtek, több új gyárt­mány előállítását is meg­kezdték. A gyorsmérleg készítése­kor természetesen szó esett az 1986. évi tennivalókról is. Anélkül, hogy a részle­tekbe belemennénk, a téve­dés terhe nélkül leírhatjuk: tovább növekednek a fel­adatok. Ezek teljesítése mindenkitől jobb, odaadóbb munkát kíván. Olyat, ami­lyet a gépgyáriaktól már egyébként is megszoktunk ... Szabó Lajos felvételei • > __ » . Tájékoztató a tervezővitáról Az év első munkanap­ján, január 2-án az üszt­­titkároknak értekezletet­­ tartottak a kohászatban. Móri Lajos, a vállalati szakszervezeti bizottság tit­kára alapos és korrekt tá­jékoztatást adott az 1986. évi tervezőmunkáról. Elöl­járóban ismertette a de­cember 23-i szb-ülés állás­­foglalásának lényegét. Az idei terv reálisan teljesít­hető célokat tartalmaz, de annak belső szerkezete egyenletes teljesítményeket és számos újszerű, gazda­sági, műszaki intézkedés megvalósítását feltételezi.­­ Lényegesen több helyi kez­deményezésre lesz szükség, ezért igen sokat tehetnek­­ az üszb-titkárok. A bizalmi szintű tervtár­gyalásokra január 7—14.­ között kerül sor. Az üszb - testületek üléseit januári 14—21. között tartják meg.­­ A vállalati bizalmi testű­lu­­tó január 24-én ülésezik. 9 Munkával ünnepeltek Sokan ünnepeltek munkával az új év küszöbén az LKM dolgozói közül. A martin nem dolgozott ugyan, de a nagyolvasztónál, a kombinált acélműben és­­ a hengerdékben serény munka folyt. Dolgoztak a terme­lés egyik legfontosabb feltételét, az energiaellátást biztosító részleg ügyeletesei is. A hengermű buga során december 26-án, a Kelemen János, a Béres Lajos és a Lukács Béla vezette szo­cialista brigádok a 950 tonnás tervet 1435 tonnára tel­jesítették. A durvahengermű blokk során dolgozó Gom­bos József, Csorna Imre és Balaton László szocialista brigádvezetők, valamint Gácsi István, Tóth Gyula és Sáfrány Béla művezetők december 26-án a tervezett 2200 tonnával szemben 2456 tonnát teljesítettek.

Next