Diósgyőri Munkás, 1986. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)
1986-01-07 / 1. szám
1986. január 1. DIÓSGYŐRI MUNKÁS A tervidőszakváltás küszöbén Gazdaságpolitikai aktívaértekezlet (f Folytatás az 1. oldalról) tudták érdemben napirendre tűzni. Miközben a gyár dolgozóinak erőfeszítései tényleges eredményt hoztak, a vállalat pénzügyi helyzete a VI. ötéves terv második felében tovább romlott, gátját vetve a kiegyensúlyozott gazdálkodás megvalósításának. A decemberi rendkívüli erőfeszítésekkel túlteljesítettük a módosított éves tervet — jelentette be a vezérigazgató. Mennyiségben 1,3 százalékkal adott több terméket az LKM a magyar feldolgozóiparnak, mint egy évvel korábban, miközben a minőség, a szállítási ütemesség javult A hazai felhasználó üzemek tételes rendelését 90 százalékban teljesítette az LKM. Az eredeti exportterv 104,1 százalékra teljesült Negyvenmillió forinttal, 33 százalékkal teljesítette túl energiamegtakarítási tervét a gyár. A selejt 1,47 százalékról 1,6 százalékra alakult. A minőségi reklamáció a 0,14 százalékos szinten maradt. A dolgozók átlagkeresete 6,2 százalékkal javult, a jövedelme pedig 6,9 százalékkal. Mindez úgy valósulhatott meg, hogy a gyár történetében egyedülálló teljesítményű decemberi hónapot produkált a kollektíva. 110 ezer tonna áru hagyta el a vállalatot, amely 1,6 milliárd forint árbevételnek felel meg. Az aktualizált 1985. évi terv minden mutatójában túlteljesült. Ezzel a kollektíva az év eleji 360 millió forint árbevétel-kieséssel és az esztendő során egyéb külső akadályoztatás miatti 1,5 milliárd forintos árbevétel elmaradásával szemben mindössze 170 millió forintos árbevételhiánnyal zárta az LKM az esztendőt. A vállalati gazdálkodás így mintegy 90 millió forint veszteséggel zárult. A jövőről szólva Drótos László a következőket mondotta: “ Reálisnak azt tartom, hogy az 1985-ben tapasztalható gazdasági megtorpanásunkat, néhány területen a fokozódó leépülést, 1986-ban szerény konszolidáció kövesse, amely egyben a következő évekre tudatos erőgyűjtéshez is módot adjon. A most induló VII. ötéves terv közepére látok esélyt, arra, hogy kisebb kiegészítő fejlesztések, racionalizálások eredményeként — az ezek hatásával elérhető anyagi forrásokra is támaszkodva —, az átfogó vállalati megújulási program kibontakozhat és a tervidőszak végére a teljes termék- és termelésszerkezet változás radikálisabb megindulása folytán a dinamikus jövedelem növekedés fokozatosan bekövetkezhet Az őszinte tájékoztatóért a levezető elnök mondott köszönetet. Kiemelte: nagy szükség van ma a világos, egyértelmű állásfoglalásra, hiszen az LKM megújulásának nagy lehetőségei ellenére is nehéz helyzetben van és a VII. ötéves, valamint az 1986. évi tervek véglegesítése utolsó időszakában is egész sor — eddig megválaszolatlan — kérdéssel, gonddal kell szembenézni. Biztató viszont, hogy a kollektívának, a vállalatvezetésnek van konkrét programja és ez ösztönzője minden cselekedetnek. Ezt követően Gerzsényi Miklós felolvasta Kapolyi László ipari miniszternek a sztahanovistákhoz címzett levelét. A sztahanovisták nevében kért szót Demeter László, a kovácsoló gyárrészleg nyugalmazott vezetője, aki köszönetét fejezte ki a megemlékezésért Ezután Pólyák Ferenc, a vállalati pártbizottság tagja, a hengermű gyárrészleg középhengermű üzem Gagarin hengerész szocialista brigád vezetője felhívással fordult a gyár dolgozóihoz. Ennek lényege: a VII. ötéves terv első évében induljon munkaverseny az SZKP közelgő XXVII. kongresszusa tiszteletére. A munkaverseny kiemelten szolgálja a gazdasági célok megvalósítását, az 1986. évi terv végrehajtásának megalapozását, a szovjet—magyar kohászati termelési kooperáció fejlesztését, a Szovjetunióba irányuló export jó minőségű teljesítését és ütemes szállítását. Lengyel Gyula nyugdíjas kovács előmunkás e szép mesterség gondjait ecsetelte szenvedélyes hangon és a munkaidő hasznos eltöltésére szólította fel a dolgozókat. A levezető elnök végezetül felszólította a kollektívát, mondjon véleményt a munkaverseny-felajánlásról. Az aktíva egyetértett a Gagarin brigád felhívásával. Befejezésül Gerzsényi Miklós felolvasta az ipari miniszter újévi jókívánságait tartalmazó levelét. B. Gy. Az aktívaértekezlet résztvevői nagy figyelemmel hallgatták szocialista brigádja kezdeményezését. Polyák Ferenc (képünkön) r 3 fli il86sorsoc A vasasszakszervezet január 11 —12-én tartja XXIX. kongresszusát. A vasasszakszervezet központi vezetőségének budapesti székházában sorra kerülő fontos tanácskozáson megvonják az elmúlt öt esztendő munkájának mérlegét és megválasztják az új tisztségviselőket. Az LKM küldöttei lesznek: Bencsik János, Bendzsák Péterné, Boros Gyula, Farkas Pál, Pauszt Péter, Gálán János, Gyallai Jánosné, Hidasi Lajos, Kádas Imre, Kecskeméti István, Lengyel Miklós, Móri Lajos, Petró Ferencné, Takácsné Patai Judit, Tokodi Géza, Sebestyén János és Volyák Ferenc. A DIGÉP-et képviseli majd: Balázs Ferenc, Bodnár Pálné, Czövek István, Gulyás István, Horváth Pálné, Princz Lászlóné, Szeghő István, Török Imre és Trestyánszki István. Eredményes tanácskozást kívánunk valamennyi résztvevőnek! Bőven van tennivalónk Az első benyomások róla: kedves, közvetlen asszony. A beszélgetés során kiderül: rendkívül szereti, odaadóan és határtalan felelősséggel végzi mind a kenyéradó, mind a mozgalmi munkáját. — Kérem, sűrítse össze néhány mondatban az önéletrajzát! — Kislány fejjel kerültem a vállalathoz, ezelőtt 34 esztendővel — kezdi Princz Lászlóné. — Rövid ideig kartonkezelő voltam a szerszámüzemben. Itt, a GYGO 17. számú raktárában 32. éve dolgozom, s 1967-től vagyok a vezetője. Tizenkét tagú, egy híján csupa nőkből álló közösségünk már elnyerte a Vállalat Kiváló brigádja címet. A férjem hasonlóképpen a gépgyárban, közelebbről, az L- gyáregységben keresi a kenyerét, mint készüléklakatos. Egy lányunk van, aki két diplomát is szerzett, Debrecenben él a férjével. — Mióta vesz részt a szakszervezeti mozgalomban? — Harminchárom éve vagyok szakszervezeti tag, s 1954-től választott tisztségviselő. Kezdtem csoportbizalmiként, folytattam osztály bizalmiként. Tagja voltam a főosztály bizottságnak, a vállalati nőbizottságnak, tíz évig az SZMT nőbizottságában tevékenykedtem. Második alkalommal választottak főbizalmivá és a szakszervezeti bizottság tagjává. — Most pedig küldöttként jelen lesz a vasasszakszervezet XXIX. kongresszusán. — Igen, s ezt rendkívüli megtiszteltetésnek érzem. Tele vagyok várakozással. Ez lesz a második ilyen közszereplésem. Kereken tíz évvel ezelőtt már részt vettem a vasasszakszervezet kongresszusán, sőt a SZOT kongresszusára is eljutottam. — Amennyiben szót kapna, milyen témakörökről beszélne? — Először is több jogot, nagyobb hatáskört kérnék a főbizalmiaknak. E tisztségviselők kötelezettségei ugyanis egyre növekednek, ám az aláírásukra egyetlen nyomtatványon sincs szükség. Szóvá tenném a kisjövedelmű nyugdíjasok ádaatlan helyzetét, s felemelném a szavamat a javítás érdekében. Nekem az a véleményem és javasolnám azt is, hogy közelíteni kellene egymáshoz a kis és nagy nyugdíjakat. Mindemellett szükség lenne a nyugdíjak reálértékének megtartására. Harmadsorban: nagyobb megbecsülést kérnék a korosztályomben ne dolgozóknak. Ne értse félre, nem önmagam miatt beszélnék, hiszen én jól keresek, a közgazdasági technikumot is elvégezhettem. De tény:legtöbb ötven év körüli asszonynak nem volt módja tanulni, ebből következően olyan munkakörben dolgozik, ahol alacsony a fizetés. Vagyis ők is tovább szaporítják majd a kisjövedelmű nyugdíjasok táborát. Ennek elkerüléséhez sürgős reformokra volna igény, mégpedig központi elhatározásból. Princz Lászlóné gazdasági és mozgalmi munkáját nagyra tartják és elismerik a gépgyár vezetői. A területen, ahol a 160 főből 159 tulajdonosa a kék könyvecskének, köztudottan magas színvonalú a szakszervezeti élet. Ebben pedig elévülhetetlen érdemei vannak a szimpatikus, a közösségért bármikor cselekedni kész asszonynak, K. L. Munkaverseny-felajánlás az SZKP XXVII. kongresszusa tiszteletére A Lenin Kohászati Művek szocialista brigádjai — a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1985. december 4-i határozata szellemében — a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusának tiszteletére munkaverseny-felajánlást határoznak el. A szovjet gazdasággal eddig is széles kapcsolatok alakultak ki és a jövőben ez tovább bővülhet. Ennek érdekében a versenyvállalásunk a következőkre terjed ki: a Szovjetunió üzemeinek az 1986. első negyedév során a korábbi évekhez képest 34 százalékkal megnövelt hengerelt idomáru szállítást további 20 százalékkal megemeljük és azt kifogástalan minőségben, ütemes gyártással teljesítjük. — A fenti mennyiségen túl az első negyedévben 7 ezer tonna ötvözött, hengerelt rúdárut szállítunk a szovjet gépgyárak számára. — Gyorsított ütemben tovább kívánjuk folytatni a hosszú távú termelési és tudományos együttműködésünk megalapozására elindult munkákat a szovjet állami szervekkel, vállalatokkal és kutatóintézetekkel. — Valamennyi termelő és szolgáltató üzem kollektívája, a gyár értelmiségi dolgozói vállalják az első negyedévre tervezett feladatok olyan túlteljesítését, amely versenyképes terméktöbblet értékesítése, a gyártási költségek csökkentése következtében együttvéve 50 millió forinttal növelik a vállalat nyereségét. Ezzel meg kívánjuk alapozni egész éves gazdálkodási céljaink sikeres teljesítését, hozzá kívánunk járulni a magyar népgazdaság egyensúlyi helyzetének erősítéséhez. — A Lenin nevét viselő miskolci kohászati üzem MSZBT-csoportja, szovjet ösztöndíjasai tovább építik baráti kapcsolataikat szovjet munkásokkal, értelmiségi dolgozókkal. Vállalatunk és a Lenin-renddel kitüntetett, „50 éves a Szovjetunió” nevét viselő Cserepoveci Kohászati Kombinát testvérvállalati kapcsolatainak tartalmát új öt évre szóló szocialista szerződésben felújítják. Miskolc, 1985. december 29. Aláírás: Drótos László vezérigazgató; Gerzsényi Miklós, a pártbizottság titkára; Móri Lajos, a szakszervezeti bizottság titkára és Szedlacsek György, a KISZ-bizottság titkára. Markánsabban gondjainkról — Huszonhét éve dolgozom a kohászat acélöntödéjében — kezdi önmagáról a vallomást Bencsik János csoportvezető, s hozzáteszi — ahová abban az időben nem is volt olyan könnyű bekerülni. A 116. számú iskolában voltam öntőtanuló, amit eredményesen végeztem el, majd utána a kohóipari technikumban szereztem meg az érettségi bizonyítványt. Ezután két év katonaság következett. Ez előtt és leszerelésem után is aktív KISZ-tag voltam. 1969-ben szakszervezeti műhelybizottsági titkár lettem, mely funkciót társadalmi munkában 1978-ig töltöttem be. 1978-ban alapszervezeti párttitkárnak választottak, s 1975-től a vállalat pártbizottságának is tagja vagyok. A múlt év őszén a szakszervezeti választások során le kellett mondani, mint párttitkár, mert megválasztottak az öntöde gyárrészleg üszb-titkárának, s tagja lettem a vállalati szakszervezeti bizottságnak is. Három Kiváló Dolgozó kitüntetés birtokosa vagyok, s tavaly november 7-én megkaptam a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést. Tizennyolc éve csoportvezetőiként dolgozom az öntődében, s vezetője vagyok annak a brigádnak, amely már kétszer nyerte el a Vállalat Kiváló Brigádja címet. Feleségem az öntödében munkabeíró, tizennyolc éves fiúnk Csepelen repülő-gépszerelőnek tanul. A múlt év emlékezetes számomra, mert eljutottam a pártkongresszusra, ez év perdig azért lesz maradandó, mert részt vehetek a vasasszakszervezet kongresszusán is. A pártkongresszusra is készültem felszólalással. Ott nagy vonalakban az üzemi, munkahelyi körülményekről, helyzetről beszéltem volna. Most a vasaskongresszusra is készülök, itt szűkebb területet ölelek fel beszédemben — ami a kongresszusi anyagban is szerepel — az öntödék helyzetéről, a diósgyőri acélöntészetről kívánnék markánsabban szólni. Eddigi életutamat szépnek tartom, sok szép munkával, örömmel járt, bár néha konfliktusokkal is. Úgy érzem, ezekhez a társadalmi munkákhoz, mely bizony nem kevés időt vesz el a pihenéstől. kell valami elhivatottság, de legfontosabb az emberszeretet. Hiszen munkatársaimmal együtt, értük, mindnyájunk érdekében teszi az ember vállalt feladatát — mondta befejezésül Bencsik János, a kohászat küldötte. , D. É, I