Diósgyőri Munkás, 1987. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-06 / 1. szám

198. január 6, fVÖSGYÖRI M­UNKÁS 1986 veszteségmentes esztendő tett Értékterh­elft munkát kell végezni! Évzáró műszaki-gazda­s­ági konferencia az LKM-ben Az LKM vendégházának földszinti oszlopcsarnoka volt helyszíne a kohászat hagyo­mányos évzáró műszaki­gazdasági konferenciájának december 30-a délutánján. Az ünnepi eseményen részt vett Dudla József, az MSZMP Miskolc Városi Bizottságá­nak első titkára, országgyű­lési képviselő, dr. Kovács László, a városi tanács el­nöke, dr. Kovács Ferenc, a Nehézipari Műszaki Egye­tem rektora, Csinos József, az SZMT titkára, Hernádi István, a MÁV Miskolci Igazgatóságának vezetője, Valkó Márton, az LKM nyu­galmazott vezérigazgatója. Drótos László vezérigazga­tó beszédében arról szólt részletesebben, miként szer­vezték meg az LKM-ben a rendkívül feszített teljesít­ményű év végi műszakokat az ipari miniszternek és a kormánynak a decemberi teljesítmények növelésére tett felhívása nyomán. Az év végi műszakokon csúcstelje­sítmények születtek. Külön kiemelten megemlítette a nagyolvasztó, az acélmű, a csavar- és húzottáru gyár­részlegek magas normatelje­sítményét, a kovácsmű és az öntöde gyárrészlegek meg­bízható munkáját. Hullámzó teljesítmények után szép eredményekkel dolgozott a hengermű több üzeme. Pél­dásan összehangolt munka folyt a többi szervezeti egy­ségek között és átlagon fe­lüli erőfeszítéseket tettek a funkcionális szervek is. Örömmel olvasta fel a ve­zérigazgató annak a közle­ménynek a szövegét, ame­lyet a Magyar Távirati Iro­dának juttattak el az LKM 1986. évi gazdálkodásának előzetes adatairól: — A vállalat vezetése a kormány vaskohászattal kap­csolatos ez év júniusi dön­tései szellemében 1986. II. fél évében radikális intéz­­tézkedéseket tett termelés­­szerkezetének megváltoztatá­sára, gazdálkodási eredmé­nyeinek javítására. Az év utolsó napjáig a legtöbb ter­melőüzem folyamatos mun­karendben, a dolgozók több­sége kiváló teljesítményeket nyújtva, fegyelmezett mun­kát végzett, több területen rekord gazdasági eredmé­nyek születtek. A vállalat megújulási prog­ramja ez évi feladatainak gyorsított ütemű végrehajtá­sa során: — Az ötvözött acélgyártás — a kereskedelmi minőségű acél mennyiségének egyide­jű csökkentésével — a há­rom évvel ezelőttihez viszo­nyítva 60 százalékkal több 1986-ban, amelyből ez évben már mintegy 60 ezer tonnát exportál a vállalat konver­tibilis devizáért. Ezekből a termékekből a korábbi évek­ben gyakorlatilag nem ex­portált a hazai vaskohászat, illetve a vállalat. Hazai gép­ipari vállalatokkal közös be­ruházással gépeket vásárolt és állított termelésbe az LKM, amelyekkel 15 száza­lékkal növelte a korszerű kohászati termékek mennyi­ségét, javította azok minő­ségét.­­ Az LKM az országban elsőként októberben leállí­totta a több mint 100 éves gazdaságtalan Siemens— Martin acélgyártási eljárást; a három kohó közül egyet, a legkorszerűtlenebbet csak szakaszosan működtette; fel­számolta az elavult tűzálló téglagyártás egy részét. — A vállalat előrehaladt termelésének diverzifikálá­sában. A Medicor miskolci üzemének megvásárlásával anyagvizsgálati elektronikus mérőműszerek és magas hő­mérsékletű technológiai fo­lyamatvezérlő rendszerek ki­alakításába és gyártásába kezdett. Közvetlen termelé­si, műszaki, tudományos és egyéb irányú kooperációt in­dított a KGST-országok vál­lalataival. Megkezdte a gaz­daságilag elmaradt térsé­gekben a foglalkoztatási le­hetőségek növelésének segí­tését, eredményes kezdemé­nyezést tett a hazai vasko­hászati üzemek egymás kö­zötti, továbbá a Lenin Ko­hászati Művek és a gépipa­ri vállalatok ésszerű együtt­működésére.­­ A vállalaton belüli in­tézkedések nyomán 1986 vé­gére az egy tonna kiszállí­tott acéltermékre vetített energiafelhasználás 5,3 szá­zalékkal csökkent (ez évi 1421 TJ csökkenés). A vál­lalat a IV. negyedévi külön­féle munkaidőalap-kímélő intézkedései és a fegyelme­zetlen dolgozók elbocsátása folytán 574 fővel kevesebb év végi létszámmal hajtotta végre a múlt évinél 1,2 szá­zalékkal nagyobb termelési tervét. Az éves bérszínvonal a tervezettnek megfelelően, 4 százalékkal nő. A vállala­ti költségmegtakarító intéz­kedések hatása együttvéve mintegy 200 millió forintot tesz ki. — Fokozódott a vállalat korszerű termékei iránti ke­reslet és kedvezően válto­zott a partnerek ítélete a nagyüzemről, miután 1986- ban a rendelés tételes ki­elégítése 98 százalékra nőtt, a minőségi reklamáció pedig csupán 0,21 százalékos. — Az év végi folyamatos munkarend és a fokozott teljesítmények hatására az 1986-os árbevételi terv ked­vezőbb változata is egy szá­zalékkal túlteljesül. A diós­győri kohászok a hazai ren­delők igényeinek megfelelő­en 2300 tonnával szállítanak több árut a tervezettnél. Az exportpiacra is mindkét irányban teljesül a célkitű­zés és tőkés exportra mint­egy 5 milliárd dollárral több terméket ad a vállalat, mint amit tervezett, javítva ezzel a népgazdaság külkereske­delmi egyensúlyát.­­ A külső és belső intéz­kedések együttes hatása vesz­teségmentes gazdasági év zá­rását teszi lehetővé az LKM- ben, bár még ezzel a nagy­­vállalat működésének pénz­ügyi feltételei nem teljesen rendezettek. A 0­ szaldós gaz­dálkodás értékét növeli, hogy az I—III. negyedév mérlege még 574 millió forint vesz­teséget mutatott. A vállalat 1986. évi gaz­dálkodását elemző beszédét Drótos László vezérigazgató ezekkel a gondolatokkal zár­ta: “ Példánkkal üzenjük mindenkinek, akit illet: ne keressék, mert nincs más al­ternatívája a valóságos elő­rehaladásnak, csak az, amit itt csinálunk: dolgozni kell először, másodszor és har­madszor. Értéktermelő mun­kát kell végezni még akkor is, ha a valóságos értéket átmenetileg nem képes meg­felelően mérni gazdasági kör­nyezetünk. Régi igazság, hogy ezt a társadalmat csak a munka tarthatja fenn. En­nek kell prioritást biztosí­tani. A beszédet hozzászólások, majd kitüntetések átadása követték. Sokak nevében mondott köszönetet a vállalat politi­kai és gazdasági vezetésének irányító tevékenységéért Bár­kai Barna energetikai és üzemfenntartási főmérnök. Ő is hangoztatta, milyen rend­kívüli erőfeszítések árán szü­lettek meg az 1986-os év eredményei. Rendelkezünk olyan fejlesztési koncepció­val, amely alapvetően meg­határozza a jövőt is. Az egyenletes termelés egyik feltétele a színvonalas kar­bantartás megszervezése. A költséggazdálkodás másik lé­nyeges eleme pedig az ener­getikai fejlesztések dinami­kus előrehaladása. Ebből fa­kadóan a technológiai fej­lesztés alappillérének kell szánni e két fontos feltételt. A jövőben csak a termelési, karbantartási és energetikai szakterületek átgondolt és összehangolt együttműködése hozhat megfelelő minőségi, mennyiségi és gazdasági eredményt. S a döntések meghozatalánál minden eset­ben a vállalati gazdaságos­­sági eredmény kell, hogy el­sőbbséget kapjon.­­ Dudla József, a városi pártbizottság első titkára ar­ról beszélt, hogy az utóbbi időszakban különös figyelem kíséri a kohászatot, s a me­gye képviselői is sürgetői voltak annak, hogy a vas­­kohászati vállalatok helyze­tét országos szinten rendez­zék. Nagy elismeréssel szó­lott a diósgyőri kohászok munkájáról, s mint mondot­ta, a rendkívüli erőfeszíté­sek mindenképpen tiszteletet érdemelnek. Nem kell szé­gyenkeznie senkinek azért, mert diósgyőri kohász; erre büszkének kell lennie min­den itt dolgozónak. A megyei és városi párt­­bizottság testületének elis­merését tolmácsolva, kohász­köszöntéssel jó szerencsét és sikeres, eredményes munkát kívánt az LKM dolgozóinak 1987-ben. (pataky) Kiváló Dolgozó feltüntetésben részesült­­ jobb oldali képünk Szóráti Ödön, a Külkereske­delmi Minisztérium engedélyezési főosztályának helyettes vezetője. Bal oldali képünkön: Dudla József, a városi pártbizottság első titkára hozzászólását mondja. Az évzáró műszaki-gazdasági konferencia résztvevőinek egy csoportja. (Irmai István felvételei) 3 Tervül­és év­eil Az utóbbi években a köz­vélemény figyelme egyre erősebben fordul a gazda­ságpolitika, a gazdaság ered­ményei, gondjai felé. Szinte minden rétegből származó — a termelő munkás, az al­kotó értelmiség, termelőszö­vetkezeti dolgozó, szolgáltató tevékenységet végző, vállal­kozó, vezető és irányított — szerteágazó eszmecserét foly­tat a gazdasággal összefüggő kérdésekről és legfőképpen környezete, munkahelye lé­tét közvetlenül meghatározó szerepéről. Ez így természe­tes. Szükség van arra, hogy folyamatosan tájékozódjunk a kitűzött célok végrehajtá­sának szintjéről, eredmé­nyéről, a társadalmi fejlődés elért minőségéről, a szocia­lista közösségben, a világban munkánk által kiérdemelt, megillető helyünkről. Az MSZMP KB november 19—20-i ülésén tekintette át a népgazdaság helyzetét, a XIII. kongresszus óta vég­zett gazdasági munka ta­pasztalatait, és a kongres­­­szuson elfogadott gazdasági program megvalósítása, a VII. ötéves terv teljesítése érdekében meghatározta a fő tennivalókat. A testület kihangsúlyozta, hogy a XIII. kongresszus határozatában megfogalmazott, a VII. öt­éves tervben konkretizált gazdaságpolitikai célok el­érését tartja a szocialista építőmunka legfontosabb feladatának. E programok megvalósítá­sában való előrelépés hatá­rozott szándéka pártunknak és kormányunknak. Ezt kell szolgálnia az 1987. évi nép­­gazdasági tervnek is! Társa­dalmi-gazdasági programunk teljesítéséhez nincs más jár­ható út, mint a munka meg­javításával, az erőforrások ésszerű felhasználásával a gazdasági fejlődés élénkíté­se. Eszközeink ehhez: a kö­vetelményeknek megfelelő, jól szervezett, fegyelmezett munka; a nagyobb vállalati és egyéni érdekeltség a tel­jesítmények növelésében. Az 1987. évi tervek teljesítését minden termelő egységben és munkahelyen következe­tesen, önfeláldozóan, aktívan és cselekvően támogatni kell! Népgazdaságunkban ugyan­is az utóbbi években ked­vezőtlen tendenciák alakul­tak ki. A gazdasági növeke­dés stagnálást mutat, és a korábban kivívott egyensúly törékenynek bizonyult, szá­mottevő a romlás. A gazda­sági folyamatok 1985. és 1986. évben is több lényeges ponton eltértek a VII. ötéves tervben alapul vett pályától. A belföldi felhasználás, ezen belül főleg a lakosság fo­gyasztása magasabb a szá­mítottnál. Nem sikerült gá­tat vetni a megalapozatlan keresetnövekedésnek. A nem kellő szintű teljesítmények, a túlelosztás a konvertibilis elszámolású áruforgalomban okoztak elsősorban problé­mákat. Központi Bizottságunk a kialakult helyzetet kellő ala­possággal elemezve határoz­ta meg a gazdasági fejlődés és a gazdaságirányítás fő feladatait. Éppen ezért az 1987. évi terv abból indul ki, hogy hatékonyan tenni kell a középtávú terv — a VII. ötéves terv — által kijelölt pálya megközelítése érdeké­ben. Ezért fel kell hogy gyorsítsuk a világgazdasági folyamatokhoz való igazo­dást, a műszaki fejlődést! Ez kell legyen az egyik el­sődleges cél 1987-ben. Ehhez kell hozzájáruljanak az ész­szerű termelésszerkezeti vál­tozások, a hatékonyság ja­vulása,­ mert csak mindezek együttes érvényesülésével le­hetséges a gazdasági fejlő­dés élénkítése. Mindannyiunk előtt igen fontos kérdés az életszínvo­nal alakulása, fejlődése, a társadalom tagjainak igényei mind teljesebb kielégítése. A tények, lehetőségek és kö­rülmények figyelembe véte­lével azonban az életszínvo­nalat illetően csak arra van esélyünk, hogy az 1985—86. évi szint stabilizálására vál­lalkozzunk. Ezzel őszintén szembe kell néznünk! Ennél jobb körülményeket csak a munkateljesítményeink ma­gasabb szintjével teremthe­tünk meg. Az 1987. évi terv minden céljában, konkrét feladatá­ban a VII. ötéves terv gaz­daságpolitikai céljaiból, a gazdasági fejlődés időszerű teendőiből indul ki! A gaz­dasági fejlődés élénkítésének szükségessége az utóbbi években nagy jelentőségű kérdéssé nőtte ki magát. Nem közömbös számunkra — és ez nagyon lényeges felismerés —, hogy miként tudjuk elért pozícióinkat megszilárdítani a világban, lépést tudunk-e tartani az élen járókkal, meg tudjuk-e teremteni azokat a feltéte­leket, amelyek biztosítják a zavartalan és előrevivő fej­lődést. Az élénkítéshez igen fontos, hogy gyorsabban és számottevőbben bővüljenek a rendelkezésre álló forrá­sok, amelyek a hazai telje­sítmények fokozódásán ala­pulnak. A növekedés — a termelés — olyan kell le­gyen, amely a belföldi pia­cokon jól, gazdaságosan ér­tékesíthető termékekben nyilvánul meg. E célokat a gazdaságirá­nyítás különböző eszközök­kel, a szabályozással, intéz­kedésekkel kívánja elérni. A szabályozók mellett és azok által ösztönözve számít ar­ra, hogy a gazdálkodó szer­vezetek aktivitása, kezdemé­nyező, vállalkozó készsége is felerősödik. A kedvezőtlen tendenciák főleg ezáltal ál­líthatók meg és fordíthatók vissza! Állami döntések és programok szolgálják a gaz­daságtalan termelés vissza­szorítását. A társadalmi tőke áramlásának élénkítését se­gíti az új bankrendszer ki­alakítása. A keresetszabályo­zás módosítása a munkaerő­­mozgás élénkítését kívánja előmozdítani a hatékony te­rületek felé. Sajnos, az 1987-es évben a nemzeti jövedelem növek­ményét külső kötelezettsé­geink teljesítésére kell for­dítani. Ezért a belföldi fel­­használás nem növekedhet. Ennek okai közismertek. A termelő beruházások viszont a fő törekvéseknek megfele­lően 3—4 százalékkal növe­kedni fognak és ez elsősor­ban a vállalatoknak kedve­ző. A lakosság reáljövedelme és fogyasztása a terv sze­rint nem haladhatja meg az 1986-os szintet. Ezt csak magunk jobb és eredménye­sebb munkájával tudjuk másként befolyásolni. A ter­vezett árszínvonal-emelés azt jelenti, hogy a reálbérek minden bizonnyal csökkenni fognak. Itt is hangsúlyozni kell, hogy a keresetek a tényleges teljesítményektől függnek elsősorban. Társadalmunk valamennyi tagjának elsődleges érdeke fűződik ahhoz, hogy az 1987. évi terv maradéktalanul tel­jesüljön. Ehhez szükség van arra is, hogy valamennyi vállalat és szövetkezet saját terve szervesen és szorosan illeszkedjen a népgazdasági tervhez és mozgósítsa a kol­lektívákat a követelmények túlteljesítésére. Látni kell, hogy a célok megvalósítása főleg a szervezeteken múlik. Minél inkább tudatosul ezen felismerés és azt mind job­ban tettek is követik, annál inkább számíthatunk arra, hogy a kedvezőtlen tenden­ciákat megállíthatjuk. A diósgyőri nagyüzemek kollektívái már számtalan esetben képesek voltak nagy feladatokhoz tudatosan fel­nőni, áldozatos, fegyelmezett munkával bizonyítani a kö­zös célok megvalósítását elő­segítő elkötelezettségüket Így lesz 1987-ben is!

Next