Diósgyőri Munkás, 1988. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-05 / 1. szám
H-h f!UG mmmM ecyesou A LENIN kohászati müvek ES a DIÓSGYŐR! gépgyár partbizottságának hetilapja XLIII. ÉVFOLYAM, 1. SZ. AER UO FT 1988. JANUAR 5. IBS Bizakodni , dobozni Ki milyen gondolatokkal kezdi az új eszkenüőt Gyapjas Sándor, az F- gyáregység pártvezetőségének titkára. — Úgy érzem 1987-ben a korábbinál nehezebb körülmények között kellett dolgoznunk, mind a gazdasági, mind pedig a politikai területen. Feszítettebbé vált a munka, gyorsabban kellett bizonyos dolgokra reagálnunk. Éppen ebből, a helyzetből adódóan azonban erősödtek az emberi kapcsolatok — többen kerestek meg személy szerint engem is gondjaikkal, problémáikkal, — összehangoltabb lett a politikai és gazdasági munka. Növekedtek és nehezedtek is tehát feladataink, és ahhoz, hogy ezeket becsülettel el tudjuk végezni, egyre több időt kell a gyárban töltenünk. Mit várok ’88-tól, milyen lesz az új esztendő? Munkánkat még összehangoltabban, nagy figyelemmel kell majd végeznünk. A vezetőknek ügyelni kell a feltételek biztosítására. Adott lehetőségeinket maximálisan ki kell használnunk, rugalmasan kell alkalmazkodnunk a nehezebb helyzethez. Számunkra igen lényeges, hogy a személyes gondokra, problémákra azonnal reagáljunk, segítsük a megoldást. Bízom benne, ha mindezt megtesszük, nyugodt politikai hangulatban dolgozhatunk majd ' Juhász Lajos, az acélmű gyárrészleg tűzállóüzem vezetője: — Elsősorban azt szeretném, ha a ’88-as esztendőben az LKM elfoglalná az őt megillető helyét a magyar iparban. Szeretném, ha gazdaságosan tudnánk termelni és jó minőségű termékeket gyártanánk A dolgozók és magam felé is azt kívánom, hogy ne lebegjen a fejünk felett a Damoklész kardja, úgy tudjuk ellátni feladatainkat, hogy biztosak lehessünk munkánkban és munkahelyünkben. Bízom benne, hogy a magyar nép úrrá tud lenni a helyzeten. Szükségünk van a továbblépésre, hiszen mindnyájan látjuk, itt és így nem maradhatunk. Szeretném, ha visszakapnák a termelésirányítók, a vezetők a megtépázott tekintélyüket, és ne csak a büntetés, hanem a jutalmazás eszköze is a kezünkben lenne. Minden erőmmel igyekszem segíteni a feladat végrehajtását a saját területemen. A családomnak szeretném biztosítani az eddig megszokott életszínvonalat. A fiamtól — aki esztergályos tanuló — pedig azt várom el, hogy végezze a munkáját és legyen becsületes ember. r Detway Gyuláné, 1 «Munkaügyi előadó, öntötte gyénéntet — Engem is az foglalkoztat ezekben a napokban, ami szerintem a gyárrészlegünk dolgozóinak többségét. Nevezetesen, hogy meghozza-e az új esztendő az öntöde önállóságát, hogy leszünk-e leányvállalat? Hosszú ideje már, hogy szó van erről, de pontosat még nem tudunk. Mindenesetre a munkám változatlan marad. Emberekkel kell foglalkoznom, és ezt nem érinti a szerkezeti forma. Egy lehet az irányelv: Emberségesen. Azok, akik a munkaügyishez fordulnak, sokszor régi dolgozók, kipróbált munkatársak. Problémáik bármilyen jellegűek is legyenek, fontosak számukra. Nekem ezek a problémák lehetnének akták is. De nem azok! Legalábbis mindig próbáltam az embert meglátni mögöttük. Ezért nem változik, változhat a munkám. Az, hogy mégis érdekel a leányvállalattá alakulás, a személyes érdeklődésen kívül anyagiaknak is köszönhető, hiszen ha önálló vállalatként sikeresen működünk — erre minden esély megvan, mert az öntöde ma is nyereségesen termel — akkor az én borítékomba is több kerül fizetéskor. Magánéletemben egy számomra szokatlan szerepre készülök. Nagymama leszek. Ezekben a hetekben várjuk őt Most az egész családot ez a készülődés foglalkoztatja. Hogyan is nézhetne másként mint optimistán, az esztendő elé egy jövendőbeli nagymama? Tóth István, előmunkás: — Gyárrészlegünk — kovácsmű gyárrészleg — január elsejétől leányvállalattá alakult. Érdeklődéssel és bizakodással várjuk a fejleményeket, bár tudjuk, hogy a munkánkban, a munkakörülményekben nem várhatunk azonnali javulást. Így vagyok ezzel magam is és ezt tapasztalom a környezetemben is. Dolgozni kell. Többet nemigen lehet, de jobb minőségben, szervezettebben biztosan. A jövőben minden bizonnyal jobban szét tudunk nézni a házunk táján, az hogy önállóak lettünk lehetővé teszi ezt. Azt várom, hogy nőni fog a munkahelyi demokrácia. Ezzel nem azt mondom, hogy minden kérdésben mi akarunk dönteni, hiszen akkor magára a termelő munkára nem jutna idő. Azt azonban elvárjuk, hogy megfelelően legyünk tájékoztatva a minket és a vállalatot érintő kérdésekben. Nem utolsósorban azt várom az elkövetkezendő időktől, hogy átalakul az ösztönzési rendszer. Magyarán elismerik anyagilag is és erkölcsileg is a kiemelkedő munkát, és elmarasztalják azt, aki csak dolgozgat. Magánéletemben nem tervezek változást 1988-ban. Feleségem, gyermekem van. Nagy beruházásra mi sem készülhetünk, de szeretnénk megőrizni az eddig elért életszínvonalunkat. Persze ez az idén még több munkával is, csak nehezen teljesíthető. Mindenesetre bizakodom és dolgozom Lukács Gábor, műszaki, gazdasági tanácsadó, innovációs főmérnökség: — Ha most visszagondolok 1987 elejére be kell vallanom, borosabban láttam az előttem álló esztendőt, mint ahogy az végül sikerült. A magánéletemben, szakmai vonalon és a mozgalmi munkában is pozitív irányba billen az értékelés mérlege. Mi lesz ’88-ban? Itt a Digépben is sokan félve tekintenek innen az új év küszöbéről előre. Kétségtelen, hogy rengeteg dolgot kell megoldanunk nehezedő körülmények között. De szerintem ezektől nem félni kell, hanem bele kell vágni a megoldásukba, hiszen mindenkinek az a célja, hogy ebben a helyzetben is talpon maradjunk. A siker pedig éppen attól lesz igazi siker, hogy ezeket a nehezebb feladatokat is végre tudjuk hajtani. Személy szerint rám is, igen sok munka vár ebben az évben, és szeretném az óévihez hasonló lendülettel végezni minden területen. Konkrétan mit várok ’88- tól? Azt, hogy jobb legyen, mint ’87 volt, és rosszabb, mint 1989 lesz. Csótai Jenő, az acélöntöde üzemvezetője: — Nagyon sok mindent várok az elkövetkezendő évtől. Elsősorban békét mindenütt a világon. Saját magamnak és a munkahelyemnek pedig azt, hogy az új, megváltozott körülmények között is eredményesen, sőt eredményesebben tudjunk dolgozni. Ez ügyben sajátos lesz a helyzetünk, hiszen az első negyedév végéta, leányvállalati formában fogunk dolgozni. Remélem tudjuk majd öregbíteni az üzem, a diósgyőri önrészek hírnevét. Az biztos, hogy nem rózsákkal lesz kikövezve az előttünk álló út, inkább tövisekkel. Az az érzésem, hogy az egész magyar társadalom olyan érettségről tesz tanúbizonyságot, amikor szembenéz a nehézségekkel, hogy ez biztosítéka lehet a megújulásnak. Bízom abban, hogy a kibontakozás nem marad üres frázis, hanem a szó igazi értelmében jön létre. Teszem ezt azért, mert ismerem a munkatársaim véleményét, hozzáállását. Személyes kívánságom talán csak annyi, hogy a jövőben legyen nekem is, a családomnak is egy kicsit nagyobb szerencsénk. Korszerű üzemből — korszerű termék 0*moi iotvám, KÁDÁR JÁNOS LEVELE AZ LKM DOLGOZÓIHOZ Tisztelt Elrtársak! A Lenin Kohászati Művek párttagsága, dolgozói nevében írt, december 27-én kelt levelüket megkaptam. A Központi Bizottság és a magam nevében köszönöm a bizalmat, az új év alkalmából küldött üdvözletüket és jókívánságaikat. Ebben az évben a párt és a kormány vezetésének, ugyanúgy mint Önöknek, jó néhány nehéz kérdésben kellett döntenie. Meggyőződésünk, hogy a Központi Bizottság kibontakozási programja és a kormány annak alapján kidolgozott munkaprogramja megfelelő irányokat mutat, és az elhatározott feladatok következetes végrehajtásával kikerülünk a nehéz helyzetből. Biztos voltam abban, hogy amint írják — a rendcsinálásban, a gazdasági és társadalmi stabilizálási és kibontakozási program végrehajtásában a párt és a kormány számíthat üzemük kollektívájára. Élve az alkalommal, minden jót, erőt, egészséget, sikereket kívánok a nagy múltú, fontos, szocialista nagyüzem, a Lenin Kohászati Művek vezetőinek és minden dolgozójának az új esztendőre. Önökkel együtt bízom abban, hogy mind a magyar nép, mind az Önök kollektívája közös erővel meg fogja oldani az előtte álló feladatokat. Budapest, 1987. december 30. Elvtársi üdvözlettel: KADAR JANOS Sikeres évet zárt a gépgyár (Az eredmények értékeléséről tedósékunk a 2. oldalon) Az 1988—1988 esztendő fordulóján (Drótos László vezérigazgató írása a 3. oldalon) Kitüntetés, pályadíjak h óév utolsó dekádértekezletén Az évzáró műszaki-gazdasági konferenciát megelőzően került sor az 1987-es év utolsó dekádértekezletére az LKM vezérigazgatói tanácstermében, december 30-án. Az értekezleten Drótos László vezérigazgató a Nívódíj első fokozata kitüntetést adta át sok évtizedes munkája elismeréseként Bujdos Lászlónak, a 100. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola nyugdíjba távozó igazgatójának. Sípos István innovációs főmérnök, az FMKT elnöke ismertette az Alkotó Ifjúság pályázatra benyújtott munkák értékelését. Az értékes pályamunkájáért jutalmat adtak át a következőknek: Tőzsér István, Markovics László, Kála Gusztáv, Lányi László, Forgács László, Bene Zoltán, Cs. Sutyok Ágnes, Imre Zoltán, Nagy István, Kiss Dénesné, Kakuszi János, Jakab Istvánná, Dobos László, Mezei Sándor, Stampel György, Tóth József, Oláh Tibor, Molnár József, Dévai György, Perjés Jenő. Ugyancsak jutalommal ismerték el a hexa-sakkvilágbajnokságon elért eredményét Botka Imrének.