Diósgyőri Munkás, 1989. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-03 / 1. szám
UUGTOLETAö*. BDSESÖLOS3 Munkás Boldog évet, (Mák József felvételei A LENIN KOHÁSZATI MŰVEK ÉS A DIÓSGYŐRI GÉPGYÁR PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA XLIV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ÁRA: 2,60 FT 1089. JANUÁR 3. Több év óta először: Nyereséges gazdálkodás az LKM-ben Évzáró műszaki-gazdasági konferencia a fordulópont előtt A hagyományok rendje szerint évzáró műszaki-gazdasági konferencia színhelye volt december 30-án az LKM vendégházának földszinti oszlopcsarnoka. Az ünnepi tanácskozást Móri Lajos, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára nyitotta meg, köszöntve a résztvevőket, közöttük Berecz Frigyes ipari minisztert, az MSZMP KB tagját, Dudla Józsefet, az MSZMP KB tagját, a megyei pártbizottság első titkárát, Paszternák Lászlót, a vasasszakszervezet főtitkárát, dr. Vörös Árpád ipari miniszterhelyettest, dr. Bányai Miklós miniszteri biztost, Tímár Vilmost, a Miskolc Városi Pártbizottság első titkárát, Básti Jánost, az SZMT vezető titkárát, Szegő Istvánt, a vasasszakszervezet területi szervezőjét, dr. Kovács Lászlót, a Miskolc Városi Tanács elnökét, Kovács Zoltánt, a Digép vezérigazgatóját, dr. Voith Mártont, a Nehézipari Műszaki Egyetem tanszékvezető tanárát, Hernádi Istvánt, a MÁV Miskolci Igazgatósága vezetőjét. Ezután Drótos László vezérigazgató tartotta meg az 1988-as esztendő tapasztalatait értékelő és elemző beszámolóját. Tisztelt vendégeink! Kedves munkatársaim! A mindannyiunk által nagyra becsült és tisztelt gyárunk fejlődéstörténetének 218. esztendejében, az évet záró műszaki-gazdasági konferencián, az 1988-as tervev jellemzőit a következőkben összegezhetem. A vállalat működésének környezeti feltételei az előző évekhez képest érdemben nem javultak. Ebben számunkra nemcsak fokozódó — és az egész országra érvényes — szigorítások, az igazán nehezek —, amiről a legutóbbi parlamenti ülésen a gazdasági területeken dolgozó képviselőktől bőven hallhatott a nyilvánosság vállalati példákat. Ezeken túl is az LKM-nél immár hetedik éve tartó — 1988-ban különösen felerősödő — pénzügyi működési feltétel hiánya már-már elviselhetetlen üzemeltetési körülményt okoz. A kialakult helyzetre, a múlt év második felétől jelentősen megváltozott kormányzati gazdaságpolitikai prioritásra új vállalati stabilizálási, szerkezetátalakítási program beindításával igyekeztünk már az 1988-as tervünkben is reagálni. Most egy év elteltével azt állapíthatjuk meg, hogy ez a tervünk jó nyomon indított el bennünket és eddigi végrehajtásuak eredményeként — ez évben az állami szubvenciót 1500 M Ft-tal csökkentettük az előző évhez képest, és így a költségvetési kapcsolatunkat az előző hét évben évenként több száz millió Ft-os negatív szaldóval szemben az idén közel 1 Md Ft-os pozitív egyenleggel zárjuk: — a vállalati nyereség — ugyancsak 7 év óta első ízben — eléri a 300—320 millió forintot, amely értéknek 75 százalékát az idén létrehozott leányvállalatok, az önálló közép- és kisszervezetek érték el: az élőmunka termelékenysége egy esztendő leforgása alatt az 1 tonna előállított acélra vonatkozólag a törzsvállalatnál 32 óra/tonnáról 26 óra tonnára (20 százalékkal) javult. Az elért eredményekhez alapvetően három körülmény járult hozzá: 1. A vállalaton belüli erőteljes gazdálkodási racionalizálás (pld. a készletek 32 százalékos csökkentése, a fajlagos anyag és energiaköltség 360 M Ft-os mérséklése, az élőmunka felhasználása több mint 4000 fős csökkentése stb.). 2. A szerkezetátalakítás olyan első kezdeti lépései, mint az elavult termelőberendezések és a veszteséges termékek egy részének leállítása, a versenyképes termelés és termék mennyiségének némi fokozása (mint pld. a legkedvezőtlenebb paraméterű egyik kohó teljes leállítása; egyes acélműi berendezések, valamint a féltermék és készárugyártó hengersorok szakaszos üzemeltetése a korábbi folyamatos műszakrenddel szemben ; veszteséges termékből 35 kt gyártásának leállítása; a másod- harmadtermék 10 kt-val történő többletgyártása, új, korszerű acélminőségek bevezetése stb.). 3. A konjunkturális lehetőségek kihasználása. Így a konvertibilis exportárak erőteljes, átmeneti növekedése; a több éves szocialista piaci munka eredményének kezdeti beérése, és a hazai piaci adottságok jobb kihasználása (mint pl. szocialista vállalatközi közvetlen együttműködés, jól jövedelmező új acéltermékek arányának növekedése, feldolgozásos devizahitel konstrukció, devizaátadási konstrukció, stb.). Ezek összeredményeként 1300 M Ft nyereségtöbbletet juttatott számunkra. Mindezek hatását sajnos lerontották a „begyűrűződő”, együttvéve mintegy 1200 M Ft az alapanyag, alkatrész, energia áremelkedéséből adódó többletköltségeink, amelyek 1988-ban érték gazdálkodásunkat. Amikor az elért eredményeket a jelenlévő kollégáimnak, a mozgalmi szervek képviselőinek és jelenlévőkön keresztül valamennyi becsületes munkatársunknak a vállalatvezetés nevében itt most megköszönöm, nem ünneprontásként, hanem a helyzet reális megítélése céljából ki kell mondanom, hogy mindezek és a többi még felsorolható pozitív számok csak önmagunk korábbi teljesítményéhez mérten jogos elismerést érdemlő sikernek számítanak. Ugyanis mi az LKM, — hasonlóan a többi magyar vaskohászati vállalathoz — igazi áttörést, karakterisztikus váltást az idei szép számainkkal sem tudtunk még elérni a nemzetközi élvonalhoz képest évek óta tartó, és fokozódó, erőteljes szakmai leszakadásunk megváltoztatásában. Ez a tovább már nem halasztható tendenciaváltás még előttünk áll, aminek mielőbbi bekövetkezését 1988- ban is nehezítette egyrészt, hogy nagy szüksége van az országnak — a mással egyelőre nem kiváltható — és a vaskohászat által még előállítható dollár milliókra; másrészt, hogy mi gazdasági és mozgalmi vezetők is valójában félünk, szorongunk a váltással együttjáró erőteljesebb munkaerő-átcsoportosítás, munkahely megszüntetés emberi problémáitól. Mindkét körülmény 1988- ban is erős hatással volt a termelés elmaradott szerkezetének bizonyos mértékű továbbkonzerválására, a nagy mennyiségű alacsony használati értékű export fenntartására. Köszönetet mondok a társvállalatoknak, akik tevékenységükkel elősegítették elért teljesítményünket. Köszönetet mondok rendelőinknek, termékeinket felhasználó és értékesítő vállalatoknak, akik bizalmukkal tisztelték meg a diósgyőri kohászok munkáját. Nem mulaszthatom el, hogy ne mondjak itt most elismerő szavakat a közvetlen állami irányítást gyakorló Ipari Minisztérium, a Vasas Szakszervezet és a testületi mozgalmi szervek képviselőinek, akiknek munkatársaival bár sokat vitatkoztunk, de azt itt is el kell ismernem, hogy az államigazgatás fokozódó , és nem ritkán egymásnak ellentmondó követelményeiben a legreálisabbak az említett szervek munkatársai voltak. Sokat fáradoztak azért, hogy az ipar ereje és egysége megmaradjon hazánkban, a megye gazdaságszerkezeti rekonstrukciója mielőbb elinduljon. Nem rajtuk múlott, hogy mindeddig enyhén szólva nem egy „ipar-barát”, illetve „kohász-barát” közgazdasági, környezet és társadalmi közvélemény alakult ki az országban, hogy nem formálódhatott ki egy a vállalatok stratégiájához kellő biztonságot nyújtó reális iparpolitika. Tisztelt évzáró konferencia! Ha az elmúlt hat és fél esztendőt tekintjük át, amíg itt — személyes sorsom szerint — gyárvezető tehettem, nem termettek igazán nagy jelentőségű, országos hírű dicsőségek, babérok vállalatunk számára. Be kellett érnünk azzal, hogy az 1982. évi súlyos morális és gazdasági megrázkódtatás után talpra álltunk és talpon maradtunk. Értékként lehet talán kezelnünk e nehéz években is felmutatott kezdeményezéseit kollektívánknak. Ugyanis innen indultak el olyan , később elterjedt, vagy jelenleg szélesedő kezdeményezések — mint az önálló kereskedelmi és marketing munka a vaskohászati vállalatokon belül: a belső önálló munkaszervezetek, belső vállalkozások kísérletei • az innovációs TEAM-munkák: a hazai és külföldi tudományos, majd pedig korszerű tőke összekapcsolást is jelentő gyártó- felhasználói kapcsolatok, a barter-jellegű üzletek, vegyesvállalati formák. Itt élesztettük fel ismét a borsodi vaskohászat korszerű integrációjának gondolatát, amely most már minisztertanácsi döntés alapján két napon belül egy átmeneti időre szóló trösztbe testet ölt. A fedezeti elven működő belső érdekeltségi rendszer, majd az önálló divíziók és a jogilag is független szervezetek már a jövő évekre, az új társulási törvény adta lehetőségekre nyitják meg vállalatunknál szintén elsőként a kapukat. Mindezek nem mentek simán, egyszerűen. Győztes és vesztett csaták sokaságát vívtuk meg. Most értünk el ahhoz a pontoz, amikor — a hadi kifejezésnél maradva — magát a háborút nyerhetjük meg, vagy veszíthetjük el. A gyár sorsa saját eddigi munkánk és a rajtunk kívül álló körülmények miatt most korszakváltáshoz érkezett el. A radikális szerkezetváltás a vállalat élet-halál kérdése. Ez a drasztikus váltás elképzelhetetlen Magyarországon is a külön-külön eddig egymástól gazdaságilag elszigetelt vállalatok erőteljes érdekeltségi integrációja nélkül, miközben maguk a meglévő monolitikus szervezetű vállalatok is szerkezetükben tovább aprózódnak, önálló kis- és középvállalatokká alakulnak. Ehhez ad most majd átmenetileg szervezeti keretet a tröszt, hosszabb távon pedig egy új tulajdonosi irányító(Folytatás a 3. oldalon) A nyugállományba vonuló vezérigazgatót köszönti Berecz Frigyes ipari miniszter