Diósgyőri Munkás, 1989. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-03 / 1. szám
1989. január 3. r DIÓSGYŐRI MUNKÁS 3 Évzáró műszaki-gazdasági konferencia a fordulópont előtt (Folytatás az 1. oldalról) si forma, amelynek konkrét tartalmát ma még nem igen ismerjük. Az, hogy mindezekből a feladatokból mi vár a legközelebbi napokban és 1989- ben ránk, erről dr. Tolnay Lajos kolléga szól majd. Befejezésül a most esedékes vezérigazgatói váltásról és ezzel összefüggésben magamról is szeretnék szólni. Egy félévvel ezelőtt jeleztem a vállalati pártbizottság előtt és a kinevező felső szerveknél, hogy az 1989-től ránk váró munka a vállalatvezetés erősítését, munkája feltételeinek javítását, egy új belső módosított kádergazdálkodásunkat is igényli. Felvetettem ekkor a személyes visszavonulásom lehetséges változatát is, módot nyújtva ezzel vezetőim választására. Erre az elhatározásra úgy jutottam el, hogy felelősen végiggondoltam az új, radikális célokat megvalósító feladatokhoz összetételében is megújult, friss erőkre, teljes bizalmat és maximális támogatást élvező vezetőkre van szükség a vállalatnál. Én a jelenlegi helyzetemben, a mostani körülmények között, személyes küzdő- és tűrőképességemben i— önértékelésem szerint — már nem vagyok erre a szerepre minden tekintetben alkalmas, sőt az utóbbi napokban jelentkező események azt igazolják, hogy egészségileg sem tudok e feladatoknak maradéktalanul eleget tenni. Számomra nagy megtiszteltetés, hogy ez idáig, hat és fél éven át állhattam e kollektíva megfeszített munkája irányítása élén. Megelégedéssel veszem tudomásul, hogy most vezetőim és munkatársaim gondoskodásából eredően — a vállalatunknál többekkel hasonlóan — tisztességesen vonulhatok vissza a munkakörömből. Úgy érzem becsülettel elvégeztem a tőlem elvárható kötelességem, felelősen szerény képességem szerint hűen szolgáltam a rám bízott ügyet, és ezzel együtt szeretem gyárunk nagyszerű közösségének érdekeit. Hálás vagyok mindazoknak, akik ezt számomra lehetővé tették. Azt remélem, hogy aki engem ismer, nem tekinti a nehézségek előli megfutamodásnak mostani elhatározásomat. A vállalat dolgozói iránti felelősség objektíven továbbra is összeköt majd bennünket. Külön nagy öröm részemre, hogy most úgy köszönhetem meg eddigi — 40. gyárvezetőként — megbízatásomat, a személyes bizalmat, a jelenlévők számomra biztosított önzetlen támogatását, hogy tudatában lehetek annak, hogy a vállalatra általunk közösen kidolgozott fejlődési program megvalósítása töretlenül halad majd tovább. Meggyőződésem, hogy a kiváló felkészültségű, elkötelezett, fiatal vezetők hozzáértésükkel és lelkesedésükkel minden bizonnyal felgyorsítják majd ezt a folyamatot, visszafordíthatatlanná teszik az elindult pozitív tendenciát. Nem kevés büszkeség számomra, hogy miniszter elvtárs és az illetékes testületek — javaslatomat is figyelembe véve a nálamnál másfél évtizeddel fiatalabb, a vállalat által, és általam is nevelt, több vezetői poszton kipróbált, tehetséges, közvetlen helyettesemnek adja át az új vezérigazgatói megbízatást. E gyár közel 220 éves történetében még erre sem volt példa. Tiszta szívből kívánok az új vezetésnek, kedves barátaimnak bátor, nagyszabású vállalkozásukhoz nagyobb sikereket, mint amit együtt az elmúlt években megérhettünk, őszintén remélem, hogy ez már nem túl sokáig várat magára. Ehhez jó egészséget, erőt kívánok valamennyiüknek és sok boldogságot barátaik szeretteik körében. Köszönöm a figyelmüket. Kérem, a miniszter elvtársat, hogy jelentésemet szíveskedjék elfogadni. A beszámoló elhangzása után elismerések és kiváló dolgozó kitüntetés átadása következett, melyet a Lenin Kohászati Művek vezetése a vállalat külkereskedelmi tevékenysége fejlesztésében nyújtott kimagasló támogatásért adományozott. Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott Mály Jakab, a TECHNOIMPEX osztályvezetője és Szikra László, az INDUSTRIAL EXPORT kereskedelmi igazgatóhelyettese. Vezérigazgagatói köszönőlevélben és anyagi elismerésben részesült Dános Gusztáv, az INDUSTRIAL EXPORT műszaki koordinátora. ÉRDEMEI TELJES ELISMERÉSÉVEL Berecz Frigyes ipari miniszter kért szót ezután. Tárgyilagosan értékelte az 1938- as év kemény munkával elért eredményeit, s szólt arról, hogy 1989. történelmi fordulópontot jelent a vállalat 220 éves történetében, hiszen új szervezeti keretek között folytatja gazdálkodását — egyenrangú társként az Ózdi Kohászati Üzemekkel — mint tosodi Vaskohászati Tröszt. A nyugdíjba vonuló Drótos László vezérigazgató életútjáról elmondotta, hogy sokkal pozitívabban értékelendő annál, mint azt a beszámolóból hallhattuk. Érdemei teljes elismerésével távozhat posztjáról, nincs amiért szégyenkeznie kellenek. Elismeréssel szólt az új vezérigazgató — dr. Tolnay Lajos — személyéről. Sok sikert kívánt neki és a gyár kollektívájának az új tervcélkitűzések teljesítéséhez, majd átadta a felmentő levelet Drótos Lászlónak, dr. Tolnay Lajosnak pedig a vezérigazgatói kinevezésről szóló okiratot. A JÖVŐ ÚTJA: NYERESÉGES GAZDÁLKODÁS! Dr. Tolnay Lajos felszólalása következett aki azt fejtegette: milyen kemény és szervezett munka van az elért tisztes vállalati eredmény mögött. Részletesebben szólt az 1989-es esztendő lehetőségeiről és leszögezte: Az új esztendőben érvényes szabályozás csakis és kizárólag nyereséges vállalatnál biztosít normális működési feltételeket, a bérszabályozás, fejlesztési lehetőségek és minden más költségfelhasználás a nyereséghez van kötve. Az ez évben is komoly eredményt felmutató kereskedelmi munka jelentős továbbfejlesztése szükséges, s ehhez a korszerű kereskedelem minden lehetőségét ki kell használni. A tröszti tagvállalatoknak gyümölcsöző együttműködést kell kialakítaniuk, nagy lehetőség rejlik elsősorban az ózdi kooperáció érdemi kihasználásában. Bejelentette dr. Tolnay Lajos, hogy az ÓKÜ és az LKM szakvezetői az 1989. évi gazdasági terveiket, a terv minden lényeges feltételrendszerét összehangolták. Megítélése szerint a jövő útja csak a vállalaton belüli önelszámolás, decentralizálás, a hatáskörök felelősségi körök és intézkedési lehetőségek összhangjának megteremtése lehet. A leánye célkitűzés helyességét is avállalatok pozitív példája is tolja. Csak ilyen decentralizált irányítási rendszerben biztosítható, hogy végre megtörjön a vállalat központi szerveinek bürokráciája, s a túlzottan hierarchikus felépítést egyenlő partnerek kooperációja váltja fel. Legelsőként megoldandó feladat az ún. kézivezérlés felszámolása. Az alapvető termelőegységeknek (nagyolvasztó, acélmű, hengermű) minden olyan funkció felett rendelkezési joguk kell legyen, amelyek a gazdálkodás eredményességét befolyásolják. Szólt egyebek között a Borsodi Vaskohászati Trösztben kialakuló kapcsolatrendszerről is, mivel ebben a kérdésben igen ellentmondásos a vállalati hangulat. Szó sincs olyasmiről, hogy a tröszti forma tovább fokozza az LKM működési nehézségeit, növeli az intézkedési lépcsők számát. A tröszt ugyanis nem különálló szervezet, hanem a tagvállalatok összessége. Megmarad a vállalatok önálló költségvetési kapcsolata, így mindenki felelősséggel tartozik tetteiért, ugyanakkor a tröszt vezérli a szerkezetátalakítást, megakadályozva egy visszarendeződés esetleges bekövetkezését. Végezetül megköszönte azt a munkatársi segítséget, bizalmat, amely a nehéz, de megtisztelő feladatra való kinevezését lehetővé tette. Igen nagy a várakozás a gyáron belül és gyáron kívül, hogy az LKM stabil gazdálkodást érjen el. Személyes munkájában olyan együttműködést és olyan légkört igyekszik majd kialakítani, mely a feladatok vállalati szintű társadalmasítását, egy igazságos közteherviselést, és ennek megfelelően az eredményességet biztosítja. NYT’Onf» A «KÉNT IS EMELT FŐVEL ... Dudla József felszólalásában az elért eredmény rangját hangsúlyozta, majd részletesen méltatta a nyugdíjba távozó Drótos László munkásságát. Felvázolta példás életútja fontosabb állomásait, amely az esztergályos szakmától a kohómérnöki diploma megszerzéséig, a pártmunkás fontos közéleti tisztségig és a vezérigazgatói posztig ívelt. Nyugdíjasként is emelt fővel járhat ... A kinevezett új vezérigazgató, dr. Tolnay Lajos személyéről szólva kiemelte: a gyár történetében példa nélküli, hogy ennyire fiatal ember kerülhetett az első számú vállalati pozícióba. Ezzel a lépéssel az évek óta tartó, sokszor reménytelennek tűnő küzdelmet vívó kollektíva kapott további bizalmat a minisztériumi és a megyei vezetéstől. HATÁRÁLLOMÁSHOZ ÉRKEZTÜNK! — Kollektívánk úgy érzékeli, hogy vállalatunk az 1988-as év végével egy határállomáshoz érkezett, lezárul egy küzdelmes, kevés munkasikert, több mélypontot és az ebből kivezető útkeresés minden gyötrelmét magában hordó korszak — mondotta a műszaki-gazdasági konferencia utolsó felszólalójaként Varga Sándor, műszaki igazgatóhelyettes. Befejezésként mértéktartó optimizmusát említette, amit a jelenlegi helyzet pozitív irányú megváltoztatására vonatkozó elemi érdek is erősít. Hiszen továbbra is meggyőződésünk, hogy a magyar népgazdaságnak egy nyereséges, a tárgyilagos tömegtájékoztatással is támogatott acéliparra a következő évtizedekben is szüksége lesz... Móri Lajos zárszavában a műszaki-gazdasági konferencia résztvevőinek és a vállalat egész kollektívájának békés, boldog új esztendőt kívánt. Befejezésként a résztvevők a DVMOK kórusával együtt elénekelték a Himnuszt. (pd) Drótos László Berecz Frigyes Dr. Tolnay Lajos Dudla József Varga Sándor Br. Tolnay Lajos átveszi a minisztertől a kinevezési okmányt (Juhászné Frigyik Dóra felvételei)