Dolgozó Nő, 1954 (10. évfolyam, 2-12. szám)

1954-02-01 / 2. szám

GYŐZTES PÁRTUNKNAK ÜZEN A MÚLT Az itt közölt dalokat börtönbe vetett kommunisták éne­kelték az illegalitás éveiben és hirdették velük az igaz ügy győzelmét. Magyar nyelven most jelennek meg először. MIS LEA BÖRTÖN BALLADÁJA Mondd el, anyó, azt a tündérmesét, mely ősöreg időkből szállott reád. Hányszor elmondtad, hej, hányszor regélted. Mondd el hát újra, hisz vár unokád. Szólj a sárkányról, a tündérlányról, A király fiáról, kit börtön emészt. Örökös lánggal lobogó várról, S az elrabolt lányról, ki tán odavész. Mesélj hát, újra mesélj, szedd reám álmaid fátylát, Hadd érzem újra meséd Altató, édes, varázsát Mondd el az arany meséket, Dalold a sárkányt, a rémet, Mondd el az arany meséket, Dalold a­ sárkányt, a rémet. Akit itt egy sötétlő épület egyszer Nagy kő­ kapuján hat b­omba retesszel, Magas, tele fallal, s a rácsok közt loppal Hazától és háztól elorzott rabokkal. Nővérek a kínban: a lányok, a vének S a gyermekük­ vesztett, szép ifjú anyák Nagy, tűz-teli szívvel és tündéri kézzel Csak fonták a­ kín és vágy fonalát. A nyirkos sötétbe bezárva Csak fontak, fontak ott S csak fútták, fútták egy árva, Elkínzott dallamot. A kőfal magas vala s őrök Vigyázták örökké a rácsot, De lám, a dal szárnyakat öltött és zengve és suhogva szállott. Ment, szállt a dal messze vidékre. Hol rácsteli ablakok várták, S megölt ama messze vidéken Más, rácsteli ablakok árnyán. És akkor, hal akkor szilaj csoda történt, Ruert víg ének válaszolt kintről a dalra. Szél támada abból, viharzó, letörvén A zárat, s lesújtva a régi falakra. Egy páncélos ifjú jött, arannyal ékes, Hogy kiszabadítsa a királyi lánykát. Nagy, mélységes árkot vont fekete ménje Szikrázó kövekbe plántálva patáját, S azóta nincs börtön, se rémek, Se őrök, se börtönbe zártak, Azóta csak szabadok élnek Szép földjén az ifjú hazának. Fordította: SZÉKELY JÁNOS ÉNEK A „H”-CE Zöld volt egyszer a fa ága. Hej szegények, hej, De most minden lombja sárga. Hej szegények, hej, Sötét ,a H-cella odva, Hej szegények, hej, Nem süt napfény a rabokra. Hej szegények, hej, Ott sok munkást öl sötétség. Hej szegények, hej, Mert ők küzdöttek a népért, Hej szegények, hej, Kommunisták senyvednek ott Hej szegények, hej, Kik fölráztak várost, failut. Hej szegények, hej, ölik őket ’a bojárok. Hej szegények, hej, Sötét tömlöc várt reájuk, Hej szegények, hej, Hogy pusztítsa mindegyiket. Hej szegények, hej, Az éhezés meg a hideg, Hej szegények, hej, Mulatoznak a bojárok. Hej szegények hej, Dáridós az éjtszakájuk, Hej szegények hej, De a dolgozó munkásnak Hej szegények, hej, Az élete gond és bánat, Hej szegények, hej. Zöld volt egyszer a fa ága, Hej szegények, hej, és most minden lombja sárga Hej szegények, hej, De fordul a tél tavaszra, Hej szegények, hej, S zöldül az ág virágozva, Hej szegények, hej, Mert az idő halad tovább, Hej szegények, hej, Megfordul még ez a világ, Hej szegények, hej, És fog még a bojár úrfi Hej szegények, hej, Tömlöc mélyén sóhajtozni, Hej szegények, hej. Fordította: BAJOR ANDOR

Next