Dolgozó Nő, 1959 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

m kiká­ttaiat. Ugyancsak októberben Gh. Gheorghiu- Dej elvtárs, az RMP KV első titkárának vezetésével párt- és kormányküldöttség látogatott el Csehszlovákiába. Küldöttsé­günket országszerte lelkes, meleg, a test­vérnép iránt kifejezett őszinte barátság­gal köszöntötték Csehszlovákia dolgo­zói. A két ország párt és kormányküldött­ségének közös nyilatkozata kifejezi: „...a látogatás során lefolytatott megbeszélé­sek gyümölcsöző eredményei elő fogják mozdítani a román és csehszlovák nép együttműködésének fejlesztését és barát­ságának megerősítését, a szocialista tá­bor, a világ biztonságának és békéjének megszilárdítását." Mircea Bălănescu, az RNK párizsi nagy­követe és Demostene Botez, az RNK UNESCO-képviselője átnyújtják az UNESCO — az ENSZ nevelés-, tudomány-, és kultúr­­ügyi szervezete — vezérigazgatójának azo­kat a ratifikált okmányokat, amelyekben ha­zánk csatlakozik a kultúrjavak védelmére vo­natkozó hágai egyezményhez. December elején kormányunk nyilatkozatot tett a berlini helyzet normalizálá­sának kérdésében. A nyilatkozat megállapítja, hogy a nyugati kormányok — noha a potsdami egyezményben kötelezettséget vállaltak egységes és demokratikus Né­metország megteremtésére — most remilitarizálják a Német Szövetségi Köztár­saságot, támogatják revansra készülődő, agresszív politikáját. Ezzel olyan hely­zetet alakítottak ki, amely az összes európai országokat fenyegeti Kormányunk a Szovjetunió kormányával egyetértésben, a legsürgősebben megoldást kívánó kérdésnek tekinti a berlini helyzetet. 13 évvel a háború befejezése után a három nyugati hatalom még mindig megszállva tartja Berlin, a Német Demokratikus Köztársaság területének központjában fekvő főváros nyugati szektorait, és a fe­szültség tűzfészkévé változtatja a városnak ezt a részét. Kormányunk szilárdan egyetért a Szovjetunió javaslatával, hogy Nyugat-Berlint nyilvánítsák szabad de­­militarizált városnak. A nyilatkozat leszögezi, hogy ha a nyugati kormányok „erő­­politikájukhoz" híven, a berlini helyzetet a Varsói Szerződés bármely tagállama elleni támadásra használnák fel, a Román Népköztársaság a szerződés többi tag­államával együtt teljesíteni fogja a ráháruló kötelezettségeket, megvédve ezzel saját biztonságát és az egyetemes béke érdekeit. Képünk N. Sz. Hruscsov és kísérete múlt évi kelet-németországi látogatása alatt készült. A berlini nagygyűlésen a német főváros lakói hitet tettek a béke és a szocializmus mellett. Hazánk dolgozói, románok és magyarok egyaránt, ke­gyelettel ápolják a történelmi múlt hagyományait, meg­­becs­üléssel őrzik a szabadságért és az idegen elnyomás el­len harcoló néptömegek, a haladó hazafiak emlékét. A tör­ténelmi múlt valamennyi dicső eseménye ugyanakkor újabb erőforrás is számunkra a jobb,­­bőségesebb életért vívott, sikerekben gazdag harcunkban. A száz évvel ezelőtti január 24 jelentős dátuma a román nép történetének, a Havas­alföld és Moldva egyesülésének, az egységes román állam létrejöttének napja. Már a sikertelen 1848-­as forradalmak után napirendre került az egyesülés kérdése. A haladó erők az egyesülés­től az 1848-ban meg nem valósított, polgári demokratikus forradalmi célkitűzések kivívását várták. Az egyesítésért harcoló parasztok, városi dolgozók és kereskedők élén olyan felvilágosult hazafiak állottak, mint Mihail Kogal­­niceanu, A. Ion Cuza, C. A. Rosetti, C. Boliac, V. Alecsandri és mások. Mindannyian magukénak vallották Nicolae Balcescu célkitűzését: „Egységes, erős nemzeti, állam akarunk lenni... Az egységes állam megteremtése alapján politikai és társadalmi reformok megvalósítása szükséges, hogy az új állam lakosai valóban szabad állam­polgárokká váljanak.“ Bár a­­m­eggazdagodott polgárság látszólag az egyesülés eszméje mellett volt, alapvető osztályérdeke, a reakciós földe­surakkal való szoros kapcsolata és attól való félelme, hogy a né­pmozdidás újabb 1848-at eredményezhet, egyre inkább a reakciós bojársággal­­ kötendő kompromisszum felé vonzotta; igyekezett meghiúsítani a nép törekvéseit. Mindhiába... Az 1859 január 21-e és 24-e közötti napokban a buka­resti Cetalul Mitropoliei környékét, ahol az országgyűlés székelt, a városba özönlött parasztok tízezrei árasztották el, a kézművesekkel és értelmiségiekkel együtt Havasalföld és Moldova egyesülését követelték. A néptömegek hangula­tára, harci elszá­ntságára rávilágít az akkori angol konzul emlékirata, amelyben leírja: a nép készen állt arra, hogy a választó országgyűlés ellen induljon, ha az elutasítaná a két állam egyesítését... A történelmi tények tanúsítják : a néptömegek harcának bogári mesterkedések ellenére január 24-én megvalósult a nép széles tömegeinek akarata: az országgyűlés a két hét­tel ezelőtt Moldova uralkodójává választott Alexandru Ion Cuzát emelte Havasalföld fejedelmévé. Az egyesülés ügye győzedelmeskedett. A történelmi tények tanúsítják: a néptömegeik harcának eredménye volt a román állam megalakulása. E dön­tő szerepet játszó belső tényezőn kívül az egyesülést az európai helyzet alakulása is elősegítette. Jóllehet az egye­sülés ellenségei, a török híradósam, Anglia és Ausszii igyekeztek fenntartani a ketté­osztottságot, a népakarat, a kedvező külpolitikai körülmények közepette s elsősorban Oroszország támogatása következtében valóra váltotta a két állam egyesülését. Mint történetének legnehezebb óráiban mindenkor, a román nép az egységes állam megteremtéséért vívott har­cában is érezte az orosz nép, az orosz állam segítségét. A cári kormány ugyanis érdekelt volt a két román állam egyesítésében, mert mind török-ellenes,­ mind pedig Habsburg-ellenes törekvéseinek kedvezett az egységes ro­mán álla­m létrejötte. Az orosz forradalmi demokraták szív­­vel-lélekkel e szabadságmozgalom mellett állottak. Cser­­nyisenszkij, a nagy orosz demokrata forradalmár írta 1859- ben a Szovremenyik (Kortárs) című folyóirat hasábjain: „Oroszország rokonszenvez a román nép ama törekvésével, hogy egyetlen államban akar egyesülni. . .“ A haladás és a reakció erői közötti ádáz harcban jött létre az egységes román állam. Ám a reakció erős, nem tagadhatták meg magukat. Csakhamar megfosztották de­mokratikus tartalmától az egyesülést és idegen dinasztiabeli uralkodót hívtak az ország élére, kiárusították az országot, fokozták a tömegek kizsákmányolását. A kapitalizmus azon­ban megszülte azt az erőt is, amelynek történelmi hivatása felszabadítani az egész népet: a munkásosztályt. A mun­kásosztály vezetésével és a Szovjetunió önzetlen testvéri se­gítségével dolgozó népünk megvalósíthatta évszázados ál­mát: hazánk és önmaga f­elszabadítását és megkezdhette pártvezette, országépítő munkáját. Emlékezés és erőgyűjtés napja január 24-e. Az évszáza­dos harc dicső hagyományai tovább élnek hazánk dolgo­zóinak tudatában és pártunk irányításával magasabb szín­vonalon, a szocializmus építésének művében teljesednek ki. A soha el nem halványuló haladó történelmi hagyományok — hazánk, a Román Népköztársaság nemzeti függetlensé­gének megszilárdításáért, a dolgozók életének Mondó ja­vításáért vívott harcunk ösztönzői. IMECS JENŐ

Next