Dolgozó Nő, 1959 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
m kikáttaiat. Ugyancsak októberben Gh. Gheorghiu- Dej elvtárs, az RMP KV első titkárának vezetésével párt- és kormányküldöttség látogatott el Csehszlovákiába. Küldöttségünket országszerte lelkes, meleg, a testvérnép iránt kifejezett őszinte barátsággal köszöntötték Csehszlovákia dolgozói. A két ország párt és kormányküldöttségének közös nyilatkozata kifejezi: „...a látogatás során lefolytatott megbeszélések gyümölcsöző eredményei elő fogják mozdítani a román és csehszlovák nép együttműködésének fejlesztését és barátságának megerősítését, a szocialista tábor, a világ biztonságának és békéjének megszilárdítását." Mircea Bălănescu, az RNK párizsi nagykövete és Demostene Botez, az RNK UNESCO-képviselője átnyújtják az UNESCO — az ENSZ nevelés-, tudomány-, és kultúrügyi szervezete — vezérigazgatójának azokat a ratifikált okmányokat, amelyekben hazánk csatlakozik a kultúrjavak védelmére vonatkozó hágai egyezményhez. December elején kormányunk nyilatkozatot tett a berlini helyzet normalizálásának kérdésében. A nyilatkozat megállapítja, hogy a nyugati kormányok — noha a potsdami egyezményben kötelezettséget vállaltak egységes és demokratikus Németország megteremtésére — most remilitarizálják a Német Szövetségi Köztársaságot, támogatják revansra készülődő, agresszív politikáját. Ezzel olyan helyzetet alakítottak ki, amely az összes európai országokat fenyegeti Kormányunk a Szovjetunió kormányával egyetértésben, a legsürgősebben megoldást kívánó kérdésnek tekinti a berlini helyzetet. 13 évvel a háború befejezése után a három nyugati hatalom még mindig megszállva tartja Berlin, a Német Demokratikus Köztársaság területének központjában fekvő főváros nyugati szektorait, és a feszültség tűzfészkévé változtatja a városnak ezt a részét. Kormányunk szilárdan egyetért a Szovjetunió javaslatával, hogy Nyugat-Berlint nyilvánítsák szabad demilitarizált városnak. A nyilatkozat leszögezi, hogy ha a nyugati kormányok „erőpolitikájukhoz" híven, a berlini helyzetet a Varsói Szerződés bármely tagállama elleni támadásra használnák fel, a Román Népköztársaság a szerződés többi tagállamával együtt teljesíteni fogja a ráháruló kötelezettségeket, megvédve ezzel saját biztonságát és az egyetemes béke érdekeit. Képünk N. Sz. Hruscsov és kísérete múlt évi kelet-németországi látogatása alatt készült. A berlini nagygyűlésen a német főváros lakói hitet tettek a béke és a szocializmus mellett. Hazánk dolgozói, románok és magyarok egyaránt, kegyelettel ápolják a történelmi múlt hagyományait, megbecsüléssel őrzik a szabadságért és az idegen elnyomás ellen harcoló néptömegek, a haladó hazafiak emlékét. A történelmi múlt valamennyi dicső eseménye ugyanakkor újabb erőforrás is számunkra a jobb,bőségesebb életért vívott, sikerekben gazdag harcunkban. A száz évvel ezelőtti január 24 jelentős dátuma a román nép történetének, a Havasalföld és Moldva egyesülésének, az egységes román állam létrejöttének napja. Már a sikertelen 1848-as forradalmak után napirendre került az egyesülés kérdése. A haladó erők az egyesüléstől az 1848-ban meg nem valósított, polgári demokratikus forradalmi célkitűzések kivívását várták. Az egyesítésért harcoló parasztok, városi dolgozók és kereskedők élén olyan felvilágosult hazafiak állottak, mint Mihail Kogalniceanu, A. Ion Cuza, C. A. Rosetti, C. Boliac, V. Alecsandri és mások. Mindannyian magukénak vallották Nicolae Balcescu célkitűzését: „Egységes, erős nemzeti, állam akarunk lenni... Az egységes állam megteremtése alapján politikai és társadalmi reformok megvalósítása szükséges, hogy az új állam lakosai valóban szabad állampolgárokká váljanak.“ Bár ameggazdagodott polgárság látszólag az egyesülés eszméje mellett volt, alapvető osztályérdeke, a reakciós földesurakkal való szoros kapcsolata és attól való félelme, hogy a népmozdidás újabb 1848-at eredményezhet, egyre inkább a reakciós bojársággal kötendő kompromisszum felé vonzotta; igyekezett meghiúsítani a nép törekvéseit. Mindhiába... Az 1859 január 21-e és 24-e közötti napokban a bukaresti Cetalul Mitropoliei környékét, ahol az országgyűlés székelt, a városba özönlött parasztok tízezrei árasztották el, a kézművesekkel és értelmiségiekkel együtt Havasalföld és Moldova egyesülését követelték. A néptömegek hangulatára, harci elszántságára rávilágít az akkori angol konzul emlékirata, amelyben leírja: a nép készen állt arra, hogy a választó országgyűlés ellen induljon, ha az elutasítaná a két állam egyesítését... A történelmi tények tanúsítják : a néptömegek harcának bogári mesterkedések ellenére január 24-én megvalósult a nép széles tömegeinek akarata: az országgyűlés a két héttel ezelőtt Moldova uralkodójává választott Alexandru Ion Cuzát emelte Havasalföld fejedelmévé. Az egyesülés ügye győzedelmeskedett. A történelmi tények tanúsítják: a néptömegeik harcának eredménye volt a román állam megalakulása. E döntő szerepet játszó belső tényezőn kívül az egyesülést az európai helyzet alakulása is elősegítette. Jóllehet az egyesülés ellenségei, a török híradósam, Anglia és Ausszii igyekeztek fenntartani a kettéosztottságot, a népakarat, a kedvező külpolitikai körülmények közepette s elsősorban Oroszország támogatása következtében valóra váltotta a két állam egyesülését. Mint történetének legnehezebb óráiban mindenkor, a román nép az egységes állam megteremtéséért vívott harcában is érezte az orosz nép, az orosz állam segítségét. A cári kormány ugyanis érdekelt volt a két román állam egyesítésében, mert mind török-ellenes, mind pedig Habsburg-ellenes törekvéseinek kedvezett az egységes román állam létrejötte. Az orosz forradalmi demokraták szívvel-lélekkel e szabadságmozgalom mellett állottak. Csernyisenszkij, a nagy orosz demokrata forradalmár írta 1859- ben a Szovremenyik (Kortárs) című folyóirat hasábjain: „Oroszország rokonszenvez a román nép ama törekvésével, hogy egyetlen államban akar egyesülni. . .“ A haladás és a reakció erői közötti ádáz harcban jött létre az egységes román állam. Ám a reakció erős, nem tagadhatták meg magukat. Csakhamar megfosztották demokratikus tartalmától az egyesülést és idegen dinasztiabeli uralkodót hívtak az ország élére, kiárusították az országot, fokozták a tömegek kizsákmányolását. A kapitalizmus azonban megszülte azt az erőt is, amelynek történelmi hivatása felszabadítani az egész népet: a munkásosztályt. A munkásosztály vezetésével és a Szovjetunió önzetlen testvéri segítségével dolgozó népünk megvalósíthatta évszázados álmát: hazánk és önmaga felszabadítását és megkezdhette pártvezette, országépítő munkáját. Emlékezés és erőgyűjtés napja január 24-e. Az évszázados harc dicső hagyományai tovább élnek hazánk dolgozóinak tudatában és pártunk irányításával magasabb színvonalon, a szocializmus építésének művében teljesednek ki. A soha el nem halványuló haladó történelmi hagyományok — hazánk, a Román Népköztársaság nemzeti függetlenségének megszilárdításáért, a dolgozók életének Mondó javításáért vívott harcunk ösztönzői. IMECS JENŐ