Dolgozó Nő, 1962 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Maria Procopiue spjonő gyökeresi kollektív gazdaság, Máramaros tartomány, Ökrös Erzsébet kollektivista, Gyúrok Krisána tartomány A­na Sincu kollektivista brigá­­dos, Tia Mare, Olte­nia tartomány Floarea Oprea kollektivista, Lővér, M­aros- Magyar Auto­nóm tartomány Cih Damadian rajzai KÉT CSALÁD N­ apokon át közölte a központi sajtó és országszerte a vidéki sajtó a kollektivisták bukaresti tanács­kozásának anyagát. Országos jelentőségű ese­ményről volt szó valóban. „A nép okos gyülekezete" a kollektivizálás megkezdése óta hangyaszorgalommal összegyűjtött tapasztalatokat cserélte ki, vitatta meg. Az immár „nagy határ­mezők" legjobb művelői pártunk vezetőivel, kiváló tudósokkal és szakemberek­kel együtt adtak szárnyakat az országjáró képzeletnek: felmérték az elért sikereket, közös bölcsesség­gel jelölték meg a soron levő nagy feladatokat. Mezőgazdaságunk szo­cialista részlegének —büszkén írjuk le: ma már döntő részlegének —, „az ország nagy kollektív gazda­ságának" legfelsőbb vezető tanácsa, vezérkara ült össze zárszámadásra, közös jövőtervezésre. A jelentések, a felszólalások, a beszédek, a mező­­gazdaság fő kérdéseivel foglalkozó szakbizottságok kidolgozott ajánlásai, végül pedig a tanácskozás forró hangú felhívása mind-mind azt bizonyítják, hogy hajdan száz esztendő alatt sem gyűlt össze annyi értékes tapasztalat, mint mezőgazdaságunk szocia­lista átalakításának alig több mint tíz esztendejében. Mert azóta pártunk vezetésével, szövetségben a mun­kásosztállyal, gyökeres változásokon ment át hazánk sok ezer faluja. Új alapokra helyeztük mezőgazdasá-' gunkat. A népi hatalom éveiben megteremtett erős, szocialista iparunk gépek ezreivel látta el a falut, a falu pedig egyre több nyersanyaggal a gyárakat. A tanácskozáson a diadalmas tényeké volt a szó. S ezek a tények — nyugodtan mondhatjuk: történelmi tények — mindenben igazolták pártunk előrelátó po­litikáját. „Valamennyi felszólalást az jellemzi — mon­dotta Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs a tanácskozás záróü­lésén tartott beszédében —, hogy a III. pártkongresz­­szus Irányelveiből fakadó legfontosabb problémákból indultak ki: a kollektivizálás befejezése, a kollektív gazdaságok gazdasági és szervezeti megszilárdítása, a gabonatermelés fokozása, az állattenyésztési szektor fejlesztése, a gyümölcs-, szőlő- és zöldségterme­lés növelése, a gépesítés kiszélesítése". A számok és adatok lelkesítő tárházából íme egy, ami a legmeggyőzőbb érvvé növekedett: a kollek­tivista parasztok országos tanácskozásának fel­hívása a bőség, a jövendő letéteményeseinek nevében szól az országhoz. írói több mint kétmillió család, e nagy család nevében bocsátották szárnyra új életük széprengésű ódáját. S e tömör történelmi tény mellett ott ragyog a tanácskozás egyik legköltőibb adata: e családokból sok százezer nemcsak egyszerűen kollek­tivista család, hanem milliomos, sőt multimilliomos. A hajdan — és nem is olyan rég — feneketlen nyomor­ban tengődő parasztcsaládok első, de ha nem első, második nemzedéke már milliomos! Az egykori nincs­telenek és urak megalázott szolgái ma a láthatár egyik szélétől a másikig terjedő mezsgyétlen földek büszke gazdái. Több mint ötmillió hektáros határt mondhatnak a magukénak, melyen a párt irányítá­sával megvetették a tudomány segítette, korszerű mezőgazdaság alapjait. És most a tudomány újabb és újabb vív­mányainak egyre szélesebb körű alkalmazásával a végtelenbe széle­sedett földek dolgozói arra törek­szenek, arra kell törekedniük, hogy növeljék a gabonaneműek és a kukorica hek­tárhozamát, használják ki az állattenyésztés gyor­sabb ütemű fejlesztésére kínálkozó természet adta le­hetőségeket, még nagyobb mennyiségben lássák el az ipart nyersanyagokkal, és old­ják meg a városok zavartalan zöld­ségellátását, igényesebb munká­jukkal fokozzák a saját és az ország minden dolgozójának jólétét. Ma már se szeri, se száma a falvakon felépült és épülő városias kollektivista házaknak, amikre talán a munkájuk révén a közélet­ben is szóhoz jutó kollektivista asszonyok a legbüszkébbek. Za­­haria Stancu az 1907-es parasztfel­kelésről szóló könyvének ezt a jellemző címet adta: Mezítláb. Ma már senki sem jár mezítláb — hiszen hogy is illene az ilyesmi az új, szocialista faluba, amelyben parasztságunk megismerkedett a rádióval a televí­ziós készülékekkel, a biciklivel, motorkerékpárral, (az asszonyok a villannyal, mosógéppel, aragáz­tűzhellyel) — egyszóval a civilizáció korszerű kel­lékeivel. Hogy a könyvtárakat, közművelődési le­hetőségeket ne is említsük. Ma már százezrek olvas­nak falun, ahol — s ez is történelmi győzelem — szívesen látott vendég a tudomány. Vendég? Talán inkább így lehetne mondani: „tagja" valamennyi kollektív gazdaság vezetőtanácsának. Hiszen a fa­luba gépeket vezető munkásosztály mellett szakem­berek és tudósok ezrei vettek és vesznek részt a szocialista mezőgazdaság megteremtésében, fejlesz­tésében, a bőség alapjainak lerakásában. M­a már országos rang kollektivistának lenni — és országos felelősséget is jelent egyben. Nemcsak saját, nemcsak a kollektivista családok és a kollektív gazdaságok sorsáért felelős minden egyes új módon gazdálkodó és élő földműves, hanem azok sorsáért is, akik még csak most vagy ezután lépnek a pártmutatta újra. Ez a kollektív felelősségérzet a kol­lektivisták bukaresti tanácskozásának számos doku­mentumában fogamzódott meg. Aprólékos gonddal és az újfajta gazdálkodásra jellemző nagyvonalúsággal dol­gozta ki a tanácskozás hat szakbizottsága (melyekben tudósok, szakemberek mellett nagy tapaszatalattal rendelkező kollektivisták és kollektivista asszonyok vettek részt) a mezőgazdasági termelés fő ágazatainak országos távlati tervét. A népi bölcsesség és a korszerű tudományos igény találkozott a tanácskozó asztalok­ ,­nál, s az ajánlások mindegyikéből ez a jelszó csendül ki: tovább, többet, jobban! A tanácskozásra küldött legjobbak több mint kétmillió család — milliók — nevében fogadták a párt előtt: a tervezettnél hama­rabb, hatéves tervünk határideje előtt befejezték a mezőgazdaság szocialista átalakítását. Új lendületük tehát még 1965 előtt az egész ország minden talpalat­nyi földjét bekapcsolja a szocializmus vérkeringé­sébe. Messzezengő havasi kürt hangján hirdette ez a tanácskozás ország-világnak, hogy az új rend falvaink­­ban is döntő győzelmet aratott — ereje további mun­­kára-harcra mozgósít. „Fáradhatatlanul dolgozunk azért, hogy minden kollektív gazdaság erős és virágzó szo­cialista egységgé­­váljék, bő­séges életet biztosítson a kol­lektivistáknak, és lelkesítő, eleven példaként álljon az egész parasztság előtti“ Gheorghe Gheorghiu-Dej #7 Világ proletárjai, egyesüljetek! l­otyeszóM Az RNK Országos Nőtanácsának képes lapja Megjelenik havonta, ára 2,50 lej. Szerkesztőség: Kolozsvár, Horea út 19, telefon 30—16; 35 — 99. Címlap: Téli vakáció (Miclea Ion felvétele) Hátlap: Bizalmas beszélgetés (Clara Spitzer felvétele).

Next