Dolgozó Nő, 1971 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

DÖLDÖZŐ társadalmi-politikai és kultu­rális folyóirat Kiadja Románia Szocialista Köztársaság Országos Nő­­tanácsa Szerkesztőség: Kolozsvár, Horea út 19. Telefon: 3—01—51; 3­01—83 Előfizetési díj egy évre 36 lej, fél évre 18 lej, egyes szám ára 3 lej. Nyomda: Combinatul Poli­grafic Casa Scînteii SZERKESZTŐ­­­BIZOTTSÁG: • CSŰRÖS MARGIT • DANCSULY MARGIT • ERŐS BLANKA , (főszerkesztő) • FÁBIÁN MAGDOLNA (főszerkesztőhelyettes) • GASPÁL ZSUZSANNA • JAKAB IRMA (szerkesztőségi főtitkár) • KAIM ARIANA • LÁSZLÓFFY ILONA • PAMFIL VIORICA Képszerkesztő: CSEH GUSZTÁV Műszaki szerkesztő: SÁNDOR GYULA Címlapon CARMEN GALIN, a Ko­lozsvári Nemzeti Színház művésznője (A. Mihailo­­pol felvétele) Világ proletárjai, egyesüljetek­ • TRENKA ÉVA • Dr. TÎRLEA IULIAN­A AZ ÖNJAVÍTÁS PÉLDÁJA A téves tervünk most úgy lépett életbe, hogy önnön alap­számait előbb kiigazította. Több korrekció történt, de hadd időzzünk e sorokban csak kettő felett. Az egyik az ipari össztermelés évi növekedési ütemét, a másik a nemzeti jövedelemét érinti. Az első a tizedik pártkongresszus irány­elveiben megszabott 8,5—9,5, a második 7,7—8,5 százalék­ról módosult egyformán 10—11 százalékra. Már az is figyelemre méltó, hogy a másfél évvel ezelőtti reális felmérésen alapuló irányszámok máris módosultak. Máris, pontosabban: a két ötéves terv mezsgyéjén. És, meg­jegyzendő: felfelé módosultak. De honnan, milyen kalku­lációból jött ki ez az új arány? Hát nem a kalkulációból, hanem a változott tényezőkből. Az egyenletes fejlődés maga csekély hibahányadossal előre kiszámítható, de ipa­runk fejlődésében van valami, ami nem mindenben enge­delmeskedik a csalhatatlan matematikai formuláknak. Ez a fejlődés sajátos dinamizmusa, ha úgy tetszik, gyorsított menete. Képzeljük el egy gyorsvonatnak most véget ért ötéves tervünket, minden munkanapját egy vasúti fülkének, amint fénylő ablakokkal vágtat az idő végtelen pályáján. Látod, egy fülke sem üres! Ugyanis az ötéves tervidő minden 28 órájára esik egy üzembehelyezés — új ipari egység vagy új részleg. Plusz mindaz, ami korszerűsödött. Azért ajánlottuk a képzeletnek ezt az idő-gyorsvonat játé­kát, mert egyébként a tekintet még képzeletben sem tudná széltében-hosszában átfogni az új ipari panorámát. Meg aztán számításról, számolásról esett szó a fentiekben. Az a gyorsvonat, hogy úgy mondjuk, menetrend szerint közlekedett, a tizedik kongresszus számolhatott és számolt is minden létesítendő kapacitással. Az ismeretlenek nem a hosszanti fejlődésből erednek. Hanem: iparunk minőségi változásai, hatásfokának növekedése dobott be új tényező­ket, «ismeretleneket». Hanem: a tervidőszakban 800 000 új alkalmazott lépett a munka mezejére, képzettségi és hiva­tástudati színvonaluk maga is módosíthatta — módosította plusz előjellel — a számításba vehető­ tényezőket. Hanem — és itt szól bele egy olyan arány, amely azzal változik, hogy... nem változott —: gazdaságunk felhalmozási alapja a nemzeti jövedelemnek mintegy 30 százaléka. Magas ez a ráta? Magas! De a gazdaságok mai versenyében csak így állhatjuk meg helyünket, fokozva a ritmust, már­pedig szo­cializmusunk létérdeke felzárkózni a fejlett iparú országok­hoz — és van még mit mennünk. Lehet még nagyobb a beru­házások nagy értéke, ha: nagyobb maga a nemzeti jöve­delem, ha: gazdaságosabb és takarékosabb maga a beruhá­zás, ha... Nos, véget ért ötéves tervünkben nyolcmilliárddal volt a tervezettnél nagyobb a központi beruházások értéke, ebben az öt évben pedig a 30 százalék több mint másfél­­szerese lesz az előző 30 százaléknak. És az egyenletsor itt még mindig nem ér véget. Mert még a mai megjavított korreláció is kiigazításra szorul holnap. Nicolae Ceauşescu elvtársnak az ötéves tervről szóló november végi expozéjában nagyszerű példáját találjuk a megjavított... javíthatóságának. A kiigazítás a munkába lépő új alkalmazottak tervezett létszámát is érinti, így: nem 500 000,hanem 700 000. De nem is 700 000, hanem... és itt jelentkezik még legalább három «ismeretlen». Iparunk teljesítő képességét még nem használjuk ki meg­felelően. A gépgyártóiparét például csak 63 százalékban. Ok: az egy-két váltásos rendszer. Megoldás: a második, illetve harmadik váltás bevezetése, ahol lehet és szükséges. Ez egy. Kettő: az előző ötéves terv 800 000 új munkaalkal­mat teremtett, és most a beruházás értéke több mint más­­félszeresére nő. Három (amely lehetőség is, de főleg szük­séglet): a nemzeti jövedelem évi növekedési ütemét azért lehetett most a nagyon magas 10—11 százalékra tervezni, mert a véget ért ötéves tervben rendkívül fontos struktúra­­változás történt: a nemzeti jövedelem 60 százaléka már az iparból származott, de a mezőgazdaságban még mindig alacsony a termelékenység, sok a részben foglalkoztatott. Ez az ötéves terv további nagy változást hoz a hazai mező­gazdálkodás kors­zerűsítésében is: további felszabaduló mun­kaerőnek kell a hely az iparban. Nos, első ismeretlen plusz második ismeretlen plusz harmadik ismeretlen... Pártunk főtitkára 400 000-re becsüli azoknak a számát, akik az öt év alatt még csatlakozhatnak a 700 000-re növelt új alkalmazotti létszámhoz. És mindjárt ajánlja, hogy ezek szakmai fel­készítését is vegyék tervbe, így lesz az egyenlet hibátlan: az ismeretlen tényezőből a tervszám. Több más irányszám is módosult, miközben az irányelvek tervtörvénnyé párlódtak le, de azokra kitérni itt nem szán­dékunk, hiszen csak a kiigazítások mechanizmusát akartuk követni. Megfigyelték-e, hogy minden ismert és «ismeret­len» faktor önkifejezés közben mindig egy és azonos közös nevezővé rendeződik? Ez a közös nevező mi vagyunk, akik a terveket valóra akarjuk és valóra fogjuk váltani. Az új ötéves terv a startnál már potenciális valóság volt: szellemi és fizikai energiánkban feszült. Sőt, az indulását előkészítő önkorrekciója által megvalósíthatóságának módjára még példát is mutatott. KOVÁCS ANDRÁS MÉG TÖBBET ÉPÍTENI A­mikor az első tömbházak alap­­jait ásták — hatvannyolc ta­vaszán —, a kubikusok szerszá­maikkal karvastagságú, korhadó szőlőtőkéket fordítottak ki a talaj­ból; később, jóval később a helyi múzeumban, egy Petri Mór-féle mo­nográfiában olvastam, hogy Zilah bortermése a múlt század elején néhány ezer veder volt, több, mint lakosainak száma, s ugyanabban a monográfiában olvastam, hogy a bakó fizetése ugyanannyi volt, mint egy ajtónállóé. Semmivel sem több. Amikor az első tömbházak alap­jait ásták, a zilahiak szabad idejü­ket az állandóan mélyülő és széle- DEÁK FERENC felvétele

Next