Dolgozó Nő, 1975 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
EGY HÍR NYOMÁBAN — Igaz-e, hogy Margittáról elköltöznek a lányok... miután férjhez mennek félbehagyják a frissiben elsajátított mesterséget, s másutt próbálnak szerencsét, mert itt nem találnak a férjek megfelelő munkát? — kopogtam be útbaigazító válaszért a város polgármesteréhez, Halas boánhoz. — Valóban így van, én magam is felvetettem már ezt a kérdést megyei szintű tanácskozáson — válaszolta. — Bevezetőképpen Önnek is elmondanék egyet s mást Margittáról. Még nem is olyan régen Sargittának csúfolták, s mi tagadás, illet rá a név. Csak 1967- ben nyilvánították várossá, ipara az utóbbi tíz évben fejlődött számottevően. Ezalatt nyolc és félszeresére nőtt az össztermelés értéke. Margitta ipari egységei határidő előtt nyolc hónappal elérik az ötéves terv előirányzatait, s ez az előny további 16 millió lej értékű termelést jelent. A legnagyobb vállalatunk a jórészt nőket foglalkoztató készruhagyár, s elsősorban innen adódnak az említett problémák is. Azok,akik eltervezték a nagyváradi Mioriţa kötöttárugyár hajdani kis fióküzemének ilyen arányú fejlesztését, bizonyára nem számoltak a gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt gondot jelentő munkásvándorlással. A megoldás már nem várat sokat magára, vagy a helyiipari vállalat bővül majd ki, vagy a nagyváradi înfrăţirea gyár létesít új részeleget Egyelőre azonban a munkásnők (legtöbben húsz év körüliek) alighogy elsajátítják a mesterséget s összegyűjtenek egy kis kelengyére valót, igyekeznek férjhez menni, családot alapítani , s kénytelen-kelletlen itthagyják munkahelyüket. De erről többet mondhatnak azok, akiket közvetlenül érint a probléma. A GYÁRNEGYEDBEN a margittai vállalatok közül tulajdonképpen csak három található: a kenyér-, a cipő- és a készruhagyár. Ez utóbbiból az elmúlt esztendőben a dolgozók 13 százaléka «vándorolt» el. — Milyen gondokat, feladatokat jelent ez azoknak, akik itt maradnak? — kérdezem Pap Ioántól, a termelési részleg felelősétől. — A hozzám tartozó négy termelési szalagból az elmúlt évek során legalább négyszázan mentek el — válaszolja. — Többnyire akkor hagynak cserben, amikor már számíthatnánk a munkájukra. Az csak a törzsgárda igyekezetének köszönhető, hogy nincs fennakadás a termelésben: azoknak a régi dolgozóknak, akik margittai lakosok vagy a közeli falvakból ingáznak. A szakképesítésnek sem érünk soha a végére, amíg a jövés-menés meg nem oldódik. Ez a probléma különben csak a gyár kibővítésével egyidőben jelentkezett, amióta több száz fiatal lány jött hozzánk dolgozni. Kotlár Erzsébet segédmester tekintetével végigpásztázza a gépeik fölé hajló lányokat, s számolgatja, kik is mennek férjhez, azaz kik hagyják itt a csoportot. — Az elmúlt hónapokban is három ment el, most Székely Erzsike és Oprea Florica készülődik... A következő munkateremben Dăgău Florica segédmestertől érdeklődöm, sokan válnak-e ki a közeljövőben a csoportból. Zavartan mosolyog s bevallja, hogy ő maga is csak a szülési szabadságig marad. Férjével — aki nagyváradi — az elmúlt tavaszon ismerkedett meg egy szaktanfolyamon, s ha meglesz a gyermek, Szalontán szeretnének letelepedni. Sajnálja ugyan itthagyni munkatársait, hiszen hat évet dolgoztak együtt, de nincs más választása. Már-már kételkedem abban, hogy ellenpéldára is akadhatok, amikor végre egyiküktől azt hallom, hogy senki és semmi sem tudná elcsalni a gyárból, Margittáról. Balog Rodica jó munkás hírében áll, s ráadásul szemrevaló, csinos lány. — A mesterségemet is szeretem, és sok jó barátom van a városban — magyarázza ragaszkodását. — A művelődési házban ismertem meg legtöbbjüket, együtt járunk zeneaudícióra, az agitációs brigádba, néha izgalmas beszélgetéseket is szerveznek számunkra mint például legutóbb egy vitát a szerelemről, barátságról, házasságról. Igaz, én a lakással is szerencsés helyzetben vagyok — fordítja a szót egy másik fontos kérdésre. — Tömbházbart találtam albérleti szobát. Azért nem mondom, kellemesebb lenne a lányotthonban, s ha étkezde is volna, nem kellene annyit főzőcskézni.... Rodica akaratlanul is a többség óhaját tolmácsolja. Erre a következtetésre jutunk mindjárt a beszélgetésünk kezdetén Coste Mariával, a gyár pártbizottságának titkárával és Egri Iulianával, a szakszervezeti bizottság elnökével is. Tőlük tudom meg, hogy a gyár dolgozóinak több mint egyharmada ingázó, műszak után sietnek haza — csak akkor indul velük később az autóbusz, ha szaktanfolyam, gyűlés vagy egyéb társadalmi tevékenység miatt még egy-két órát maradnak, így aztán mindig sietnek. Kevés közöttük az olyan, mint például Tincău Ana, aki az ingázás ellenére is lelkes tagja a vállalat tánccsoportjának, népdalénekes és érettségizni szeretne. Még az albérletben lakók is félig-meddig idegennek érzik magukat Margittán. Szombatonként rendszerint hazamennek, a város amúgy sem nyújt elegendő szó MARGITTÁHOZ* HŰTLENEK A LÁNYOK Coste Maria mester, a pártbizottság titkára (balról az első) képviselte a város dolgozóit a XI. Pártkongresszuson. A személyes élmények csak megerősítették korábbi elhatározását: mindent elkövetnek, hogy a gyár kommunistái és dolgozói példamutatóan járuljanak hozzá a kongresszusi határozatok valóra váltásához. vakozási lehetőséget, s elemózsiát is hozni kell a következő hétre. (Egyetlen étkezde működik a városban, az is távol a készruhagyártól, az albérleti szobában pedig nincs mód a rendszeres főzésre.) A tervezett csaknem 400 személyes lányotthon minden bizonnyal sokat változtat helyzetükön. Valahol itt kell keresnünk az okát annak is, hogy a középiskola látogatás nélküli tagozatán feltűnően kevés a készruhagyári fiatal. Az esti líceum is megszűnt, mert a gyárban nem tudták biztosítani a megfelelő váltásbeosztást (?!). Korszerűbb életkörülmények, változatosabb művelődési, tanulási, szórakozási lehetőségek, így fogalmazhatnék meg röviden mindazt, amire — a férfimunkaerőt foglalkoztató gyárrészlegen túlmenően—■ szükség van ahhoz, hogy ne váljanak hűtlenné Margittához a készruhagyárban mesterséget tanuló lányok. A VÁROS - VÁROSOM.... A néptanács székházában Pál Gyula alelnök segítségével ismerkedem a város fejlődését ábrázoló makettel, s közben azon gondolkodom, menynyivel pezsgőbb, elevenebb lenne Margittán az élet, ha a fiatalok elvándorlás helyett itt alapítanának otthont, családot Gyorsabb ütemben korszerűsödne a város, hamarabb felszámolódnának a ma még annyi bosszúságot okozó hiányosságok, fonákságok. Csak néhány példa: a sok újonnan épült üzlethelyiség ellenére gyakran akadozik az áruellátás, nincs megfelelő választékban tejtermék, hentesáru, még a só is hiánycikk volt egy ideig az őszszel. Régen nem érkezett szőnyeg, finomabb szövet a városba, a Gospodina ellátása is rendszertelen, hol szegényes az árukészlet hol pedig eladat A készruhagyár kapacitása 30 százalékkal emelkedett ebben az ötéves tervben, a munkatermelékenység a négyszeresére nőtt. A korszerűen berendezett munkatermekben évente 55 millió ruhadarab készül . A közel 15 000 lakást számláló városban 500 lakás és 800 családi ház épült az elmúlt években. Egyre több az aszfaltozott, korszerűen rendezett utca. Néhány hete megkezdték az első toronyház építését.