Dolgozó Nő, 1976 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

A­’ én anyám mindig lankadatlan hittel tervezgetett Télen tavaszt várt, a forró nyárban gyümölcsöt érlelő őszt. «Majd,ha felcsepered­nek a gyermekek — mondogatta legtöbbször —, a gyermekek,ha felnövekednek minden jóra fordul. Lesz kenyér és kabát, mindenki­nek saját cipője, akad pénz könyvre is és a színházi előadásokat se kell mindig az állóhelyről néznünk.» Honnan volt ilyen látnoki előérzete a szegény munkásasszony­nak, mai napig sem tudom. Hiszen főleg a forgáccsal tömött főző­kályha s a mosóteknő mellett eltelt jellegzetesen rövid proletárélete során nem jutott el addig, hogy a nagy emberi igazságokat sugárzó tanokat megismerhesse, hogy bizonyossá váljék számára a társa­dalmi haladás «ertől az óceánig» irányuló menetének megváltoz­­hatatlansága. Nem tudom miért, de örökösen tervezgető anyám derűs opti­mizmusa jut eszembe most is, amikor elérkeztünk két ötéves terv váltóvonalához, amikor nekiláttunk az idei terv megvalósításának. Felnőttünk mi, egykori gyermekek és elmondhatnánk, hogy való­ban minden jóra fordult Van kenyér, kabát és van mindenkinek saját cipője. És mégis, mi is tovább tervezgetünk, mert hn szeretnénk azt akarjuk, hogy a mi gyermekeink még nagyobb jólétben, még boldogabban éljenek. Meggyőződésem, hogy az örökösen tervezgető dolgozó nők, az anyák azok,akik legjobban megértik, átérzik, egész lényükkel helyes­lik és támogatják a terveinkre s távlati programunkra egyaránt any­­nyira jellemző törődést nemcsak a mai társadalom, de a jövő nem­zedékei, gyermekeink életének, sorsának alakulása iránt is. Márpe­dig ez a jövőbe tekintés, messzemenő gondoskodás gyermekeink, sőt unokáink jövőjének alakulásáról,alapvető jellemvonása azoknak a dokumentumoknak, amelyeket a Román Kommunista Párt XI. kongresszusa elfogadott s úgyszintén azoknak is, amelyek a kong­resszus után, a kongresszus szellemében láttak napvilágot így, társadalmunk, az egész emberiség jelene és jövője iránti mélységes törődést sugározzák azok a nagyfontosságú dokumentumok is, amelyeket a párt Központi Bizottságának decemberi plénuma, s a Nagy Nemzetgyűlés decemberi ülésszaka fogadott el. Azt olvashat­juk ki pártunk főtitkára,Nicolae Ceauşescu elvtárs nagyszabású parlamenti előadói beszédének minden sorából, hogy saját érde­künkben s nemkülönben gyermekeink békés és boldog jövőjének érdekében mindent el kell követnünk, hogy a társadalmunk építése során eddig elért sikereinket újabbakkal tetézzük, hogy aktív szerepet vállaljunk korunk, az emberiség bonyolult problémáinak kedvező megoldásában, a világbéke megvédésében, a nemzetközi együttmű­ködés fejlesztésében, ama ismert elveinknek az alapján, amelyek­nek az államok közötti kapcsolatokban hovatovább általánosan érvényre kell jutniuk. Meggyőző, megnyerő, mozgósító az a kép, amit pártunk kö­vetkezetes bel- és külpolitikájának szilárd egysége nyújt hiszen e politika mindkét vonatkozásban bár különböző síkon, valóban a ha­ladást, a békés építőmunkát, a nemes emberi alkotások megvaló­sulását szolgálja. Még ha közzétételének napján tanulmányoztuk is, érdemes ebből a szempontból újra átolvasni az 1976-ra vonatkozó állami tervet Ha figyelmesen követjük az ipari és mezőgazdasági termelés növelé­sére, az egységnyi költségek csökkentésére, a hatékonyság foko­zására, a minőség javítására, a nemzeti jövedelem gyarapítására, a dolgozók életszínvonalának emelésére vonatkozó adatokat minden kétséget kizáróan kiolvashatjuk ezekből, hogy egyéni év eleji ter­­vezgetéseink mennyire egybevágnak az országos tervekkel. Ugyan­abból a talajból sarjadnak, s e tervek, álmok valóra váltásának apró csermelyei az országépítés egyazon hatalmas folyamába futnak össze. Még fülünkben cseng Nicolae Ceauşescu elvtárs az újév alkalmá­ból népünkhöz intézett rádió- és televíziós üzenete. Igyekszünk jól megjegyezni,amit pártunk főtitkára — valamennyiünkhöz, a román, magyar, német és más nemzetiségű dolgozókhoz egyaránt intézve szavait — mondott: «A haza fejlesztésének újabb szakaszába lépve, minden energiánkat latba kell vetnünk a XI. kongresszus határo­zatainak tántoríthatatlan valóra váltásáért, a műszaki-tudományos forradalomnak a gazdasági-társadalmi élet minden területén való maradéktalan érvényesüléséért a termelés műszaki és minőségi színvonalának az emelkedéséért a munkatermelékenység növeke­déséért és az anyagi költségek további csökkentéséért Sokkal inkább, mint bármikor, azon kell lennünk, hogy egyesítsük az összes dolgozók erőfeszítéseit a tervfeladatok teljesítésében, erő­sítsük a rendet és a fegyelmet szüntelenül tökéletesítsük a gazda­ság vezetését és tervezését fejlesszük a szocialista demokráciát, biztosítva az egész nép cselekvő részvételét az ország tudatos veze­tésében, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építéséről és Románia kommunizmus felé haladásáról szóló nagyszerű párt­program valóra váltásában.» Most amikor még szinte itt visszhangzanak körülöttünk az újesztendei jókívánságok, már szerte az országban késedelem nélkül neki is láttunk annak, hogy mindezeket a kívánságokat, az általunk elképzelt derűs optimizmussal eltervezett jövőt jelenné, valósággá változtassuk. Mert azt szeretnénk, azt akarjuk, hogy gyermekeink jólétben, boldogságban, békében, kommunizmusban éljenek. ÜGETŐ H­ ILLÉS JÓZSEF

Next