Dolgozó Nő, 1976 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
A’ én anyám mindig lankadatlan hittel tervezgetett Télen tavaszt várt, a forró nyárban gyümölcsöt érlelő őszt. «Majd,ha felcseperednek a gyermekek — mondogatta legtöbbször —, a gyermekek,ha felnövekednek minden jóra fordul. Lesz kenyér és kabát, mindenkinek saját cipője, akad pénz könyvre is és a színházi előadásokat se kell mindig az állóhelyről néznünk.» Honnan volt ilyen látnoki előérzete a szegény munkásasszonynak, mai napig sem tudom. Hiszen főleg a forgáccsal tömött főzőkályha s a mosóteknő mellett eltelt jellegzetesen rövid proletárélete során nem jutott el addig, hogy a nagy emberi igazságokat sugárzó tanokat megismerhesse, hogy bizonyossá váljék számára a társadalmi haladás «ertől az óceánig» irányuló menetének megváltozhatatlansága. Nem tudom miért, de örökösen tervezgető anyám derűs optimizmusa jut eszembe most is, amikor elérkeztünk két ötéves terv váltóvonalához, amikor nekiláttunk az idei terv megvalósításának. Felnőttünk mi, egykori gyermekek és elmondhatnánk, hogy valóban minden jóra fordult Van kenyér, kabát és van mindenkinek saját cipője. És mégis, mi is tovább tervezgetünk, mert hn szeretnénk azt akarjuk, hogy a mi gyermekeink még nagyobb jólétben, még boldogabban éljenek. Meggyőződésem, hogy az örökösen tervezgető dolgozó nők, az anyák azok,akik legjobban megértik, átérzik, egész lényükkel helyeslik és támogatják a terveinkre s távlati programunkra egyaránt anynyira jellemző törődést nemcsak a mai társadalom, de a jövő nemzedékei, gyermekeink életének, sorsának alakulása iránt is. Márpedig ez a jövőbe tekintés, messzemenő gondoskodás gyermekeink, sőt unokáink jövőjének alakulásáról,alapvető jellemvonása azoknak a dokumentumoknak, amelyeket a Román Kommunista Párt XI. kongresszusa elfogadott s úgyszintén azoknak is, amelyek a kongresszus után, a kongresszus szellemében láttak napvilágot így, társadalmunk, az egész emberiség jelene és jövője iránti mélységes törődést sugározzák azok a nagyfontosságú dokumentumok is, amelyeket a párt Központi Bizottságának decemberi plénuma, s a Nagy Nemzetgyűlés decemberi ülésszaka fogadott el. Azt olvashatjuk ki pártunk főtitkára,Nicolae Ceauşescu elvtárs nagyszabású parlamenti előadói beszédének minden sorából, hogy saját érdekünkben s nemkülönben gyermekeink békés és boldog jövőjének érdekében mindent el kell követnünk, hogy a társadalmunk építése során eddig elért sikereinket újabbakkal tetézzük, hogy aktív szerepet vállaljunk korunk, az emberiség bonyolult problémáinak kedvező megoldásában, a világbéke megvédésében, a nemzetközi együttműködés fejlesztésében, ama ismert elveinknek az alapján, amelyeknek az államok közötti kapcsolatokban hovatovább általánosan érvényre kell jutniuk. Meggyőző, megnyerő, mozgósító az a kép, amit pártunk következetes bel- és külpolitikájának szilárd egysége nyújt hiszen e politika mindkét vonatkozásban bár különböző síkon, valóban a haladást, a békés építőmunkát, a nemes emberi alkotások megvalósulását szolgálja. Még ha közzétételének napján tanulmányoztuk is, érdemes ebből a szempontból újra átolvasni az 1976-ra vonatkozó állami tervet Ha figyelmesen követjük az ipari és mezőgazdasági termelés növelésére, az egységnyi költségek csökkentésére, a hatékonyság fokozására, a minőség javítására, a nemzeti jövedelem gyarapítására, a dolgozók életszínvonalának emelésére vonatkozó adatokat minden kétséget kizáróan kiolvashatjuk ezekből, hogy egyéni év eleji tervezgetéseink mennyire egybevágnak az országos tervekkel. Ugyanabból a talajból sarjadnak, s e tervek, álmok valóra váltásának apró csermelyei az országépítés egyazon hatalmas folyamába futnak össze. Még fülünkben cseng Nicolae Ceauşescu elvtárs az újév alkalmából népünkhöz intézett rádió- és televíziós üzenete. Igyekszünk jól megjegyezni,amit pártunk főtitkára — valamennyiünkhöz, a román, magyar, német és más nemzetiségű dolgozókhoz egyaránt intézve szavait — mondott: «A haza fejlesztésének újabb szakaszába lépve, minden energiánkat latba kell vetnünk a XI. kongresszus határozatainak tántoríthatatlan valóra váltásáért, a műszaki-tudományos forradalomnak a gazdasági-társadalmi élet minden területén való maradéktalan érvényesüléséért a termelés műszaki és minőségi színvonalának az emelkedéséért a munkatermelékenység növekedéséért és az anyagi költségek további csökkentéséért Sokkal inkább, mint bármikor, azon kell lennünk, hogy egyesítsük az összes dolgozók erőfeszítéseit a tervfeladatok teljesítésében, erősítsük a rendet és a fegyelmet szüntelenül tökéletesítsük a gazdaság vezetését és tervezését fejlesszük a szocialista demokráciát, biztosítva az egész nép cselekvő részvételét az ország tudatos vezetésében, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építéséről és Románia kommunizmus felé haladásáról szóló nagyszerű pártprogram valóra váltásában.» Most amikor még szinte itt visszhangzanak körülöttünk az újesztendei jókívánságok, már szerte az országban késedelem nélkül neki is láttunk annak, hogy mindezeket a kívánságokat, az általunk elképzelt derűs optimizmussal eltervezett jövőt jelenné, valósággá változtassuk. Mert azt szeretnénk, azt akarjuk, hogy gyermekeink jólétben, boldogságban, békében, kommunizmusban éljenek. ÜGETŐ H ILLÉS JÓZSEF