Dolgozó Nő, 1980 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

A­mikor nagymosáskor egy hatalmas teknőnyi beáztatott ruha vár arra, hogy tisztára dörzsöljük, öblítsük, ke­ményítsük, szárítsuk, simára vasaljuk, ezt a hihetetlenül nehéz munkát is, azt hiszem, rendkívüli módon meg­könnyíti az a gondolat, hogy milyen kellemes a szekrény polcain szépen sorba rakva látni, onnan bármikor elő­venni, magunkra ölteni, gyermekeink­re adni a tiszta ruhát. (Még jó, hogy a mosóteknő előtti keserves nehéztesti munkától hovatovább mentesítenek bennünket a korszerű háztartási gé­pek és szolgáltatások.) De így vagyunk ezzel más nehéz feladatok esetében is, ha elképzeljük, előre látjuk a sikeres végkifejlődést, ez megsokszorozza, erőnket, akaratunkat. Ezért szeretném most én is szép szavakkal, hűen ecsetelni mindazt az örömöt, elégtételt, ami az esztendő során ránk vár munkánk becsületes elvégzése, feladataink, közös terveink sikeres teljesítése folyamán. Igaz, kis­sé szokatlan még leírni az 1980-at, de rövid idő kérdése, hogy megszokjuk, hiszen már benne járunk az évtizedet záró új esztendőben. S igyekszünk, igyekeznünk kell mihamarabb hozzáil­leszteni lépteink ütemét az új év ritmu­sához, követelményeihez. Mert ezek a követelmények tagadhatatlanul na­gyok gazdasági téren, az országfej­lesztés minden vonatkozásában, s nem kevésbé azok a tudomány, a kultúra gyarapítása, az új ember nevelése, kia­lakítása irányában. Nem véletlenül hangsúlyozta Nicolae Ceauşescu elv­társ az egész néphez intézett újévi rádió- és televízióüzenetében, hogy: «A most kezdődő új esztendő az egész ötéves terv sikeres teljesítésének dön­tő éve.» S ezért szólított fel bennünket arra, hogy: «Vessük latba minden erőn­ket az 1980-as tervelőirányzatok sikeres teljesítéséért, valósítsunk meg új, ma­gasabb minőséget az iparban, a mező­gazdaságban, a szállításban, az épít­kezésben, a tudományban és az okta­tásban, a szocialista építés összes te­rületein. Alkalmazzuk határozottan az új gazdasági-pénzügyi mechanizmust, erősítsük szüntelenül az önigazgatást és az önálló gazdálkodást fokozzuk az egész anyagi termelés hatékonyságát. Tartsuk fenn az élénk forradalmi szel­lemet a munkában és az alkotásban egyaránt, harcoljunk lankadatlanul a tömegek tudatszínvonalának emelé­séért, a szocialista etika és méltányos­ság elveinek érvényesítéséért minden tevékenységi területen­. A párt főtitkára ez alkalommal arra is felhívta a figyelmet, hogy a küszö­bön álló nagy nemzetgyűlési és népta­nácsi képviselőválasztások előkészí­tése és lebonyolítása, előtte pedig a Szocialista Egységfront II. kongresz­­szusa, az Egységfront saját szerveinek megalakítása s tevékenységének kiszé­lesítése hozzá kell járuljon szocialista demokráciánk még erőteljesebb fej­lesztéséhez, ahhoz, hogy népünk, nem­zetiségi különbség nélkül még ak­tívabban részt vegyen a társadalom vezetésében, saját történelmének ala­kításában. Közös célunk, akaratunk az — amit e felhívásra tettekkel válaszolva minden bizonnyal elérünk —, hogy az új esz­tendő sokrétű feladatait megvalósítva biztosítsuk az új ötéves terv alapos előkészítését, a XII. pártkongresszus Irányelveinek és e magas pártfórumon egyöntetűen elfogadott többi irányelv programnak a sikeres életbeültetését. S lehetne előttünk ennél biztatóbb, jó munkára serkentőbb perspektíva? Hi­szen valamennyiünk számára már rég bizonyossá vált, hogy a párt egész politikája a dolgozó nép közvetlen ér­dekeit szolgálja, az életszínvonal eme­lését, az ország lakóinak jólétét a béke és a boldogság megteremtését hazánk földjén, kivétel nélkül minden román, magyar, német és más nemzetiségű családban. Persze ehhez az idén talán még in­kább, mint eddig, szükség van minden ember lelkes hozzájárulására, minden dolgozó becsületes munkájára, erő­feszítésére. Ne feledjük, milyen bonyo­lult nemzetközi körülmények közepet­te építjük hazánkban az új társadalmat hogy a világot az egyre jobban elmé­lyülő gazdasági válság, kőolaj- és pénz­ügyi válság rázkódtatja meg, amikor az immár 35 esztendős világ békét a föld különböző térségeiben kiéleződő ellentmondások, súlyosbodó konflik­tusok fenyegetik. A jelenlegi körülmé­nyek között arról sem feledkezhetünk meg, hogy népünk, hazánkban a szo­cialista és a kommunista társadalom sikeres felépítésével s külpolitikai irányvonalunk következetes alkalma­zásával egyaránt történelmi interna­cionalista hivatását teljesíti, s minden­kor a társadalmi haladásért, az eny­hülésért és a békéért folytatott forra­dalmi küzdelem erős osztagaként je­lentkezik nemzetközi téren. Említettük, hogy ezekben a napok­ban szokatlan még az 1980-at leírni. De meg kell mondanunk, hogy megújuló életünk más vonatkozásaiban is érez­zük néha, hogy bele kell szokjunk a szép új ruhába, meg kell tanulnunk élni lehetőségeinkkel, kellő hatékonyság­gal szolgálatunkba állítani mindazokat a korszerű eszközöket, amelyek ren­delkezésünkre állanak és amelyek se­gítségével meggyorsíthatjuk az ország lendületes építését. Ismeretes például, hogy a párt mi­lyen átfogó intézkedéseket foganato­sított az utóbbi időben azért, hogy meg­felelőbben értékesítsük a társadalom összes erőtartalékait, az ország erő­forrásait. Szocialista demokráciánk fej­lesztésével igyekszünk oda hatni, hogy a dolgozók széles tömegei kortól, nemtől és nemzetiségtől függetlenül ténylegesen részt vegyenek nemcsak az anyagi javak előállításában, de a társadalom, az ország vezetésében is. Az utóbbi időben a dolgozó nők is egyre méltányosabb helyet foglaltak el gazdasági, szociális és kulturális életünk, a gyakorlati és a vezető munka minden szintjén. Ennek az egészséges folyamatnak újabb lendületet adott a párt XII. kongresszusa, amelynek alko­tó, újító szellemében további vezető helyekre, párt- és tömegszervezetek, intézmények és gazdasági egységek élére, kerültek arra rátermett nők. Mindenekelőtt igyekeztünk ország­szerte felszámolni azt a visszás hely­zetet, hogy a szinte kizárólagosan női munkaerőt foglalkoztató gyárak, ipar­vállalatok vezető beosztásaiba is csak­nem kizárólagosan férfiakat neveztek ki, vagy hogy olyan mezőgazdasági termelőszövetkezetek vezetését is fér­fiakra bízták, ahol a gépesítésen s az állattenyésztő farmokon kívül, minden munkát nők végeztek. Nyilván serken­tő megelégedéssel szereznek tudo­mást a dolgozó nők arról, hogy kép­viselőik nyomatékosabban hallatják szavukat a Központi Bizottság plénu­main és a Nagy Nemzetgyűlésben, a pártszervezetek megyei bizottságai­ban, a vállalati vezetőtanácsokban, a közgyűléseken és a néptanácsi ülés­szakokon. Természetesen mozgósító erőként hat ez minden dolgozó nőre, növeli felelősségérzetét saját munkája és az országos közös problémák iránt is. Aligha szükséges hangsúlyozni, hogy milyen nagy szükség van a jelen­legi gazdasági helyzetben mindenütt a nők józan beosztására, leleményes­ségére, takarékos szellemére, házias­ságára. S nemcsak arra, hogy ők ma­guk figyelmesen, fegyelmezetten vé­gezzék munkájukat, szűkmarkú taka­rékossággal bánjanak a rájuk bízott javakkal, nyersanyagokkal, fűtőanya­gokkal, hanem arra is, hogy maguk körül terjesszék ezt a szellemet, s munkatársaikat, beosztottjaikat, gyer­mekeiket is ebben a szellemben nevel­jék, szoktassák, fegyelmezzék. Az a megnövekedett bizalom, ami­ről egész társadalmunk tesz tanúbi­zonyságot a dolgozó nőkkel szemben, minden bizonnyal arra ösztönöz min­denkit, hogy késedelem nélkül hozzáil­lessze lépteinek ütemét az új év ritmu­sához, követelményeihez, igyekezzék minél hamarabb beleszokni új, fele­lősségteljes megbízatásaiba, s magas szinten, a társadalmi elvárásoknak megfelelően, tegyen eleget feladatai­nak, függetlenül munkahelyétől, funk­ciójától, beosztásától. Ehhez kívánunk az új esztendőben a Dolgozó Nő minden kedves olvasó­jának erőt, egészséget, sok-sok sikert és örömöt, a jól végzett munka után érzett megelégedést! ILLÉS JÓZSEF MUNKÁNK ÖRÖME, SIKEREINK BIZONYOSSÁGA

Next