Dolgozók Világlapja, 1946 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1946-01-05 / 1. szám
SZONETT EGY GYERTYALÁNGHOZ S hogy már könnyesre marta szemem a sötét és az éjszakával összefolyt a nappal, a reményt s az átkot sem győztem szavakkal s úgy ittam a gondot, mint őszi est ködét. Csajkám vizének is megvakult már tükre s a pince zsúfolt, dohos odújában, didergő lélekkel — kirágott kabátban — vágytam egy kis fényre s nyugalmas betűkre. Az ünnep is ájultan hevert a járdán. Minden áhitatom egy szál gyetya lángján s egy tört fenyőágon ringott ez éjjelen, de kincs volt az akkor nékem, szent szivárvány s hogy lesz-e béke még ? — lestem a fénytelen ... Ma tudom : e lángban a Gyermek volt velem Sz. Gy. (Orlent-B»nce felv.)