Dolgozók Világlapja, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1947-01-04 / 1. szám

m III. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM DOLGOZOK BUDAPEST, 1947. JANUÁR 4 VILÁGL­APJ­A __________________________________________________ szerkeszti : ERDŐDY JÁNOS Mec­elenik minden héten nem beton. Előfizetéal in: negyedévre 1é frt, félévre 32 frt. Birtotk­ánel kombinálva negyedévre 20 frt,­­ hón. 7 frt Egyes­eimén: 1.40 frt, pályaudvarokon b. Szerkeotőcég és kiadóhivatal: Budapest, VII, Dohány-é, 12—I. T.: 223—882. Poe­takp. bef. la» náma»244 Megint elhullt mellőlünk egy darab idő. A naptári időszámítás szerint ré­szekre bontott életünk új szakaszhoz érkezett. Eltűnődünk, visszanézünk, mit és hogy hagytunk magunk mögött, ün­neplünk, ujjongunk vagy szomorúság fog el, ahogy embert, sokszor kényszerű sorsa erre indítja, mert szép álmai az életért nem úgy valósultak meg, mint ahogy hite sarkalta erre. De félszemmel, sejtető képekben már a jövőt bontogatjuk magunknak. Értelmünk keresi az utat megakadt akarásunk számára, mérlegeli a lehetőségeket, az erőt, mely esetleg akaszthat életünk ez új szakaszán. Igen, nem tagadjuk, olyanok vagyunk újév küszöbén, mint a nagy és szép tervű gyermek, akit bemocskolhatnak a ráfröcs­csenő szennyek, érhetik korholó szavak, csúfondáros jelek, grimaszok, gúnyolhat­ják, a lelk­e ünneplőn köszönt mégis a jövőnek! Ez az erőnk. A hitünk adja ezt. A hitünk, mely megszabott életkörül­ményeink által, a szépségre szomjas telkünk által teljesedett egésszé bennünk. Proletárok vagyunk ! De már nem rabok ! Életünk értelmet nyert. Hazánk is lett. Hitünk vállalásáért nem jár akasztófa, köpés a tisztafényű szemek közé, nem jár érte a kínzások ezer raffi­­nált módja sem, melyet egy modern középkor elfajzott népe eszelt ki. Emberek lettünk végre. Megtörve, meg­fogyatkozva, de emberek. S most, hogy új szakaszt kezdünk a naptári rend szerint, végezzünk egy kis számadást, ahogy ez már emberek, intézmények életében szo­kás. Lássuk, mit cselekedtünk, s jót-e ? A magyar demokráciának egyik leg­nagyobb építő és őrző munkája a szociál­demokrata párt, mit tett az ország fel­­emelésének az érdekében ? Száz és száz tervünk, de az álmunk egy: a szabad, független ország. Köz­tudomású rólunk, hogy ezért még a párt­szempontoktól is — időlegesen — eltekin­tünk. Mert sok a kényszerhelyzet, a különféle törekvés, ami szándékunkkal ütközik vélt igazságok érdekében. Ezzel számolni kell. S mi­ ezt tesszük és mind­járt felvetjük a kérdést, van-e oka biza­lomra, optimizmusra a szociáldemok­rata pártnak az 1947-es esztendőre ? Vissza kell néznünk egy kicsit a közel­múltra. Amikor a holtak birodalmából, a föld alól és egyéb szűk térre szabott harci területeinkről visszatértünk, mit talál­tunk ? Romot és üszköt. Hörgést és dög­­vészt. Éhséget és kifosztottságot. Züllést és a telkekbe ivódott borzalmak képét. NEMZETGYŰLÉSI KÉPVISELŐ Emberek ? . . . Sem, akiket itt találtunk nagyrészt már nem voltak emberek. Az a néhány év elég volt, hogy teljesen haso­nuljanak a műhöz, amit megálmodtak a gonoszok. S akik még nem hasonultak teljesen, azok is megtörve: hit nélkül, illúziók nélkül, eszmény nélkül. Akkor láttuk csak : most értünk igazán a holtak birodalmába, amit még fel-felkavart az egyre távolodó ágyúk, aknák zaja. Itt fogtunk neki a munkának. Ilyen terüle­ten, ilyen emberek között, hogy lázverte testtel, könnyek közt álmodott terveink megvalósuljanak, épüljön végre az or­szág , a mi hazánk , nekünk és­ mindenki másnak is, aki ebben a szent munkában velünk mer tartani. S amikor mi, szocialisták mindezt el­végeztük, a légkör megtisztult, az ország gépezete működni kezdett, azután gondol­tunk a pártunkra. A párt gépezetét is megindítottuk. Kongresszust tartottunk, lezártuk a földalatti idő korszakát, szám­­bavittük erőinket, az utat, melyen járni kívánunk, végig tekintettük, és megindult a pártban az alkotmányos élet. Két vá­lasztást csináltunk végig. És az erőket a rajtunk kívülálló szándékokat mérle­gelve, nem csalódtunk, így mentünk neki a sokat ígérő, de sok bizonytalanságot és érvényt mutató 46-os esztendőnek. Az évet a pártélet újjászervezésével kezdtük. A párt hatósugarának kiterjesz­tésével megbízható, önzetlen szocialistá­kat válogattunk össze és állítottuk őket az egész embert kívánó srosztokra; megmér­tük az országot a szocialista gondolat számára, s 25 vármegyében ragyogóan sikerült vármegyei kongresszust tartot­tunk; azután előkészítettük pártunk leg­hatalmasabb akcióját, a debreceni nagy­gyűlést, amely az év első felének munká­ját koronázta be. Eljutottunk a falvakba, a tanyákhoz, mindenhova, ahol ember él ebben az országban, és a felemelkedéshez egy villanásnyi fény is van a szemükben. Nem mondtuk: „arccal a vidék felé", hanem elindultunk primitív eszközein­ken a porban, sárban sínylődő, ezeréves szolgaságban élő magyarság felé, hogy elvigyük nekik a demokrácia fegyverét és a szocializmus megvalósításának nem­csak ígéretét, hanem tényét is. Sok ezer előadás és gyűlés keretein belül nemcsak forma szerint, de lényegében is építettük a szociáldemokrata pártot, és emellett az éjt napot emésztő munka mellett nem hagytuk abba az ország újjáépítését sem. A bányákban, ipari üzemekben, szántó­földeken, irodákban, hivatalokban, köz­ségi tanácsokban és a parlamentben egy­aránt munkálkodtunk úgy, ahogy csak erőnkből, tehetségünkből tellett. Nehéz, de szép munka volt. Nem vártak bennünket virágcsokorral sehol, ahol dolgunk végett megjelentünk; inkább rosszindulat, gyű­lölet és az ellenforradalom sötét szelleme várt bennünket a legtöbb helyen, amit szívós szocialista fegyelemmel és keménn-mel igyekeztünk legyőzni. De ezt nem lük le teljesen. És ez az, ami fel­adatnak átmegy a sokat ígérő új eszten­dőre. Ez az elmúlt esztendő mérlege. De mi szocialisták mit várhatunk az új eszten­dőtől ilyen számadás után ? Két szóban felelünk erre: harcot és munkát. Harcot az emberi butaság ellen, a rosszindulat és a gyűlölködés ellen, harcol a fasiszta maradványok ellen, annak teljes ki­irtásáig. És munkát, további nagy munkát, az országépítés és a pártépítés munkáját. A mezőgazdaság kemény mun­káját, hogy legyen kenyér ebben az országban; a lendületbe jött magyar ipar ugyanolyan kemény munkáját, hogy legyenek szerszámok, gépek, legyen ruha és cipő. Munkát várunk a községi taná­csokban, a városi képviselőtestületekben, a nemzetgyűlésben és a kormányban, hogy még jobban elmélyítsük és kiszéle­sítsük a demokráciát. És a pártszervezeti élet további kiépítésének komoly mun­káját várjuk, amelyben a tiszta osztály­­harcos szocialista ideológia fog még jobban elmélyülni. Szükség van minderre, mert tudjuk az eddigi történeti tanítások szerint és a politikai fejlődés is afelé mutat, hogy Európa szocialista akar lenni, és az is lesz és Magyarország sem választhat dolgozó népe számára más életformát!­ ­ ÍRTA MAROSÁN GYÖRGY

Next