Dolgozók Világlapja, 1950 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1950-03-04 / 10. szám

—• Nincs nálad véletlenül egy bajusz ? ~— kérdezte izga­tottan Gács. — Milyen kell ? — kérdeztem magától értetődő termé­szetességgel. — Rövid, vagy magyaros ? A körülöttünk állók meredten figyeltek. Láttam, hogy valaki a telefon felé indul, hogy értesítse a mentőket. Villámgyorsan vettem elő a táskámból a bajuszokat és átadtam egyet Gácsnak. Délután szerepel a kultúrműsorban, kell neki egy bajusz. Ez csak természetes. Az azonban már nem volt természetes, hogy tíz perc múlva Gács újabb bajuszt kért, mert az előbbi nem volt elég kefeszerű, majd később kicseréltette egy halványszőkére, de nyírottra. — Olyan legyen, mint­­az oroszlán szakálla, olyan színű Adtam egy szalmasárga bajuszt, ezzel aztán kimerült a készletem. Én is kimerültem. Este, fárad­tan dőltem ágyba. Alig alszom el, hirtelen megjelenik előttem egy oroszlán. Pontosan tudtam, hogy álmo­dok, de mégis kissé megrettentem, amikor a félel­metes fenevad rámtátotta a száját és gonoszul csil­logó szeme rámvilágított. Rémülten láttam, hogy szakálla félig hiányzik. Erről eszembe jutott az oroszlánsárga bajusz, amit Gácsnak adtam . . . Ha ez az oroszlán most nekem ugrik, amiért bajuszt csi­náltam a Gácsnak az ő szakállából, akkor . . . Sze­rencsére az oroszlán hirtelen, minden átmenet nélkül átalakult egy fején sapkát viselő fókává, amelynek kefebajusza volt, de hogy ezt még jobban észrevegyem, mellette hevert az a padlókefe, amit a feleségem már három napja keres. Éppen szólni akartam, amikor az újabb álomkép rohant elő, kis kedves pelyhes csirke toppant elő, gombszemé­vel rám nézett, aztán tűrte, hogy simogatni kezdjem puha pihéit. . . Csak akkor kezdett el panaszosan sírni, amikor valahogyan erősebben simogattam... Síri egy kicsit, aztán nagyon ütött a fejemre és a feleségem hangján szólalt meg­. — Azonnal engedd el a hajamat" Kiderült, hogy álmomban egyr erősebben kezdtem húzni a haját. Még szerencse, hogy rögtön szépen m­egfésülködött. Olyan fáradtan keltem, mintha nem is aludtam volna. Egyetlen hasznom volt az egészből, hogy megtaláltam az ágy alatt a kere­sett padlókefét és bár megfogad­tam, hogy többé nem adok ba­juszt senkinek, ezt odaadom mégis Gácsnak, hogyha nem felelnek meg a bajuszok, hasz­nálja egészséggel. . . Ilyen jó kefebajuszt még egy fókától se kaphatott, volna, vaj— A kiscsirke igazán nagyon ked­ves volt. .. Nem lehetett csodálkozni, hogy még álmom­­­­ban is azonnal megsimo­­gattam ... A fóka fején kis furcsa sapka volt és nem tudtam, mi emlékeztet jobban egy bajuszra : a bajusza, vagy a mellette fekvő súrolókefe ? Az oroszlán olyan félelmetes tekintettel nézett rám álmom­ban, hogy belémfagyott a vér ... A megráncigált frizurát gyorsan rendbehozta a fe­leségem és nem is látszott rajta, hogy én milyen ré­meseket álmodtam

Next