Dolgozók Világlapja, 1950 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1950-06-03 / 23. szám

„NEDVES *- A legöregebb ember sem emlékszik arra, hogy május végén ilyen kánikula le­gyen — mondta mindenki, akivel találkoz­tam. János bácsi lepedőnagyságis zsebkendő­vel törölgette a homlokát és a lányokat iri­gyelte, akik vékony vászonruhában jártak. A vászonruhás lányok irigykedő pillantáso­kat vetettek a parkokban tipegő apróságok­ra, akik viszont teljes ruhátlanságukban ját­szottak a homokozóban. . — Kánikula, kánikula — morgott min­denki, öreg és fiatal. — Mi az a kánikula ? — csaptam le mind­egyikre. — Hát... hát... nagy forróság... ki­bírhatatlan hőség. — Hm... És miért hívják kánikulának ? Miért nem kibírhatatlan hőségnek ? Senki se tudta. Mire én diadalmasan el­árultam, hogy ez az elnevezés a régi rómaiak­tól származik, akik a július végén feltűnő „kutya csillagkép” — amelyet ma Siriusnak neveznek a csillagászok, de akkor Canicula néven ismertek — hatásának tulajdonították a nagy meleget és ezért nevezték el kánikulá­nak. — Hát... — mondta János bácsi dohog­va, — ezt eddig nem tudtam. De hogy kutya meleg van, azt érzem a bőrömön. .. — No, de Palika, vak nem félsz a víztől! Nézd, milyen jól érzik magukat a bácsik és a nénik... No, ugorj gyorsan Nagyszerű dolog a jó Hűvös vízben fürödni, de az már kevésbbé tetszik Jutkának, hogy anyuka a strandolást egybeköti egy kis „tisztasági" versennyel is Fur­s'­ után ide» a p,l■•né«­­■ Apu... hiszen ez a viz nedvet . . . Juj . . . alig tudok állni benne... Ki akarok menni innen.—Bizony, nem minden gye­rek szereti a vizet — Múlt héten mondta anyu, hogy tizenkét ás fál kiló voltam. Ha is­merném már a számokat, akkor megnézném, mennyit híztam

Next