Domanovszky Sándor et al. (szerk.): A kereszténység védőbástyája - Magyar művelődéstörténet 3. (Budapest, 1940)
Bárányné Oberschall Magda: Nemes és polgár a török időkban
308 NEMES ÉS POLGÁR ítélőszék alá. Végre 1647-ben törvénycikk mondta ki, hogy a nemeseknek szabad beköltözniük a városokba, kiváltságaik sértetlensége nélkül. E szerint a nemes és házanépe városi törvények elé nem volt idézhető, a nemes háza halála után nemesi törvények szerint szállhatott utódaira, a nemes nem volt kényszeríthető polgári adóztatásra, közmunkákra és személyes szolgáltatásra. Nemesi ügyben a jogszolgáltatást és végrehajtást egyedül a nemes hatósága, a vármegye intézte a város területén belül is. Azok a városi jogszabályok, melyek a nemesi kiváltságokkal ellenkeztek, nem lehettek érvényesek a bentlakó nemesekre. Sőt, hogy a győzelem teljes legyen, kimondták, hogy a város némely esetben a megyének alá is rendelhető, nemesen elkövetett hatalmaskodásért például a város, mint jogi személy, a vármegye elé idézhető és el is ítélhető. Mindez a városi kiváltságok minden irányban való megnyirbálását jelentette a város területén lakó nemes javára. A városok egységesen küzdöttek ez ellen a rendelet ellen, a szász városok épúgy, mint a tiszta székely-magyar Marosvásárhely, inkább társadalmi, mint nemzetiségi harc volt ez. Lőcsén 1645-ben telepedett meg az első magyar nemes, Máriássy János és a város lassanként visszahúzódott, megadta magát. Ma is látunk városi nemesi házak előtt kőoszlopokat, ezek egykor lánccal voltak összekötve és kézzelfoghatóan jelképezték, hogy a nemes háza nem tartozik a város joga alá. Hazai viszonyainkat tekintetbe véve érthető a városoknak ez a visszahúzódása. Szétszórtan állottak a vármegyei területen, hiányzott egységük, s privilégiumaik is különböztek. A megye előnyben volt felettük, egyrészt mint ipari terményeinek fogyasztója, másrészt mint polgárai élelmének szolgáltatója. A megye nem késett viszályok esetén megtorlással élni, területén nem engedte átutazni a városi polgárt, megakadályozta cikkeinek szállítását, mint Szatmárnémeti város esetében 1668-ban. Ipari termelés terén is most kezdett a megye terjeszkedni. A földesúri jobbágymester-