Domanovszky Sándor et al. (szerk.): Barokk és felvilágosodás - Magyar művelődéstörténet 4. (Budapest, 1941)
Alszeghy Zsolt: A könyv és olvasója
A KÖNYVÁRUSOK KÖNYVÁLLOMÁNYA 487 Csengetyűlét. A legtöbb hagyatékban csak egy vallásos magyar versgyűjtemény szerepel: a zsoltároskönyv. A közönség érdeklődésének ez az iránya szabja meg a könyvkereskedők könyvállományáról reánk maradt jegyzékeket is. A nyomtatott könyv hivatásos árusítói hosszú ideig a könyvkötők voltak. Ezekkel csak a házaló képkereskedők versenyeztek. Az árusítás legkedvezőbb alkalma a vásár volt. Egy kassai könyvkötő raktár jegyzéke mutatja, hogy 1714-ben csak a vallásos és tudományos műveket keresték. A budai Nottenstein jegyzékében már ott találjuk Gyöngyösi három munkáját, árukat is jelzi: a Chariklera 40, a Murányi Vénus 10, a Kemény János 13 dénár. Hogy Gyöngyösi műveit mennyire vásárolták, arra bizonyság ugyanennek a Nottensteinnek jegyzéke arról, hogy a Murányi Vénusból 50 példányt szállított a nagyváradi könyvkötőnek. (1733.) Egy debreceni könyvárus a század hatvanas éveiben a tudományos és vallásos tanítókönyveken kívül Balassa énekeit, Beniczky ritmusait, Ráday Pál vallásos énekeit, Mária Magdaléna és a Tékozló fiú históriáját is ajánlja. Müller Jakab pesti könyvkötő hagyatékában (1775) csak a Charikleia s a Trója veszedelme szépirodalmi termék, de tartozásainak lajstromából kitűnik, hogy a Kemény Jánosból és a Kartigámból is adott el példányokat. Weingand János pesti könyvárus 1774 óta több katalógust adott ki; a legbővebb az 1779. évi, de ebben csak két magyar könyv szerepel: Steidele Bábamestersége és Werbőczi magyarra fordított Tripartituma. Bod Péter írja egyik munkájának ajánlásában: „Mely nehéz a mi hazánkban csak egynéhány levélből álló könyvecskét is kinyo m , Batthyány Ignác erdélyi püspök könyvtárterme Gyulamattalm, nyilván vagyon fehérváron, 1792.