Domanovszky Sándor et al. (szerk.): Barokk és felvilágosodás - Magyar művelődéstörténet 4. (Budapest, 1941)
Bakács István János: Mezőgazdasági fejlődés
ÚJ GAZDASÁGI NÖVÉNYEK 203 Terjeszkedésében a legviszontagságosabb utat a dohánytermelés tette meg. Itt nemcsak a dohányzás iránti előítéletet, hanem a dohányzási tilalmak akadályát is le kellett küzdeni. Pozsony és Zemplén megye még a század közepén is tilalmazza a dohányzást, tűzrendészeti okokból. Komárom megye a dohány ültetését még 1703-ban is megtiltja, amikor Erdélyben már nem gördítenek eléje akadályt. Eleinte csaknem kizárólagosan kerti vetemény, s terjeszkedését nagyban előmozdítja az a felfogás, hogy a pordohány tisztítja az agyat, erősíti a szemet és igen hasznos szer a pestis ellen. A dohánytermelés jelentőségét a magánuradalmak ekkor még nem ismerik fel, egyes vidékeken azonban már tekintélyes mennyiségeket termelnek belőle. A század első tizedeiben még csak Baranyában és Nógrádban termelik, 1719-től Szegeden is. Ez utóbbi hely volt a délvidéki dohánytermelés kiindulópontja, innen terjedt tovább Torontál megyében. — Algyőn 1791-ben már 254 dohánykertész élt — ahonnan szintén „szegedi“ elnevezés alatt került a kereskedelmi forgalomba. Az osztrák tartományokban is nagyon kedvelték a magyar dohányt, 1733- ban még a katonaságot is igénybe akarták venni termelésének előmozdítására. 1784-ben lett a dohánykereskedelem az addigi bérlőrendszer helyett állami monopóliummá, s ettől az időtől kezdve az államhatalom mindent elkövetett a minőség és a mennyiség fokozására. A legfinomabb vetőmagvakat osztották szét, s 1790-ben a barnalevelű dohány mellett a „ , , sárgalevelű levantei dohány termelésével Dohánycsomag címkéje a XVIII. századi Dohánycsomag címkéje a XVIII. század második feléből. (Magyar Nemzeti Múzeum utolsó harmadából. (Magyar N. Múzeum.) próbálkozták meg.