Tarján Vilmos: A terror. 1. rész (Budapest, 1919)
ELŐSZÖ —' ' '' . „' £»■ Tarján Vilmos könyvéről csak annyi útmutatást kell adnom,hogy a könyv egyes fejezetei eredetileg napilap számára cikkekül íródtak. Miután a napisajtó még ma is, amikor e sorok nyomdába kerülnek, nem tud megjelenni, k könyv alakjában adja át a kéziratokat a nyilvánosságnak. Az író egyéniségéről szintén rövid és világos képet adhatok. Tarján Vilmos az abszolut riporter, a szó komoly és nemes értelmében. A tendencia teljesen hiányzik írásaikból. Mint ahogy a természetbúvár a mezőn összeszedi a lepkéket, bogarakat, kiteregeti a szárnyukat, kinyújtja a lábainkat s aztán megolvassa, hogy: hány rovátka, hány iz, melyik milyen őszínü és igy tovább. Tarján Vilmos éppen igy nem színezi írásaiban. Sem előnyös, sem hátrányos világításba nem,állít be semmit, adja a dolgok külső megnyilvánulását, ahogy azok történtek,de azután, ami adatot ad, azt valónakis lehet elfogadni, a tényekhez jó szeme és jó lelkiismerete, felderítésükhöz pedig passzionátus ügyessége van. Bizonyára fel fog tűnni az olvasónak, hogy a szerző szomorú és borzalmas eseményeket — hiszen a bolseviki uralom terroristáinak gaztetteit írja le — még csak jelzőkkel sem igen jellemzi. Ebben is hű maradt Tarján önmagához, az olvasóra bízza a cselekedetek megítélését. És különben '•V . ! ‘ ‘ »