Nagy Károly: A kapuvári ellenforradalom (Zalaegerszeg, 1929)
Előszó. Tíz éve már annak, hogy végigsuhogott rajtunk a vörös rémuralom szöges ostora, amelynek csapásai alatt feljajdulni sem volt szabad. Az a tengerfájdalom és kimondhatatlan szenvedés, amely végig sajgott a magyar lelkeken, elvész azokkal, akik átélték a megpróbáltatások nehéz napjait, azt megörökíteni nem lehet, de föl lehet jegyezni tetteiket, küzdelmüket, áldozataikat. Egy halálraszánt nemzet fiainak boldogtalan küzdelméről szól Írásom és szól azokhoz, akik előtt szent a Haza, akik méltányolni tudják az áldozatkész férfiak küzdelmét, szól azokhoz, akiknek szívéhez hozzánőtt a honszerző ősök vérével áztatott göröngyök szeretete és szól azokhoz, akik megőrzik azok emlékét, akik védelmében szembeszálltak a vörös áradattal. A vörös rémuralom egyik legborzalmasabb fejezete a kapuvári ellenforradalom. Vértanuk vére áztatta a kapuvári hantokat, mártírok haltak bitón kínos vértanúhalált. Kapuvárott is támadtak férfiak, akik életükkel fizettek, hogy a vörös rémuralom gonoszságaitól meg