Acsády Ignácz: Zsidó és nemzsidó magyarok az emanczipáczió után 2. kiadás (Budapest, 1883)
gyárosoddá még a régi világban sem volt a kiváltságosak előjoga, ma pedig a zsidónak épen úgy joga és kötelessége magyarnak lenni, mint a bevándorlóit örménynek, görögnek, katholikusnak és reformátusnak. És amint van joga felekezeti különbség nélkül a ma beköltözőnek, itt a magyar légkörben, a magyar földön szívvel, lélekkel elmagyarosodni, úgy meg kell barátkoznia minden épeszű embernek a ténynyel, hogy a régóta itt lakó zsidók épen oly magyarok, mint a haza más fiai. Olyan magyar állampolgárok, mint a magyar törvény uralma alatt született más vallásunk , egy helyen anyanyelvük is magyar, más helyen nem az, mert ott környezetük sem magyar. De ez utóbbiak száma évről-évre rohamosan csökken, s egyetlen hazai felekezet sem karolta föl oly buzgalommal, oly szívós kitartással, oly teljes odaadással a magyarosodás ügyét, mint a zsidóság. A zsidó hitű magyar állampolgár ma az ország legidegenebb vidékein is mindent elkövet, hogy legalább gyermekei tanuljanak magyarul s hazánkban nem egy hely van, melynek összes népiskolái közül egyedül a zsidók iskolájában magyar, kizárólag magyar a tanítás nyelve. Ahol a zsidóság nem magyarosodik, ott bizony a magyarság vajmi lassú haladást tesz a lakosokban. Élő példa erre a különbség Pest és Buda közt. A főváros pesti oldala a zsidók rohamos magyarosodásával tíz év alatt minden tekintetben magyar város lett Ellenben a bennszülött német polgárságot s nem a most beköltözött hivatalnokokat tekintve — a budai oldal, hol a zsidóság számaránya főleg a két első kerületben elenyészően csekély, egészben ma is oly német, mint tíz évvel ezelőtt. Ha a zsidók nem magyarosodnának, úgy a pesti oldal ma szintén épen úgy túlnyomóan német lenne, minőnek a régi időből ismerjük s minőnek Buda máig a mai magyar világban is maradt. De mit beszélek mindig a magyarosodó zsidóról! Nézzetek szét az ország magyar vidékein, a magyar alföldön, a magyar megyékben és városokban s azt fogjátok találni, hogy ott a zsidók régóta ép oly magyarok, mint a többi lakosok. Különbség van a vallásban, a vagyoni és társadalmi viszonyokban, de a nyelvben, a hazához való ragasz.