Venetianer Lajos: A magyar zsidóság szervezetéről (Budapest, 1903)

Tisztelt közgyűlés! Több mint egy emberöltő múlt már el azóta, ami­óta a magyar zsidóság a törvényhozás által elismerten pártokra szakadt; elég idő arra, hogy elsimuljanak az ellentétek, kiforrjanak a nézetek, hogy mindkét részről szerzett tapasztalatok közelebb hozzák egymáshoz a szertehúzó elemeket, de egyszersmind elég idő arra is, hogy a magyar Izrael egyetemének várfalán ütött rés oly szélessé váljék, hogy a legbuzgóbb mesterek sem volnának képesek azt újból helyreállítani. Mit várhatunk tehát a múltak tanításai s a jelen tapasztalatai alapján a belátható jövőtől? Mily irányt kövessünk mi, kiket legközelebbről érdekel a kérdés, mert legközvetetlenebbül hordozzuk szívünkön a magyar Izrael fölvirágoztatása ügyét; minő álláspontot foglaljunk el mi abban a közszükséglet szülte mozgalomban, mely ismét föl akarja venni a kongresszus által elejtett fona­lat, hogy egymáshoz fűzze hazánk zsidó községeit, hogy szoros kapcsolatot létesítve a gyülekezetek között erőben és tekintélyben gyarapítsa, vallásos és kulturális felada­taiban magasabb föllendülésre tegye alkalmassá a ma­gyar Izraelt? Evvel a kérdéssel óhajt foglalkozni mai gyűlésén a magyar rabbikar tekintélyes zöme s hálás köszönetet mondok az Elnökségnek, amiért engem tüntetett ki megtisztelő fölszólításával, hogy körvonalazzam azt az

Next